Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866-05-28 / 22. szám

gedte az olasznak — miben legalább értelem volna — vi­gasztaljuk meg egy darab Dunafejedelemséggel, hiszen az úgyis res nullius stb. Ti népek és nemzetek pedig, kiknek e cserebere tán nincs ínyetekre, meg se moczczanjatok; mert Párisban úgy tetszett, vagy nem tetszett néhány nagyhatal­­massági követnek s azzal vége. Ha pedig Oroszország bele találna avatkozni s Anglia bele szólani , ha Belgium belgának akarna maradni, Német­ország meg nem akarna franczia lenni s ha a nemzetek azt kérdik maguktól, vajon e birtokcsere biztosít-e bennünket arról, hogy azon intézményeket bírjuk, melyeket óhajtunk s nem leszünk-e kénytelenek e mondva csinált térkép ujabbi megváltoztatására újra fegyvert fogni? s ha kérdik,oly con­­solidált-e a ti állapototok o­ kormányok, hogy nálunk nél­külünk, rólunk csak úgy rendelkeztek, mint birtokban levő tárgyakról, vajon mi feleletet ad a congressus ? Vagy, ha csak azt is kérdik, vajon kiragadva családunkból, pusztulás­nak indulni látva birtokunkat, üzletünket, tönkre juttassuk-e fegyver alatt állva mindazt, miért évtizedek óta fáradoztunk, a­ki kárpótol bennünket mindezekért? Ugyan erre fog-e a congressus indítványozója válaszolhatni? Valóban a bonyolult ügyek megoldását ily con­­gressustól nem várhatni. Úgyse a béke őszinte óhajtása dik­­tálja a congressust, hanem a fátyolozott önzés, ama diplo­mata, mely bonyolítani mindig tudott, de megoldani soha semmit. Ha a béke lehetséges, az congressus nélkül is léte­sülhet. Ha pedig a háború kikerülhetetlen, a congressus se fogja megakasztani. Régen lejárt az idő, midőn a nemzete­ken kívül álló, mégis a népekből sorakozó hadseregek dön­töttek csupán. Mai napság nagy háborúk eldöntésére a nép lelkesedése kell. Ha a foglalás körül nem nyilvánul, a vé­delem körül fog talán nyilatkozni. Hadd döntsön tehát a népek akarata; a­mely béke akkor fog keletkezni, az legalább tar­tós lesz. Mindogy pedig amely kormány népeit nem tudja ki­elégíteni, lelkesedésekre sem számíthat, a küzdelem ered­ménye nagyobb igazságot is fog szolgáltatni a congressus bármely határozatánál, arra kell szorítkoznunk, mit a „P. Napló” ez ügyekről, mint tudjuk, illetékes forrásból értesülve közöl. A 67-es vagyis közösügyi bizottság 15 tagú albizottsága ugyanis már megkezdte s több napig folytatta tárgyalásait, azonban minél to­vább haladt munkálkodásában, annál inkább meg kelle győződnie a felől, hogy feladata szoros kapcsolatban áll a kezelési mód megállapí­tásával. Az albizottság e kezelési mód kidolgozására nem lévén ki­­küldve, egybehívandónak és felkérendőnek vélte az összes 67-es bi­zottságot a végett, intézkednék, hogy mindenekelőtt javaslat készíttes­sék azon módra nézve, mely szerint a közöseknek elfogadandó tár­gyak jövendőre kezeltessenek, s az evégre időnkint szükséges érint­kezés történjék. Mihelyt­t részben intézkedés fog történni, a jelentő albizottság kötelességének tartandjó munkálkodását bevégezni, s an­nak eredményéről jelentést tenni. Az összes 67-es bizottság a tizenötös alválasztmányt felhatalmazta és megbízta, hogy nemcsak a kezelési módot illetőleg, hanem általában minden pontra kiterjedő javaslatot terjeszszen a nagy bizotttság elé. A megyék, városok, kerületek és községek rendezésére kikül­dött országos bizottmány 24-én tartó alakulási gyűlését a múzeum nagy termében. A bizottmányi tagok Szentiványi Károly házelnök elnöklése alatt szavazás útján bizottmányi elnökül N­y­á­r­y Pál, előadóul Szent­­királyi Móricz képviselőket megválasztván, a bizottmány magát megalakulnak jelenté ki. A további eljárás és munkálati sorrendnek elkészítésére a tanácskozmány egy­­ kilencz tagból álló választmány kiküldetését tartá szükségesnek. Ezen alválasztmánynak a bizottmányi elnök és előadó már ezen ülésben tagjaiul választatván meg, a többi hét tagnak megválasztására f. hó 30-ra tűzetett ki, mikorra reménység van, hogy a bizottmány tagjai teljes számban jelennek meg, s a válasz­tás minden nézetnek megfelelőleg történhetik meg. A codificationális bizottmány Szentiványi Károly elnöklete alatt 25-én délután 4 órakor tarta alakító gyűlését a múzeumi teremben. A nagy számmal összegyűlt bizottmányi tagok bizottmány elnökül B­e­r­­náth Zsigmond, s előadójául Horvát Boldizsár képviselőket köz­­felkiáltással megválasztván, a bizottmányt alakóknak nyilvániták. A munkálatok sorrendjének elkészítésére a bizottmány egy­­ kilencztagú albizottmány kiküldését határza, mely egyszersmind véleményt terjesz­­tene a nagybizottmány elé a majd kiküldendő alválasztmányok mennyi­sége iránt is. Ezen kilenczes bizottmánynak, melyhez az elnök és elő­adó már ezen ülésben megválasztatott, megalakítása, illetőleg a még hi­ányzó hét tagnak megválasztása végett hétfőn, május 28-án délelőtti 10 órakor a muzeum­ termében bizottmányi ülés fog tartatni; a választás fontossága a tagok teljes számának jelenlétét remélteti. T Á R C­Z A. A lebediai sírszobrokról, mint hanscytha mű­emlékekről. (Adalékul a magyar őstörténethez.) I. Azon sírszobrokról, vagyis kőbábokról (oroszul kameni baba) kívánok szólni, melyek a fekete tenger északi mellékein, az őskorból fennmaradt halmokon (kurgánoknak nevezik az oroszok) léteztek, s most e kurgánvidékek helységeibe hordva, hol épületekbe berakva, hol küszöbül, sarokkőül alkalmazva, itt-ott utczákon heverve, némelyek pedig az odesszai múzeumban felállítva, találhatók. Némi földrajzi tájékozásul rövideden előrebocsátom, hogy e sír­halmok nagy számmal a Don és Pruth között fordultak elő, tehát ott, hol Herodot korában s­c­y­t­h­á­k laktak, s még tömöttebben a keresi térségen, hol a középkorban kazárok­kal találkozunk. Radozicki a Dneper és Don közt állapítja meg nyugati és keleti határaikat, s dél­nyugatnak egész a Kubán és Terek folyókig. Koppen szerint a kurgán­­vidék Herodot Scythiáját fedezi. Pallas, Güldenstedt és Klaproth sze­rint a Dneper és Don közt vannak legnagyobb számmal, a Donon túl is, de ritkábban, t. i. északi Kaukáziában, a Kubán és Terek, a Ká­­ma és ennek mellékfolyói körül, a­mi pedig felette nevezetes. Pallas sze­rint a Jenisei, Irtis és Samara vizeknél is fordulnak elő, bár ritkán, és csak egyenként. Jerney tagadja, hogy Krímia déli részein találtatná­nak, de Koppén, Bakcsiszeráj körül határozottan állít olyakat lenni. Az utolsó utazó, Jerney, határokul a Dneper és Don, Charkov és Krímia közt határozza meg a kurgánvidéket. Ez átnézet tehát oly földekre utasít, melyeket a legrégibb időkben scy­thák, utóbb kunok, kazárok, s hosszabb-rövidebb ideig magyarok laktak; sőt, mint láttuk, ugorok, tehát északi finnek is. Vegyük tehát mindenekelőtt tudomásul, hogy a­hol hanscy­tha (és finnscytha) népek laktak, ott találtattak ily sírszobrok is. Másodszor a népeket illetőleg, melyektől e sírhalmok, szob­raikkal együtt, származnának, különfélék a vélemények. Annyi áll, hogy már Herodot beszél a seythák sírhalmairól (IV. 71.), melyeknek, mit közbevetőleg említek, oly alkatot tulajdonít, a milyen körülbelöl a Pados János által felásatott s az Akad. Értesítőben (1857 . IH.) leirt s lerajzolt kúnhalmok és sírházaké. Legrégibb említői a szóban forgó sírhalmoknak a XXI. század­beli orosz krónikák, melyek 1225. évre rólok mint palóczokéról (kánokéról) beszélnek; t. i. elmondván, hogy Hamabég tatár vezér a palóczok kurgánjai (sírhalmai) közé vonult, s ott a palóczoktól (ká­noktól) megtámadtatva, megöletett. Szinte a XIII. században, névszerint 1253. említi a kurgánokat Rubruquis, IX. Lajos franczia király követe a mongol kánhoz, még pedig mint kún sí­rokat (sepulturae Cumanorum), s világosan em­líti a szobrokat is: „Erigunt, u. m. statuam versa facie ad orien­­tem° — s a mi fö-fő fontosságú: — „tenentemciphum inman­ sunante umbilicum.” Az övcsész­e, mint látni fogjuk, nem csak a Rubruquis által látott kún sírszobrok azonságát bizonyítja az új időkben leírtak és lerajzoltakkal, hanem e szobrok állítói népiségét is meg fogja állapítani. Pallas és Klaproth újkori utazók és tudósok ez emlékeket a hú­­n­o­k­nak tulajdonítják. Eichwald a h­ú­n­o­k­nak. Bulgaria a seytháknak. Tehát seytháknak, húnoknak, kánoknak, palóczoknak, a­mi egy­re megy ki; sőt mit jelent az, hogy Koppén meg a kazarok, Pallas pedig az ugorok földén is találtak ? tehát csupa rokon, seytha népek közt, és másutt nem? De mielőtt tovább mennénk, nem lehet a magyar krónikák száz­halmi húntemetőjére is vissza nem emlékeznünk, holott Kézai szerint­­ Keve vezér sirhalmára a húnok is Statuam lapideam állítottak. 8 Magyar országgyűlés. A bizottmányi munkálatokra szorítkozó képviselőház működése, ezen stádiumában, kiesik a rendes tudósítás köréből, s igy mindössze 258 A nemzetiségi kérdése in. Ha b. Eötvös azt állítja, hogy a nemzetiségi érzés soha az emberek tetteire nagyobb befolyást nem gyakorolt, s eny­­nyi követelésekre alkalmat nem adott, mint jelen korszak

Next