Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1855-05-23 / 20. szám
154 lálható fel, egy folyam- és tengerhajózási rendőrség szabályzatot fog kidolgozni, minek megtartására a parti bizottmány ügyel. E parti bizottmány a három parti állam : Ausztria, Orosz- és Törökország küldötteiből áll s maradandó lesz. Oroszország a Szulina-ág melletti veszteglési vonalt nem állitja helyre s felügyel arra, hogy közel lévő katonai telepei a folyamon járó hajók terhére ne legyenek; a Szulina és Szt.-György torkolat közt semmi erőditett helyeket nem fog építeni; s az állandó bizottmány működését minden eszközzel gyámolitandja. Ennyiből áll a bécsi konferencziák eredménye; a III. pontnál, mint az köztudomáson van, a meghatalmazottak egyességre vergődni nem bírván, az értekezlet bizonytalan időre feloszlott. A fenebbiekből látható, hogy ezen intézkedések Oláh - és Moldvaország állapotát biztosabb alapra helyezik az előbbinél, midőn e két fejedelemség jóformán nem is tudta, mellyik az ur fölötte, az orosz-e vagy a török? — továbbá, hogy e fejedelemségek területére az orosz nem ronthat be olly könnyedén, mint eddig s a szerződő hatalmak biztosítása alatt ezentúl több szabadságot és önállóságot fognak élvezni, mint élveztek az orosz és török kormányok kettős védurasága alatt. A Dunahajózásra nézve megjegyzendő, hogy ennek eddig legnagyobb akadálya azon körülmény volt, miszerint a folyamnak Szulina nevű főtorkolatát az orosz szándékosan annyira eliszapoltatni engedő, hogy nagyobb hajók a tengerre ki sem járhattak s bár az angolok nagy iszapmerítő gépeket vitettek is oda ez akadály elhárítása végett, az orosz e munkálatokat kéz alatt mindig eredménytelenné tette. Hogy illyesmi jövőre ne történhessék, erre egy európai bizottmány fog felügyelni. Németország. Frankfurtból írják, hogy az orosz kormány áprilió végén több német udvarhoz egy levelet intézett, mellyben helyesli az általok eddig követett politikát s egyszersmind ígéri, hogy ha e politikát továbbá is fentartják, az orosz czár viszont szintén szavát állja s megmarad azon beegyezése mellett, mellyet a bécsi értekezleten a négy békepont két elsejére nézve adott, bármiként üssön is ki a háború. Ezen két első pont t. i. a Dunafejedelemségekre és a Dunahajózás szabadságára vonatkozik s Németországot kereskedelmi tekintetből közvetlen érdekli, mig a 3-ik és 4-ik pont reá nézve kisebb fontosságú. Francziaország. Kezdjük e rovatot ott, hol múltkor végeztük, Ribinszky tábornok és a lengyel küldöttség feliratánál, mellyre Napoleon császár e következő feleletet adta : „Mélyen meg vagyok hatva az önök feliratában kifejezett érzelmek által. Én vártam , hogy önök illyképen fognak nyilatkozni. Eddig elé nem tehettem Lengyelországért azt, amit tenni kívántam. A dolgok jelen állása azonban remélnem engedi, hogy önöknek hasznára lehetek s folytathatom annak művét, kinek örököse vagyok“ (t. i. I. Napoleon császárét, ki az Oroszország elleni hadjáratot 1812-ben Lengyelország függetlenségének kikiáltásával s a nemzeti szövetség összehívásával kezdte meg). E nyilatkozat s a minapi miniszterváltozás a lengyelekben nagy reményeket keltött, már már eltemetve hitt jövendőjük iránt, ehhez járulván még az is, hogy a lengyel légió alakítása kicsinált dolog s ez a csatatéren már nemsokára meg fog jelenni. Sőt két illy légió alakításáról van szó, mellyek egyikének herczeg Czartomszky, másikának pedig Mieroszlavszky és Visoczky lennének vezérei; az első inkább a mérsékelt párthoz tartozó, a második az egészen szabad gondolkozásu lengyel menekültekből állana. Ezen elkülönzés a végett történnék, hogy a két párt közt minden összeütközés elkerültessék s e czélból nem is harczolnának együtt, hanem Visoczky 4000 emberrel, kiknek a franczia kormány állítólag fegyvert és golyót fog adni, a Balti tengeren lévő orosz várak ellen menne, Martomszky pedig Lengyelország déli részén fogna a munkához. Nem hiába rebesgették már több idő óta Canrobert tábornok lemondását a parancsnokságról — ez végre bekövetkezett. Okául azt adják, hogy mód nélkül restelte az áprilisi nagy bombázásnak siker nélkül maradását s átlátta, hogy a franczia hadseregnél a benne helyezett bizalom nagyon megfogyott. Bármi legyen is lemondása oka, elég az, hogy ő május 16-án a császárhoz a következő jelentést intézte : „Rongált egészségem és kötelességem parancsolják, hogy a parancsnokságot Pelissier tábornoknak engedjem át. Én neki a hadsereget jól fenntartva és harczedzetten adom át, kérem a császárt, hogy engem csak egy osztály vezérletével bízzon meg.“ — E jelentésre Vaillant tábornagy a császár parancsa következtében így felelt : „A császár elfogadja ön ajánlatát. Ön nem csupán egy osztálynak, hanem Pelissier tábornok egész hadtestének lesz parancsnoka. Adja át ennek a főparancsnokságot.“ E szerint Canrobert most ismét Pelissier alatt fog szolgálni, mint már ezelőtt szolgált Afrikában az algíri seregnél. Hir szerint Bourqueney bécsi követhez a császár május 13-án ama szoros utasítást küld, hogy az ausztriai kormányt a háború dolgában határozott nyilatkozatra és a katonai egyezmény aláírására birja. Gróf Walevszky Angliába utazott, hogy a királynőnek bemutassa visszahívási levelét és utódát gróf Persignyt. Visszatérvén átvette a külügyek kezelését s az európai udvaroknál lévő franczia követekhez egy körlevelet intézett, mellyben kineveztetését jelenti. Bourqueney báróhoz intézett levelében röviden csak azon óhajtását fejezi ki, hogy az eddigi barátságos viszony Ausztriával fenntartassék. Végre kitalálták Londonban, mi okból tett le a franczia császár Krimiába utazásáról. A legnagyobb tekintélyű és legöregebb angol tábornokok t. i. akként vélekedtek, hogy az angol seregben részvért fog csinálni az, ha Napóleon császár, kinek még nem volt alkalma a csatatéren tapasztalásokat szerezni, veszi át a szövetséges seregek fővezérségét s a főparancsnokságot, annyi tapasztalt öreg tábornok fölött. E vélemény az angol királynő elé terjesztetvén, ő felsége azt a leggyöngédebb módon tudtára adta a császárnak, ki az aggodalmat méltányló és szándékáról lemondott. Párisban sűrűn beszélnek arról, hogy Viktória királynő a császár látogatását június hó elején vissza fogja adni. Ezúttal Páris városa ki akar tenni magáért s nagy összeg pénzt szánt a királynő tiszteletére adandó ünnepélyre. Képzelhető, hogy Napóleon császár sem akar hátra maradni az angol szomszéd mögött, s mindent elkövet vendégének lehető legfényesebb elfogadására. A tuileriákban és St. Cloudban (Szent-Klú, császári nyaraló kastély, Páriától két órányira) a szállást máris rendezik és díszesítik. A párisi nagyszerű iparműtárlatot május 15-én egy órakor Napóleon császár személyesen nyitotta meg. A császár és császárné nyolcz ló által vont pompás diszhintóban kocsiztak a tárlat épületéhez, hol a minisztereken, főranguakon s a tárlati bizottmány tagjain kivül tömérdek nép várta és éljenezte az érkezőket. A palota csarnokában emelvény, ezen pedig trón állott, mellyen ő felségeik helyet foglaltak. Az éljenzési zaj lecsendesülése után Napóleon herczeg beszédet tartott a császárhoz, mellynek főbb pontjai következők :„Illy kiállítás mindig jelentékeny tény volt, de most annál inkább az , midőn Francziaország 800 mértföldnyi távolban küzd ellenségeivel. Francziaország megmutatja, hogy a háborúban múltjához méltó tud lenni most is, a béke műveiben pedig nagyobb, mint valaha. A franczia nemzetnek csak szellemét kell felfogni és jól vezetni s mindig első népe lesz és marad a világnak. A jelen kiállítás czélja: nagy és hasznos okulás a földmivelés, kereskedelem, ipar és szépművészetek terén az egész világ számára. A kiállítók száma nem kevesebb mint 20,000, kik közül 9500 franczia, 10,500 idegen. Ez utóbbiak közt vannak oroszok is, kiket annak bebizonyítása végett bocsátottunk be, hogy mi különbséget teszünk az orosz nép közt, melly nem ellenségünk s e nép kormánya közt, mellynek túlsúlya ellen háborút viselnünk kell. A kiállítás bezárásakor, midőn majd a legjelesebb művek számára jutalmak fognak osztatni , képesek leszünk talán méltányolni eredményeit e tárlatnak , mellynek megnyitását jelenleg Felségedtől kérjük.“ — Mire a császár röviden igy felelt : — „Kedves öcsém! Midőn én önt e sok bajjal járó tárlati bizottmány élére állitom, bizalmam különös jelét akartam ön iránt tanúsítani. Örülök, hogy ön e feladatnak olly derekasan megfelel. Kérem önt, köszönje meg