Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-09-27 / 39. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—deczember, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 1 ft. 50 kr. uj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A castelfidardói ütközet. A piemontiak hadjárata sept. 11-től 18-ig, tehát épen egy hét lefolyásáig tartott, s a támadók részéről tökéletes győzelemmel végződött. A harcznak épen ily kimenetelét jósolták Európában is mindenütt, s azért nagy meglepetéssel halljuk utólagosan, hogy a pápai hadak fővezére, nemhogy előre is aggódott volna nagy bajjal és tömérdek költséggel szervezett hadseregének sorsa miatt, de ellenkezőleg az utolsó perczig azon meggyőződésben élt, hogy a betörőket véres fővel kergeti vissza. Amidőn Fanti és Cialdini, a római határok mellett öszpontosítani kezdék csapataikat, a pápai fővezér mindenkinek azt mondá, hogy „a piemontiak“ úgy félnek, mintha a fergeteg ülne nyakukon, — dehogy lesz ezeknek bátorságuk engem megtámadni!“ Később, a midőn Lamoridére tábornok meghalld, hogy Cavour gróf ultimátumot küldött Rómába, történetből találkozott a piemonti küldött egyik segédével, s így szólt hozzá : „Önök tudják, hogy Ancona csak tarthatja magát vagy két hétig? Ez több idő, mint kell, s azalatt talán már Alessandria sem lesz az önöké.“ Lamoridére tábornokról sok mindenfélét beszéltek azóta, hogy a pápa szolgálatába lépett, de az egykori afrikai oroszlánról egyátalában nem lehet feltenni, hogy túlbizakodva vezéri talentumában, elfeledkezett volna azon igazságról, hogy a jó tábornok mellé próbált vitézségi közlegények is szükségesek, mégpedig kellő számban. Inkább hajlandók vagyunk azt hinni, hogy Lamoridére azt remélte, miszerint Piemont legelső mozdulatára a katholikus hatalmak a pápa javára be fognak avatkozni. Úgy látszik e mellé, hogy a pápa fővezérét, már akár Róma, akár Páris felöl, még rá is szedék, mert az anconai főparancsnok egyenesen Lamoridére meghagyása folytán falragaszok által azon tudósítást hirdetteté ki, hogy Napóleon császár 25,000 embert és 48 ágyút küld a szentszék védelmére. Talán e várt segítségre számított akkor, amidőn mondá, hogy két hét alatt tán még Alessendriát is elveszthetik a piemontiak, másként, ennyi idő alatt, az is sok lett volna, ha a pápai seregek Macerata vidékéről, ahol öszpontosulva voltak, csak parádémarsban is Alessandriáig hatolhattak volna. A piemonti hadsereg győzelmét egyébiránt, főleg Cialdini tábornok gyors előnyomulásának tulajdonítják. E hadtest ugyanis 28 órai idő alatt 38 (olasz) mérföldet haladt előre (5 olasz mérföld körülbelül 1 geográfiai mérföld) s ekkor Torre di Jesi, Oscino és Castelfidardo előtt tábort vervén, a tengerpart mellett fekvő Anconát, a pápai hadsereg derekától, mely Maceratában gyűlt össze, elvágta. Ezen előnyomulás sikere elhatározólag folyt be a döntő ütközet sorsára, mely f. hó 18-án ment végbe. E napon két külön tudósítás küldetett szét Európába. Az első Turinon keresztül jött Bécsbe, s a piemontiak győzelmét hirdeté. A másik sürgöny Páris felé vette útját, azon hírrel, hogy Lamoridére Ancona mellett nagyon megverte a piemontiakat. A két tudósítás közöl a bécsi mondta meg az igazat, de a párisi is inkább csak tévedésen, mint nyílt hazugságon alapult. Ugyanis a mondott nap előtt egy pápai csapat, mely Sinigagliában állomásozva Anconától elvágatott, dicséretreméltó vitézséggel igyekezett a kelepczéből kimenekedni, úgy hogy utat tudott törni magának egy piemonti hadosztály vonalán keresztül. Vezérük neve Kanzler ezredes. Két ágyút meg is mentettek, de összes pogyászuk az ellenség kezébe került. — Ezek az előzmények: Sept. 17-én Pimodan római tábornok hadteste egyesült Lamoriciére csapataival. A haditanács elhatározta, hogy másnap öszszes erővel támadják meg a piemontiakat, hogy ezáltal, ha lehet, az összeköttetést Ancona és a derékhad között helyreállítsák. Lamoriciére-nek, a Pimodan hadtest megérkeztével 11,000 embere volt. Anconában 8000 ember feküdt, kik közel 4000 harczosnak a csatában részt kellett venni. A támadás sept. 18-án reggel kezdődött. A piemontiak igen erős állást foglaltak el s készen várák az előnyomuló pápai hadsereget. Ezek nagy vérontás között háromszor intéztek egymásután rohamot a piemonti vonal ellen, de mindannyiszor visszaverettek. Az utóbbi előnyomulás alatt Pimodan tábornok halálos sebet,kapott. Ekkor már a pápai hadoszlopok rendetlenségbe jövének, s meg is futamodván, a piemontiaktól egész Tolentinoig üldöztettek, ahol aztán legnagyobb részben fegyvereiket lerakták. A fővezérnek, Lamoriciérenek azonban mégis sikerült egy csapat lovassággal áttörni a piemontiak vonalán s igy elérve a hegyeket, szerencsésen eljutott Anconába, ahol az említett 4000 ember az utat előtte nyitva tartotta. Pimodan tábornok még azon éjjel meghalt. A pápai sereg a castelfidardói ütközet következtében végkép feloszlott, úgy hogy e perczben, Ancona 8000-nyi őrségén kívül, pápai hadak sehol sem léteznek. Kivévén természetesen azon csekély erőt, mely a francziáktól elfoglalt s Róma közvetlen szomszédságában levő helyeken netán még itt-ott találkozik. Cialdini tábornok eközben Ancona ostromát a szárazföld felől megkezdte. A tenger felöl Persano admiral tartja fenn 3 gőzfregáttal s 2 kisebb csavargőzössel az ostromzárlatot. Állítják, hogy ily körülmények között Ancona sokáig nem tarthatja magát. Turin városa a castelfidardói ütközet megünneplésére, sept. 19-én fényesen ki volt világítva. A piemontiak vesztesége 1100 ember, holtakban és harczképtelenekben. Mi lehet a negyedik „non possumus“ következménye? Az olasz ügy eddigi biztos, egyszerű s világos szerte összebonyolódni látszik. A jelek úgy mutatják,hogy a hároid.