Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-01-07 / 1. szám

ori fölkelők serege — 5000 ember, e közt 1500 lovas és 25 ágyú — fenyegeti hátulról. SipMia Lucknow már elesett volna is, még akkor is lehetséges^^mgy a fölkelök Oudh tartomány 400 várából még hónaj^gj((jfc|j^thatnák a csatázást, vagy Középindiába vonulhatnak. nsImnMRrodalom. — Keresztyének üldevetése. Sinában a keresztyének üldöztetése nagy kegyetlenséggel folyton foly. Octobergóban Tukain tartomány fővárosában Kihoban nyilvános helyen tizenegyet végeztek ki. Hocsongban a mandarinok tömeges befogatásokat tétettek. Diaz meggyilkolt püspök utóda, Melchior, csak alig hogy megmenekült üldözői elöl. Cosinsinában hasonló vérengzés folyt. — Nov. 15-ig Kanton ostromzárát nem erősitették s hir szerint nem is fognak rá Vidéki közlemények. Bakony s Balatonvidék, dec. 17. (Szellemi s egyházi élet; hírlapjaink körüli nézetek.) Nem rég közlött „polgári életünk“ ismertetése után, szabad legyen néhány vonásokban, a fenkii vidék szellemi s egyházi életét is felmutatnom. Mindkét tekintetben, e vidék fővárosát, Veszprémet illeti a dicsőség. Ugyanis régóta hírhedt búzakereskedésénél fogva, a szomszéd megyékkel s határszéli német rokonokkal, több száz s ezer testvérekkel, gyakori érintkezési összeköttetésben van. — Székhelye e város több cs. kir. hivatalnak. — A birodalmi lapok (hirlapi statistikával jövő évben fogok szolgálni) nagy menynyiségben pártoltatnak. Főúri s polgári olvasóegyletekben, habár néha az ártatlan tarok, kalabras, szőnyegre kerülnek is, azért mindenesetre, szellemi mivelődésünket fogjuk tökélyesitni azokban. — Van itt egy könyvárusnál — úgynevezett kölcsönkönyvtár, honnan 30 pkr. havi dijért, még falukra is vihetni olvasnivalókat, így vidékünkön regény- s hirlapirodalmunk nem ismeretlen. A magyar költők képcsarnokát, több helyen volt szerencsém láthatni, tán azért, mivel a b.-füredi saison alatt V. I. úr itt valt. Ha továbbá egyházi vagy vallásos életünket ecsetelem, egyelőre is meggyőződhetik az olvasó arról , hogy ha valahol e hazában, úgy itt is, a népnevelés mindenkor apostoli buzgalma egyének által jön vezetve, s egykor vagy máskor , a nevelés szent oltárára, nem csekély áldozatok tetettek. Itt van a kegyesrendűek által jelesen vezetett négy osztályú gymnasium. — A külön felekezetű városi elemi iskolák, külön felügyeletek alatt, szintén jelesek. — Falusi tanodáink—télen át—növendékekkel, egyházaink buzgólkodóidj^ telvék. — Megemlítendő itt, a már régóta köztudomású nagy alapit^»!? mellyet főmért, megyés püspök Ranolder János ő exlja, a szegényebb sorsú, csekély fizetésű iskolamesterek javára, úrbéri kötelezvényekben alapitott. — A külföldi Gusztáv Adolf-egylet alapítványa, a városi ágostai kis gyülekezetet jelentékeny segélyezésben, több alkalommal részeltette. — Zánkón (zalamegyei balaton-parti kis helység) a nem rég történt tagosztály által, az egyházi férfiak, igen szépen dijaztattak. —Szent-Gálon, a helvét hitü esperesség egyik körlevele következtében, a pápai ref. főtanoda építési költségei fedezésére, a népből nehányan, azonnal 121 pftot írtak alá, kézbesiték is azonnal. — Íme, mindezen adatok, bizonyítékok arra , hogy egyházi vallásos életünk, tettekben nyilatkozik. — De fordítsuk meg a kép más oldalát, valljuk be hiányainkat is! Nem egy helyet tudnék említeni, hol bűnös gondatlanság, közönyösség következtében, a nevelés szent ügye nem érhet óhajtott czélt, mivel egy-egy tanszobában, egy tanító ügyvezetése alatt 130—150 iskolakötelezett van. — Máshol — a helyet jelenleg nem említem — iskolatanító nincs, mivel a lelkésznek kellene e terhet, akarom mondani : kötelességet, lelkiismeretesen vinni; s e miatt, a kisded egyház növendékei elbusulnak, vagy — mint legközelebb hallottuk — szüleikkel együtt, más egyház kebelébe térnek! Valóban sajnos, hogy az illető egyházmegyei felsőbbség, tétlenség bélyegét vonja illy esetek által magára! Az úgynevezett stóla, vagy az egyházi hivatalnokok pénzfizetése, Zalamegyében ezüst értékben fizettetik, mint a múlt nyár folytán jön kihirdetve; de nálunk, Veszprém megyében, az ugyanazon egy helvét hitt esperességben, mitsem tudunk arról, ez is különös! — Vasárnapi iskoláink, itt-ott még fennállnak, de róluk, maholnap így nyilatkozandunk : „névben él csak, többé nincs jelen.“ — Faiskoláink? e nagy vidéken, bár csak egyet is láthatnánk! Végül, a több rendű folyóiratok, s különféle hírlapok programmjai után ítélve, azt látjuk, hogy ezek egyre szaporodnak. Valóban nemzetiségünk jövőjét mi is ez alapokon látjuk biztosan nyugodni. A nagy szám minket nem aggaszt. „Győzzön a jobb“ legyen itt is a jelszó. A többek közt, én egyelőre csak a háromféle protestáns közlöny jövőjén aggódom — ha ugyan a kecskeméti és pesti követni fogják a sárospataki füzeteket. (A pesti Prot. Egyh. és Iskolai lap már megindult, a kecskemétiről eddig újabb híreket nem vettünk. A Sárospataki füzetek mellett egy prot. hetilap igen jól megállhat; kettő csak egymásnak állaná útját, -r- ez a mi nézetünk. Szerk.) Állitásomat ténynyel bizonyítom. — Ref. esperességünk 37 anyaegyháza közül, egy sem hordatta a Sárospataki füzeteket; mignem e közönyösségen könyörült az ég, t. i. az egyházmegyei közpénztár megrendelte. Azért az erőket egyesitni, ne pedig szétzilálni törekedjünk. Csak így várhatjuk, remélhetjük, hogy az ég áldása lesz velünk! Bakony fi, Mád (Zemplin), dec. 20. (Rosz és jó emberek.) T. szerkesztő úr! Olly régen nem írtam már e kedvelt lapoknak, hogy szinte vádolni kezdem magamat a hosszas kimaradásért, hiszen kivált napjainkban, midőn az idő zordonsága tűzhelyeinkhez szorit, házainkba zár, olly jól jön a vidékek különféle híreit böngészni. Igazán nincs mit csodálni, ha olly emberre akadunk, ki unalma űzése végett hordát újságot. Ezért várják sokan olly mohón a napot, melly meg szokta hozni e vagy ama lapot. Mint mindenütt, úgy vidékünkön is történnek gyakran olly dolgok, mellyek köztudomásra jutásának Phédrus meséiként az a haszna is van még’, hogy „inti az élőket.“ — Nevezetesen találkoznak itten (nem itt helyben, de a vidéken) olly emberek, kiknél a róka alighanem alább áll ravaszság tekintetében; kik méz-iz alatt mérget rejtegetnek, kik embertársaik legbecsebb kincsét, becsületét akarják elrabolni lelketlenül , hogy ha ők a magukét elvesztették, másnak se legyen; s gonosz tervek kivitelében elvül tűzték amaz ismeretes mondatot: „si nequeo superos, aceronta morebo“, és soha nem nyíltan, de mindig alattomban szövik átkos cselszövényeiket, szemben barátoknak hazudják magukat. Ezeket tartjuk mi legveszedelmesebb nyavalyáknak az emberiség testén, s fölsóhajtunk , mikor találandja fel az orvosi facultas azon hatalmas szert, melly kivesztené a fekélyt s megmentené a testet?! Vajha senki ne ismerje meg soha e veszélyes nyavalyát! (Tisztelt tudósitó ur! Ez nem speciális újdonság; illy hírekkel innen is szolgálhatnánk. Szerk.) Vannak továbbá rosz cselédeink, kik a jó élésben romlanak meg s ott hagyják a házat , hogy valamikép a hív szolgák czimere, a háladatosság ne ékesítse homlokaikat. — Ezek egy része gonosz indulatot forral gonosz belsejében, majd rabló szerepet vesz magára s megtámadja ura védtelen hajlékát, s megöldökölni akarja azt, kivel csak most még egy tálba mártott. Ez már nálunk történt. Két szabadságos katona van szolgálatban N. K. úrnál. Ezek összebeszélnek, s lepálinkázván magukat, megtámadják urok házát felfegyverkezve vasvillával s fejszével, fényes nappal, s mig mindent törnek, rontanak, betörnek a házba is, iszonyatos káromlások közt keresve a házigazdát, ki alig menekülhetett dühök elől, mig bent neje s leánya rémítő félelmek közt várták szobájuk ajtajának betörését. A lárma és sikoltás csakhamar hozott megmentőket, a házi urnák sikerülvén kiugrani, megjelent a város két cselédével, de kevésre mehettek, mert az egyiket nyomban leütötte a drabant, csak midőn többen jöttek, kötözhették meg a gyönyörű madarakat. Mindkettőt elkísérték, alig tudjuk hova, de hogy kevés nap múlva hazajöttek, azt sokan látják. Nem tudjuk a dolgot megmagyarázni. Kell-e nagyobb merénylet annál, mint mikor saját hajlékodban megtámadtatol ? Rebelrázólag hatott füleinkbe az abaúji eset is, midőn egy becsületes lelkész s családapa, legjobb barátja mellett, nem tudni ki által (?) meglövetik, (mint ez e lapokban már elő volt adva). Kedvetlen hírek ezek, szerkesztő úr! de hát mit tudunk tenni, ha úgy vannak? Örömest imánk jót, s ígérjük is, hogy fogunk inni, mert ne gondolja senki, hogy az elmondottakban gyönyörködünk. Nevezetesen, hogy a rész után jót is mondjak : ime említésbe hozom, városunk jobb szellemét, melly egyesítvén közülünk sokat, olly állandó barátságot alkota, hogy egyébkor is ugyan, de kivált az őszi s téli hónapokban hetenkint egyszer összejövünk, s bizalmas együttlétben töltünk el nehány órát, olvasunk lapokat; felolvasások történnek jó könyvekből; adomákat mondunk, hogy a komolyság után kedélyünk vidám legyen; elmondjuk, kivel mi történt egy hét alatt, s azokból tanulságot veszünk. Szóval ártatlanul, s undoran mulatunk , úgy hogy mindenki megelégedve távozik el az őszinte barátság e tanyájáról. Nagyra is becsüljük. S . . . Sándor urat, ki nekünk e barátságot szerzette, s azt éveken át folytonosan fentartja. Adjon az ég nekünk több illy őszinte emberbarátot! ezt kívánjuk mindnyájan. Kis-Kun-Majsa, dec. 27. 1857. (Czáfolat.) A „Politikai Újdonságok“ m. é. 51-ik számában egy névtelen tudósitó által e közönség közélete és szellemi haladása rovatott meg. A méltányosság tekintetéből a védelemre helyet kérek becses lapjában, válaszom következőkben öszpontosul : 1-er nyílt sisakkal kellett volna névtelen tudósitónak sikra szállnia s a hiányokat vagy hibákat felderitnie, úgy hiszem, dicséretet is aratandott — de igy is ex ungue leo nem ismerjük — s a mennyiben igaza lehet, nem jajdulunk fel, sőt ha nyiltan a küzdhomokra száll, némelyekért meg is dicsérjük. (A „nyilt sisak“ nem mindenkor szükséges, midőn nem arról van szó, hogy madni, mig Indiából meg nem érkezik a segítség. Az angol főparancsnok eddig csak 1100 katona felett rendelkezhetett. Értesítés. Minden félreértés elkerülése végett ki kell nyilatkoztatnunk, hogy e lapok külpolitikai rovatának írása mai számunktól kezdve más kezekbe ment át. T. barátunk Bérczy Károly úr, ki e rovatot eddig közelismerést kivívott pontossággal, szorgalommal s ügyességgel irta, s kinek munkásságával, ámbár azt leginkább saját vállalatai veendik ezentúl igénybe, ezután is reménylünk találkozni lapjainkban, véletlenül közbejött magán körülmények miatt e szép állásról lemondott. Midőn távozó barátunknak e helyen részünkről is meleg elismerésünket nyilvánitanak a buzgalomért, melylyel közös munkánkban gyámolított , talán mondanunk sem kell, hogy a megürült hely illő betöltése legelső gondjaink közé tartozik. Biztosíthatjuk az olvasót, hogy a politikai események heti krónikája ezentúl is kellő higgadtsággal, hűséggel s ahol szükséges, részletes magyarázatokkal s irányadó, és tájékozó összeállításokkal ellátva fog közöltetni lapunkban, sőt e rovatot mindinkább tökéletesíteni reméljük azáltal, hogy abban nem csupán a szorosan politikai, gyakran igen meddő eseményeknek, hanem a külföld nevezetesebb társaséleti, irodalmi, tudományos, ipar és kereskedelmi feltűnőbb mozgalmainak, újításainak s haladásainak is nyitandunk megfelelő tért. Szerk. TÁR CZ A.