Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866-02-26 / 9. szám

Megjelenik hétfőn reggel Szerkesztőség és kiadó­hivatal, másfél—két nagy íven. . . . Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét Előfizetési díja, akár Budapesten bizhoz hordva, akár „lutin s­emm emerget ventas e talsitate, illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­­quam e confusione.“ B a c o. (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hirdetések a kiadó­hivatalhoz (Barátok­ tere 7. szám)­­- hasábos kisbetű-sorért, 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. intézendők. Második évfolyam. 1866. 9. szám. Pesten, Február 26. A függő magyar kérdés alapos megol­dásának föltételei. Pest, febr. 24. A ki a magas trónbeszédnek ama, nem eléggé méltány­landó szavait megolvassa — mikép a fejedelem azt óhajtja, hogy a kérdés ne szm­leges, és éz azért kétes eredményű, hanem minden tényezők csatlakozása alapján tartós és ma­radandó megoldást nyerjen — kell, hogy azon meggyőző­désre jusson — hogy mindenki, ki hivatva érzi magát a közdolgokhoz szólani, de leginkább az országos képviselők, kik állásuknál fogva hivatva vannak a közvéleménynek nyo­matékos, mert törvényes kifejezést adni, kötelességének is­merje azon jogos igények és követelések ismétlését, melyek­hez tántoríthatlan hűséggel ragaszkodik a magyar nemzet. Mert arra, hogy ily zilált viszonyok s elutasíthatlan tények közepett a békés átalakítás a megnyugvás szilárd alapján történjék, kell, hogy számba vétessék a népnek ér­telme. Maga a történet intő példát mutat arra, mily veszé­lyes, mily káros következéseket rejt az olyan állami átalakí­tás, mely, bár a jogszerű formák kíméletével, de a nép benső érzésének, s ezzel egyező jogos igényeinek sérelmével vite­tik eszközlésbe. Midőn 1799-ben a lángeszűi Pitt hatalmának fénypont­ján az uj parlamentet bezárta s az uniót proclamálta, bár­­ a megvesztegetett parlament beleegyezése meg volt nyerve, ujongtak Anglia státusférfiai a váratlan siker felett, mert azt hitték, hogy a folytonosan ájuló lázadásoknak a szívósan vitt zavargásoknak vége lesz vetve. S mit kelle ta­pasztalni. Fölmerültek a Ribbon­ és Orange menek véres tu­­sái — Oconnel repeal mozgalmai, melyeket egyelőre lecsi­­titott az Emancipation acta s most az anyagi érdekekkel el­foglalt civilisatio közepett felüté lázas fejét a Fenia­k majd­nem érthetlen egyesülete — fölkelté emlékét a keresztény­ség behozatalának, a szenvedélyek fölzaklatására nevet köl­csönöz a 3-dik század mythosszerű hagyományától, mikor a hősies finn válogatott bajnokai a Fi­an­a vagy angolosan F­e­n i­a harczoltak a kelta nemzet függetlenségéért é s a kevély Albion kényszerülve van a zöld Erin egész kiterjedé­sére fölfüggeszteni a habeas corpus actát. Pedig hol van ál­lam, mely az egyéni szabadság, az anyagi jóllét fejlesztésé­ben kiállaná a versenyt a hatalmas Angliával. Ezsau­tál lencséjét megkapták Irhon elégedetlen fiai — Egyptom húsos fazekai nem lettek elzárva előlük, s még­is — mert egy szent, egy magasztos érzésnek, a nemzeti függetlenségnek sérelmét szenvedik — legyőzhetlen náluk a nyugtalanság. Hát a magyar nemzet, melynek minden ős hagyománya, minden kegyeletes emléke épen nemzeti ön­álló függetlenségével van válhatlanul összeforrva, kinek anyagi ár nem is kináltathatik ez erkölcsi áldozatért, vagy ha kinálaitnék, az ígéret beváltható alig lészen — ez mond­jon le önkényt ezen szent ereklyéről, melynek gondos őrzé­sét örökségkép vette át őseitől ? Mily óvatosnak kell len­ni ez iránt mindenkoron e nemzetnek, újabb tanúságot me­ríthet a hivatalos sajtó legújabb nyilatkozatából, mely báró Eötvös József parlamenti beszédjét taglalva, nem átalja ki­mondani, hogy azon tusa, melyet a magyar az osztrák kor­mány ellen három századon keresztül vívott, nem a consti­­tutionalismusnak volt vitája az absolutismus ellen, hanem igen az önállásnak az absorbtio ellen ; foly­t tusa most is, s folyni fog mindaddig, míg egy valósággal szabadelvű kor­mány annak a népek érdekében véget vetni nem fog. Azért elutasíthatlan kötelesség ismételve kinyilatkoz­tatni, hogy mindezen beolvasztási kísérletek meg fognak törni a magyar nép szívós kitartásán, hogy az első s eluta­síthatlan föltétel a megoldásra, melynek teljesülése nélkül a benső megnyugvás nem remélhető — az önálló nemze­ti függetlenség fentartása. A második, szintén ily fontos és szigorú föltétel, melyet a komoly megfontolás szilárd meggyőződéssé érlelt, a fele­lős parlamenti kormány. Míg az alkotmány, mint egy kiváltságos osztály tulajdona állott az államjogi tusák színpadán — ennek védelme dicasterialis rendszer mellett talán még lehetséges volt, mert egy­részt ott állott a szám­ban korlátolt megyei rendszer, az abból fejlődött vis inertiae, ott az országgyűlésen politikai működésének folytatása az utasítások fonalán. S mégis mivé fejlődött ezen parlamentá­ris eljárás a legnagyobb energiával kezdeményezett fejlő­désnek akadályozása — gravaruinalis soha véget nem érő hang — zsibbasztó, s lelket ölő diaetális tractatus, melynek nem vala egyéb czélja, mint a legszűkebb korlátok közé szorítani azon kört, melyben a nemzetnek önálló haladására irányzott működése mozoghatott. Azonban a megválasztott képviselői rendszer mellett, midőn az országgyűlés nem a megyék befolyása többé, mi­dőn az nem utasítások között mozog, a parlamenti kormány mellőzése politikai lehetetlenség.­­ A 19-ik század sebes haladása a diaetalis tractatusok rákmenetét többé nem tűr­heti, a kor igényei követelőbben lépnek elő, sem hogy kár­hoztatva legyen, mint „Rusticus expectat, dum defluit om­­nis.“ Népképviselet felelős kormány nélkül a szabadságnak torzképe. — Országgyűlés dicasterialis formák mellett szemben egy felsőbb kormánynyal az önállás végső bukása. Midőn a fölséges fejedelem azon elhatározásra bírta magát, hogy népei felett jövőre alkotmányos módon fog uralkodni, kell, hogy átértette magasztos hivatását, misze­rint népei jogos igényei kielégítése mellett ezen s csak ezen utón fog oly fényes, oly nagy fontosságú állást elfoglalni, mely képes lesz Európa alakját egészen megváltoztatni. Mert, ha Ausztria területén a szabadság egészséges vérlö­kései fognak lüktetni, ha népei megnyugtatva fogják az ő — mert önjóllétüket — föltételező czéljait támogatni, megszűn­nek minden ármányos fondorlatok. Bismarck nem űzheti többé botrányos játékát, az orosz nem folytathatja czélzatos hódításait. Hivatkozni lehet e részben egy szabadelvű porosz lap a „Preussische Volkszeitung“ nyilatkozatára, mely egyik utol­só számában méltányolva bírálgatván a magyar alsóház föl­­irati javaslatát, nyilván kimondja ,hogy oly bizonyos, va­lamint a természet örök törvénye szerint a kő, ha földoba­­tik, kell, hogy a földre ismét leessék — hogy akkor, ha Ausztria újjáalakulása az alkotmányos szabadság igényei­hez képest fog megtörténni, hogy Európában biztosan be fog állani a jog — a szabadság uralma — de ehez megkívánta­tok, a népek jogos igényeinek méltányos kielégítése, biztos ha­ladás a szabadság ösvényén, minden utógondolat nélkül. S épen e szabadság megalakításának ellenében állítta­­tik föl egy veszélyes, mert téves eszme, hogy a népek jogos igényei a szabadság alapján egymás irányában alig lesz­nek ki­egyeztethetők. Annak, hogy a lajtántúli tartományok kormányformájának megváltozásával a kölcsönös érdekek kielégítése megnehezíttetett volna, csak akkor lenne értelme, ha föltennék, hogy az absolut kormány saját hatósága alatt álló népek igényein magát mindig túl­tehesse, valahányszor 17

Next