Polgári Védelem, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1970-05-23 / 10. szám

oszlopainak csak a fele, a ke­rékvetőknek csak a hegye lát­szik már ki a vízből. A járási székhely felől mégis teherautók, autóbuszok közelednek a kere­ket ellepő vízben. Szállítják a menekülőket. Megjelenik két hatalmas szovjet partraszállító jármű is. Nagy zúgással vágód­nak bele a vízbe. Ők is segíte­nek. A messze távolban, a víz­zel borított terület fölött mentő helikopterek köröznek.­­Kiáltás hangzik: jön a víz. Egyszerre százan teremnek ott. Fordulnak a teherautók, repül­nek a homokzsákok. A víz egy­re vékonyabb csíkban szivárog. Lapunk következő számában részleteiben foglalkozunk az ár­­vízvédelem polgári védelmi vonat­kozású kérdéseivel, emberek között. Félmeztelenre vetkőzött katonák, civilek százai magasítják, döngölik a töltést, dózer nyesi a földet.­ Itt vezet ki az utolsó út az elöntött Fe­hérgyarmatról. Az útjelzőtáblák A fasiszta koalíció végzete, amely már Sztálingrádnál elő­re vetette árnyékát 1945. má­jus 9-én beteljesedett. Német­ország aláírta a feltétel nélkü­li kapitulációt. A II. világhá­ború mely eddig soha nem lá­tott szenvedést és áldozatot követelt, befejeződött. A fel­szabadulást követő erjedési folyamat a győzelem napja után új erőre kapott. Európa valamennyi országában meg­indult a balratolódás, melyet sok helyen forradalmi válto­zások követtek. Ekkor rakták le a népi demokratikus rend alapjait Közép-Európában. Magyarországon a nemzeti megújulást képviselő népfront­kormány már megtette az el­ső jelentős lépést az új úton: kiosztotta a földet a szegény­parasztságnak. Az ország és az állam életének fejlődése mind­inkább a kibontakozás felé mutatott. 1945. május elején e fejlődési irány fordulóponthoz érke­zett. A rég óhajtott béke szélesre tárta a lehetőségek kapuit. Az új államalakulat, a nemzet számára elérkezett a bizonyí­tás ideje. Világraszóló tettekkel bizonyítani az ország újjá­születését, életrevalóságát, a választott út helyességét. „A magyar demokrácia erejének igazi fokmérője, tűzpróbája az újjáépítés véghezvitele. Nemcsak belül az országban, de külföldön is erről fogják megítélni a demokrácia erejét” — írja a korabeli Szabad Nép. A Magyar Kommmnista Párt májusi konferenciája kiadta a jelszót: „a 150 000 kommunista váljék az újjáépítés hajtó­erejévé.” S minden vonalon hatalmas lelkesedéssel indult meg a munka. Szinte napok, hetek alatt halottaiból támadt fel az ipar, minden továbbjutás alapja. A bányászok teljesítményé­re valóban ráillett a „széncsata” kifejezés. „Naponta két­­három sültkrumplit esznek munka közben, de fokozzák a termelést a dorogi bányászok” — közli főcímben a Szabad Nép. Megindul az „Arccal a vasút felé” mozgalom. A MÁVAG-ban a nehézipar legfontosabb centrumában éjjel­nappali rohamműszakokat tartottak. Egymás után gördültek ki a csarnokokból a kijavított, újonnan gyártott mozdonyok, sokasodtak a helyreállított vasúti pályák kilométerei. Az újjáépítés megindulásának sodró lendületű eseményei közül is kiemelkedő volt az első dunai közúti híd építésének megkezdése. Budapesten a hidaknak mindig is szimbolikus jelentősége volt. A roncsok látványa ezért is készítette le­hangolóan fájdalmas sorok megírására a költőt: ahogy feküdtek sorban, mint leölt állatok a bűnben és mocsokban .ők­ az ártatlanok. (Illyés Gyula: Hidak) A hidak újrateremtése a főváros, az ország újjászületésé­nek szimbólumává vált. A Kommunista Párt felhívásának hatására az építőipari dolgozók első nagygyűlésükön heti két és félóra ingyenmunkát ajánlottak fel a hidak helyreállítá­sának meggyorsításáért. S június 3-án hírül adta a Szabad Nép: „Épül az új cölöphíd a Parlament és Batthyány tér kö­zött." A betonpilléreken álló, „igazi híd”, melyen már az autó­­forgalom is megindulhatott 11 és fél méter szélesre tervez­ték. A munkálatokat a tél beálltáig be kell fejezni, máskü­lönben Buda és Pest ismét ketté szakad — e gondolat adott ösztönzést a társadalmi összefogáshoz, a hősies munkához. A szükséges építőanyagokat csak óriási erőfeszítések árán tudták előteremteni. Mindenekelőtt a többezer tonna acél és vasszerkezet biztosítása jelentette a legnagyobb gondot. Hi­szen a rohammunka ellenére is a diósgyőri martinkemence napi termelése csak 35 tonna acél volt. Az építés mégis meg­indult és nagy ütemben haladt előre. Az egykori „hídcsata” emlékműve, a Kossuth-híd ma már nem látható. Betöltötte hivatását, lebontották. De helyén va­lahol mélyen a Duna alatt már készül a METRO alagútpár­­ja, Budapest világvárosi mivoltának újabb bizonyítéka. S a Parlamenttel szemben a Batthyány téren ismét nagy építke­zés folyik, idézve a 25 év előtti hangulatot. Az egykori híd­főnél alakulnak az új modern közlekedési centrum körvo­nalai. FOTÓ: SZALAY A legszomorúbb látvány ez volt: a betörött gerincű néma hidak a két város között mészáros János Mim­ POLGÁRI VÉDELEM

Next