Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866-01-22 / 4. szám

Megjelenik hétfőn reggel Szerkesztőség és kiadó­hivatal másfél—két nagy ivén.­­ . .... Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét i­s Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár „Citius emm emerget ventas e a sitate, illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez­­ vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­­quam e confusione.“ B a c o. (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és n­e­gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hirdetések a kiadó­hivatalhoz (Barátok­ tere 7. szám) s­­ hasábos kisbetű-sorért 6 kr\ Bélyeg külön 30 kr. \ intézendők. __\ Második évfolyam. 1866. 4. szám. Pesten, Január 22. Pest, jan. 21. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! „Mi atyánk.“ Anyagi jóllétünk kérdése napról napra égető­bbé, el­­utasíthatlanabbá válik. Nincs e hazában osztály, nincs em­ber, a­ki keserű panaszra ne fakadna anyagi körülményei­nek mostohasága miatt,­­ a ki a magábaszállás komoly óráiban fel ne sóhajtoznék : mi lesz ennek vége? Lábaink alatt reng az anyagi lét alapja s fájdalmas irigységgel emlékezünk vissza őseink patriarchális életének gondtalanságára. Ez általános mélyen gyökerező kórállapot, nem egyes okoknak, nem múló jelenségeknek eredménye, s annak gyökérszálait köz- és magánéletünk egy negyedszázad ótai nagy átalakulásában kell keresnünk, s minél számosabb a kedvezőtlen tényező, melynek együttes hatása eredményező anyagi sülyedésünket, annál általánosabb és kiterj­edettebb­­nek kell lenni az orvosló működésnek is, annál tetemesebb időt és előkészületet fog igényelni maga a gyökeres orvos­lás is. S e feladat nagysága és sokoldalúsága az, melytől so­kan ijednek vissza, kik különben nem vádoltathatnak közö­nyösséggel az anyagi érdekek terén é­s beérik részletes in­tézkedések javaslatba hozásával, míg mi meg vagyunk győ­ződve, hogy anyagi emelkedésünk csak a nem­zeti élet összes tényezőinek szabadelvű, ok­szerű és egybevágó reformjának eredménye lehet. Avagy tagadhatjuk-e, hogy a legkisebb gazdasági vagy iparügyi kérdés is oly szoros kapcsolatban áll a nagy álla­mi kérdésekkel, miszerint azt ezektől elvontan alig lehet tár­gyalni ? A termelés és fogyasztás helyes aránya, melytől a nemzeti test anyagi egészsége függ, karöltve jár a kereske­delmi politika, a közlekedési, a pénzügy, az adózási rend­szer, a monopóliumok, az országos befektetések vagy terhek rendezésével, a­míg ismét ezen ügyekre eldöntő hatással van az államháztartás kérdése, ez pedig a legszorosabb kap­csolatban áll a közjogi csomó megoldásával, vagyis az álla­mi élet alapelvével és formáival. De az anyagi és közjogi kérdésnek ezen természetszerű egybefüggéséből nem következik az, hogy a nemzetgazda­sági közérdek némán és tétlenül nézze a politikai közérdek küzdelmeit s e harcz mostohább vagy kedvezőbb eredménye szerint formulázza saját kívánalmait , hanem következik az, hogy e két nemzeti érdek, mint a­mely egymást kölcsönö­sen támogatja, szorosan szövetkezzék, hogy a nemzetgazda­ság sürgős kívánalmai és igényei az államjogi élet megala­pításában is bírjanak kellő súlylyal, s hogy így sikerüljön elérni azt, miszerint a nemzeti élet szellemi és anyagi alap­jában a kölcsönös öszhangzás eszközöltessék. Ezen magasabb tekintet egyrészről é­s a naponkint növekedő közönség másrészről parancsolólag intenek, hogy az anyagi ügyek terén ne vesztegeljünk többé, ne nézzük tovább is összefont karokkal a pusztulás folyvásti terjedését, ne maradjunk közönyösök sok millió honpolgár naponkinti sanyarú nélkülözésével, a nemzeti közvagyon érzékeny fo­gyatkozásával s a közcsüggedtség és abból folyó elkorcso­­sulással szemközt, hanem fogjunk hozzá a cselekvéshez. Nem kételkedünk azon, hogy a nemzet választottjai a nagy közjogi kérdésekben nyugodt eszélylyel és állhatatos hazafisággal megkísértendik a nehéz feladat megoldását, de kötelességüket csak félig teljesítenék, ha nemzetünk anyagi helyzetének javítását nem ugyanazon időben s nem ép oly erélylyel karolnák fel, mint a közjogi ügyet. S ki volna a cselekvésre inkább hivatva, mint azon törvényhozás , mely most tanácskozik a haza sorsa felett ? Egyedül ő az, ki a cselekvés első kellékét, anyagi ba­jaink teljes ismeretét képes megszerezni,­mert a­mit az időszaki sajtó felszólalásai, egyesületek, osztályok és egye­sek emlékiratai vagy kérvényei csak töredékes kivonatban nyújthattak, azt a törvényhozótest egy nagy összefüggő munkálatban egyesítheti, mivel e hazában minden szakértő honpolgár nemcsak tapasztalásaival, hanem buzgó erkölcsi támogatásával is rendelkezik. De ő egyúttal azon alkotmá­nyos főtényező is, mely az anyagi közállapot teljes kiderí­tése után azon segédmódok felajánlására is van hivatva, mik­től nem csak javulást, hanem felvirágzást is remélhet ez el­szegényedett haza. Mindezeknél fogva nem fojthatjuk el azon sürgető óhaj­tásunkat, hogy képviselőházunk mielőbb alakítson egy na­gyobb számú bizottmányt, melynek feladata legyen, tüze­tesen és részletesen kifejteni az ország anya­gi sülyedésének okait s kijelölni mindazon kí­vánalmakat, melyeknek teljesítésétől jobb anyagi sorsot várhatunk. Hogy pedig e bizottmány nagy terjedelmű megbízásában kellőleg eljárhasson, nyújt­son egy úgynevezett „General­ Enquete“ vagy­is általános kihallgatás útján valamennyi anyagi érdekek képviselőinek s hazánk szakavatottjainak alkalmat a létező viszonyokról s az orvoslási módokról részletesen nyilatkozni. Csak ez úton juthat a nemzet oly nemzetgazdasági pro­gramai birtokába, mely míg egy részről a közvagyonosodás útjait előkészíti, más részről minden anyagi viszonyok teljes és összefüggő ismerete mellett, a termelés és fogyasztás terén netalán eltérő, vagy látszólag ellenkező hazai érdekek közt a kellő öszhangzást létesítse. E bizottmány mielőbbi kiküldetésének pedig semmi sem áll útjában, mert előkészítő működése minden kö­rülmények közt, csak hasznos, csak áldásos lehet. FESZT IMRE, Magyar országgyűlés. Az egész múlt hét igazolásokkal tölt el; az eredmény 32 igazolás, 6 vizsgálat, 4 megsemmisítés, összesen tehát 42 ügy eldöntése. Nem mondhatni, hogy a képviselőház nem szorgalmatosan működik az igazolásokban , bár azt se lehetne mondani, hogy inkább pártbeli, mint­sem bírói szempontból dönti el a fölmerülő választások sorsát. Az ügyeket egyenként elő nem sorolva, csak a megsemmisített választásokat említjük... Az első megsemmisítés érte Wodiáner Albert b. érsekújvári választását. Oka, hogy a szavazatszedő választmány a választást a még szavazásra jelentkezők törvénytelen elutasítása mel­lett idő előtt fejezte be. Csodálatos, hogy ez ügyben, hol oly törvény­­sértés forgott fenn, a III-dik osztály csak vizsgálatot véleményezett; még csodálatosabb — nehogy erősebb szót ne használjunk — hogy akadtak a k­­épviselőházban, kik az ily formahiba mellett megválasztot­tat igazoltatni kívánták. A második megsemmisítést Markovics Antal battonyai választására mondta ki a ház, mert ott második szavazáskor csak az első szavazás­kor kisebbségben maradt választókat szavaztatták meg újra, mi a tör­vény világos rendeletével ellenkezik. A harmadik megsemmisítés a galántai vérengzés győztese, Se­­bestyény László választására vonatkozik. Ezt a ház egyhangúlag s min­den vitatkozás nélkül határozta el. Nagy vita eredménye volt a negyedik megsemmisítés, melyet a ház, személyes szavazás folytán, a szentgróti választásra mondott ki, hol Hertelendy György győzött volt az 1861-diki képviselő, gr. Batthyány Zsigmond ellenében. A megsemmisítés oka az volt, hogy e választásnál 7

Next