Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-03-26 / 12. szám
szerint Németország érdekében a független Lengyelország melletti fellépést Oroszország ellen, s vigyázatra inti Németországot az Oroszország felöl fenyegető panszlavismus veszélye irányában. Avagy mi volt azon védgát, mely ezen egyre duzzadozó áradatot visszatartóztatá ? . . . Csupán és egyedül a lengyeleknek a beolvasztás ellenében! ellenszegülése. Tegyük csak fel, amitől Isten őrizzen , hogy a lengyelek, tekintve a hálátlan Európa örökös cserbenhagyását, végre kétségbeeséseikben egykor azon politikához csatlakoznak, melyet Wielopolszky gr amaz orosz-lengyel egyre a fejekbe törekszik verni, s belefáradván a sok szenvedésbe, végre felhagynak a maguk nemzetiségével és oroszok lesznek. Ki fogja majd akkor visszatartóztatni az ekkér feldagadt áradatot? Mivé lenne akkor, ti német népek, a ti házatok függetlensége, melyet akkor az ekkép ellenállhatlan erőre kapott óriás karjai közt agyonszoritana? Egyesüljetek tehát velünk most, amidőn még lehet, ama Lengyelországnak helyreállítására, melyet az urnák jóságos bölcsesége a moszkoviták telhetetlen nagyravágyása ellen sorompóként alkotott. Szóló itt emlékezetbe hozza a krimiai, syriai, chinai, mexikói stb. expeditiókat. Több hang : Adhat ön két milliárdot a lengyel expeditióhoz ? Épen az említett expeditiók miatt nem tehet Francziaország semmit Lengyelországért. Bonjean (folytatva.) És mi ne tennénk semmit ama rokonkeblű nemzetért, az észak Francziaországáért, amely patakonkint ontó vérét mi érettünk? Ah! ez nem lehetséges III. Napóleon kormányzása idejében. (Különféle fészkelődés.) Soha sem tett még ennél nagyobb cselekedet egy kormányt halhatatlanná, soha sem érdemli ki még ennél szentebb cselekvény ősi krónikásaink emez elnevezését : „Gesta Dei per francos.“ Laguerroniére osztozik a bizottmány nézetében, miszerint Francziaországnak kötelessége Lengyelország érdekében a legtevékenyebb és legodaadóbb dipolomatiai közbenjárást kifejteni. De nem szabad felelősséget hárítani Francziaországra az ezen ügyből kifejlődhető európai összeütközésért. Ha egy ország a nagyság, jóllét, és tökélyesülés azon fokára jutott, amelyen Francziaország jelenleg áll, azt nem szabad többé szükségtelenül a szerencse és dicsőségvadászat koczkajátékának kitenni, vagy szaporítását ez után keresni. Ezen nézetből kiindulva napirendre szavaz, nem Lengyelország iránti közönyösségből, hanem a császárban vetett feltétlen bizalmánál fogva. Már elegendő tapasztalatok vannak arra nézve, hogy legalább az 1815-ki szerződések által Lengyelország részére kikötött engedmények megadását a siker biztos reményével lehessen követelni; ki is szegülhetne ennek ellene? Poroszország bizonyára nem, mert ott a közvélemény nagyon is erélyesen roszalta a febru 8-ki egyezményt. Ausztria hasonlóképen nem, mert ezen hatalomnak hagyományos politikája nyomán szükségkép óhajtania kell a visszafordulást azon állapothoz, amelyet mindenkor biztosítéknak tekintett, azonkívül a modern politika törekvései is mind jobban magukkal s Francziaországhoz közelebb ragadják. Angolország pedig legkevésbbé fognak ellenszegülni, mert hiszen ő még Francziaországon is túltett Lengyelország melletti lelkesültségével. Az igaz, — jegyzi meg Laguerroniére több rendbeli ellenszólásra, — hogy visszahúzódott, de csak is az együttleges működéstől húzódott vissza és koránsem mondott le a különleges fellépésről. Tehát Francziaországnak a szerződések tiszteletben tartása terén kell az alkudozásokat megkezdenie. Angolország, amelynek már szokása a külpolitikai fellépésekben magát Francziaországtól elszigetelni, nem foghatná a lengyel kérdésben a közvélemény nyomásával ellenkezőleg intézni eljárását. Ütött tehát az óra, melyben Lengyelország jogai a bécsi szerződések szerint felélesztessenek, s ezen szellemben kell, hogy erélyesen támogassa a szenátus a kormányt. Ez a valódi béke politikája ; igaz ugyan, hogy ezen kérdésben harczi politika is létezik, ezt ajánlotta nevezetesen Angolország oly melegen a francaid kormánynak, felhíván it Lengyelország megszabadítására, és a Rajna-határ meghódítására, de nyilván csak azért, azon titkolt czélból és a keleti kérdésre, irányzott tekintettel, hogy Francziaország s Oroszország közt viszálkodást szítson. Hanem ezen harczi politikát, melynek hazájában is vannak nemes keblű de meggondolatlan szószólói, kénytelen szóló visszautasítani, mert a háború végeredménye a szerződéseknek nem visszaállítása, hanem megsemmisítése lenne. A harczi politika Nagy-Lengyelországot kíván, azaz Oroszországnak mint európai hatalomnak megsemmisítését akarja. De hát hol és mikép akarhatják azt a nagy Lengyelországot visszaállítani, melynek fogékony területe Siléziától Ukrajnáig, s a Balti tengertől a Fekete tengerig kiterjesztethetnék ? A másik nagy kérdés az, hogy vájjon érdeke-e Francziaországnak Oroszországot európai hatalmi állásában megszorítani, s oly mértékben meggyöngíteni, hogy az többé nem szolgálhatna ellensúlykép más nagyravágyó törekvések ellenében. Ennek épen az ellenkezője áll. Oroszországnak az a rendeltetése, hogy Németország felé terjeszkedésében gátoltatva, s kelet felé támogattatva, tengeri nagyhatalommá váljék, aztán meg ép oly rokonszenvet táplál Francziaország a szabadelvű Oroszország iránt, amilyen ellenszenvvel viseltetett a krími háború idejében az absolutista hatalom iránt. Végre pedig az a főkérdés : vájjon ráállna-e Oroszország a kiegyenlítésre? Laguerroniére ezt reméli II. Sándor czár bölcseségétől és igazságszeretetétől. De ha az meg sem történnék, az aztán nagy szerencsétlenség lenne, s épen ezen szerencsétlenség túlságos volta szolgáltatna aztán okot arra, hogy Európa nem nézhetvén tovább eleme nyomorteljes állapot okát, nem fogja a folytonos forradalmazás elvét tovább megtűrni. Fran-eriaország nem akar háborút. S épen mivel legkevésbbé van oka tőle félni, és sokkal több hasznát vehetné mint bárki más, annál több tekintélylyel védelmezheti a békés politikát s Oroszországot, a közjog és polgárisodás nevében és sürgetheti: nem a független (mert erre Oroszország nem állna rá) hanem a szabad Lengyelország visszaállítását. Poniatovszky legszólott Laguerroniere után, azon nézetet fejtvén ki, hogy mind Oroszországra, mind Lengyelországra nézve a legnagyobb nehézségeket idézné be az 1815-iki szerződésekre való visszatérés. Oroszországnak legjobb volna egyszerűen elismernie, miszerint Lengyelország reá nézve csak felakadások kutforrása, s hogy többet nyer, ha szabad akaratából felhagy vele, mint ha erőszakkal visszatartja. Lengyelországot teljes függetlenségbe kell helyezni, mert minden más kiegyenlítés újabb forradalmakat táplálna réhében a jövőre nézve. Szóló a kérvényeket a minisztériumhoz áttétetni kívánja. Másnap Napóleon hg. szólt. Nem volt szándéka, hogy beszéljen, de a bizottmányi jelentés kényszeríti rá. Nem szavaz napirendre, mert ez a közvélemény előtt kevésbbé látszanék rokonszenvvésnek Lengyelország iránt, mint a miniszteriumhoz utasítás. Ami az 1815-ki szerződéseket illeti, ezekről csak káromkodva lehet beszélni s azon sugallatban, mely azokat teremtette, III. Napóleon kormánya alatt nem szabad a franczia politika vezéreszméit keresni. A leg. nem akarja még egyszer bővebben leírni a lengyelek üldöztetését 1772-ben, a jelen események épen elegendők arra, hogy , Francziaország rokonszenvet föléleszszék. A lengyel fölkelés, melyet forradalmi befolyásoknak tulajdonítanak, csak az ujonczozási eljárásnak következménye, azért e fölkelés jogosultnak nevez- t hető; oly ujonczozás, mely nem más, mint töme-ges proscriptio, összekötve a rendőrség önkényével. A sajnálatosabb s legördögiebb ingerlések követtettek el, hogy a nemzet a kétségbeesés örvényébe taszíttassék. A szónok itt előszámlálja mindazon barbár rendszabályokat, miket az orosz kormány hozott, valamint a csapatok által elkövetett kegyetlenségeket. Kérdi : avvagy a császári kormány nem tesz annyit Lengyelországért, amennyit a korábbi kormányok tettek? Oroszország csak Angliát akarja Francziaországtól elidegeníteni, hogy aztán keleten szabad kezet nyerjen. A porosz conventio célja, hogy az orosz katonaság bátrabban őrizhesse otthon a jobbágyokat. Ami Ausztriát illeti : e hatalom magatartása bámulatra indítja őt, de kielégíti. A herczeg említi I. és III. Napóleon nézetét az oroszok európai szerepe tárgyában; szól a lengyel fölkelés jelentőségéről. A nemzet minden osztálya, minden párt, még az érsek is részt vesz a mozgalomban. Ily helyzetben szomorú volna, ha mi a lengyeleknek csak azon tanácsot adnak, hogy mondjanak le reményeikről. Ha elfogadjuk ma az egyszerű napirendre térést, megsértjük Francziaország nemzeti érzelmeit. A körülmények kedvezőbbek mint valaha, a császár életkorának és lángeszének teljes erejében van,tekintélyünk a külföldön nagy, belügyi helyzetünk biztos alappal bír, eljött a pillanat, hogy a cselekvés mezejére lépjünk. A herczeg reméli, hogy a szenátus az indítványozott napirendetérést elveti.“ 135 Hazai közügyek és események. (Az erdélyi országgyűlés ideiglenes szervezete.} A „Sürgöny“ben olvassuk : „Biztos kútfőből halljuk, hogy az erdélyi üdv. kanczellária az erdélyi országyűlés ideiglenes szervezetére vonatkozó javaslatát elkészítette, s az elveket 73. §-ban részletesen formulázta. „Ez ügy bennünket magyarokat is nagy mértékben érdekelvén, kivonatilag közöljük az egészet, anélkül, hogy e közleményért kezességet vállalnánk, s egyúttal az ideiglenes szervezetet párhuzamba állítjuk az országgyűlés előbb divatozó rendszerével. „A javaslat azon szempontból indul ki, hogy az erdélyi országgyűlést rendező 1791. évi 11. czikk a közbejött nemesi kiváltságok eltörlése, s a törvény előtti egyenlőség behozatala miatt nem vétethetik kiindulópontul, hanem szükséges új választótörvényt, s új országgyűlési rendszert megállapítani, melyek azonban csak ideiglenes, s csupán a jövő országgyűlésre érvényes intézkedéseknek tekintendők. „Az új tervezet szerint Erdély törvényhatóságai, a magyar vármegyék, székely és szász székek és vidékek, továbbá a királyi és más szabadalmas városok 121 képviselőt küldenének az országgyűlésre; ezekenkivül a nagyfejedelem által 40-en neveztetnének ki azon férfiak közöl, kik magukat birtok, értelmiség s a trón, állam, egyház, tudomány irányában szerzett érdemek által kitüntették, s kik eszerint a régi regalisták helyét pótolnák. A gubernium tagjai, a királyi tábla bírái, az erdélyi kath. püspök quatails, stb. hivataluknál fogva nem foglalnának többé széket az erdélyi országgyűlésen. Eszerint az ideiglenes erdélyi országgyűlés 1 elnökkel s 2 alelnökkel együtt 161 tagból állana; holott az 1791 : 11 czikk szerint ezelőtt a megyék, székek, vidékek és városok, a Magyarországhoz kapcsolt részeken kívül, 88 követet választottak, s még ezeken kivül volt 1838-ban 210 regalista, s a gubernium és kir. tábla tagjai. „A 121 képviselő az egyes törvényhatóságokra következőleg osztatik fel; egyenkint két képviselőt küldenek következő városok : Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Károly-Fejérvár, Szamos-Ujvár, Erzsébetváros, Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes, Besztercze, Szászsebes, Szászváros, és Szász-Régen; egy képviselőt küldenek : Abrudbánya, Vizakna, Vajda-Hunyad, Kézdi-Vásárhely, Hátszeg, Szepsi-Sz.György, Udvarhely, Ilyefalva, Csíkszereda, Bereczk, Oláhfalu, Szék, Kolos, Nagy-Enyed, Torda, Dézs,Fogaras, Gyergyó- Sz.-Miklós, Resinat. A megyék közöl hat-hat képviselőt küldenek Alsó-Fejér és Hunyad; ötöt Kolos; négyet Torda, Belső-Szolnok ; hármat Küküllő v., Doboka v., Fogaras-vidék, Udvarhelyszék, Háromszék, Csíkszék, és Brassó-vidék; két képviselőt F. Fejér vill., Naszód-vidék, Maros-szék, Aranyos-szék, Szeben-szék, Segesvár-szék, Medgyes-szék, Besztercze-vidék, Szászsebes-szék, Nagy-Sinkszék, Kőhalom-szék, Szerdahely-szék, Újegyház-szék, Szászváros-szék, s végre Szelistye és Talmács fiók-székek a hozzátartozó, hajdan katonai végvidéket képező Orlat, Vesten, Rakovicza, Sima községekkel. „Tehát 121 képviselő közöl a magyar földre esik 55 (1848 előtt 38) a székely földre 22 (1848 előtt 28), a szász földre 44 (1848 előtt 22). Népességet tekintve, a 985,000 lelket számitó magyar földön 17,900 lélekre esik 1 képviselő; a 441,000 lelket számláló székely földön 20.000 lélekre, s végre az 528.000 népességgel bíró szászföldön már 12.000 lélek küldhet 1 képviselőt. A képviselőknek küldőik utasítást nem .