Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-05-28 / 21. szám
álljanak, mert a harczosnál is kérdést támasztanak a múlt iránt. Óvakodni kell oly tisztektől, kiket rész maguk viselete miatt valamely hadseregtől elbocsátottak; a valódi elhatározottság erkölcsi erőn alapszik. Hogy mindenki szakember legyen, nem szükséges; a guerillák vezetői molnárok, orvosok és papok voltak, de azért bátrak, előrelátók, erélyesek és fáradhatlanul tevékenyek. Legczélszerűbb és legkönnyebb öltöny a fölkelők számára a parasztviselet; a tisztek gyapot övét, az altisztek gyapot szalagot hordjanak, mi könnyen eltávolítható, hogy midőn a fegyver el van dugva, a megkülönböztetés levéve, semmi katonai jelvény ne maradjon rajtok. A fölkelőnek semmi podgyászt nem kell vinnie magával; kis tarisznya, melybe egy ing fér s kevés kétszersült elég. Az öreg katonák borszeszszel és szappannal dörzsölik be lábukat s vászonba takarják; tegyék ezt a fölkelők is; lábbelijüket pedig hosszabb menet után ne változtassák addig, mig pihenés által meg nem halt. A fegyverszerzés nehéz, de határozott akarat mindenkor segít. Legjobban a rokonérzelmű lakosoknál lehet elrejteni a fegyvert. A gyalogságnak elég a szuronyos fegyver, a legroszabb esetben vadászpuska, utóbbi esetben még kézi szekercze, minden századnál 20 okvetlenül legyen. A lovasság fegyvere a kozákdzsida, ezenkívül, kard, pisztoly, vagy mi jobb, rövid lőfegyver. Legjobb a kozáklószerszám. A lovagló gyalogok parasztnyereggel is megelégedhetnek; kettős pokrócz, kengyel helyett kötél, fegyver hátra akasztva, szurony az oldalon. Leszálláskor egy ember hat lovat tart a csapat közelében. A felkelőknél a fegyelem a rendes katonaságéhoz hasonló legyen, különben csapásul szolgálnának hazájuknak. A rendetlenségekért a vezetők felelősek. Ha több százados egyesül hadműveletre, a tartományi vezér egyik századost teszi vezetővé. A zsákmány, fegyvert és lőszert kivéve, az egész csapaté, az utóbbi nemzeti vagyon, de az elfoglalóknak van előjoga, hogy szükségletöket belőle kiegészítsék. A portyázás tilalmas. Élelmiszert kapnak a fölkelők községeiktől; minden egyebet nyugtatniok kell, hogy későbben az adóból leszámíttassék. A vezetők lássák el magukat nyomtatványokkal e czélra. Midőn valahol fölkelő-századok alakulnak, egyúttal postát kell alapítani a jelentések beküldésére és hírek vételére. Minden városban és faluban készen álljon a futár, hogy a körülményekhez képest éjjel vagy nappal, gyalog vagy lovon megindulhasson. Terjedelmes levelezés kerülendő. Legjobb, ha írás helyett a fontosabb rendeleteket értelmes és megbízható futárok viszik meg. A guerillaharcznak tartósságában rejlik ereje, azért türelem kell hozzá és kitartás. Minél tovább tart, annál nagyobb eredményű, mert minél huzamosabban viseli a nemzet, annál jobban gyakorolja magát benne. Harczereje növekszik, míg az ellen hadserege gyengül és romlik, minél tovább kell ily harczot folytatnia. E harcz nagy pusztítással jár ugyan, de a legnagyobb szerencsétlenség, mely nemzetet érhet, elpusztulása. A rendes hatalom első erősödése neki adand előnyt: a felkelőknek eleinte kerülniök kell az összecsapást s a hadsereg egyes apróbb, attól elváló részeinek megsemmisítésében fáradozniok, futárok, tábornokok, hivatalnokok elfogására, egyes katonák megölésére szoritkozniok. Ez kényszeritendi az ellent, hogy erős helyőrségeket vonjon össze közlekedési főpontjain, futárait, szállítmányait s hasonlókat erős fedezettel lássa el s mozgócsapatokat küldjön szét. Ettől kezdve már sokpontot fedezetlen hagy, hol hozzá lehet férni s a fölkelők alkalmat nyernek a tevékenységre. Ha nem elég erősek, hogy előőrsi csapatot elfogjanak, képesek zaklatásukra, egyes őrök megkerülésére, elfogására vagy megölésére. Ez apró veszteségek, ha eleinte nem feltűnők is, minden nap száz helyen ismételve, végre tönkre teszik a legnagyobb hadsereget. Mikor a századok szervezése befejezve s a legénység önbizalmat nyert, nagyobb műveletek is megkisérelhetők; ilyenek az ellen hatóságainak letétele, elfogása, fegyver-, lőszer-gyárainak s raktárainak lerombolása, pénztári készleteinek elvétele, élelmiszereinek elfogása, pogyászának, szállítmányainak, előőrseinek, telepeinek megrohanása, közlekedési eszközeinek elrombolása, a foglyok kiszabadítása, a helyőrségek fölriasztása, a mozgócsapatok nyugtalanítása. Minden vállalatnál ügyesnek kell lennie a fölkelőnek, a helyiséget, fő- és mellékutakat ismernie, az ellenről biztos hírekkel bírnia, erejét, rendszabályait tudnia. A kém szerepe, mely a legaljasabb és büntetésre méltóbb, midőn a zsarnokot szolgálja , a legnemesebbé válik, midőn a haza ügyét mozdítja elő. A veszély, melylyel öszsze van kötve, megszentesíti a kém föladatát, ha a haza megmentésében áldozza föl magát. Senki ettől ne vonakodjék. A hon megmentése minden áron első kötelesség. Minden lakos rajta legyen, hogy a fölkelővezéreket lehető gyorsan biztos tudósításokkal ellássa az ellen erejéről, vezérei nevéről, lövegei számáról, az általa tett hadmozdulatokról, a sereg szelleméről és érzületéről. Másrészt a fölkelőcsapatok számáról mély hallgatás szükséges; az ellenség kérdéseire, ha kitérő felelettel meg nem elégszik, idő, hely és szám tekintetében félrevezetendő. A kormány küldötteinek útja minden módon előmozdítandó, ők maguk szükség esetén elrejtendők. A legbátrabbak az ellenhez fognak kémekül szegődni s igy biztos híreket szerezni felőle; továbbá ezeknek könnyű lesz az ellent félrevezetni s alkalmilag tőrbe csalni. Megrohanásnál legalább két annyi ereje legyen a felkelésnek. A felállításnál a vezető képessége és lángelméje határoz. Szabályul szolgáljon, hogy a csapat kétharmadánál több soha se támadjon, a többi tartalékul szolgál, hogy az ellen végellenállását megtörje, vagy szükség esetén a visszavonulást födözze. Guerilla-harcznál az ellenség lovai elleni viadal a fődolog. Az ellen lovasságát föl kell zaklatni éjjel; a legelőn a lovak, melyek el nem hajthatók, megölendők; az ólak, melyekben lovakat tart, fölgyujtandók; abrak és szénaraktárai megsemmisítendők, mire az ismert gyújtópálczák használandók. Spanyolországban gyakorolták a gyermekeket, ejnek idején hogyan szúrják ki gombostűvel a lovak szemét. A vendéglőkben, mereny folyadékkal kenték meg a jászolt, a kutakba és tavakba ugyanazt öntötték. Elhagyott házakban az élelmiszer közé mákony és mireny volt vegyítve. A nemzetet az egyház szószéke lelkesité erre s Európa tapsolt hozzá, miért ne lenne hasonló esetben nekünk is megengedve. Az egyszer megkezdett nemzeti háború, hogy sikert arasson, mindig az irtóháboru jellemével bir. A kimúlt, az élő és a jövendő nemzedék ellen elkövetett igaztalanság és gyalázat megboszulása, a haza védelmében ontott annyi vér, a becsület és szükség szent kötelességévé teszi minden lakosnak, hogy nem, kor- és rangkülönbség nélkül minden eszközt felhasználjanak az ellenség elpusztítására, minél megjegyzendő, hogy működésök annál sikeresebb, minél jobban el tudják rejteni gyűlöletüket, és hogy minden rendszabályt annak sikere igazol leginkább. A lovas csapatok ugyanazon vidéken soha se időzzenek huzamosan, legyenek egyszerre mindenütt és sehol; a folyamok átúszása vagy 10 mérföldnyi gyorsmenet rendkívüli ne legyen előttük. A gyalogság helyhez kötöttebb, hol védheti magát, a lovas biztossága mozgékonyságában rejlik; 110 lónak könnyű helyet találni. Közönséges harczban a kórház kétannyi embert öl meg, mint a szablya. Nemzeti harcz idején minden sebesült vagy beteg katona gyermekként fogadandó minden házban ; a kórház csak nehéz sebesültek és súlyos betegek számára való. Ennek folytán jobb karban állnak a kórházak s a halálozás csekély lesz bennök, mig az ellen kórházai túltelnek. Lesz rá gond, hogy a sebesültek az ellen kezébe ne kerüljenek és ápoltassanak, mely czélra biztos menhelyek keresendők számukra. „Az utasítás a guerillaharczra — ezek zárszavai ezen utasításnak — nem foglalhat minden helyzetet magába, melybe a fölkelők juthatnak. Mint minden hadműködési elmélet, a gondolkodás és megfontolás tárgya lehet csupán, a fölfogásiképességnek megadja ama ruganyosságot, mely szükség esetén a jó gondolatokat szüli. Leginkább a legveszélyesebb helyzetre kell gondolni s ítélni a fölött, hason esetekben mi lenne teendő. E módon a meggyőződésen és szakismereten alapuló bátorságot e két tulajdonság vezérlendi s lehetővé teszi, hogy oly véletlen, mely némi esetben megsemmisülést idézne elő, újabb dicsőségszerzésnek szolgáland alkalmuk“ 242 HETI KRÓNIKA. Németország. (Vita a porosz képviselőházban.) Máj. 18-án a karzatok a gyűlés kezdete előtt jóval zsúfolásig megteltek. A teremben nagy volt az izgalom. A követek közt Waldeck látható. A miniszterek asztala üres. Grachow megnyitja az ülést. Az elnök fölolvassa a ház elnökségének átiratát az államminisztériumhoz, melyben a ház határozatairól értesittetik. A hadügyminiszter külön értesittetett a Forckenbeck-féle javaslatról. Az elnök mondja : „Azon perezben, midőn a gyűlésbe jövendő valók, mindkét átiratra választ nyertem. A minisztérium azt mondja, a ház a kivánt nyilatkozatot megtagadta: a miniszterek nem a félbeszakasztás lemondására vonatkozó nyilatkozatot kívántak, hanem annak elismerését, hogy az elnökségnek nincsen fegyelmi illetéke a miniszterek fölött. Ennek igénybevétele ellen tiltakoznak a miniszterek. A hallgattatás ellenkezik az alkotmány 60-ik pontjával. Az ügyrend nem törvény a minisztereknek, csak szabály a háznak. A bizottmányi javaslat elfogadásával a ház még nem fogadta el a bizottmány indokait. A minisztérium világos kijelentését kívánja annak, hogy az elnöknek nincsen fegyelmi joga a miniszterek fölött s őket rendre nem utasíthatja. Mig ez meg nincs, nem jelenthetnek meg a miniszterek a házban. Az átirat fölolvasása után Hoverbeck azon indítványt teszi, nyilatkoztassa ki a ház, hogy ez átirat nem adott okot határozata megváltoztatására. Elnök : A javaslatot eddig nem támogatták; kérdem, támogatják-e ? A kath. töredéket s a konservatívoket kivéve az egész ház föláll. Következik a vita. Wachsmuth néhány szóval támogatja a javaslatot. Behrend és Heidenreich a vita befejezését indítványozzák; ez elfogadtatik. Hoverbeck javaslata nagy szótöbbséggel elfogadtatik ; két kath. követ is rá szavaz. Folkenbeck indítványozza, határozza el a ház: 1) hogy a katonai törvény fölött a tárgyalást nem folytatja mindaddig, míg az államminisztérium alkotmányos kötelessége szerint a házban meg nem jelenik; 2) hogy a legközelebbi napirendre a király-