Katolikus gimnázium, Podolin, 1913
1 BÁRDOSI FERENC 1880.-1914. Nincs e világon állandó lakásunk. Születésünkkor útra indulunk, véges útra; a lét, az élet útja véges. Az emberélet közös végén érzett, mégis enyhülőbb fájdalommal kisérjük sírjához a vént, akit élettapasztalatokkal gazdagon, de testileg lelkileg elgyöngülve fogad jóbarátként karjaiba a halál. De szívünkbe nyilat, belemarkol a fájdalom, midőn a halál rohanó futásában egy ifjú élet virágát tapossa el váratlanul, kegyetlenül. S ha az így elhunyt szűkebb körünkhöz tartozott, nemcsak életszeretésünk fájó megrezdülése okozza bánatunkat, a sok, kedves összekötőszál elszakadásának kínos érzése elmélyíti azt. Az elmúlt iskolai évben ilyen félelmes, megdöbbentő fájdalom hatott át bennünket, midőn szeretett kartársunk, Bárdosi Ferenc halálával súlyos csapás érte intézetünket. Halála váratlanul jött. Külsőleg életerősnek, egészségesnek látszott. Vidámsága, kedélyessége inkább a hosszú élet, mint a gyors elmúlás gondolatát keltette fel mindenkiben. Életének virágjában volt, 34 évet élt. S a külső megcsalt minket, egy korábban átszenvedett nagy betegsége és súlyosabb természetű orrvérzései, úgy látszik, szervezetének ellentálló képességén erős rombolást vittek véghez. Ez év januárjában ismét orrvérzése támadta meg, amelyet általános belső vérzés követett s fiatalsága, az orvosi tudomány hasztalanul küzdöttek életének megmentéséért. Betegsége 4 napig tartott, január 14-én meghalva álltunk koporsója körül. Bárdosi Ferenc 1880-ban született Váczon, 24 éves volt, midőn tanári oklevelet szerzett és a kegyes-tanitórendben áldozópappá szentelték. Tiz évi tanárkodása alatt Tatán, Nagykárolyban,