Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1861-05-23 / 21. szám

változtatásában is segítségükre lenni aka­runk. Teljes mértékben osztom az indítvány­nak a menekültek vagy a hazájukhozi hűsé­gükért— törvénytelen eljárással hozott, ma­gukban semmis ítéletek folytán bármely más módon sújtott honfi­társainkra vonat­kozó követelését. Lehetetlen az önkény erészbeni hagyo­mányainak megsemmisítése nélkül a biroda­lom megújulására csak gondolni is, s ha megsemmisíttetik is mindaz, mi még meg­semmisíthető, marad elég, mit helyrehozni többé nem lehet. Vértanúink drága életét, a száműzött vagy bezártak elrablóit életörö­meit, többé vissza nem adhatja senki. Hasonlóan osztom mind­azt, mi a min­dennemű adók törvénytelenségéről s külö­nösen a törvénytelen adónak jelen erőszakos módoni behajtásáról, az indítványban foglal­tatik, de óhajtom ezeken felül figyelmez­tetni mindazokat, kik ez eljárásnál segéd­kezet nyújtanak, az ily esetekre vonatkozó­lag törvényeinkben kifejezett felelősségre. A trónróli lemondásokat illetőleg is alig van mit mondanom. Tökéletesen áll azok­nak forma és lényegbeni törvénytelensége, de részemről e tárgyban bővebben nyilat­kozni , tanácsokat adni s ezek folytán köte­lezettséget vállalni, nem tartom helyesnek addig, míg országunk minden részei itt kép­viseltetve nem lehetnek. Átmegyek most arra, mi második szem­pontom szerint, az indítványból teljesen ki­maradt. Érdekében van Európának és a civilisa­­tiónak az alkotmányosan szabad s törvénye­sen független Magyarország tétele? az itt a kérdés, és én határozottan igennel felelek. Hazánk elhunyt nagy fiának — kit ne­veznem nem szükséges — beszéde kezeink közt van, ez oly bőven s alaposan kimeríti a tárgyat, hogy nekem ezúttal elég lesz csak röviden érintenem. A törvényesen független Magyarország fennállása érdekében van elsőben is az osz­trák örökös tartományoknak, mert egyfelől az lesz az ő valóban nemcsak mint most szó szerint alkotmányos életüknek — már saját biztossága érdekénél fogva is — legnagyobb előmozdítója, és másfelől nyugodt lehetvén aziránt, hogy többé tudta, akarata és bele­egyezése nél­­ül nem lehetene rá új meg új terheket róni, nem lesz kénytelen szorosan ragaszkodni a joghoz, hanem anyagi tekin­tetben is méltányos lehet a vele személyes unió kapcsában élő országok és tartományok érdekei irányában. De érdekében van az a német szövetség­nek is, mert ha biztosíttatnék némely osz­trák államférfiak lidércte, az egységes osz­trák birodalom, annak a szövetséghez nem tartozó részei is részt vennének a birodalmi tanácsban, s így Ausztria azoknak súlyával is nehezednék a német szövetség ügyeire, holott aziránti kötelezettségei csak az ah­hoz tartozó részek után lennének. Sőt föl­téve, hogy a jelenleg tervezett képviseltetési arány méltányosabb által váltatnék föl, megeshetnék az is, hogy a szövetséghez nem tartozó részek túlsúlyra vergődnének a bi­rodalmi tanácsban, sőt határoznának Ausz­triának a német szövetségbeni politikája fölött, holott attól semmi függésben s az­iránt semmi kötelezettséggel nem lennének. Érdekében van ez végre Európának és a civilisatiónak is. Magyarország volt hajdan saját romlásá­val védbástyája mind akettőnek a török uralom ellen , Magyarország terjesztette újabb időben, rajta kívül is annyi milliók hasznára,a szabadelvű eszméket kelet felé, s egy szabad és törvényesen független Ma­gyarország lehet egyedüli biztosítéka egy szabadelvű osztrák külpolitikának s ha majd, minek nemsokára be kell következ­nie, a keleti kérdés szőnyegre kerül, ez biz­tosíthatja a török birodalomhoz tartozó határainál levő nemzeteket aziránt , hogy Ausztria irányukban nem fogja az elnyomó szerepét játszhatni. Magyarországnak ily módoni kielégítése az egyedüli mód arra, hogy Ausztria azon kötelességeknek, melye­ket fekvésénél fogva a civilisatio­s európai egyensúly érdekében teljesítenie kell, meg­felelhessen, mert ha ez nem történik, ha sikerülhet is Magyarországot fegyveres erő­vel magához lánczolnia, csak a most elmúlt 12 év története is bizonyítja, hogy az e miatti folytonos erőlködés úgy kiszobíta minden erejét, hogy a világ eseményeiben tevőleges résztvenni képtelenné lesz. Ezen itt röviden előadottakat is kívá­nom én első felszólalásunkban kifejtetni. A harmadik szempontból indulva ki : „Vannak több kérdések, melyeket meg kell említenünk mind azért, hogy bebizo­nyítsuk, miszerint mi egy valóban szabad­elvű politikát óhajtunk követni, mind pedig azért, hogy hazánk minden lakosait legne­vezetesebb érdekeik irányában megnyug­tathassuk. Kettő ezek közöl s talán a két legfonto­sabb az indítványban röviden bár, de igen helyesen említve van. Ugyanis a hazánkbeli nemzetiségeknek és hitfelekezeteknek a tel­jes jogegyenlőség alapján megnyugtatása s s ezzel ellenkező törvényeink megváltozta­tása. Mindkét tekintetben pártolom én az indítványt, mert valóban alig lehet valami kívánatosabb, mint hogy hazánk minden la­kója mind nemzetisége, mind vallása tekin­tetében tökéletesen egyenjogú legyen s ezek miatt semminemű politikai jogok gyakorla­tából ki ne zárassák. De ezeken kívül óhajtom megemlíttetni, hogy mi hazai iparunkat minden nyűgtől fölmentve, szabaddá tenni szándékozunk, óhajtom megemlíttetni, hogy a szabad ke­reskedés nagy és európai érdekű elveinek hívei vagyunk, azt kívánjuk hazánkra nézve életbe léptetni, a­melyekben lehet azonnal, a­melyekben pedig ezt rögtön tenni nem le­hetne; mentel előbb,szükségesnek tartom to­vábbá, hogy első teendőink között említ­sük meg ezeken kívül az örök időkre eltör­­lött urbériséggel rokon természetű bármi­nemű birtoklásoknak s a kisebb királyi ha­szonvételeknek mindkét fél iránti méltá­nyosság, megváltás s illetőleg kárpótlás ut­­jáni megszüntetését. — említsük meg egy országos hitelintézet felállitásását, említsük meg a vizen és szárazon való közlekedés­nek czélszerű rendezését, hazánk minden részeinek, például a Királyhágón túli rész­nek, a felföldnek s Fiumének hazánk köz­pontjával összekötését. Említsük meg végre alkotmányos életünk védbástyáinak, a me­gyéknek, melyeket a parlamentáris kor­mányzat legbiztosabb alapjai gyanánt te­kintünk, az 1848. XVI. t. ez- 1. §. értelmé­ben népképviselet alapján rendezését. Ha így felfejthettük törvényes állásun­kat s Európának és a civilisatiónak az általi érdekeltségét, ha kijelöltük többjeit azon teendőinknek, melyek egyfelől jövő politi­kánk szabadelvűségének bebizonyítására, másfelől honfitársaink megnyugtatására szol­gálhatnak, nyugodtan várhatjuk el, mit a sors ránk mért s netalánt ideiglenes szen­vedések közepett is vigasztalni fog azon tu­dat, hogy ügyünk szentségénél és helyze­tünk erejénél fogva hazánk jobb sorsa közel van. Pártolom én tehát az előttünk levő in­dítványt mindazon pontokra nézve, melyek benne foglaltatnak, egyes észrevételeim in­dokolását, valamint az általam pótlólag befoglaltatni ajánlott kérdések kifejtését — ha ugyan elvileg azokat elfogadni méltóz­­tatnak — a részletes tárgyalásra tartom fenn magamnak, s most áttérek arra , kinek és minő alakban mondjuk el azt, mit mondani akarunk. E két kérdésre én egyszerre felelek. Nem lehetek e tekintetben a mélyen tisztelt indítványozóval egy véleményen, mert al­kotmányos szempontból nem látom, hogy kihez lehetne felírni, nem látom tehát a felrás lehetőségét, s épen azért mindazt, mit elmondanunk szükséges, határozatban ki­mondatni óhajtom. Nem akarok én a conjecturális politika terére lépni, ezen a legnagyobb tehetség is csak eltévelyedhetnék, törvényes szempont­ból akarom a dolgot tekinteni. Az országgyűlés mikénti összejövetelét illetőleg azt hiszem, senki sem tagadhatja meg a nemzettől azon jogot, hogy mihelyt neki a mód erre megadatott, országgyűlési képviselőket választhasson, országgyűlésbe összejöhessen, mert azt hiszem, hogy a fe­jedelmeknek adott összehívatási jog nem foglalja magában az országgyűlés-tarthatás jogának magadhatását, vagy felfüggeszthe­­tését, hanem csak az ezen jog gyakoroltatása idejének kitűzését, sőt e tekintetben is áta­­lánosságban a törvények intézkedtek. A jelen tényleges hatalom részéről szétküldött regálisokat nem tekinthetem az összejöhetési jog, hanem csak az összejöhetési lehe­tőség megadóinak és pedig nem csak azért, mert a hatóságok valamint szervezkedésük­nél kimondák, hogy ezt nem a 20-ik okto­­beri diploma, hanem mert az lehetővé tette, a törvényes alapon kívánják eszközölni, épen úgy nyilvánítok, midőn a képviselő választásokra szükséges előintézkedéseket megtették, hogy ezeket nem a regalis, ha­nem az 1848. évi törvények alapján teszik, sőt némelyek a regalisok szétküldését be sem várták, hanem főleg azért, mert mind 1790, mind az 1848 ki IV. t. sz. alkotásakor csu­­pán törvényes fejedelem jogának tartották és tarthatták az országgyűlés összehívását, de e joggal egy még nem törvényes hatal­mat fölruházni bizonyosan nem akartak, hogy a mai tettleges hatalom pedig mily messze áll még attól, hogy törvényes le- 323

Next