Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1857-01-07 / 1. szám
tanitói ház mellé, csordások számára állandó cserepes épület állíttatott; mert az említett községbe, melly alig áll 180 házból, legalább 6 különböző hírlap és folyóirat járt, s így gondolom örvendeni fog, ha a cívilisatióbani tovább haladásunk fokozatát megírom : 1-er is a tavali közlés eredményéül föl kell említenem miként a papi ház már zsindellel befedezett. 2-or Iskola építésre birtokaránylag mintegy 1000 pft. kirovatott. 3-or Ugyan e czélból minden gazda két szekér terméskövet tart házánál készen t. i. arra az esetre ha építünk. Ezekből láthatja ön, hogy tudunk ha akarunk. De hogy eddigi előhaladásunk valamikép elbizakodásra ne vezessen ha egyet léptünk előre, kettőt kell, hogy lépjünk hátra. Ugyanis 1-ör, visszalépünk akkor, midőn a közakarattal iskolára kirovott pénzt nem akarjuk szép szerével befizetni. 2-ör visszalépünk akkor, midőn a tilalom rontások napirenden vannak, s a tetten kapottak s csak is kármegtéritésre fenyittettek,az erélyes elöljáróságnak még be nem takarított takarmányait felégetni eszközük. 3-or visszalépünk akkor, midőn illy bűnös polgártársaink merényei meggátlásául a cs. k. kormány által az rendeltetvén, hogy a község az elöljáróságnak boszából tétetett kárait megtéríteni köteles, választmányunkban azt határoztuk, hogy többé a Vasárnapi Újságra ne fizessünk, hanem azon pénzt a károsulandó elöljáróság kára megtérítésére fordítsuk (mintha azon kicsi összeg, akármilly csekély épület megtérítésére elég lenne) történt pedig ez, Krisztus után az 1856-ik évben karácson hava 7-dik napján. Tehát ha egyet léptünk előre, hármat léptünk hátra — ut figura docet. Áttérek a Vasárnapi Újság megszüntetése okára : ez egyszerű s rövid : N. N. táblabiró főbirtokos s valóban saját hite szerint is gazdag ember, ki maga is az ön újságát járatja, méltatlanul vette azt, hogy a helység jegyzője, és némi fiatal emberek a „Falusi Gazda“ folyóiratot olvasgatva, ő későbbre juthatott hozzá, mint másodperczekhez szokott elkényeztetett természete kívánta, s minthogy saját szavai szerint „neki is annyi jussa van azon folyóirathoz, mint akárkinek, annyit fizet bele mint akárki“ *) (pedig nem fizet, mert az előfizetés a rendőri kihágásokból bevett büntetésekből telt ki) s nem olvashatja, megszüntetni indítványozza s a már emlitett czélra forditatni, és hatalom szava elnémitá a községet. Jaj minékünk! — Virág Károly. Gömör-Szkaros, dec. 7-én 1856. (Ismét tűzvész.) Megnehezült az Urnák sajtoló karja szegény egyházam felett. A harmadik tűz után egy hétre, a negyedik is megérkezett, még pedig nagyobbított kiadásban. Alig hamvadtak el Visnyón az égő üszkök, a 7-ik novemberi gyuladás után, már nov. 15-ik estéjén, ismét Alsófalu felett terjeszté ki a türelem vérszín lángpalástját. — 22 ház, ugyanannyi csűr a benne valókkal lett martaléka. Huszonkét család vett hátára koldustarisznyát, hogy a könyörületesség könynyel áztatott morzsalékját bele rakja, magát az éhhaláltól megmentse, s szemérempírral elborítva kolduljon, a lángok közül kiszabadult marhájának számára egy marék szénát vagy egy pár zsúpot. Neveli az ínséget az, hogy a mostani tűzvésztől megszabadult része a helységnek, a múlt tavaszon hamvadván el, tökéletesen az sincs felépülve, és így igen kis részben nyújthat menhelyet a jelenleg károsultaknak. A gyújtás, mint a körülmények mutatják, szántszándékos. Vala egy erkölcstelen ember, egy mindenét a torok garatján lejáratott semmire kellő a faluban — most már fogoly — ez régóta fenyegeté a népet, „majd teszek, úgymond, keresztelőt, az itteni nevezet szerint „poszuikot“ az engemet elhagyott nőmnek, de három völgyre is meghallatszik a sfire.“ Meg is tette az emberiséget levetkezett gonosz, mert az apósa csüribe üszköt vetvén, az iszonyúan fújt szél egy negyed óra alatt lángokkal bobta el az útjába esett épületeket, maguk a kétségbe esett emberek alig szabadulhatván ki. — Hajlék és kenyér nélkül nyomorog tehát 22 család, de hála a gondviselésnek, találkoztak idegen jóltevők, kik siettek, s mind ez ideig sietnek enyhítésére a nagy siralomnak. S úgy hiszem, nem bántom meg szerénységöket ha becses nevüket átadom a nyilvánosságnak, hiszen úgy is a belső öntudaton kivül igen sokszor csak ennyi a jutalom ez életben. — Legelsőben is D. S. ur, Gömörnek sok ideig volt kedves első alispánja, mindjárt az égés utáni nap egy szekér kenyeret s nagy mennyiségű szalonnát küldött első szükségük fedezésére a szerencsétleneknek. Nemkülönben sánkfalusi kath. lelkész N. P. ur, felül emelkedvén a valláskülönbség körén, szép segedelmet szedetett össze hallgatói között. Cs. K. fősz.biró P. J. ur erélyes intézkedése nyomán is érkeznek a vigasztalás harmat cseppjei. — Hát te szomszéd vályi ref. sz.egyház elmaradnál e szives filléreddel? Az itteni lakosok is a szerencsétlenek fölsegélésében egymással versenyeznek. Jelenleg küldenek a megégettek számára 20 kiló búzát és szép mennyiségű pénzt. Az Isten és az emberiség áldása kivérje őket földi értek rögös határain. — Épen midőn e sorokat megírtam, külde hozzám szomszéd Deresk helysége is felsegélésökre a megégetteknek 11 véka és egy negyedrész kenyérnek valót. Ugyan akkor nap a kisded Kálota helysége is 3 köböl gabonát. — Legyen felirva emlékezetnek okáért az Örökkévaló könyvében. Sz. S. Vegyes hírek. — Magyarország végleges szervezetére ismét fontos lépés történt. Egy 1856-ki dec. 31-éről kelt belügyminiszteri rendelet közli azon határozatokat, mellyek a magyarországi főkormányzóság és helytartósági osztályok szerkezetét és hivatali hatáskörét kijelölik. E rendelet következő : „Ő cs. k. Apóst. Felsége azon legmagasabb akarattól vezérelve, hogy a magyarországi főkormányzónak s Ő Felsége legmagasabb személye képviselőjének hivatali méltósága, valamint a főkormányzóság is, mint legfensőbb polgári tekintély az országban, végleges és állandó intézmény gyanánt fenntartassék . 1856. nov. 16-kól kelt legmagasabb kabinetiratával az A. mellékletben foglalt s a magyarországi főkormányzóság szerkezete és hatásköréről szóló határozmányokat legk. jóvá hagyni s egyszersmind elrendelni méltóztatott, hogy a magyarországi helytartósági osztályok és főnökeinek 1853. január 19-éről kelt, belügy-, igazságügy- és pénzügyminisztériumi rendeletekkel közzé tett hatásköreik — a főkormányzóság hatásköréről szóló legmagasabb szabályzat (A. csatolmány) 21-ik §-ának alkalmazásával — vizsgálat alá vonassanak. — A B. csatolmányban foglalt s a legmagasabb parancs folytán a pénzügyi, kereskedelmi és nevelésügyi minisztériumokkal egyetértőleg megállapított határozmányok tehát ezentúl a magyarországi helytartósági osztályok és főnökei hatáskörének szabályai gyanánt lesznek érvényesek. Mint politikai országhatóságok a budai, sopronyi, pozsonyi, kassai és nagyváradi helytartósági osztályok, a helytartósági alelnökök vezetése és elősülése alatt, állanak fenn az illető közigazgatási területekre nézve, B. csatolmányban kijelölt helyzet- és határkörrel. E határozmányok azon hozzáadással tétetnek közzé, hogy azok 1857 január 1-étől kezdve egész terjedelmekben lépnek hatályba, az 1853 január 19-ki rendelettel (B. T. L. 1853 III dar. 9. sz.) közzétett határozmányok helyébe. Báró Bach s. k.“ A terjedelmes A. és B. csatolmányokat, mellyeknek lényegét e lapok m. évi folyamának 52. számában közöltük, hely szűke miatt nem adhatjuk. — Egy érdekes okirat birtokába jutottunk e napokban, mellyet egész terjedelmében sietünk közölni olvasóinkkal. Egy kiáltvány az, mellyet a jelenleg Bécsben állomásozó Dom Miguel 39 számú cs. kir. gyalogezred Ezredese a lefolyt év végnapján bocsátott szét katonáihoz (Megjelent Sommer Lipót nyomdájában Bécsben) Örvendetes tartalmán kívül már azért is közlendőnek véltük ez okmányt, mivel tudtunkra az első e nemű nyomtatvány, melly magyar nyelven jelent meg. Az érdekes mű igy hangzik : „Dom Miguel ezrednek katonáihoz az 1856-ik év végével. Az esztendőnek végével kellemes alkalmat találok, nektek, kiket mindnyájatokat atyailag szeretlek, azt mondani, a mit szivemben érzek. Ti valóban mindnyájan örömmel és büszkén nézhettek vissza ezen esztendőre, melly — szintúgy, miként az előbbiek, miket veletek tölteni szerencséltettem, — újra öregbítette azt a dicsőséget, mellyben ezredünk mindenütt méltán részesül. Nagy az ezred fényének adatott megismerése, mellynek szép kinézése és felülmúlhatatlan katonai magatartása semmi kivánni valót nem hagy. Ezen dicsőségnek hite az egész császári birodalomban, s igy a ti hazátokban is elterjedt, és otthon valóban mindenki büszke ti reátok. Ezen külső katonai erényeket nem csak elöljáróitok dicsérik, hanem vitéz Császárunk is, ki jelenben a világ első katonája, skinek dicsérete mielőttünk legbecsesb , de még azt is mondhatom nektek, hogy Bécsnek jóindulatú polgárai, s azon ezer meg ezer idegen, kiknek alkalmuk vala benneteket láthatni, örömmel néznek a szép Dom Miguel ezredre. De ti meg is érdemeitek ezen dicséretet, azon jeles tulajdonok és azon példás magaviselet által, melly minden derék embernek, leginkább pedig a katonának ékességét teszi. — Nemcsak azt csodálják az emberek ti bennetek, hogy derék katonák vagytok, hanem azt is, hogy férfiak vagytok, kiknek a becsület mindennél drágább és kedvesebb. Ezen esztendőben is sok példát adtatok becsületességtekről, valamint tisztességes magatok viseletéről az egész főváros nem egyszer beszélt. Örömmel mondom, kedves fiaim ! hogy egyetlen bánatos órát sem okoztatok nekem, hanem csakugyan igen sok örvendetes pillanatokat köszönök nektek, mellyek engem büszkévé tesznek arra, hogy illy ezrednek ezredese lehetek. Valahányszor szavammal jót álltam értetek, ti mindannyiszor híven teljesítettétek azt, s ha valami kivánatot kimondtam, azt ti tüstént teljesítettétek is. Ezt megbizonyittottátok leginkább a táborban becsteljes magatokviseletével, a hol magam is köztetek éltem, melly időről még élek, sohasem fogok megfeledkezni. Nem régen veszélyes tűzvész támadván, parancsra sem vártam, hanem az ezredből 300 embert hivattam össze s előre tudtam, hogy nemcsak a gyuladás elfojtásában segíteni fogtok, hanem arra is számoltam, hogy az, ami más emberé, a zavar és veszedelem közepette is, szent lészen előttetek, és ime nem is csalatkoztam. Mindenki bámulattal látta azt az önfeláldozást, mellyel segítettetek, amiglen segedelmetekre szükség volt, s ama városrész még igen sokáig háladatossággal és tisztelettel fog rólatok megemlékezni. Szinto oly jó bajtársi indulatot is tapasztaltam köztetek, mindenki a maga, mind a más ezredbeli bajtársai iránt békésen, barátságosan és nyájasan viselte magát. Hasonló dicséretet érdemel a szolgálat körül tanusított pontosságtok, valamint azon nagy tisztelet és készség, mellyel fölebbvaló iránt, legyen az a magatok ezredéből, vagy másból, szolgálatban vagy szolgálaton kívül, a kaszárnyában úgy, miként az utczán, viseltettek. Őrizzétek minden gondossággal ezt a jó hírt, mert higygyétek el : az ember maga magát becsüli meg, ha a magánál félebbvalót megbecsüli. Ezt a szabályt tartsátok meg mindenkoron s meglátjátok, sokkal nagyobb hasznatokra lesz az, mint sem hinnétek. S most az uj esztendő kezdetével arra szólitlak fel : tartsátok meg jeles tulajdóságaitok és katonai erényetek által felséges Császártok kegyelmét! övé a mi életünk, övé a mi szeretetünk! Az ő dicsőséges uralkodása hazátok földjét a legboldogabb, legáldottabb országgá fogja tenni; — majd megérkezik az az idő, midőn erről meggyőződhettek, s ha azután a jelent a múlttal összehasonlítjátok, bizonyosan megemlékeztek e szavaimról. A most kezdődő esztendőben Császárunk magas Hitvesével és Gyermekével egy ideig kedves magyarjai közt fog lakni, s örömömre szolgál nektek ezt hirdethetni. *) Kár olly tehetős dúsgazdagnak a tehetetlenebbek elöl elvenni, mikor magának előfizetni lenne kötelessége. V. K.