Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-11-08 / 45. szám
703 Eszterházy Pál s gróf Nádasdy Lipót örökös főispánok Sopron- s illetőleg Komárommegye főigazgatását ismét átvegyék. Egyszersmind a cs. k. Apostoli Felsége főispánokká a legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, még pedig : Zalamegyében gróf Batthyány Imre titkostanácsost; Nyitra megyében gróf Károlyi Lajos titkostanácsost ; Veszprém megyében Marich István Dávid titkostanácsost; Sáros megyében gróf Andrássy György titkostanácsost; Székesfehér megyében gróf Cziráky Jánost; Árva megyében Abaffy Arisztidet; Bars megyében Tarnóczy Kázmért; Hontmegyében ifj. báró Majthényi Lászlót; Liptómegyében Szent-Iványi Mártont; Nógrádmegyében Prónay Józsefet ; Turóczmegyében báró Révay Simon örökös főispánt; Trencsinmegyében báró Sina Simont; Zólyommegyében Radvánszky Antalt; Baranyamegyében Siskovics Józsefet; Győrmegyében gróf Zichy Henriket; Mosonmegyében gróf Zichy Ferraris Bódogot; Somogymegyében Somssich Miklóst; Abaújmegyében gróf Péchy Manót; Borsodmegyében báró Vay Lajost; Szepesmegyében gróf Csáky László örökös főispánt; Tornamegyében Ragályi Károlyt; Ungmegyében Lónyay Gábort; Zemplénmegyében gr. Andrássy Gyulát; Aradmegyében Bohus Jánost; Békésmegyében b. Wenkheim Bélát; Biharmegyében Tisza Kálmánt; Csongrádmegyében Tomcsányi Józsefet; Szabolcsmegyében gr. Degenfeld Imrét; Szathmármegyében gróf Károlyi Györgyöt; Ugocsamegyében Lónyay Menyhértet; Csanádmegyében Zsivora Györgyöt; Mármarosmegyében Mán Józsefet. Továbbá a cs. k. Apostoli Felsége gróf Pálffy Fidél s herczeg Batthyányi Fülöp örökös főispánoknak fölmentetésük iránt élemedett életkoruk miatt felterjesztett kérelmes gróf Sehönborn örökös főispán kiskorúságának tekintetéből a főispáni méltóság adminisztrátoraivá Pozsonymegyében gróf Pálffy Józsefet, Vasmegyében gróf Festetics György alezredest a hadseregben s Beregmegyében Kazinczy Endrét legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — A cs. k. Apostoli Felsége f. é. okt. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával Zsedényi Ede nyugalmazott udvari tanácsost, Korizmics Antal püspököt s rendkívüli birodalmi tanácsost, Rohonczy Ignácz volt megyei adminisztrátort, valamint Priviczer István s Beke Kálmán miniszteri tanácsosokat, végre Balogh Kornél volt országos törvényszéki elnököt valóságos udvari tanácsosokká s előadókká a magyar kir. udvari kanczelláriánál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (B. P- H.) — (Nyilatkozat.) A legnagyobb meglepetéssel láttam a bécsi újság mai számában, bihari főispánná lett kineveztetésemet, minek folytán nem lehet egyebet tennem, mint ugyanazon után, a melyen ez tudomásomra jött — értem hírlap utján — tudatni, hogy én ezen hivatalt elveimnél fogva el nem vállalom. — Tisza Kálmán. — (Nyilatkozat.) A „P. N.“ közli : Nézetünk szerint hazánkra nézve oly nevezetes korszak következett be, amelyben minden valódi hazafinak kötelessége azon helyet foglalni el, melyben meggyőződése szerint hazájának legtöbbet használhat. Mi alulírtuk komolyan megfontolván a körülményeket, úgy vagyunk meggyőződve, hogy azon esetben, ha honfitársaink bizalmát megnyerni szerencsések lehetünk, az összejövendő országgyűlés alsóházában fognák hazafiúi kötelességünket, hazánk törvényes jogai védelmére és jövője megszilárdítására munkálva, tehetségünk szerint legjobban teljesíthetni. Ez volt egyike azon okoknak, melyek arra indítottak, hogy mindhárman a főispáni hivatalt, melyre kineveztettnk, el nem fogadtuk. Emellett azonban elismerjük, hogy a jelen nevezetes korszakban semmi sem fontosabb, mint a hazánk nyolczszázados alkotmányának alapját és védbástyáját képező önkormányzatnak, a megyék visszaállítása általi czélszerű és mielőbbi életbelépte. Azért tartok szükségesnek ezeket a nyilvánosság előtt megemlíteni, nehogy lemondásunk többre magyaráztassék, mint amit azáltal érteni akartunk. Pest, nov. 2. 1860. Gr. Andrássy Gyula: Lónyay Menyhért: Tisza Kálmán. (Meghívó levél.) A pesti magyar királyi egyetem tanuló ifjúsága a lembergi akadémia tanuló ifjúságától következő meghívó levelet kapott : „Nos auditores Academiae Leopolensis vos juvenes Hungáriáe ad frequentandam Academiam nostram invitamus Leopoli 15. octoberis, 1860.“ Ezen, a mily rövid, oly értelmes és szives meghívó levelet 42 lengyel ifjú irta alá, s hogy kézhez is kerüljön, egyik Lembergen kívül eső postaállomáson tették föl, mint 100 forint értékkel terhelt csomagot. Egyetemi jeles ifjúságunk az újabb események folytán központi legfőbb tanintézetünk minél előbbi megnyitását joggal várván, lengyel sorsosaink ezen baráti meghívását szintén levélben fogja megköszönni. (Pesti egyetem.) „A pesti egyetem tanácsa okt. 29-kei ülésében elfogadván a karok azon indítványát, hogy valamennyi szakban magyar előadások tartassanak, ezt megerősítés végett a helytartósághoz terjesztette föl; a magyarul nem tudó tanárok előadásai iránti intézkedést felsőbb eldöntésre bízzák, mert 1848. előtt német előadások a pesti egyetemben nem voltak, legalább a bölcselmi és jogászati szakban nem. Ami már a karok föntebb említett indítványát illeti, hogy az előadások már a jelen iskolai évben magyarok lehessenek, annak főbb részletei a következők : A jogi szakban Pauler, Wenzel, Récsy, Karvassy és Konek tanárok, hozzájárulván még néhány magántanár, elégségesek a magyar előadásokra. A magyarul nem tudó német tanárok latinul ígértek előadni. Az orvosi szak a nemrég nyugalmazott Gebhart helyébe Poor Imrét, a belső gyógyászatra Wagner Jánost, e tanszék segédjévé Kurtz Gusztávot, Seidl német tanár helyébe pedig Dieschert ajánlotta; a bölcselmi szak a német Nadhlowszky helyébe Horvát Cyrillt, Brühl helyébe Tóth Eleket és Margó Tivadart, Peters helyébe Szabó Józsefet és Kovács Gyulát, Wertheim helyébe pedig Than Károlyt és Saj-t. A fönnemlített egyetemi ülésben, mint halljuk, Virozsil prorector úr az ellen nyilatkozott, hogy az egyetem előadási nyelve a magyar legyen. A nagysága így okoskodott : „Az egyetem tanulói között vannak, magyarokon kívül, horvátok, szlavonok, románok, ruthének, tótok is, ergo a magyar egyetemnél németül is kell előadni.“ Az előzményből pedig az következnék, hogy ha találkoznak ilyen népbeli alkalmas tudorok, azok magántanárok minőségében tótul, horvátul, szlavónul, románul s ruthénül tarthassanak előadásokat, de nem az, hogy a magyar egyetem pénzalapjából német tanárok fizettessenek, kik valamint magyarul nem tudnak, úgy a tót, horvát, ruthén, oláh és szerb nyelvet sem értik.“ (A magyar országgyűlés.) Mint az „Autogr. Korr.“ tudni akarja, végre véglegesen elhatároztatott, hogy az első magyar országgyűlés Pozsonyban fog megtartatni. Ezen felvilágosítást egy hozzá intézett kérdésre közelebbről az udvari kanczellária adta. Mint beszélik, báró Vay udvari kanczellár úr rendeletet bocsátott közzé, mely szerint ezután a demonstrációk alkalmával a katonai erő tényleges beavatkozása csak a politikai hatóság felhívása folytán fog bekövetkezni. (Zavargás Szatmárban.) Úgy látszik, hogy a megszüntetett kormányrendszer fenmaradt egyes emberei, az első meglepetés perczében, sok helyütt nem tudják mihez kelljen magukat tartani? Ily helyzetből eredhetett a következő esemény, melyről egy szemtanú így ír : ,,Szatmár-Németi, nov. 3. Sietek megirni egy, városunkban tegnapelőtt történt eseményt, mely valóban megérdemli, hogy a nagy közönség tudomására jusson. A történet rövid vázlata ez: „Szatmár város képviselő tanácsa az október 20-ai oklevél erejénél fogva visszanyert alkotmány fölötti örömét látható jelvénynyel akarván kifejezni , elrendelé, hogy eczélra két nemzetiszinü lobogó készíttetvén, ennek egyike a városház erkélyére, másika pedig a várost tulajdoni joggal illető, de hivatalos használatul a cs. k. megyei törvényszéknek átengedett épület őrtornyába — hol tűzrendőrségi szempontból a város állandó őrt tart — függesztessék ki. „E határzat csak részben jön teljesítve, miután Sándor András cs. k. megyetörvényszéki elnök az említett városi épület tornyába a nemzeti lábo-