Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-13 / 2. szám

s ha valamivel javult is, de az előbbi napok elkedvetlenítő hatásától még meg nem menekedhetett.“ Mert hiába! Daczára e c­áfolatoknak, igaz marad a tény, hogy a francziák császára 1 szőr a létező jó viszonyok megváltozott álla­potáról beszélt, 2-szor ... a francziák császára idején valónak ta­lálta e változást köztudomásra juttatni, habár igen is jól tudta , hogy ezen egyetlen szavával Európa összes pénzü­zéreit a legna­gyobb zavarba hozondja. A szerb mozgalmak. A Kapu magatartása Szerbia irányában. Január 3-án fontos hírek érkeztek Konstantinápolyból Belgrádba. A belgrádi török várparancsnok egymásután két távirdai utasítást kapott a nagy vezrétől. — Az első szerint : a kapu kinyilatkoztatta , hogy Milos herczegnek Szerbiába jövetelét egyátalában nem fogja megengedni. Azonban alig telt el 24 óra, s már más utasítások érkeztek. — Ez utóbbiak szerint : a Kapu nem ellenzi ugyan, hogy Milos legyen Szerbia fejedelme, hanem kívánja, hogy a választás egy ezen czélra összehívott nemzetgyűlés által eszközöltessék. — Azonban a szer­­bek egyátalában követelik , hogy a Kapu a megtörtént választást szentesítse, mert a jelen szkupstina a szerb nép akaratát híven képviseli. A lapok véleménye szerint a kapu vonakodása komoly következéseket vonhatna maga után. Sándor volt szerb­ fejedelem Zimonyban. Jan. 3-án, délután 3 óra után, Karagyorgyevics Sándor herczeg, a „Bátor“ nevű­­teher­szállító) gőzösön, a belgrádi várból átjött Zimonyba. A volt feje­delmet kisérők : gróf Giorgi, ausztriai főkonzul és követségi taná­csos, s ennek titkára, Muhafiz Ozmán basának egy fia s egy maga­sabb rangú török tiszt. — Környezete hadsegédjéből s nehány szolgából állott. — A kikötőnél a herczeget a katonai parancsnok s dandár tábornok, több törzs és főtisztek s hivatalnokok fogadák. Sándor herczeg halavány és szenvedő színben volt. Első szavai, midőn a hajóból kiszállott, ezek : „Tizenhat évig szolgáltam hűsé­gesen és becsületesen Törökországot, és ime, ez a köszönet.“ A franczia főkonzul a szerb nemzeti gyűlésben. Des Essards franczia követ látogatást tön a nemzetgyűlés teremében. — Igaz ugyan, hogy a látogatás perczében az ülés még nem volt megnyit­va, de a követek már nagy számmal valának jelen. — A főkonzul, vonatkozva egy általa elömutatott sürgönyre, tolmácsa által be­szédet intéze a jelenlevőkhöz, mellyben a többi között mondá: „Na­poleon császár nagy megelégedését sőt méltó csodálkozását nyil­vánítja a szerb nemzet irányában; dicséri a gyűlés férfias és mér­sékelt magaviseletét, melly szerint képes volt minden vérontás nélkül illy nagy dolgokat végbevinni.“ Des Essards úr ezután, hogy a szerb nemzet iránti rokonszenvének annál nagyobb jeleit adja, beszéde végén még hozzá téve : „Én szeretem a szerbeket, de nem a Száva balpartján lakókat. Annyira szeretem és becsülöm őket, hogy én magam is szerb tudnék lenni s vallásukat felvenném.“ — Más tudósítások szerint Des Essards úr ezen utóbbi nyilatkozatát csak feltételesen téve „ha franczia nem volnék — stb.“ Világbiró Nagy Sándor is azt mondta valaha : Ha Sándor nem volnék, Dio­genes szeretnék lenni.“ Egy belgrádi, jan. 3-ról kelt levélben olvassuk : Sándor herczeg Konstantinápolyból kapott nagyvezéri meghagyás következtében, a belgrádi vár parancsnokának, Ozmán basának átadta lemondási oklevelét. — Ugyanezen helyről származó intés folytán elhagyta a török várat s átment Zimonyba, hová a volt fejedelmet, neje s egy kis fia is követte. A nagyvezér, a szerb eseményekről vett tudósí­tás után a szerb ügyviselő (kapukihajó) előtt hivatalosan odanyi­latkozott, hogy a fényes kapunak semmi kifogása sem lehet Sándor herczeg letétetése ellen, s meghagyja belgrádi biztosának (Kabuli effendi), hogy a fejedelmet lemondásra s Szerbia elhagyására birja.­­ A­mi azonban Milos herczeg megválasztását illeti, a kapu nem adhatja rá helybenhagyását, de mégis kész a szerb nép kívánaté­nak eleget tenni, ha az öszes nemzet még egyszer és újból határo­zottan Milos mellett fogna nyilatkozni. — A Milos herczeghez indított küldöttség Kladován van. Belgrádon hite volt, hogy a kapu az oláhországi kormánynak meghagyta volna, ne engedjék meg a küldöttségnek az oláh földre kiszálni. Turnu-Szeverinben a helybeli hatóság vonakodott az egész küldöttséget fegyverzetien­­ át­bocsátani, hatot azonban a küldöttségi tagok közöl átereszteni ígérkezett.­­ Távirdai tudósítások szerint Milos herczeg a kül­döttség elé biztos emberét küldé, azon utasítással, hogy a­hol ezzel találkoznak, álljanak meg, (ha lehetséges, még­is inkább a szerb parton valahol) mert a helyet, hol a küldöttséget ünnepélyesen elfogadhatja, maga akarná kijelölni.­­ A franczia s az orosz ügy­nökök már kinyilatkoztaták, hogy illető kormányaik a szerb nemzeti gyűlés határozatait törvényeseknek s maradandóknak tekintik.“ Belgrádon, janu - án azon vélemény terjedt el, miszerint meg­történhetik, hogy a fényes kapu nem fog késedelmezni, Sándor fejedelemnek kellőleg történt lemondása után, az öreg Milos her­czeg megválasztatását elfogadni. Beszélik, hogy Milos herczeg e czélból Konstantinápolyba fog utazni.­­ Némellyek azt mondják, hogy ezen utazás azonnal meg fog történni, mert a török kormány kívánja. A nemzeti párt azonban inkább szeretné, ha ezen utazás tavaszra maradna, mert e párt érdekei kívánják, hogy az uj fejede­lem minél elébb elfoglalhassa székét. HETI KRÓNIKA. Ausztria. —­0 cs. kir. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Erdélyi Vazul cs. kir. titkos tanácsost és nagyváradi görög-egyesült püspököt, mint a Sz. István rend lovagját az austriai birodalom bárói rangjára legkegyel­mesebben fölemelni méltóztatott. — O cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 27-ki legfelsőbb határozata ál­tal Werbőczy István praemonstráti rendi áldozárt és leleszi lelkészt, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. — O cs. kir. Apostoli Felsége m. é. dec. 23-ki legfelsőbb határozata által Greissing József orvostudort, brassai városi orvost, az egészségügy kö­rüli sokévi érdemteljes működése elismeréséül császári tanácsos czimével dij­­elengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. — A bel- és igazságügyminiszterek Rosemberszky Antal úrbéri tör­vényszéki segédet, ülnökké és előadóvá az eperjesi első folyamodásu úrbéri törvényszékhez kinevezték. — A magyarországi cs. k. Főkormány Duschek Ferencz és Szalyházy György beszedőket az eperjesi és ungvári gyűjtő­pénztárnál ugyanezen szol­gálati minőségben végleg kinevezte. — A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Rzetyeki József és Gross József ellenőröket az eperjesi és ungvári gyűjtőpénztáraknál ugyan­ezen minőségben, továbbá Herzog Ferdinánd és Eigner Jenő III. oszt. hiva­taltiszteket szintezem pénztáraknál II. oszt. hivataltisztekké ugyanott, végre Laczkovich Józseft, oszt. irodai segédet és Mayer Ferenczet a magyar állam­­könyvvivőség járulnékát III. oszt. hivataltisztekké, és pedig az elsőt az eper­jesi, az utóbbit a munkácsi gyüjtőpénztárakhoz végleg kinevezte. — A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Knapp Fe­rencz és Leviczk­y György 1. oszt. adóhivatali tiszteket III. oszt. adóhivatali tisztekké kinevezte. — Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására Szabó Balázs a pesti orszá­gos főtörvényszéki területen hivatalhelylyel Egerben; Styomárkay József az eperjesi országos főtörvényszéki területen, hivatalhelylyel S. A. Ujhelyben, kineveztettek. — Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi orsz. főtör­vényszéki területen Keresztes István kineveztetett. (B. P. H.) — (A birodalmi hivatalos „W- Ztg.” az orosz sajtó ellen.) A felnevezett hivatalos lap egyik szentpétervári levelét orosz részről igen megtámadák. A „W. Ztg.“­menti magát, s végül e sorokat iktatja hasábjai közé : „Alkalmunk van látni, hogy Oroszország részéről teljes készséggel szállnak szembe mindenkivel, ki Oroszországban a törvényes rend állandó létezése felett kételkedni mer. Látjuk, hogy Oroszország nem marad érzé­ketlen, ha valaki ezen állam ügyeinek felfogásában tévedést követ el. — De méltán kérdhetjük : mért nem teszi fel Oroszország, hogy más államok is csak azok ezen helyzetben saját ügyeikre nézve ? Mint történhetik az, hogy ezen maga iránti jogos követelés mellett, az igazságosságnak semmi értelmével nem bír? Napról napra látjuk, hogy az orosz sajtó egy kézre dolgozik azok­kal, kik Ausztria fenálló rendszerének ellenségei. Az orosz sajtó naponként megsérti azon legmagasabb államérdekeket, mellyek pedig a monarchiával mindenütt közösek. Az orosz sajtó, Ausztria európai helyzetét folyvást le­­alacsonyítja, minden tekintet nélkül az igazságra; a nélkül hogy figyelmébe venné vitái által előidézett c­áfolatunkat; a nélkül hogy még saját öntudatát is tolmácsul venné. Azon hatás, mellyet az orosz sajtó magatartása Ausztria irányában gyakorol, nem olly természetű, hogy ránk nézve közönyös lehetne. Az orosz sajtó táplálja és fentartja az orosz népben az ellenségeskedés értel­mét; az orosz sajtó állításait soha sem bizonyítja be, de azért ezen eljárása Ausztriában viszonzásra még sem talál.“ — (Az olaszországi helyőrségek megerősítése) A tuJCS altCIGS­séggel biró „Oest. Corr.“ szerint : 6 cs. kir. Felsége a lombard­ 14

Next