Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866-01-22 / 4. szám
Megjelenik hétfőn reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal másfél—két nagy ivén. . .... Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét is Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár „Citius emm emerget ventas e a sitate, illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, nequam e confusione.“ B a c o. (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hirdetések a kiadóhivatalhoz (Barátok tere 7. szám) s hasábos kisbetű-sorért 6 kr\ Bélyeg külön 30 kr. \ intézendők. __\ Második évfolyam. 1866. 4. szám. Pesten, Január 22. Pest, jan. 21. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! „Mi atyánk.“ Anyagi jóllétünk kérdése napról napra égetőbbé, elutasíthatlanabbá válik. Nincs e hazában osztály, nincs ember, aki keserű panaszra ne fakadna anyagi körülményeinek mostohasága miatt, a ki a magábaszállás komoly óráiban fel ne sóhajtoznék : mi lesz ennek vége? Lábaink alatt reng az anyagi lét alapja s fájdalmas irigységgel emlékezünk vissza őseink patriarchális életének gondtalanságára. Ez általános mélyen gyökerező kórállapot, nem egyes okoknak, nem múló jelenségeknek eredménye, s annak gyökérszálait köz- és magánéletünk egy negyedszázad ótai nagy átalakulásában kell keresnünk, s minél számosabb a kedvezőtlen tényező, melynek együttes hatása eredményező anyagi sülyedésünket, annál általánosabb és kiterjedettebbnek kell lenni az orvosló működésnek is, annál tetemesebb időt és előkészületet fog igényelni maga a gyökeres orvoslás is. S e feladat nagysága és sokoldalúsága az, melytől sokan ijednek vissza, kik különben nem vádoltathatnak közönyösséggel az anyagi érdekek terén és beérik részletes intézkedések javaslatba hozásával, míg mi meg vagyunk győződve, hogy anyagi emelkedésünk csak a nemzeti élet összes tényezőinek szabadelvű, okszerű és egybevágó reformjának eredménye lehet. Avagy tagadhatjuk-e, hogy a legkisebb gazdasági vagy iparügyi kérdés is oly szoros kapcsolatban áll a nagy állami kérdésekkel, miszerint azt ezektől elvontan alig lehet tárgyalni ? A termelés és fogyasztás helyes aránya, melytől a nemzeti test anyagi egészsége függ, karöltve jár a kereskedelmi politika, a közlekedési, a pénzügy, az adózási rendszer, a monopóliumok, az országos befektetések vagy terhek rendezésével, amíg ismét ezen ügyekre eldöntő hatással van az államháztartás kérdése, ez pedig a legszorosabb kapcsolatban áll a közjogi csomó megoldásával, vagyis az állami élet alapelvével és formáival. De az anyagi és közjogi kérdésnek ezen természetszerű egybefüggéséből nem következik az, hogy a nemzetgazdasági közérdek némán és tétlenül nézze a politikai közérdek küzdelmeit s e harcz mostohább vagy kedvezőbb eredménye szerint formulázza saját kívánalmait , hanem következik az, hogy e két nemzeti érdek, mint amely egymást kölcsönösen támogatja, szorosan szövetkezzék, hogy a nemzetgazdaság sürgős kívánalmai és igényei az államjogi élet megalapításában is bírjanak kellő súlylyal, s hogy így sikerüljön elérni azt, miszerint a nemzeti élet szellemi és anyagi alapjában a kölcsönös öszhangzás eszközöltessék. Ezen magasabb tekintet egyrészről és a naponkint növekedő közönség másrészről parancsolólag intenek, hogy az anyagi ügyek terén ne vesztegeljünk többé, ne nézzük tovább is összefont karokkal a pusztulás folyvásti terjedését, ne maradjunk közönyösök sok millió honpolgár naponkinti sanyarú nélkülözésével, a nemzeti közvagyon érzékeny fogyatkozásával s a közcsüggedtség és abból folyó elkorcsosulással szemközt, hanem fogjunk hozzá a cselekvéshez. Nem kételkedünk azon, hogy a nemzet választottjai a nagy közjogi kérdésekben nyugodt eszélylyel és állhatatos hazafisággal megkísértendik a nehéz feladat megoldását, de kötelességüket csak félig teljesítenék, ha nemzetünk anyagi helyzetének javítását nem ugyanazon időben s nem ép oly erélylyel karolnák fel, mint a közjogi ügyet. S ki volna a cselekvésre inkább hivatva, mint azon törvényhozás , mely most tanácskozik a haza sorsa felett ? Egyedül ő az, ki a cselekvés első kellékét, anyagi bajaink teljes ismeretét képes megszerezni,mert amit az időszaki sajtó felszólalásai, egyesületek, osztályok és egyesek emlékiratai vagy kérvényei csak töredékes kivonatban nyújthattak, azt a törvényhozótest egy nagy összefüggő munkálatban egyesítheti, mivel e hazában minden szakértő honpolgár nemcsak tapasztalásaival, hanem buzgó erkölcsi támogatásával is rendelkezik. De ő egyúttal azon alkotmányos főtényező is, mely az anyagi közállapot teljes kiderítése után azon segédmódok felajánlására is van hivatva, miktől nem csak javulást, hanem felvirágzást is remélhet ez elszegényedett haza. Mindezeknél fogva nem fojthatjuk el azon sürgető óhajtásunkat, hogy képviselőházunk mielőbb alakítson egy nagyobb számú bizottmányt, melynek feladata legyen, tüzetesen és részletesen kifejteni az ország anyagi sülyedésének okait s kijelölni mindazon kívánalmakat, melyeknek teljesítésétől jobb anyagi sorsot várhatunk. Hogy pedig e bizottmány nagy terjedelmű megbízásában kellőleg eljárhasson, nyújtson egy úgynevezett „General Enquete“ vagyis általános kihallgatás útján valamennyi anyagi érdekek képviselőinek s hazánk szakavatottjainak alkalmat a létező viszonyokról s az orvoslási módokról részletesen nyilatkozni. Csak ez úton juthat a nemzet oly nemzetgazdasági programai birtokába, mely míg egy részről a közvagyonosodás útjait előkészíti, más részről minden anyagi viszonyok teljes és összefüggő ismerete mellett, a termelés és fogyasztás terén netalán eltérő, vagy látszólag ellenkező hazai érdekek közt a kellő öszhangzást létesítse. E bizottmány mielőbbi kiküldetésének pedig semmi sem áll útjában, mert előkészítő működése minden körülmények közt, csak hasznos, csak áldásos lehet. FESZT IMRE, Magyar országgyűlés. Az egész múlt hét igazolásokkal tölt el; az eredmény 32 igazolás, 6 vizsgálat, 4 megsemmisítés, összesen tehát 42 ügy eldöntése. Nem mondhatni, hogy a képviselőház nem szorgalmatosan működik az igazolásokban , bár azt se lehetne mondani, hogy inkább pártbeli, mintsem bírói szempontból dönti el a fölmerülő választások sorsát. Az ügyeket egyenként elő nem sorolva, csak a megsemmisített választásokat említjük... Az első megsemmisítés érte Wodiáner Albert b. érsekújvári választását. Oka, hogy a szavazatszedő választmány a választást a még szavazásra jelentkezők törvénytelen elutasítása mellett idő előtt fejezte be. Csodálatos, hogy ez ügyben, hol oly törvénysértés forgott fenn, a III-dik osztály csak vizsgálatot véleményezett; még csodálatosabb — nehogy erősebb szót ne használjunk — hogy akadtak a képviselőházban, kik az ily formahiba mellett megválasztottat igazoltatni kívánták. A második megsemmisítést Markovics Antal battonyai választására mondta ki a ház, mert ott második szavazáskor csak az első szavazáskor kisebbségben maradt választókat szavaztatták meg újra, mi a törvény világos rendeletével ellenkezik. A harmadik megsemmisítés a galántai vérengzés győztese, Sebestyény László választására vonatkozik. Ezt a ház egyhangúlag s minden vitatkozás nélkül határozta el. Nagy vita eredménye volt a negyedik megsemmisítés, melyet a ház, személyes szavazás folytán, a szentgróti választásra mondott ki, hol Hertelendy György győzött volt az 1861-diki képviselő, gr. Batthyány Zsigmond ellenében. A megsemmisítés oka az volt, hogy e választásnál 7