Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-26 / 12. szám

szerint Németország érdekében a független Len­gyelország melletti fellépést Oroszország ellen, s vigyázatra inti Németországot az Oroszország fe­löl fenyegető panszlavismus veszélye irányában. Avagy mi volt azon védgát, mely ezen egyre duz­­zadozó áradatot visszatartóztatá ? . . . Csupán és egyedül a lengyeleknek a beolvasztás ellenében! ellenszegülése. Tegyük csak fel, a­mitől Isten őrizzen , hogy a lengyelek, tekintve a hálátlan Európa örökös cserbenhagyását, végre kétségbe­eséseikben egykor azon politikához csatlakoznak, melyet Wielopolszky gr­ amaz orosz-lengyel egyre a fejekbe törekszik verni, s belefáradván a sok szenvedésbe, végre felhagynak a maguk nemzeti­ségével és oroszok lesznek. Ki fogja majd akkor visszatartóztatni az ekkér feldagadt áradatot? Mivé lenne akkor, ti német népek, a ti háza­tok függetlensége, melyet akkor az ekkép ellen­­állhatlan erőre kapott óriás karjai közt agyonszo­­ritana? Egyesüljetek tehát velünk most, amidőn még lehet, ama Lengyelországnak helyreállítására, melyet az urnák jóságos bölcsesége a moszkovi­­ták telhetetlen nagyravágyása ellen sorompóként alkotott. Szóló itt emlékezetbe hozza a krimiai, syriai, chinai, mexikói stb. expeditiókat. Több hang : Adhat ön két milliárdot a len­gyel expeditióh­oz ? Épen az említett expeditiók miatt nem tehet Francziaország semmit Lengyel­­­­országért. Bonjean (folytatva.) És mi ne tennénk sem­mit ama rokonkeblű nemzetért, az észak Franczia­­országáért, a­mely patakonkint ontó vérét mi érettünk? Ah! ez nem lehetséges III. Napóleon kormányzása idejében. (Különféle fészkelődés.) Soha sem tett még ennél nagyobb cselekedet egy kormányt halhatatlanná, soha sem érdemli ki még ennél szentebb cselekvény ősi krónikásaink emez elnevezését : „Gesta Dei per francos.“ Laguerroniére­­ osztozik a bizottmány néze­tében, miszerint Francziaországnak kötelessége Lengyelország érdekében a legtevékenyebb és legodaadóbb dipolomatiai közbenjárást kifejteni. De nem szabad felelősséget hárítani Francziaor­­szágra az ezen ügyből kifejlődhető európai össze­ütközésért. Ha egy ország a nagyság, jóllét, és tökélyesülés azon fokára jutott, a­melyen Fran­cziaország jelenleg áll, azt nem szabad többé szükségtelenül a szerencse és dicsőségvadászat koczkajátékának kitenni, vagy szaporítását ez után keresni. Ezen nézetből kiindulva napirendre szavaz, nem Lengyelország iránti közönyösségből, hanem a császárban vetett feltétlen bizalmánál fogva. Már elegendő tapasztalatok vannak arra nézve, hogy legalább az 1815-ki szerződések ál­tal Lengyelország részére kikötött engedmények megadását a siker biztos reményével lehessen kö­vetelni; ki is szegülhetne ennek ellene? Poroszor­­szág bizonyára nem, mert ott a közvélemény na­gyon is erélyesen roszalta a febru 8-ki egyezményt. Ausztria hason­lóképen nem, mert ezen hatalom­nak hagyományos politikája nyomán szükségkép óhajtania kell a visszafordulást azon állapothoz, a­melyet mindenkor biztosítéknak tekintett, azon­kívül a modern politika törekvései is mind job­ban magukkal s Francziaországhoz közelebb ra­gadják. Angolország pedig legkevésbbé fogn­ak ellenszegülni, mert hiszen ő még Francziaországon is túltett Lengyelország melletti lelkesültségével. Az igaz, — jegyzi meg Laguerroniére több rend­beli ellenszólásra, — hogy visszahúzódott, de csak is az együ­ttleges működéstől húzódott vissza és koránsem mondott le a különleges fellépésről. Tehát Francziaországnak a szerződések tisztelet­ben tartása terén kell az alkudozásokat megkez­denie. Angolország, a­melynek már szokása a kül­politikai fellépésekben magát Francziaországtól­­ elszigetelni, nem foghatná a lengyel kérdésben a közvélemény nyomásával ellenkezőleg intézni eljárását. Ütött tehát az óra, melyben Lengyel­­ország jogai a bécsi szerződések szerint felélesz­­tessenek, s ezen szellemben kell, hogy erélyesen támogassa a szenátus a kormányt. Ez a valódi béke politikája ; igaz ugyan, hogy­­ ezen kérdésben h­arczi politika is létezik, ezt aján­lotta nevezetesen Angolország oly melegen a fran­caid kormánynak, felhíván it Lengyelország meg­szabadítására, és a Rajna-határ meghódítására, de nyilván csak azért, azon titkolt czélból és a ke­leti kérdésre, irányzott tekintettel, hogy Franczia­ország s Oroszország közt viszálkodást szítson. Hanem ezen harczi politikát, melynek hazájában is vannak nemes keblű de meggondolatlan szószó­lói, kénytelen szóló visszautasítani, mert a háború végeredménye a szerződéseknek nem visszaállítása, hanem megsemmisítése lenne. A harczi politika Nagy-Lengyelországot kíván, azaz Oroszország­nak mint európai hatalomnak megsemmisítését akarja. De hát hol és mikép akarhatják azt a nagy Lengyelországot visszaállítani, melynek fo­­géko­ny területe Siléziától Ukrajnáig, s a Balti tengertől a­ Fekete tengerig kiterjesztethetnék ? A másik nagy kérdés az, hogy vájjon érdeke-e Francziaországnak Oroszországot európai hatalmi állásában megszorítani, s oly mértékben meggyön­­gíteni, hogy az többé nem szolgálhatna ellen­­súlykép más nagyravágyó törekvések ellenében. Ennek épen az ellenkezője áll. Oroszországnak az a rendeltetése, hogy Németország felé terjesz­kedésében gátoltatva, s kelet felé támogattatva, tengeri nagyhatalommá váljék, aztán meg ép oly rokonszenvet táplál Francziaország a szabadelvű Oroszország iránt, a­milyen ellenszenvvel vi­seltetett a krími háború idejében az absolutista hatalom iránt. Végre pedig az a főkérdés : vájjon ráállna-e Oroszország a kiegyenlítésre? Laguerroniére ezt reméli II. Sándor czár bölcseségétől és igazság­­szeretetétől. De ha az meg sem történnék, az az­tán nagy szerencsétlenség lenne, s épen ezen szerencsétlenség túlságos volta szolgáltatna aztán okot arra, hogy Európa nem nézhetvén tovább el­­­eme nyomorteljes állapot okát, nem fogja a foly­­t­­onos forradalmazás elvét tovább megtűrni. Fran-­­­eriaország nem akar háborút. S épen mivel legke­­­­vésbbé van oka tőle félni, és sokkal több hasznát­­ vehetné mint bárki más, annál több tekintélylyel védelmezheti a békés politikát s Oroszországot, a közjog és polgárisodás nevében és sürgetheti: nem a független (mert erre Oroszország nem állna rá) hanem a szabad Lengyelország visszaállítását. Poniatovszky leg­­szólott Laguerroniere után, azon nézetet fejtvén ki, hogy mind Oroszországra, mind Lengyelországra nézve a legnagyobb nehéz­ségeket idézné be az 1815-iki szerződésekre való visszatérés. Oroszországnak legjobb volna egy­szerűen elismernie, miszerint Lengyelország reá nézve csak felakadások kutforrása, s hogy többet nyer, ha szabad akaratából felhagy vele, mint ha erőszakkal visszatartja. Lengyelországot teljes függetlenségbe kell helyezni, mert minden más kiegyenlítés újabb forradalmakat táplálna r­éhé­­ben a jövőre nézve. Szóló a kérvényeket a minisz­tériumhoz áttétetni kívánja. Másnap Napóleon hg. szólt. Nem volt szán­déka, hogy beszéljen, de a bizottmányi jelentés kényszeríti rá. Nem szavaz napirendre, mert ez a közvélemény előtt kevésbbé látszanék rokonszen­­v­vésnek Lengyelország iránt, mint a miniszteri­um­­­­hoz utasítás. Ami az 1815-ki szerződéseket illeti­,­­ ezekről csak káromkodva lehet beszélni s azon­­ sugallatban, mely azokat teremtette, III. Napóleon­­ kormánya alatt nem szabad a franczia politika ve­­­­zéreszméit keresni. A leg. nem akarja még egyszer­­ bővebben leírni a lengyelek üldöztetését 1772-ben,­­ a jelen események épen elegendők arra, hogy , Francziaország rokonszenvet föléleszszék. A len­­­­gyel fölkelés, melyet forradalmi befolyásoknak tulajdonítanak, csak az ujonczozási eljárásnak kö­vetkezménye, azért e fölkelés jogosultnak nevez- t h­ető; oly ujonczozás, mely nem más, mint töme-­­­ges proscriptio, összekötve a rendőrség önkényé­­­­vel. A sajnálatosabb s legördögiebb ingerlések követtettek el, hogy a nemzet a kétségbeesés ör­vényébe taszíttassék. A szónok itt előszámlálja mindazon barbár rendszabályokat, miket az orosz kormány hozott, valamint a csapatok által elköve­tett kegyetlenségeket. Kérdi : avvagy a császári kormány nem tesz annyit Lengyelországért, a­mennyit a korábbi kormányok tettek? Oroszország csak Angliát akarja Francziaországtól elidegení­teni, hogy aztán keleten szabad kezet nyerjen. A porosz conventio c­élja, hogy az orosz katonaság bátrabban őrizhesse otthon a jobbágyokat. A­mi Ausztriát illeti : e hatalom magatartása bámulatra indítja őt, de kielégíti. A herczeg em­líti I. és III. Napóleon nézetét az oroszok euró­pai szerepe tárgyában; szól a lengyel fölkelés je­lentőségéről. A nemzet minden osztálya, minden párt, még az érsek is részt vesz a mozgalomban. Ily helyzetben szomorú volna, ha mi a lengyelek­nek csak azon tanácsot adnak, hogy mondjanak le reményeikről. Ha elfogadjuk ma az egyszerű napirendre térést, megsértjük Francziaország nemzeti érzelmeit. A körülmények kedvezőbbek mint valaha, a császár életkorának és lángeszének teljes erejében van,tekintélyünk a külföldön nagy, belügyi helyzetünk biztos alappal bír, eljött a pillanat, hogy a cselekvés mezejére lépjünk. A herczeg reméli, hogy a szenátus az indítványozott napirende­térést elveti.“ 135 Hazai közügyek és események.­ ­ (Az erdélyi országgyűlés ideiglenes szervezete.} A „Sürgöny“ben olvassuk : „Biztos kútfőből halljuk, hogy az erdélyi üdv. kanczellária az erdélyi országyűlés ideiglenes szervezetére vonatkozó javaslatát elkészítette, s az elveket 73. §-ban részlete­sen formulázta. „Ez ügy bennünket magyarokat is nagy mértékben érdekelvén, kivonatilag közöljük az egészet, anélkül, hogy e közleményért kezességet vállalnánk, s egyúttal az ideigle­nes szervezetet párhuzamba állítjuk az or­­szággyűlés előbb divatozó rendszerével. „A javaslat azon szempontból indul ki, hogy az erdélyi országgyűlést rendező 1791. évi 11. czikk a közbejött nemesi kiváltságok eltörlése, s a törvény előtti egyenlőség be­hozatala miatt nem vétethetik kiindulópon­tul, hanem szükséges új választótörvényt, s új országgyűlési rendszert megállapítani, melyek azonban csak ideiglenes, s csupán a jövő országgyűlésre érvényes intézkedések­nek tekintendők. „Az új tervezet szerint Erdély törvény­­hatóságai, a magyar vármegyék, székely és szász székek és vidékek, továbbá a királyi és más szabadalmas városok 121 képviselőt küldenének az országgyűlésre; ezekenkivül a nagyfejedelem által 40-en neveztetnének ki azon férfiak közöl, kik magukat birtok, ér­telmiség s a trón, állam, egyház, tudomány irányában szerzett érdemek által kitüntették, s kik eszerint a régi regalisták helyét pó­tolnák. A gubernium tagjai, a királyi tábla bírái, az erdélyi kath. püspök qua­tails, stb. hivataluknál fogva nem foglalnának többé széket az erdélyi országgyűlésen. Eszerint az ideiglenes erdélyi országgyűlés 1 elnökkel s 2 alelnökkel együtt 161 tagból állana; ho­lott az 1791 : 11 czikk szerint ezelőtt a me­gyék, székek, vidékek és városok, a Magyar­­országhoz kapcsolt részeken kívül, 88 köve­tet választottak, s még ezeken kivül volt 1838-ban 210 regalista, s a gubernium és kir. tábla tagjai. „A 121 képviselő az egyes törvény­ható­ságokra következőleg osztatik fel; egyenkint két képviselőt küldenek következő városok : Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Károly-Fe­jér­­vár, Szamos-Uj­vár, Erzsébetváros, Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes, Besztercze, Szász­sebes, Szászváros, és Szász-Régen; egy kép­viselőt küldenek : Abrudbánya, Vizakna, Vajda-Hunyad, Kézdi-Vásárhely, Hátszeg, Szepsi-Sz.György, Udvarhely, Ilyefalva, Csík­szereda, Bereczk, Oláhfalu, Szék, Kolos, Nagy-Enyed, Torda, Dézs,Foga­ras, Gyergyó- Sz.-Miklós, Resinat. A megyék közöl hat-hat képviselőt küldenek Alsó-Fejér és Hunyad; ötöt Kolos; négyet Torda, Belső-Szolnok ; hármat Küküllő v., Doboka v., Fogaras-vidék, Udvarhely­szék, Háromszék, Csíkszék, és Brassó-vidék; két képviselőt F. Fejér vill., Naszód-vidék, Maros-szék, Aranyos-szék, Szeben-szék, Segesvár-szék, Medgyes-szék, Besztercze-vidék, Szászsebes-szék, Nagy-Sink­szék, Kőhalom-szék, Szerdahely-szék, Újegy­­ház-szék, Szászváros-szék, s végre Szelistye és Talmács fiók-székek a hozzátartozó, hajdan katonai végvidéket képező Orlat, Vesten, Rakovicza, Sim­a községekkel. „Tehát 121 képviselő közöl a magyar földre esik 55 (1848 előtt 38) a székely földre 22 (1848 előtt 28), a szász földre 44 (1848 előtt 22). Népességet tekintve, a 985,000 lelket számitó magyar földön 17,900 lélekre esik 1 képviselő; a 441,000 lelket számláló székely földön 20.000 lélekre, s végre az 528.000 népességgel bíró szászföldön már 12.000 lélek küldhet 1 képviselőt. A képviselőknek küldőik utasítást nem .

Next