Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1856-03-26 / 13. szám
106 a közbeszédben,mind a hirlapok hasábjain; azt, hogy merő ábránd-e az egész, a jövő fogja megmutatni. A hirlapok a trónörökös születésének körülményeivel, az elfogadási ünnepélyek leírásával és örömüdvözletekkel tartják több nap óta az olvasó közönséget. Ezen esemény pillanatra a congressusi ülések érdekét is háttérbe tolta; mi Európa e legnagyobb újdonságának részleteit alább külön czikkbe foglaltan adjuk s itt csupán azt jegyezzük meg, hogy római újabb hirek szerint pápa ő szentsége személyesen nem jó el az ünnepélyes keresztelésre, de még legátust a latere, azaz bibornokot sem küld, hanem egy francziaországi püspök által fogja magát képviseltetni. A mostani császárt 1808-ban Feshh bibornok keresztelte s I. Napóleon császár és Józsefa császárné tartották a keresztvízre. Jeromos herczeg márt. 10-án kelt fel s már lábbadoz; a császárnét a kifejlett tejláz miatt féltették, de az baj nélkül folyt le s most mind ő, mind az újszülött egészséges, mint ezt a naponként kétszer kiadott orvosi jelentések Írják. Anglia. A felső ház márt. 13-ai ülésében az ellenzék a kormányt sürgette, egészítené ki élő szóval ama helyeket, mellyek a Kars feladására vonatkozó levelezésből kihagyattak; a kormány azonban e kívánságot megtagadta, miután a béke végleges megkötése előtt nem lehet olly dolgokat hozni nyilvánosságra, mellyeket az ellenség hasznára fordíthatna. E szóváltásból annyi kitűnt, hogy az angol kormány a török portától megkérdezte, miért hívta vissza ez utóbbi a vezénylettől Guyon tábornokot. Az okok azonban nem kerültek köztudomásra. A 14-ei ülésben lord Brougham (Britem) egy kérvényt nyújta be, mellyet 2000 asszony írt alá a végett, hogy a parliament változtatná meg ama törvényeket, mellyek az asszonyoknak férjeik irányában való állását szabályozzák. (E törvényekről részletesen akkor, ha majd e kérvény tárgyalás alá kerül.) Az akóházban már 1. 14 én Layard újra szóba hozta az Anglia és Perzsia közti barátságos viszonyok megzavarását s a kormány most már nem merte állítani, hogy a dolog egészen renden volna; bevallá, hogy a perzsa öbölbe két angol hadihajó ment, bár még nem tudni, a perzsák meg akarják-e támadni Heratot. — Erre az ellenzék azt sürgette, hogy a kormány — mielőtt háborút szenne Perzsiának — az ügyet a parliament elé terjeszsze, melly a pénzt megajánlja. Mind a két ház ülései az ünnepek miatt márt. végéig el vannak halasztva. Ha a béke helyre áll, lord Redcliffe helyébe konstantinápolyi követülék szerint Lyons admirál van kitűzve. Lengyelország barátjai Palmerston lordhoz kérvényt nyújtottak be, utasítaná a kormány meghatalmazottjait a párisi congressuson, hogy a congressust ne engedjék befejezni, mielőtt Lengyelország érdekében határozott kikötések nem léteznek. Ez is pusztába hangzó kiáltás. A franczia trónörökös születésének örömére a franczia követségi kápolnában Te Deum-ot tartottak s ezt nagy ebéd követte gróf Persigny franczia követnél. Persigny poharat emelve azt kívánta, hogy a trónörökös I. Napoleon lángeszével, II. Napoleon kellemével és III. Napoleon bölcsességével bírjon. Az angol kormány s a londoni lakosság semmi nyilvános örömünnepélyt nem rendezett. A hírlapok nem a legszívélyesebb hangon üdvözlik az újszülöttet; az egyik szerencsétlen csecsemőnek nevezi, ki rész világba született; míg a másik arra emlékeztet, hogy XIV. Lajos óta egy franczia uralkodót sem követett fia a trónon. Már a múlt évben hire járt, hogy Viktória királynő legidősb leánya és a trónörökös porosz herczeg fia Frigyes Vilmos egy pár leend. A porosz herczeget a tavasz első napjaira várják Londonba s mondják, hogy ekkor az eljegyzés is meg fog történni. Frigyes Vilmos herczeg legalább e szándékát kijelenté már a porosz udvar előtt, melly azt örvendve helyeselte. A királyi herczegnő confirmátiós ünnepélye mart. 20-ára volt kitűzve, melly napra Leopold belga király is megérkezett Windsorba. Ő felsége 17-én szállott partra Dover mellett, a hatóság és lakosság részéről semmi ünnepélyes elfogadás nem történt, reggel a svájczi légió fölött szemlét tartott s azután Londonba indúlt. Buchanan amerikai volt követ mart. 18-án Londonból elutazott, mielőtt honába térne Francziaországot látogatja meg. A, ló, midőn még soha sem volt megnyergelve, segélyül hívta IV. Napóleon Jenő Lajos János József, algíri király, franczia trónörökös születése a világtörténetben s különösen Francziaországra nézve nagy politikai jelentőségű esemény. A pályákban fekvő gyönge csemete erős támasza a napóleoni család uralkodásának s mintegy biztosítása, mert folytatása atyja életének. Eddig ama kérdés : „Mi történik Lajos Napóleon halálával?“ felelet nélkül állt s Francziaország a régi dynasztiát vagy új kormányformát behozni törekvő pártok viszályainak volt kitéve : most, III. Napóleon elhúnyta esetére , itt van családilag törvényes és természetes örököse IV. Napóleon, kire az uralkodó kormánypárt, mint a császárság folytatására hivatkozhassék. A törvényhozó test már is a kormányzósági törvény készitésével foglalkozik, melly a császár halála után s Napoleon Jenő kiskorúsága idejére, az ország kormányzását az anyacsászárnéra s a főméltóságviselőkből összeállított tanácsra bízza. E törvény közzététele rövid időn várható. Annak fejtegetését, minő befolyással bírhat az örökös születése III. Napóleon jövő tetteire — ezúttal mellőzvén, e lapokon csupán ama tények elősorolására szorítkozunk, mellyek a nevezetes eseménynyel közvetlen kapcsolatban állanak. A császárné szülési előfájdalmai március 15-én reggel kezdődtek. Az államtestületek már ekkor összegyűltek s egész esti 10 óráig együtt maradtak, ekkor azonban, további összehivatásig felsőbb engedelemmel elszéledtek, miután nem volt valószinü, hogy a szülés az éjen át megtörténjék. E hitben oszlott el a néptömeg is, melly a tuileriák elé gyülekezett. De az előjelek csaltak s március 16-án éjfél után a sűrűbben visszatérő fájdalmak a szülés közelgését jelenték. A császárné anyján kívül a császár, Matild herczegnő, Napóleon herczeg, Murat herczeg és Murat herczegnő a gyermekágyas szobába siettek. A szülés hosszasnak és fájdalmasnak mutatkozott, annyira, hogy már altató kloroform alkalmazásáról volt szó, a fő szülész orvos Dubois azonban ezt mellőzendőnek tartó s műszereit vette elő. Ezeknek használatakor a császárné így szólt az orvoshoz : „Mentse meg ön mindenekelőtt a gyermeket s csak azután gondoljon az anyára.“ Feszült csend következett be. Dubois néhány percz múlva (34 órakor) a magzatot felemelé, mondván : „Herczeg született!“ — Az örömzsibongás közt a császár gyermekének anyját háromszor megölelte s örömkönnyek találtak a különben hideg férfiú szemeibe, kit megindulásra alig képesnek hittek. Dubois kezeiből Brunt özvegy admírálné, a herczeg nevelőnéje vette át az utonszülöttet s őt atyjának és anyjának és a többi tanúnak megmutatta. E tanúk, a fenebb nevezetteken kívül, Fould és Abatucci miniszterek voltak, kik ezután a mellékterembe léptek, hol az államtanács elnöke Baroche, mint koronajegyző, a születési bizonyítványt fogalmazta. A császár, a herczegek és herczegnők, a tanúk, a senátus és törvényhozótest elnöke s valamennyi miniszter— kik e teremben vártak — aláírták a bizonyítványt. Öt órakor reggel a főrangú urak eltávoztak s a császár is lakszobájába vonult. A herczeg születése legelőször is a pápai munttusnak, azután az angol, piemonti és török követnek s végre a többi követeknek és ügyviselőknek azonnal jelentve jön; két kabinetfutár pedig még aznap indult Rómába és Stokholmba, a pápához és a az embert a vadkan ellen. Az ember a ló hátára ült s elűzte a vadkant, de a ló hátáról többé nem akart leszállni. Ezt a mesét alkalmazza Törökországra a „Timesa vadkan természetesen Oroszország, az ember a nyugati hatalmak, mellyek Törökország segélyére menve, ezt lóvá tették s most a ló az embert nem rázhatja le többé hátáról. Olaszország 1. Panna városában az utóbbi idők alatt több orgyilkolási eset fordult elő; nem rég a fegyház igazgatója, márt. 19-én ismét egy hadi auditor gyilkoltatott meg, minélfogva a kormány e várost ostromállapotba helyezte. Turinból Párisba távirati úton jelenték, hogy Napóleon császár fiának születése hírét a piemonti főváros népe nagy örömmel fogadta, s hogy a király a külügyminisztert azonnal a franczia követhez küldte, üdvözletének kifejezése végett. Az angol-olasz légió számára való toborzások, Londonból érkezett utasításokhoz képest hír szerint végkép megszűntek.