Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866-05-28 / 22. szám
gedte az olasznak — miben legalább értelem volna — vigasztaljuk meg egy darab Dunafejedelemséggel, hiszen az úgyis res nullius stb. Ti népek és nemzetek pedig, kiknek e cserebere tán nincs ínyetekre, meg se moczczanjatok; mert Párisban úgy tetszett, vagy nem tetszett néhány nagyhatalmassági követnek s azzal vége. Ha pedig Oroszország bele találna avatkozni s Anglia bele szólani , ha Belgium belgának akarna maradni, Németország meg nem akarna franczia lenni s ha a nemzetek azt kérdik maguktól, vajon e birtokcsere biztosít-e bennünket arról, hogy azon intézményeket bírjuk, melyeket óhajtunk s nem leszünk-e kénytelenek e mondva csinált térkép ujabbi megváltoztatására újra fegyvert fogni? s ha kérdik,oly consolidált-e a ti állapototok o kormányok, hogy nálunk nélkülünk, rólunk csak úgy rendelkeztek, mint birtokban levő tárgyakról, vajon mi feleletet ad a congressus ? Vagy, ha csak azt is kérdik, vajon kiragadva családunkból, pusztulásnak indulni látva birtokunkat, üzletünket, tönkre juttassuk-e fegyver alatt állva mindazt, miért évtizedek óta fáradoztunk, aki kárpótol bennünket mindezekért? Ugyan erre fog-e a congressus indítványozója válaszolhatni? Valóban a bonyolult ügyek megoldását ily congressustól nem várhatni. Úgyse a béke őszinte óhajtása diktálja a congressust, hanem a fátyolozott önzés, ama diplomata, mely bonyolítani mindig tudott, de megoldani soha semmit. Ha a béke lehetséges, az congressus nélkül is létesülhet. Ha pedig a háború kikerülhetetlen, a congressus se fogja megakasztani. Régen lejárt az idő, midőn a nemzeteken kívül álló, mégis a népekből sorakozó hadseregek döntöttek csupán. Mai napság nagy háborúk eldöntésére a nép lelkesedése kell. Ha a foglalás körül nem nyilvánul, a védelem körül fog talán nyilatkozni. Hadd döntsön tehát a népek akarata; amely béke akkor fog keletkezni, az legalább tartós lesz. Mindogy pedig amely kormány népeit nem tudja kielégíteni, lelkesedésekre sem számíthat, a küzdelem eredménye nagyobb igazságot is fog szolgáltatni a congressus bármely határozatánál, arra kell szorítkoznunk, mit a „P. Napló” ez ügyekről, mint tudjuk, illetékes forrásból értesülve közöl. A 67-es vagyis közösügyi bizottság 15 tagú albizottsága ugyanis már megkezdte s több napig folytatta tárgyalásait, azonban minél tovább haladt munkálkodásában, annál inkább meg kelle győződnie a felől, hogy feladata szoros kapcsolatban áll a kezelési mód megállapításával. Az albizottság e kezelési mód kidolgozására nem lévén kiküldve, egybehívandónak és felkérendőnek vélte az összes 67-es bizottságot a végett, intézkednék, hogy mindenekelőtt javaslat készíttessék azon módra nézve, mely szerint a közöseknek elfogadandó tárgyak jövendőre kezeltessenek, s az evégre időnkint szükséges érintkezés történjék. Mihelytt részben intézkedés fog történni, a jelentő albizottság kötelességének tartandjó munkálkodását bevégezni, s annak eredményéről jelentést tenni. Az összes 67-es bizottság a tizenötös alválasztmányt felhatalmazta és megbízta, hogy nemcsak a kezelési módot illetőleg, hanem általában minden pontra kiterjedő javaslatot terjeszszen a nagy bizotttság elé. A megyék, városok, kerületek és községek rendezésére kiküldött országos bizottmány 24-én tartó alakulási gyűlését a múzeum nagy termében. A bizottmányi tagok Szentiványi Károly házelnök elnöklése alatt szavazás útján bizottmányi elnökül Nyáry Pál, előadóul Szentkirályi Móricz képviselőket megválasztván, a bizottmány magát megalakulnak jelenté ki. A további eljárás és munkálati sorrendnek elkészítésére a tanácskozmány egy kilencz tagból álló választmány kiküldetését tartá szükségesnek. Ezen alválasztmánynak a bizottmányi elnök és előadó már ezen ülésben tagjaiul választatván meg, a többi hét tagnak megválasztására f. hó 30-ra tűzetett ki, mikorra reménység van, hogy a bizottmány tagjai teljes számban jelennek meg, s a választás minden nézetnek megfelelőleg történhetik meg. A codificationális bizottmány Szentiványi Károly elnöklete alatt 25-én délután 4 órakor tarta alakító gyűlését a múzeumi teremben. A nagy számmal összegyűlt bizottmányi tagok bizottmány elnökül Bernáth Zsigmond, s előadójául Horvát Boldizsár képviselőket közfelkiáltással megválasztván, a bizottmányt alakóknak nyilvániták. A munkálatok sorrendjének elkészítésére a bizottmány egy kilencztagú albizottmány kiküldését határza, mely egyszersmind véleményt terjesztene a nagybizottmány elé a majd kiküldendő alválasztmányok mennyisége iránt is. Ezen kilenczes bizottmánynak, melyhez az elnök és előadó már ezen ülésben megválasztatott, megalakítása, illetőleg a még hiányzó hét tagnak megválasztása végett hétfőn, május 28-án délelőtti 10 órakor a muzeum termében bizottmányi ülés fog tartatni; a választás fontossága a tagok teljes számának jelenlétét remélteti. T Á R CZ A. A lebediai sírszobrokról, mint hanscytha műemlékekről. (Adalékul a magyar őstörténethez.) I. Azon sírszobrokról, vagyis kőbábokról (oroszul kameni baba) kívánok szólni, melyek a fekete tenger északi mellékein, az őskorból fennmaradt halmokon (kurgánoknak nevezik az oroszok) léteztek, s most e kurgánvidékek helységeibe hordva, hol épületekbe berakva, hol küszöbül, sarokkőül alkalmazva, itt-ott utczákon heverve, némelyek pedig az odesszai múzeumban felállítva, találhatók. Némi földrajzi tájékozásul rövideden előrebocsátom, hogy e sírhalmok nagy számmal a Don és Pruth között fordultak elő, tehát ott, hol Herodot korában scythák laktak, s még tömöttebben a keresi térségen, hol a középkorban kazárokkal találkozunk. Radozicki a Dneper és Don közt állapítja meg nyugati és keleti határaikat, s délnyugatnak egész a Kubán és Terek folyókig. Koppen szerint a kurgánvidék Herodot Scythiáját fedezi. Pallas, Güldenstedt és Klaproth szerint a Dneper és Don közt vannak legnagyobb számmal, a Donon túl is, de ritkábban, t. i. északi Kaukáziában, a Kubán és Terek, a Káma és ennek mellékfolyói körül, ami pedig felette nevezetes. Pallas szerint a Jenisei, Irtis és Samara vizeknél is fordulnak elő, bár ritkán, és csak egyenként. Jerney tagadja, hogy Krímia déli részein találtatnának, de Koppén, Bakcsiszeráj körül határozottan állít olyakat lenni. Az utolsó utazó, Jerney, határokul a Dneper és Don, Charkov és Krímia közt határozza meg a kurgánvidéket. Ez átnézet tehát oly földekre utasít, melyeket a legrégibb időkben scythák, utóbb kunok, kazárok, s hosszabb-rövidebb ideig magyarok laktak; sőt, mint láttuk, ugorok, tehát északi finnek is. Vegyük tehát mindenekelőtt tudomásul, hogy ahol hanscytha (és finnscytha) népek laktak, ott találtattak ily sírszobrok is. Másodszor a népeket illetőleg, melyektől e sírhalmok, szobraikkal együtt, származnának, különfélék a vélemények. Annyi áll, hogy már Herodot beszél a seythák sírhalmairól (IV. 71.), melyeknek, mit közbevetőleg említek, oly alkatot tulajdonít, a milyen körülbelöl a Pados János által felásatott s az Akad. Értesítőben (1857 . IH.) leirt s lerajzolt kúnhalmok és sírházaké. Legrégibb említői a szóban forgó sírhalmoknak a XXI. századbeli orosz krónikák, melyek 1225. évre rólok mint palóczokéról (kánokéról) beszélnek; t. i. elmondván, hogy Hamabég tatár vezér a palóczok kurgánjai (sírhalmai) közé vonult, s ott a palóczoktól (kánoktól) megtámadtatva, megöletett. Szinte a XIII. században, névszerint 1253. említi a kurgánokat Rubruquis, IX. Lajos franczia király követe a mongol kánhoz, még pedig mint kún sírokat (sepulturae Cumanorum), s világosan említi a szobrokat is: „Erigunt, u. m. statuam versa facie ad orientem° — s a mi fö-fő fontosságú: — „tenentemciphum inman sunante umbilicum.” Az övcsésze, mint látni fogjuk, nem csak a Rubruquis által látott kún sírszobrok azonságát bizonyítja az új időkben leírtak és lerajzoltakkal, hanem e szobrok állítói népiségét is meg fogja állapítani. Pallas és Klaproth újkori utazók és tudósok ez emlékeket a húnoknak tulajdonítják. Eichwald a húnoknak. Bulgaria a seytháknak. Tehát seytháknak, húnoknak, kánoknak, palóczoknak, ami egyre megy ki; sőt mit jelent az, hogy Koppén meg a kazarok, Pallas pedig az ugorok földén is találtak ? tehát csupa rokon, seytha népek közt, és másutt nem? De mielőtt tovább mennénk, nem lehet a magyar krónikák százhalmi húntemetőjére is vissza nem emlékeznünk, holott Kézai szerint Keve vezér sirhalmára a húnok is Statuam lapideam állítottak. 8 Magyar országgyűlés. A bizottmányi munkálatokra szorítkozó képviselőház működése, ezen stádiumában, kiesik a rendes tudósítás köréből, s igy mindössze 258 A nemzetiségi kérdése in. Ha b. Eötvös azt állítja, hogy a nemzetiségi érzés soha az emberek tetteire nagyobb befolyást nem gyakorolt, s enynyi követelésekre alkalmat nem adott, mint jelen korszak