Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-07-15 / 28. szám

Pest, július 15. 1851. 28. szám. Harmadik évi folyam. Politikai újdonságok. „A Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve az,,Vasárnapi újsággal“ együtt fi hónapra 3 ft., egér/ évre fi f­t. pengő. — A ,,Politikai újdonságok“ kiadó-hivatala, egyetem-utcza 4. szám Adalékok az utóbbb­i olasz felkeléshez. A múlt hó utolsó napjaiban megkísértett, de meghiúsult felke­lés történetéhez pótlólag még a következőket adjuk : Mondják, hog­y az összeesküvés messzire el volt ágazva s hogy az olasz felkelésre a jelt Napoleon császár meggyilkoltatásának s az ennek folytán kiütő franczia forradalomnak kellett volna adni. Ál­lítják legalább hogy azon olaszok, kiket junius derekán a franczia császár élete ellen főzött merénylet miatt fogtak el, a génua-livor­­nói lázadók bérenczei lettek volna. Az összeesküvők t. i. fel akarták használni azon izgatottságot, mnellyet Francziaországban a választá­sok idéztek elő, továbbá az elégü­letlenséget, melly déli és közép Olaszországban a­miatt uralkodik, hogy a nápolyi király nem tágít az önkényuralom rendszerén, s hogy a pápa a várva várt amnesz­tiát és reformokat nem adta meg. — Illy következtetéseket vonnak a történtekből azok, kik a felkelést egyenesen Mazzinitól származó­nak állítják, s bizonyosként írják, hogy az olasz pártvezér a kísérlet­­idején Génuában volt s e várost csak jul. 2-án egy portugál hajón hagyta el. Minthogy azonban mások szerint Mazzini a livornói fel­kelésnél is jelen volt, két helyen egyszerre pedig csakugyan nem lehetett, az egész hir legalább is kétségessé válik. Mások ismét Palmerston lordot gyanúsítják, arról, hogy a fel­kelés— ha nem is beegyezésével, de tudtával történt, miután közlö­nye a „Post“ a bekövetkezett mozgalmat előre sejteté, írják, hogy az olasz hatalmaknak szándékuk is van az angol miniszterelnöktől eziránt magyarázatot kérni s Francziaországgal együtt azt követelni, hogy az olasz menekülteket Angliából tiltsák ki. Nehogy azonban azt higyje valaki, mintha lord Palmerston a nemzetiségek felszabadításának olly hő pártolója volna, minőnek őt a külföldi közvélemény elég balul tartó. A nemes lord, ha csinált is néha itt ott egy kis mozgalmat, azt koránsem az illető nemzet iránti rokonszenvből, hanem vagy azért tette, hogy ezzel közvetve más államot riaszszon meg, vagy mert Anglia kormányzati érdeke kívánta az izgalmat, mellyet végig vinni soha eszében sem volt. Példákból tudjuk, hogy a diplomatia gyakran eléggé szívtelen fel­biztatni egy egy pártot s eszközül használni azon tudattal, hogy cserben fogja azt hagyni, sőt ellene is fordulni, ha kell. Koránsem állítjuk, hogy Palmerston lordnak az utóbbi felke­lésnél része lett volna, sem annak tudását nem igényeljük, hogy — ha csakugyan tudott róla — minő érdek kívánta az olasz mozgal­mat. Hiszen Európa dolgait négy-öt fő intézi s néha csak félszázad múlva, vagy később tűnik ki, mi volt e vagy ama nagy esemény valóságos mozgató ereje. Annyi ezúttal bizonyos, hogy Lyons ad­­mirál hajóhada a genua-livornói felkelés idejében a livornói és spez­­ziai öbölben megjelent, miből azt következtetik, hogy Anglia a tör­­ténendőkről előre értesítve volt, Francziaországgal Ausztriával együtt, melly viszont saját határai biztossága végett a modenai ha­társzélen állított fel egy hadtestet. A franczia császár élete elleni olasz összeesküvést ideje korán felfedezték; a genuai hatóság a felkelők fegyvereit lefoglalta, mie­lőtt a felkelés órája ütött volna; a nápolyi hatóságok előre értesül­tek, hogy „Cagliari“ gőzösön gyanús egyének utaznak : ezekből sejthető, hogy a kísérlet meghiúsítására minden készen állott. A fel­kelők Génuában 3000-nél több puskát és egyéb fegyvert, a nápolyi fregattok által elfoglalt gőzösön pedig állítólag egy milliónyi érté­ket vesztettek s így a kisérlet épen elegendő volt arra, hogy az olasz demokraták pártját tehetlenné tegye, a világ előtt pedig azt bizo­nyítsa, hogy az önmaga fölött őrködni nem bíró Olaszországot fé­ken kell tartani. Egyébiránt veszélyes dolog volna a tűzzel játszani. Génuában, mint később értesültünk, a felkelők egy csapata a Diamante erődöt nemcsak megtámadta, de el is foglalta s csak egy éji birás után és akkor hagyta oda, midőn a városból nem jött a várt segély, (melly a 3000 fegyver lefoglalása után nem jöhetett.) Mondják, hogy a tá­madók közt francziák és svájcziak is voltak s hogy az elkobzott fegyverek nagyobb része külföldi készítmény. Továbbá Livornóban a felkelési kisérlet utczai harczczá vált, torlasz emelkedett, ágyuk dö­rögtek s házak­ ablakaiból történtek lövések. A szerencsétlen lövőket, számra tizet, a katonaság azonnal leszuronyozta s ágyán lőtte. Végre, a lázadás Romagna­ és Carraraba is elterjedt, de hamar elfojtatott. A nápolyi államban történtekről még mindig rövid és homá­lyos tudósításaink vannak. Július 3-áról jelentik, hogy a felkelés minden ponton tökéletesen el van nyomva. Kalabria határain a fel­kelők a királyi csapatokkal két ízben ütköztek meg s az első csatá­ban 100, a másodikban 30 halottat vesztettek. Jul. 4-éről írják, hogy Paduidban a városi katonaság, csendőrség és kir. lövészcsapat a fel­kelőket teljesen szétverte s nagyobb részüket elfogta. A Nápolyból jul. 7-éről érkezett tudósítás szerint a felkelés Nápolyban teljesen el van nyomva s a felkelők mind kézre kerültek. Más hírekhez ké­pest pedig a nápolyi állam területének több pontján még folyvást tart a lázadás, mellynek szitására Máltából sok fegyveres érkezett. A véleménynek, hogy kik és mi czélból csinálták az olasz lá­zadást, ingatagságát a következő adatok összevetése is bizonyítja. Átalános a hit, hogy Mazzinitól s köztársasági pártjától ered az összeesküvés, mellynek Olaszországon túl is terjedni s a franczia császár elleni merénylettel kellett volna kezdődni — s hogy a ge­­nua-livorno-nápolyi eseményeket egy kéz vezette. Ezen állítás ellen szól először az, hogy egy belga lap tudósításai szerint a nápolyi mozgalom Murat érdekében történt s az ottani demokraták remé­nyeiben „a jövendőbeli király Murat­ alkotmányosan fogná kormá­nyozni Nápolyi s déli Olaszországot, mig az északi rész Viktor Efná­mél kormánya alatt állana. Már pedig Mazzini ismeretes köztársa­sági hitvallomásához képest épen nem valószínű, hogy alkotmányos monarchia és Murat javára dolgoznék s igy az sem valószínű, hogy a nápolyi izgalom tőle származnék. Továbbá, a franczia császár élete elleni bérenczek küldését a génuai felkeléssel kapcsolatban említik, holott az kezd kiderülni, hogy a Párisban elfogott olaszok épen nem a császár élete ellen törekedtek, hanem Livornóban elkövetett lopás részesei. De ha valósággal császárgyilkolási szándékkal jártak is, még akkor sem szükségeskép Mazzini bérenczei, miután Londonban nem rég egy bandát fedeztek fel, melly a menekültek választmá­nyaival nemcsak összeköttetésben nem áll, sőt még Mazzininek is ellensége, „Vendicatore del popolo“ (a nép boszuállója) czimet vi­sel s egy-egy tagját valamelly merénylet végrehajtására küldögeti ki. E banda tagjainak nagyobb része romagnai menekült s főczélja : a római hadjáratért Napoleon császáron boszul állani. Bármint álljon is a dolog, a forradalmi kisérlet annyi, mint elnyomva van s a zavart ama csend váltotta fel, mellyet a vizsgá­latok, kutatások és elfogatások olly szomorúvá tesznek. Génuában julius 4-én ismét két fegyver raktárt s a herczegi palota közelében lőporaknákat fedeztek fel. Az elfogottak száma e napon 52-re ment, kik közül 33 piemonti, a többi egyéb olasz államból való. A kor­mány két zászlóalj gyors lövészt rendelt erősítésül a városba, a kikötőbe pedig Lyons admirál hajóhada július 6-án érkezett Livornó­­ból, hol a toskánai nagyherczeg az ostromállapot kihirdetését elren­delte. Az itteni csata igen komoly volt; a fölkelők veszteségét 50, a katonaságét 40 emberre teszik. Az utczákon most a rémület ha­lotti csendje uralkodik. HETI KRÓNIKA. Ausztria. Porosz király ő felsége a bécsi udvarnál tett pár napi látoga­tás után jul. 10-én Bécsből ismét el — és Teplitzbe utazott. Berlin-

Next