Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-04-08 / 14. szám

159 ez ügyben, de aligha sikerrel, mivel az egyházi rend feltétlen engedelmességet kíván a nagy zsinat határozatai iránt. — (Hercegovinából) nyugtatóbbak kezdenek lenni a hírek. A raják kezdek át látni, hogy a tusa utoljára is nagyon egyenetlen lesz, másfelől pedig azt is gondolják, hogy tán inkább a maga hasznára, mint az övékre dolgozik bujtatójuk Vukalovich, s azért nyereségesebbnek látják a tavasz közeledtével szántásvetésnek állani, mint kardoskodni. Különben még mindig gyűlik a török katonaság — rendes és rendetlen — reájok, mind a tenger, mind a száraz felöl. Montenegrót meg egészen körül akarja vétetni a török kormány. A montenegróiak is maguk részéről mindent elkövetnek, hogy természetes védfalaikat, a Fekete hegységet, a beütések ellen megerősítsék. — (Omer basa) csakugyan nem mehete be Bagdadba ütközet nélkül, mellyben egy segéd tisztje el is esett. A tudósításból nem lehet jól kivenni, vájjon a bagdadiak részéről volt-e az ellentállás, vagy az azon vidéken kóborló sátoros arabok állották útját. — A legújabb hírek azonban az egész tartományban izgult felkelésről szólanak. Ázsia. — (Az indiai csatatérről) már régóta nem jöttek olly kedvező tudósitások, mint a mellyeket az utolsó posta hozott Bombayból Londonba. A főbb vonások ezek : — Miután sir Colin Campbell a főparancsnok február 23-dikán a járulékot hadsergéhez és Agrából az ostromhoz való szereket és kellékeket megkapás továbbá értésére esék, hogy Stewart, Orr és Whitelock tábornokok hadoszlopai is közelednek más oldalról, március 2-kán kiindul a Kawnpurból és nyomult elé Alumbagh felé. Csapatait Alumbaghnál összeszedvén, Outram tábornok a Gumti folyón átkelt 6000 emberrel és 20 ágyúval. Túl a vizen megtámadák a lázadók, de verességgel visszavonulni valának kénytelenek. Még előbb is, febr. 21-kén, sir C. Cambell megérkezte előtt 13 állami megtámadást a lumbaghi megerősített táborában Outram tábornok. Kémjei által jól értesülve, készen várta a lázadókat; közeledtekre kirontott, egyik szárnyukat elvágta, két ágyujokat elvette s a serget visszaverte. Az angolok vesztesége csekély, csak 21 ember vola. Lucknowr (olv. Laknau) ostromának megkezdése mart. 10-re vala kitűzve. A város előtt álló angol sereg 50000 gyalogra megy, 10000 lovastól s 120 ágyútól gyámolítva. A csatamező többi pontjain történt csaták mind döntőleg és szerencsésen ütöttek ki az angolok részére. Franks, Grant, Rose, Roberts és más tábornokok hadoszlopai mindenfelé tisztítják a felkelő vidékeket a lázadóktól, kik nevezetes veszteségeket szenvednek. Legjelesebb győzelem Franks tábornoké vala, melly az ellenségnek 1800 halottjába és 20 ágyújába került. (Kifogyhatlanok az ágyukban azok a lázadók.) A delhii király pere, — akár mit is irtunk a korábbi tudósítások szerint — még nem folyt vala le, midőn ezen utóbbi Bombayból elindult. — (Persiából) azt írja a teheráni udvari hirlap, hogy a sakk (király) az indiai lázadás áldozatainak 5000 forintot, első minisztere meg 2500 forintot ajándékozott segély gyanánt. Még nevezetesebb a következő. Egyzsidót temettek, s a gyülevész nép ősi szokás szerint a kísérőket közé csúfolni és szidalmazni. A nagyvezír ezt megtudván, úgy nyilatkozik, hogy „a sakk őfelsége minden alattvalójának, bármilly vallásos felekezethez tartozik, egyformán mentve és védve kell lennie minden bántalomtól és csúfságtól.“ Ezen dicséretes elv következtében ama szidalmazók bujtatóit elfogák és megbünteték. Ha már még Persiában a mahomedánok közt sem működhetik a türelmetlenség, hová bujdossák, hogy fejét lehajtsa? — (Újabbak Indiából.) A Bombayból mart. 9-dikeig terjedő hírek megint újabb győzedelmet jelentenek. Grant tábornok — a szerencsés- Rohibandnál megverte a lázadók 25,000-re menő sergét és 5000-et pusztított el belőlök. Gundzsini városát, Nana Sahib fővárosát is elfoglalta. Nana Sahib maga Bemdebundba menekült. TÁR Vidéki közlemények. Tisza-Bura, (Szolnok) mart. 3. (Iskolai könyvtár alapítása, szándékos és véletlen szerencsétlenségek.) Megértvén mi is a kor szózatát — miután a múlt év száraz nyarán egy diszes és jól készült leányiskolát, s abban egy derék tantermet, a vasárnapi iskolát gyakorlóknak használatára is építtettünk — elvégre eljutottunk azon boldog pillanatra is, mellyben jelenthetjük, hogy egy népnevelés mellett buzgó polgártársunk Sterár Márk ur. 30 pft. adományával megvetette iskolai könyvtárunk alapját, mit miután mi hálás köszönettel vettünk, a mi születve nem hit-, de tettben elvrokonunktól; mindjárt azon voltunk, hogy a már nálunk létező vasárnapi és elemi iskoláink virágoztatására, s az azokban tanuló fi és leány gyermekeknek szellemi és anyagi előmenetelére hasznos könyveket vásároljunk; s azt ezutánra is szaporítani törekedjünk, — a magán szives ajánlatokon kivül — a tanórákat helyes ok nélkül mulasztó vasárnapi és elemi tanodáinkba járó tanonczoknak büntetési összegéből. Jelenleg ugyan nem dicsekedhetünk sok politikai és szépirodalmi lap hordatásával, miket ezelőtt nehány évvel részint elhunyt, részint máshova költözött közbirtokosaink járattak; de még is találkoznak kis községünkben közrendű egyének, kik részint egyenként, részint összeállva hordatják a Vasárnapi Újság nehány példányait és más egyebeket, ezutánra pedig könyvtárunk felállítása által fellelkesülve többnek hordatására ajánlkozunk, csak az a bajunk, hogy messze van tőlünk a rendes postaállomás, gyalog levélhordóink pedig későn, sokszor hiányosan juttatják kezünkbe az újságot, mikor már óságnak nevezhető. Ezen szép igyekezetünk mellett, fájdalommal kell bevallanunk azon botránkoztató eseményt, hogy épen mikor fenntisztelt ügybarátunk, érintett jótékonyságát, s több más, községünkkel tett segedelmezését tapasztaltuk; ugyanakkortájban egy istentelen kéz felgyújtotta mindenkinek sajnálkozására, a helységhez mintegy 150 öl távolságra eső 80 szekeres kazal réti és 30 szekeres boglya gyepszénáját, mik néhány óra alatt a nagy szélben elhamvadtak; de nem az oltás részvétlensége, hanem a viz nem léte miatt, kiapadván nálunk többnyire a nagy Tiszához közel levő kutakból a víz, a mélyen leapadt nagy Tiszáról is annak magas partja miatt szekérrel hordani nem lehetett, gyalogembereknek pedig egy kissé távolka volt. Egy más véletlen szerencsétlenség is járult néhány nap múlva ehhez, t. i. két fi gyermek testvér, egyik 8, másik 5 éves, vasárnap délután 5 órakor a másféllábnyira befagyott Tiszára mentek sikárkozni; vékonyabb jégre talált az idősebbik hágai s beleszakadván , az őt kihúzni segítő kisebb testvérét is maga után berántotta a jég alá. Egy leányka játszótársuk, mint szemtanú adott hirt szüleiknek, kiknek e baleset kimondhatatlan keserűséget okozott, egy hétig mindennap keresgették — sűrűén lékeket vágván, — horgokkal s C . A. egyebekkel, de mindeddig meg nem találták. — Intő példa ez a szülőknek arra, hogy iskolás gyermekeiket küldjék az iskolába, s ne engedjék honi korhelykedni, azokra pedig, kik iskolába nem járnak, viseljenek gondot. Ugyan ez a szivrázó példa alkalmat ad arra, hogy így kiáltsunk fel, kisdedóvoda jöjön el országod. De miért ezen jámbor óhajtás? Íme a rendes népiskola országa régen eljött, mi haszna, ha a hanyag szülők nem élvezik azt? sok óhajtásunk s fohászunk van nekünk, miből egy hoszszú imát szerkeszthetnék, de a részvétlenség, hanyagság, gondatlanság s tudja az ég, mi egyéb oka, hogy az emberek nem élnek a jelenvalóval, a jövőt óhajtják, holott ha az jelen volna, nem élveznék azt úgy, mint kellene. Sz. ■/. Tisza-Igaz (Szolnok), mart. 6. (Honnan vette, vagy nem vette a Nagy Tükör a vidéki levelező mintaképét. A magyar vendégszeretetnek egy nevezetes határozata. A szellemi élet nyilatkozványai) De gyönyörűséges egy dolog volna az, tisztelt szerkesztő úr, ha önök minden vidéki, rendes, és rendetlen levelezőjüket személyesen ismerhetnék! Azt mondták ugyan nekem itt némelly kötekedő czimboráim, hogy ez óhajtás részemről feleslegessé vált, mert ők engem, titkon már rég lephotographicoztattak Kakas Márton uram felszólítására, a ,,Nagy Tükör“ utolsó füzete számára. S itt a „vidéki levelező“ arczképe már valóban meg is jelent, de azért önök valanmiképen el ne higyyék, hogy ez az én képmásom lenne, mert miután már magam is láttam, biztosíthatok mindenkit, hogy az, talán csakugyan, mégsem egészen én vagyok. Igaz ugyan, hogy az én fejem is igen gyakran füstölög, hanem szeretnék is én a gazdálkodók osztályában olly szép gyereket látni, akié a mai világban ne füstölögne! S azért a kilátás igen vékony arra, hogy önöknél egyhamar személyes látogatást tehessek, fogadják tehát önök rövid ismertetését helységünknek, melly a nagy egésznek parányi bár, de mindenesetre kiegészítő része. Nem szükség helységünknek melly tájon fekvését bővebben magyaráznom. Mi tő szomszédai vagyunk azon városnak, mellyben az elpusztulhatatlan kedélyű Bernáth Gáspár barátom először pillantotta meg a napvilágot. Már ha nem mondanám is, tudhatnák önök, hogy ezen város Tisza-Füred. — Helységünk határa — mellynek kiterjedése 7861 hold 1032 le □ él — birtokában van, az urbériséget leszámitva, tizenkét közbirtokos családnak, melylyek nagyobb részének őszinte magyar vendégszeretetéről legyen elég anynyit mondanom, hogy a legközelebbi közbirtokossági tanácskozmányban felmerült azon véleményre — hogy itt, mint országút melletti helyiségbe, egy vendéglőnek és állásnak hiánya igen érezhető — az jön az átalános végzés, hogy vétessék ugyan teljesedésbe egy italmérő háznak közköltségem építése, az utazók használatára, de vendéglő és állás már csak azért sem, mert senki nem óhajtja a vidéki szives látogatókat, illy intézmények által magától elidegeníteni. — Feltenné-e már most szerkesztő úr, egy illytős gyökeres magyar .