Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-30 / 26. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél, gyakran két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—decemberig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. njpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A Mincio melletti nagy ütközet. — (A hadseregek állása jun. 24-e előtt.) Ő Felségének a Császárnak, ki, jun. 18-tól fogva a fővezérséget személyesen átvette, főhadiszállása, junius 20-án Villafrancában volt. Két hadsereg volt itt egyesülve: balról az I-se hadsereg Wimpffen táborszernagy vezérlete alatt; jobbról a II-dik hadsereg, mellynek parancsnoka gróf Schlick lovassági tábornok. Báró Hess táborszernagy, ő Felsége táborkarának főnökségi tisztét viselő. Lonatóból kiindulva az ausztriaiak, f. hó 22-én megszállották Montechiarot a Chiese folyam mellett. Ugyanekkor az ellenség az Oglio folyamtól a Chiese partjáig előnyomult. A franczia„Moniteur“ szerint az ausztriaiak a fenebb említett pontot csakhamar elhagyák, mit az alább következő hivatalos jelentés is igazol. A francziák és piemontiak e napon Bresciától Cavrianóig foglaltak állást, s vonaluk alig volt egy mérföldnél hosszabb. E csekély térségen volt öszpontosítva az egész ellenhad. A piemontiak, Baraguay d’Hilliers, Mac Mahon hadtestei, s a franczia testőrség összesen mintegy 120,000 ember. Canrobert hadteste Manebriotól az Oglióig terjedt. Niel tábornok már 17-én a Chiese mellett Asolaig nyomult elő. Június 22-én Lajos Napoleon Bresciából megindult, s főhadiszállását Celliverghe faluba téve át. Innen az országút egyenesen vezet Montechiaro s Lonato felé. Ellenben alább délre, csak a Chiese torkolatánál (hol e folyamba az Oglióba ömlik), Canetto közelében van biztos átjárás. Itt a tüzérség csak a Piadenától Marcariába vezető nagy utat (Cremona Mantua) használhatja. (Az ellenség ereje.) A francziák olaszországi hadserege eleinte 10 hadosztályra s 5 lovassági dandárra volt határozva. Egy hadosztályban van 10,000 ember, legfölebb 12,000. A lovassági dandárok 8000 emberrel számítandók. Ezekhez járult 15,000 ember a császári testőrségből. Összesen 130,000 ember. A Napóleon herczeg alatt levő 5-ik hadtest létszámáról hiányzanak a tudósítások (két hadosztálynál bizonyosan nem csekélyebb az) s ezekhez még Alloa tábornok vezérlete alatti toskánaiak (10,000 ember) számítandók. Ami a piemonti hadsereget illeti, alig lehet feltenni, hogy ez, mennyiben a harczmezőn áll, 70,000 embernél több volna. Garibaldi hadosztálya Sesto Calendeból történt kiindulásakor 6000 embert számlált. Ezóta ugyan sokat elveszthetett e számból, de később annál többen csatlakoztak hozzá. Bresciából legalább is 2000 ember állott az olasz forradalmi zászló alá. A turini lapok szerint Garibaldi csapata 18,000 emberből áll, de ez nagyítás. Szóval , az egyesült franczia-piemonti hadsereg, Napóleon hg. hadtestén kívül mintegy 200,000 embert számíthat. A csapaterősitések, mellyek eddigelé Francziaországból időközönként érkeztek, csak a szenvedett veszteségeket pótolják. (A cs. ausztriai hadsereg ereje a bécsi katonai lap szerint.) Az ausztriai hadsereg a harcztéren eddig elé 7 hadtestből állott. A háború előtt az Olaszországban állomásozó, s Gyulai gróf táborszernagy vezérlete alatt levő II-ik hadsereg az 5., 7. és 8-ik hadtestből (Stadion, Zobel és Benedek) volt alakítva. Ehhez járult később az I-sö hadsereghez tartozó 3-ik, (Liechtenstein), azután a szintén az I-sö hadsereghez tartozó 9-ik hadtest (Schaffgotsche), s a 2-ik (Schwarzenberg). Ezeket közvetlenül a Magentai ütközet alkalmával az 1-sk hadtest (Clam-Gallas) egészítette ki. . Ha egy teljes hadtestet, a lovassággal és tüzérséggel egyesült 30—35.000. emberre teszünk, az összes erő azonnal tudva lehet. E fősummából eddig legalább 60,000 ember nem vett a harczban tevékeny részt, miután a várakba, s a lombardiai nagyobb városokba mindenütt helyőrségre volt szükség, a várak és városok odahagyatása után e csapatok a fősereggel egyesültek. (A Mincio melletti nagy ütközetről hivatalos források szerint következőkről értesülünk.) A cs. kir. hadsereg f. hó 23-kán (Úrnapján) négy ponton átment a Mincio folyam jobb partjára. A jobbszárny megszállta Pozzolengo, Solferino és Cavriano helységeket. A balszárny, másnap pénteken, június 24-én, előre hatolt Guidizzolo és Castelgofredó ig, s a szembejövő ellenség csapatait visszanyomta. Ekként előremenvén a hadsereg, az ellenség a Chiese folyam felől, összes erővel szintén támadólag tőre elé, úgy hogy e napon (június 24-én, Űrnap utáni pénteken) mintegy reggeli 10 órakor az ellenséges két fősereg összes erővel ütközetre kelt. A jobbszárnyat képező Il-ik hadsereg, gróf Schlick lovassági tábornok vezérlete alatt a fővonal megszállott pontjait, délutáni 2 óráig rendületlenül megtarta. A balszárnyat képező I-sk hadsereg, gróf Wimpffen táborszernagy vezérlete alatt, szerencsésen haladt elő a Chiese folyam felé, s előnyomulásában mindinkább több tért nyert. *. L - t Délután 3 órakor az ellenség a középpont, Solferino, ellen főerejével támadást intéze. Itt az 5-ik hadtest állott Stadion gróf vezérlete alatt. Ez hősiesen védte állását, de több órai harcz után a hely az ellenségtől elfoglaltatott. A ellenség Solferinót hatalmába kerítvén, rögtön tovább nyomult, s Cavriano ellen intézé támadását. Cavrianóban két ausztriai hadtest állott, az I-sö (Clam-Gallas altábornagy)s a 7-ik (Zobel altábornagy vezérlete alatt). Ezek Cavrianót egész estig vitézül védelmezék, de végre helyeket az ellenségnek átengedni kényteleníttetének. Ezalatt, hogy Solferino és Cavriano fölött a harcz keményen folyt, az ausztriaiak legszélsőbb jobbszárnyán a 8-ik hadtest (B)- A mai szám végső lapján látható előfizetési feltételekre a t. ez. olvasó-közönséget ezennel tisztelettel figyelmeztetjük.