Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-01-03 / 1. szám
Hazai közügyek és események. (Pest város közgyűlése.) Dec. 27-én délelőtt tartatott meg Pest 247 tagra kiegészített képviselő-testületének első teljes közgyűlése, ideiglenes polgármester Rottenbiller Lipót elnöklete alatt. A jegyzőkönyv felolvasása után Gräfl főbíró tevén indítványt, felszólította a gyűlést az okt. 20-ki császári diploma után beállott helyzet fölötti nyilatkozatra s felírást terjesztett elő következő értelemben : Az okt. 20-ki diploma az 1608-ik évi 1. törvényczikk alapján helyezi kilátásba az országgyűlés összehivatását. Pest város közönsége azonban maga részéről is kénytelen kijelenteni, miszerint nem ez azon út, mely az alkotmány ígért helyreállításához vezet, hanem az 1848 ki jogalap tekinthető egyedül helyes kiindulási pontnak. Kívánja tehát Magyarország és kapcsolt részei gyűlésének ez értelembeni minél előbb eszközlendő összehívását. Gräfl indítványát a gyűlés minden oldalról felkiáltással elfogadván, Rottenbiller a végzést azonképen kimondotta. Utána Lukács Móricz emelt , szót az 1848-ki események folytán száműzve volt és minap Drezdában elfogott hazánkfia gróf Teleki László mellett (átalános éljen!), kit a szász kormány a gonosztevők kiszolgáltatására nézve fennálló szerződvény értelmében adott ki a bécsi Landesgericht kérésére, s ki jelenleg Magyarországon kivül tartatik fogva. Teleki elfogatása által egész Magyarország közjoga van megsértve, melyet századokon át kir. hitlevelek biztosítottak és a nemzet 1848-ban újra megerősített, sőt meg vannak sértve az okt. 20-ai cs. kibocsátvány határozatai is, melyek a nemzet alapjogait és önkormányzását visszaigérik. Aztán felolvasta az indítványozó egy, b. Vayhoz intézendő felirat mintáját, melyben az említett szempontok felfejtésével, Teleki rögtöni szabadonbocsátását s netáni vád esetében majd törvényes bírák által leendő elitéltetését követeli, nem kételkedvén, hogy Pestváros példáját, mely az 1848-ks 23-ik t. ez. 25-ik szakaszánál fogva a megyéhez hasonló törvényhatósági joggal van felruházva : követi minden többi törvényhatóság, ha ugyanerre szükség lenne. A más oldalról azonban Olaszország is nagy hibát követne el, ha a harczot megkezdené. Ezért a kérdés egy kicsit igen is bonyolódott, mert Ausztriától nem lehet követelni, hogy egyik tartományát a többitől elvágatni engedje, míg másrészről az is bizonyos, hogy Velencze lakói csak úgy Olaszországhoz kivánnak tartozni, mint a lombardiaiak.“ E második czikk után a „Constitutionnel“ még egy harmadikat is hoz, mely azonban nem más, mint az „I. Ferencz József császár és Velencze“ czímű röpirat adatainak bővebb felvilágosítása. Végül még egy negyedik czikket is ígér, melyben hihetőleg az lesz kimondva, hogy Ausztria vagy adja el pénzért Velenczét, vagy legyen elkészülve a tavaszkor okvetlenül kiütendő háborúra, mégpedig oly kilátások között, amint ezt a „Constitutionnel“ sugalmazott vezérczikk-írója, Grandguillot úr, lerajzolni jónak látta. Ha a félhivatalos lapok közöl a legtekintélyesebb így is, képzelheti az olvasó, mily hang uralkodhatik a másodrendű félhivatalos lapokban, mint például a „Patrie“-ban, mely másként is igen nagy szabadságot vesz magának, ha arra van utasítva, hogy Ausztria ellen támadást intézzen. Írtuk, hogy e lap különösen Magyarország állapotának néha hű, néha elferdített rajzával igyekszik a bécsi minisztereket gyötreni. Karácsony napján a „Patrie“ ezen czim alatt : „Magyarország törvényes joga“ megint egy nagy vezérczikket hozott, melyben olvasóival az 1848-ks magyar törvényeket ismerteti meg, sőt úgy tünteti fel azokat, mint amiknél kevesebbel Magyarország soha meg nem elégedhetik. Emellett a „Patrie“ még a szavakat sem igen válogatja; néha úgy ír, hogy a „Siécle“ vagy „Opinion nationale“ (Napoleon herczeg lapjai) sem mondják el keserűbben véleményeiket. A többi között a „Patrie“, melytől egy kis mérsékletet is lehetne várni, Velencze, eladása tárgyában, a múltkor a bécsi lapoknak felelni akarván, így fejezé ki magát : „Azt mondják, hogy Velencze eladása nem fér össze a birodalom becsületével? Hát a másként bekövetkezhető banqueroute ?“ Az ily hangon vezetett vita kétségkívül csak azt sejteti , hogy a veszedelem megújulása talán közelebb van, mint sejtettük. A bécsi „Ost-D. Post“ már is várja, hogy Napóleon császár az újévi üdvözlések alkalmával megint valami félhadszenet-félét talál ajkairól leröppenteni. Az ekkép formulázott felirat szövegét a gyűlés, az okt. 20-ai törvénytelen diplomára való hivatkozás kihagyásával elfogadta és rögtöni felküldését elrendelte., A repraesentatio alakját nem helyeselve vagy a szöveg iránt észrevételeket tartva fenn, szólottak még az első indítvány ellen Ballagi Mór, Segel ügyvéd, Tóth Lőrincz, Szilágyi Virgil, de miután előbb a kérdése részben vita nélkül be volt rekesztve, közfelkiáltással megmaradtak az első végzés mellett. Aztán, mint a helyhatóság rendezésének első kellékére, a tisztválasztás eszközlése iránti előintézkedések elhatárzására tért át a gyűlés. Végzéssé lett a fő- és az alpolgármester, főbíró, városkapitány, főjegyző, tiszti ügyész és hat tanácsos ideiglenes választása, az 1848-ki fizetéssel. Tisztválasztási elnökül a jelen volt gróf Károlyi Györgyöt kiáltották ki. A kijelölést, hármasával, az 1848- ban fennállott tíz tagú választmány hét élő tagja teljesíti. A városkapitány alatt állandó összes rendőrségi teendők felosztására és az egyes departementek rendezésére a polgármester Hajnik Pál elnöksége alatt 30 tagú bizottmányt nevezett ki, melyhez azonban minden képviselőnek szabad hozzájárulása van, s melynek feladatát újévig el kell végeznie, hogy a főkapitányi választás megtörténtével a császári rendőrséget rögtön föl lehessen váltani. A választás napjául jövő évi január 2-át határozták s evvel a gyűlés eloszlott. A fennérintett föliratok szó szerinti szövege igy hangzik : Az első fölirat: „Császári királyi Apostoli Felség, Legkegyelmesebb Urunk! „Az 1860-dik évi október 20-án kelt diplomában, s azt kisérő legfelsőbb rendeleteiben kifejezni méltóztatott azon elhatározását, miszerint a magyar országgyűlés az 1608. 1-ső törvényczikk alapján összehivassék, a koronázási oklevél kiállittassék, Felséged dicső elődének, Szent Istvánnak koronájával megkoronáztatván, a magyar alkotmányra, s a nemzet sarkalatos jogaira és szabadságaira esküt teend, s ezáltal minden tekintetben a magyar alkotmány legitim terére lépend. „Mi jobbágyi hódolattal alólírott képviselői Pest városa közönségének, az államfő iránt tartozó őszinteség és hazánk iránti kötelesség érzeténél fogva kénytelenek vagyunk kijelenteni, miszerint a fönnemlitett diplomában, s azt kisérő rendeletekben kijelölt ösvény, nem azon it , mely a magyar alkotmány legitim terére vezérel. „Magyarország alkotmányának összegét az 1848. évi országgyűlésen alkotott s fejedelmileg szentesitett törvényczikkek állapítják meg, s ez azon egyedül legitim alkotmányos jogalap, melynek életbeléptetése egyrészt a magyar korona alatti összes népségeket tartósan kielégíteni s megnyugtatni, másrészt Felségednek s a felséges uralkodóháznak érdekeit s hatalmát maradandólag biztosítani képes. „Ezek alapján, mély hódolattal aziránt esedezünk: méltóztassékFelséged az 1848-ik évi törvények teljes uralma alatt az országgyűlést Pestre mielőbb összehivatni s mindenekben az 1848-ik évi törvények által kijelölt ösvényen haladva, Magyarországot s kapcsolt részeit ezen egyedüli törvényes alkotmányos élvezetébe visszavezetni. „Cs. kir. Apostoli Felségednek legalázatosabb szolgát szab. kir. Pest városa közgyűlése.“ A második fölirat: „Nagyméltóságu főkanczellár! „Pest városa közgyűlésének előterjesztetett, hogy köztudomás, de hírlapi tudósítások szerint is, egy hazánkfia, egy polgártársunk, ki politikai okok miatt külföldön számkivetésben élt, gróf Teleki László, Drezdában a szász testőrség által, állítólag a bécsi országos törvényszék requisitiojára elfogatván, az osztrák hatóságoknak kiadatott s mai napig Magyarország határain kivül fogva tartatik. „Miután a magyar honpolgárnak egyik legsarkalatosabb joga, hogy ellene fenforgó bűnvád esetében csak törvényes illetékes birája által ítéltethetik el, ilyen pedig bármely néven nevezendő osztrák törvényszék nem lehet, e hít fájdalmasan lepte meg Pest városának képviselő testületét, annál is inkább, mert ezen törvényellenes eljárás által nemcsak az illető egyénnek, de hazánk minden polgárának egyik legszentebb törvényes jogát megsértve találja, mely szempontból tekintve, Teleki László ügye nem személyes, nem magánügy, hanem közügye az egész hazának s minden egyes honpolgárnak. „Ennélfogva Pest városának közgyűlése, mely egyik legmagasabb és legfontosabb feladatának és kötelességének tekinti, minden egyes honpolgár törvényes jogainak sérthetlensége fölött őrködni, nagyméltóságodhoz bizodalomteljesen azon törvényes és jogszerű fölkéréssel járul, méltóztatnék kieszközleni, hogy nevezett polgártársunk, amennyire elfogatásának, és letartóztatásának más oka nem volna, mint egykori részvéte az 1848. és 1849-ki eseményekben, hazájába szabadon és bántatlanul visszabocsáttassék, a mennyiben pedig egyéb vádak forognának fönn ellene, ügyének vizsgálata, magaigazolása vagy elitéltetése végett, a most ugyan hazánkban még nem