Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1861-01-03 / 1. szám

Hazai közügyek és események.­ ­ (Pest város közgyűlése.) Dec. 27-én délelőtt tartatott meg Pest 247 tagra kiegészített képviselő-testületének első teljes közgyűlése, ideiglenes polgármester Rottenbiller Lipót elnöklete alatt. A jegyzőkönyv felolvasása után Gräfl főbíró tevén indít­ványt, felszólította a gyűlést az okt. 20-ki császári diploma után beállott helyzet fölötti nyilatkozatra s felírást terjesztett elő kö­vetkező értelemben : Az okt. 20-ki diploma az 1608-ik évi 1. tör­vény­czikk alapján helyezi kilátásba az országgyűlés összehivatását. Pest város közönsége azonban maga részéről is kénytelen kijelen­teni, miszerint nem ez azon út, mely az alkotmány ígért helyre­állításához vezet, hanem az 1848 ki jogalap tekinthető egyedül helyes kiindulási pontnak. Kívánja tehát Magyarország és kapcsolt részei gyűlésének ez értelembeni minél előbb eszközlendő össze­hívását. Gräfl indítványát a gyűlés minden oldalról felkiáltással elfo­gadván, Rottenbiller a végzést azonképen kimondotta. Utána Lu­kács Móricz emelt , szót az 1848-ki események folytán száműzve volt és minap Drezdában elfogott hazánkfia gróf Teleki László mellett (átalános éljen!), kit a szász kormány a gonosztevők ki­szolgáltatására nézve fennálló szerződvény értelmében adott ki a bécsi Landesgericht kérésére, s ki jelenleg Magyarországon kivül tartatik fogva. Teleki elfogatása által egész Magyarország közjoga van megsértve, melyet századokon át kir. hitlevelek biztosítottak és a nemzet 1848-ban újra megerősített, sőt meg vannak sértve az okt. 20-ai cs. kibocsátvány határozatai is, melyek a nemzet alap­jogait és önkormányzását visszaigérik. Aztán felolvasta az indít­ványozó egy, b. Vayhoz intézendő felirat mintáját, melyben az em­lített szempontok felfejtésével, Teleki rögtöni szabadonbocsátását s netáni vád esetében majd törvényes bírák által leendő elitélteté­sét követeli, nem kételkedvén, hogy Pestváros példáját, mely az 1848-ks 23-ik t. ez. 25-ik szakaszánál fogva a megyéhez hasonló törvényhatósági joggal van felruházva : követi minden többi tör­vényhatóság,­­ ha ugyan­erre szükség lenne. A más oldalról azonban Olaszország is nagy hibát követne el, ha a harczot megkezdené. Ezért a kérdés egy kicsit igen is bonyolódott, mert Ausztriától nem lehet követelni, hogy egyik tartományát a többitől elvágatni engedje, míg másrészről az is bizonyos, hogy Velencze lakói csak úgy Olaszországhoz kivánnak tartozni, mint a lombardiaiak.“ E második czikk után a „Constitutionnel“ még egy harmadi­kat is hoz, mely azonban nem más, mint az „I. Ferencz József csá­szár és Velencze“ czímű röpirat adatainak bővebb felvilágosítása. Végül még egy negyedik czikket is ígér, melyben hihetőleg az lesz kimondva, hogy Ausztria vagy adja el pénzért Velenczét, vagy legyen elkészülve a tavaszkor okvetlenül kiütendő háborúra, még­pedig oly kilátások között, a­mint ezt a „Constitutionnel“ sugal­mazott vezérczikk-írója, Grandguillot úr, lerajzolni jónak látta. Ha a félhivatalos lapok közöl a legtekintélyesebb így is, kép­zelheti az olvasó, mily hang uralkodhatik a másodrendű félhiva­talos lapokban, mint például a „Patrie“-ban, mely másként is igen nagy szabadságot vesz magának, ha arra van utasítva, hogy Ausz­tria ellen támadást intézzen. Írtuk, hogy e lap különösen Magyar­­ország állapotának néha hű, néha elferdített rajzával igyekszik a bécsi minisztereket gyötreni. Karácsony napján a „Patrie“ ezen czim alatt : „Magyarország törvényes joga“ megint egy nagy ve­­zérczikket hozott, melyben olvasóival az 1848-ks magyar törvénye­ket ismerteti meg, sőt úgy tünteti fel azokat, mint a­miknél keve­sebbel Magyarország soha meg nem elégedhetik. Emellett a „Patrie“ még a szavakat sem igen válogatja; néha úgy ír, hogy a „Siécle“ vagy „Opinion nationale“ (Napoleon herczeg lapjai) sem mondják el keserűbben véleményeiket. A többi között a „Patrie“, melytől egy kis mérsékletet is lehetne várni, Velencze, eladása tárgyában, a múltkor a bécsi lapoknak felelni akarván, így fejezé ki magát : „Azt mondják, hogy Velencze ela­dása nem fér össze a birodalom becsületével? Hát a másként bekö­vetkezhető banqueroute ?“ Az ily hangon vezetett vita kétségkívül csak azt sejteti , hogy a veszedelem megújulása talán közelebb van, mint sejtettük. A bécsi „Ost-D. Post“ már is várja, hogy Napóleon császár az újévi üdvözlések alkalmával megint valami félhadszenet-félét talál ajkairól leröppenteni. Az ekkép formulázott felirat szövegét a gyűlés, az okt. 20-ai törvénytelen diplomára való hivatkozás kihagyásával elfogadta és rögtöni felküldését elrendelte., A repraesentatio alakját nem helyeselve vagy a szöveg iránt észrevételeket tartva fenn, szólottak még az első indítvány ellen Ballagi Mór, Segel ügyvéd, Tóth Lőrincz, Szilágyi Virgil, de mi­után előbb a kérdés­e részben vita nélkül be volt rekesztve, köz­­felkiáltással megmaradtak az első végzés mellett. Aztán, mint a helyhatóság rendezésének első kellékére, a tisztválasztás eszközlése iránti előintézkedések elhatárzására tért át a gyűlés. Végzéssé lett a fő- és az alpolgármester, főbíró, város­kapitány, főjegyző, tiszti­ ügyész és hat tanácsos ideiglenes válasz­tása, az 1848-ki fizetéssel. Tisztválasztási elnökül a jelen volt gróf Károlyi Györgyöt kiáltották ki. A kijelölést, hármasával, az 1848- ban fennállott tíz tagú választmány hét élő tagja teljesíti. A vá­roskapitány alatt állandó összes rendőrségi teendők felosztására és az egyes departementek rendezésére a polgármester Hajnik Pál elnöksége alatt 30 tagú bizottmányt nevezett ki, melyhez azonban minden képviselőnek szabad hozzájárulása van, s melynek feladatát újévig el kell végeznie, hogy a főkapitányi választás megtörténtével a császári rendőrséget rögtön föl lehessen váltani. A választás napjául jövő évi január 2-át határozták s evvel a gyű­lés eloszlott. A fennérintett föliratok szó szerinti szövege igy hangzik : Az első fölirat: „Császári királyi Apostoli Felség, Legkegyelmesebb Urunk! „Az 1860-dik évi október 20-án kelt diplomában, s azt kisérő legfel­sőbb rendeleteiben kifejezni méltóztatott azon elhatározását, miszerint a magyar országgyűlés az 1608. 1-ső törvényczikk alapján összehivassék, a koronázási oklevél kiállittassék, Felséged dicső elődének, Szent Istvánnak koronájával megkoronáztatván, a magyar alkotmányra, s a nemzet sarkala­tos jogaira és szabadságaira esküt teend, s ezáltal minden tekintetben a ma­gyar alkotmány legitim terére lépend. „Mi jobbágyi hódolattal alólírott képviselői Pest városa közönségének, az államfő iránt tartozó őszinteség és hazánk iránti kötelesség érzeténél fogva kénytelenek vagyunk kijelenteni, miszerint a fönnemlitett diplomában, s azt kisérő rendeletekben kijelölt ösvény, nem azon it , mely a magyar alkotmány legitim terére vezérel. „Magyarország alkotmányának összegét az 1848. évi országgyűlésen alkotott s fejedelmileg szentesitett törvényczikkek állapítják meg, s ez azon egyedül legitim alkotmányos jogalap, melynek életbeléptetése egyrészt a magyar korona alatti összes népségeket tartósan kielégíteni s megnyugtatni, másrészt Felségednek s a felséges uralkodó­háznak érdekeit s hatalmát ma­­radandólag biztosítani képes. „Ezek alapján, mély hódolattal aziránt esedezünk: méltóztassékFelsé­ged az 1848-ik évi törvények teljes uralma alatt az országgyűlést Pestre mielőbb összehivatni s mindenekben az 1848-ik évi törvények által kijelölt ösvényen haladva, Magyarországot s kapcsolt részeit ezen egyedüli törvé­nyes alkotmányos élvezetébe visszavezetni. „Cs. kir. Apostoli Felségednek legalázatosabb szolgát szab. kir. Pest városa közgyűlése.“ A második fölirat: „Nagyméltóságu főkanczellár! „Pest városa közgyűlésének előterjesztetett, hogy köztudomás, de hír­lapi tudósítások szerint is, egy hazánkfia, egy polgártársunk, ki politikai okok miatt külföldön számkivetésben élt, gróf Teleki László, Drezdában a szász testőrség által, állítólag a bécsi országos törvényszék requisitiojára el­fogatván, az osztrák hatóságoknak kiadatott s mai napig Magyarország ha­tárain kivül fogva tartatik. „Miután a magyar honpolgárnak egyik legsarkalatosabb joga, hogy ellene fenforgó bűnvád esetében csak törvényes illetékes birája által ítél­tethetik el, ilyen pedig bármely néven nevezendő osztrák törvényszék nem lehet, e hít fájdalmasan lepte meg Pest városának képviselő testületét, an­nál is inkább, mert ezen törvényellenes eljárás által nemcsak az illető egyén­nek, de hazánk minden polgárának egyik legszentebb törvényes jogát meg­sértve találja, mely szempontból tekintve, Teleki László ügye nem szemé­lyes, nem magánügy, hanem közügye az egész hazának s minden egyes honpolgárnak. „Ennélfogva Pest városának közgyűlése, mely egyik legmagasabb és legfontosabb feladatának és kötelességének tekinti, minden egyes honpolgár törvényes jogainak sérthetlensége fölött őrködni, nagyméltóságodhoz bizo­­dalomteljesen azon törvényes és jogszerű fölkéréssel járul, méltóztatnék ki­­eszközleni, hogy nevezett polgártársunk, amennyire elfogatásának, és letar­tóztatásának más oka nem volna, mint egykori részvéte az 1848. és 1849-ki eseményekben, hazájába szabadon és bántatlanul visszabocsáttassék, a mennyiben pedig egyéb vádak forognának fönn ellene, ügyének vizsgálata, magaigazolása vagy elitéltetése végett, a most ugyan hazánkban még nem

Next