Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-05-28 / 22. szám
338 remény oda vann e percben. A pápa igen levert kedélyállapotban van, politikáról hallani sem akar, csak a bekövetkezendő kanonizátióra gondol, s bár a spanyol királynő országa bármelyik városát rendelkezésére adta, eltávozásra, úgy látszik, nem gondol; sőt mondják, hogy Ausztria, bár maga is Velenczét menhelyül felajánló, figyelmezteti a sz. atyát azon nehézségekre, melyekbe eltávozása őt bebonyolítaná. És mégis a „Monde“ folytonosan fenyegetőzni akar, említvén, hogy ha Viktor Emánuel Rómába menne, a pápa odahagyná a város falait, és fehér köntöse redőiben magával vinné a mi becsület s igazság a világon létezik.“ A lapok még mindig a megakadályozott tiroli becsapási kísérletről beszélnek. Sokan nem akarják elhinni, hogy e dolog a turini kormány tudta nélkül történt volna. Érdekes, amit egy Turinból máj. 21-ről kelt levélben olvasunk , ám egy kis kivonat : „Garibaldi s a tettek pártja közlönyének hangja alapos okot ad azon hiedelemre, hogy a osztrák terület ellen tervezett betörés csupán fel van függesztve. A turini ifjúság leplezetlenül nyilvánítja, hogy nemsokára újra háború lesz,az Alessandriában elfogva tartott önkéntesek már szabadlábra helyeztettek, s egy részük Turinba meg is érkezett. Daciára a turini hivatalos lap cáfolatának (vagy inkább épen amiatt) mindenki hiszi, hogy a kabinetben komoly meghasonlások vannak. Bizonyos dolognak tartják, hogy Durando tábornok a külügyi tárcát Ratazzinak fogja átengedni, kit a belügyminisztérium eddigi főtitkára fog pótolni. Egy milánói lap 20-án azon tudósítást hozta, hogy egy piemonti hadihajó az Adriai tengeren egy 200 önkéntessel s 1500 fegyverrel megrakott hajót állított meg; az ugyanaznapi esti lapok e hírt határozottan meghazudtolták, leverő azonban, — mint hiszi, teljes alapossággal — ragaszkodik az előbbi állításhoz s Bixio tábornoknak Genuából történt titkos elutazására utal. Levelező állítja továbbá, hogy a bergamoi és bresciai lázadás elfogott, fejei a senatus által fognak elitéltetni, mely e végre a statútum 86. §-ának alapján először fog ez alkalommal államtörvényszékké alakulni. Ezen rendkívüli rendszabályokat azon körülményben vélik keresendőnek, hogy Garibaldit, ki előreláthatólag az önkéntesekért az egész felelősséget magára vállalndja, kivételes állásánál fogva közönséges törvényszék elé nem állíthatják. Garibaldi egyébiránt haragjában állítólag magán kívül van, mit a „Diritto“-hoz intézett levele is eléggé tanúsít. Garibaldi ezen föllépésének magyarázatául levelező azon körülményt hozza fel, hogy Ratazzi még múlt évi decemberben, tehát Ricasoli miniszterelnöksége alatt, megígérte Garibaldinak, kivel késő éjjel értekezett, hogy ha ő (Ratazzi) veszi kezeibe a kormányrudat, Garibaldinak szabad kezet enged. A hadsereg, Garibaldi említett levele folytán, állítólag«*■ nagy mérvben fölindult. Garibaldi azonban, mint mondják, egy újabb levéllel szándékozik az előbbinek benyomásait szelilíteni. sének azon kitételét, hogy a nemzeti universitás a mellékelt repraesentatiót egyhangúlag fogadta volna el? Erdély nagyfejedelemség kir. kormányszékének 1862. május 9-kén Kolozsvárit tartott üléséből. Crenneville s. tc. Moga s. k. — (A szász nemzeti egyetem) f. hó 16-án tartott ülésében napirenden volt a szász föld politikai és törvénykezési igazgatásának szabályozására készült javaslat, amely előbb a hatóságokkal közöltetni határoztatott. A vélemények beadására jun. vége tűzetett ki. Szőnyegen volt továbbá a kir. kormányszék f. hó 9-ről kelt irata, amelyet mai számunkban szóról szóra közlünk. Az irat magyarul van fogalmazva. Ennek felolvasása után Előadó, Kannicher, indítványozza : a kir. kormányszék felszólításának, az 1798. ápr. 13-ról 960. udv. sz. alatt kelt legf. leiratra vonatkozólag, a mely szerint a szász nemzetnek joga van mindazt legfelsőbb kir. szentesítés elé terjeszteni, amit a nemzet alkalmasnak és hasznosnak ítél, annyiban eleget kell tenni, amennyiben a felszólítás teljesítéséről van föltételezve a f. évi márcz. 29-ei fölterjesztés feletti tárgyalások fölvétele, hogy ne legyen ok a további halasztásra, azonban érvényesílni kell a szász nemzeti egyetemnek, mint az ország egyik rendi nemzete közsegének, állását, amely nem engedi, hogy az önhatóság jogát azon pillanatban engedje csonkítni, amidőn az a birodalmi alkotmány szabadelvű, minden gyámkodástól idegen alapelvei által új kezességet és szilárd védgátat nyert. Az indítvány szótöbbséggel el len fogadva. (K.nk.) /\ (Zágráb megye május 21-iki közgyűlésében) olvastatott fel a kir. helytartótanács leirata, melyben a megyének azon határozatai, melyek a megyei tisztviselők számo s fizetésének elrendelt leszállítását illetik, megsemmisittetnek. Ez ügy tárgyalása a jövő közgyűlésre lön halasztva. Hasal és agosii ernyek. (Az erdélyi kir. főkormányszék határozata a szász nemzeti egyetem 1862. márcz. 29-ki fölterjesztésére.) Ő császári és Apostoli királyi Felségének, Erdély nagyfejedelmének s a székelyek őrgrófjának, legkegyelmesebb urunknak nevében. A ns. szász nemzet t. egyeteméhez! Mielőtt ezen királyi főkormányszék a nemes szász nemzet t. egyetemének azon legalázatosabb fölterjesztését, a melyet f. év márczius 29-kén 33. sz. a. ezen kir. főkormányszékhez oly kéréssel küldött be, hogy a csász. és Apostoli kir. Felségének fölterjesztessék, tárgyalás alá venné, szükséges a jegyzőkönyveket s minden arra vonatkozó okmányokat a szász nemzeti egyetem utolsó összegyűlése folyamából megtekinteni, még pedig azért is, mivel az 1796-dik évi September 30-kán 2981. udv. sz. a. kelt s ugyanazon évben november 11-ről 7308. kormányszéki szám alatt közzétett legkegyelmesebb királyi leiratban az egyetemnek egyátalában kötelességévé volt téve, hogy minden, üléseiben tárgyalt ügyre nézve jegyzőkönyveit az ülések bezárása után a kir. főkormányszék utján Ő Felségének azonnal terjeszsze fel._E kötelezettség teljesítése a fenforgó kérdésben annyival szükségesebb, minthogy köztudomású dolog, mikép ezen említett legalázatosabb fölterjesztésben érintett nagy fontosságú országos kérdések tárgyalásakor néhány tagja az universitásnak külön véleményeket nyújtott be, amik sem a fölterjesztés mellé csatolva, sem abban megemlítve nincsenek. Fölszólíttatik tehát a ns. szász nemzet universitása, hogy utóbbiag tartott gyűléseinek jegyzőkönyveit minden azokhoz tartozó okmányokkal s netaláni különvéleményekkel együtt mielőbb ide felküldje, a midőn egyszersmind arról is felvilágosítást adand, hogy miképen érti — különvélemények létezésének föltevése mellett — a kir. főkormányszékhez intézett kéré HETI KRÓNIKA. Ausztria. — A „ Vaterland„Neueste Nachrichten“ és ,,Ost und West“ elleni sajtóper. (Víge-) (Dr. Wieser, és dr. Vilas védbeszédei.) A május 16-án folytatott végtárgyalásnál először is dr. Wieser (Friedmann védője) tartotta védbeszédét, melyet ezennel röviden megismertetünk. Szónok csodálkozik, hogy a vádlott czikkeket csak akkor fogták perbe, midőn már egyik szomszéd országban az ideiglen uralkodott, midőn ama czikkek már elavultabbak valának, semhogy hathattak volna s káros hatásuk az ideiglen alatt amúgy is lehetetlenné vált. Kimutatván továbbá, hogy a hírlapirodalom a még be nem fejezett alkotmány továbbfejlesztésére van hivatva, különösnek találja, hogy oly büntető törvény érvényes, mely nem alkotmányos viszonyok között hozatott, mire az igazságügyi miniszter nyilvánosan maga is utalt, a büntető törvény purifikációját, leginkább politikai tekintetben, maga is szükségesnek állítván . . . Azon körülményből, hogy néhány megbírált kormányintézkedés ő Felsége aláírásával volt ellátva, már a császár elleni izgatást akarni kimagyarázni, annyi, mint tekintetbe nem venni a miniszteri felelősség alapelveit. Alkotmányos államban, ily tekintetbe nem vevés, valóban veszélyes tan. A nemzetiségek izgatását illetőleg, a vádlott védelmét kell érvényesíteni, ki ilyféle izgatásokat nem a kormánynak, hanem kivüle álló egyes személyiségnek, mint például Haulik püspöknek rótt fel... A hgprimás levelének idézésében annál kevésbbé lehet bűnös szándékot találni, mert maga a hgprimás nem azért nyilatkozott úgy, hogy különváló irányt kövessen, hanem, mert a szabadság érdekeit látta veszélyeztetve. Abban pedig, hogy „a politika megint régi kerékvágásába tért,“ sokkal inkább aggodalom van kifejezve, mint szemrehányás; ez megintése a kormánynak, nehogy a szándékolt intézkedéseket foganatosítsa, mert ezekben rejlik a „régi kerékvágásba térés“ veszélye. Ha szerző vádat akar vala emelni, a czikk hangja bizonyosan más volna. A reichsrathnak tett azon szemrehányást, hogy „benne még semmi sem történt, ami szükséges volt,“ a szónok, ki maga is reichsrath, helytelennek találja ugyanis azért még nem tarthatja vétkesnek, mert mind magáról, mind társairól is elmondhatja, hogy a rászalást nem veszik rész néven, s nem látnak benne lealáztatást, még kevésbbé gyűlöletre s megvetésre izgatást. Midőn szerző azt mondja, „a képviselőkben nincs meg a benső hit annak gyakorlati hatásában, miről épen tanácskoztak,“ ez ugyan elég rövid és érthető; de itt arról van szó, vájjon e kifejezés egyúttal bűnös-e. A kérdés az alapjogok körül forog, ezekről pedig különféle nézetek uralkodnak; néhány, pedig igen szabadelvű férfi, csupán elméleti tételeket lát bennük, míg mások igen fontosnak tartják az alapjogok meghatározását. Ha erről reichsrathi tagok is különféle véleményeket nyilatkoztattak, úgy a hírlapíróknak még kevésbbé lehet rész néven venni, hogy ugyanezt tették. Különben azt hiszi, hogy e tekintetben a vádlott maga is sikeresen védte magát. Végül kimondja szónok, hogy a vádlott kifejezések egyikében sem találja a b. t. 65. §-ának tényállását, s reméli, hogy a bírák is osztani fogják nézetét. E beszéd után 20 perczre felfüggesztik a tárgyalást. Ezután Tkalac és Delping urak védője, dr. Vilas kezdi meg védbeszédét, melyet helyszűke miatt szintén csak kivonatilag közölhetünk. Vilas lényegileg így nyilatkozott : „Az államhatóság azon megjegyzésre, hogy e per nem irányper, és