Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-03 / 48. szám
német nagyhatalom maga is úgy akarja, hogy a szavazásban kisebbségben maradjon Legalább ilyet valamit sejtett a „Botschafter“-ben megjelent, és sokaktól félhivatalosnak vélt következő nyilatkozat: „Külföldi és itteni lapok a schleswigholsteini ügy miatti miniszter-krízisről írnak s hozzáteszik, hogy Schmerling lovag, az államminiszter úr, nem osztozik gr.Rechberg külügyminiszter úr nézeteiben. „Abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy azt jelenthetjük, hogy Császár Ő Felségének kormánya az elbei herczegségek kérdésében való magatartás dolgában nincs meghasonlásban, s így nincs semmi alapjuk mindazon híreknek, melyek egy krízisre s Schmerling úr lemondásának beadására vonatkoznak. „Némely lap azt hitte talán, hogy más lapok czikkeiből kiolvashatják az ausztriai kormány végleges határozatait, de mi erősíthetjük, s úgy véljük, e nyilatkozat nemcsak Bécsben, hanem egész Németországban örömmel fogadtatik, hogy Császár Ő Felsége kormánya állandóan hű marad szövetségi kötelességeihez, s készséggel enged a szövetségi gyűlés többsége által hozandó határozatnak A német nemzeti egylet gyűlése Berlinben. A Tonhalle roppant helyiségei zsúfolásig megtöltek föl egész a karzatokig, a zenekar helyén, honnét a szónokok beszéltek, a német nemzeti egylet választmányának s a porosz képviselőház többségének tagjai ültek. Az egybegyült ezrek várakozásteljes csendét viharos éljenek szakaszták meg, midőn Jakoby megjelent és fölismertetett. Duncker sajnálattal jelenti, hogy a nemzeti egylet elnökének, Benningsennek már el kelle hagynia Berlint s indítványozza, hogy Fries alelnök Weimarból bizassék meg a tárgyalások vezetésével. Fries : A német nemzegylet választmánya komoly percben lép a tagtársak elé; a német nemzet elé áll, mélyen áthatva a magára vett felelősségtől, de szilárdan eltökélve, hogy kötelességét a német haza iránt egész teljében lerovandja. Rövid napok előtt Lipcsében lobogó zászlókkal, zöld cserágakkal és lelkes szónoklatokkal ülték meg Németország legnagyobb diadalát. — Ki kell derülni, érdemes-e a német nép ez ünnepélyre, nem csupán szavakban nagy-e, s tud-e tettekre emelkedni. Kevés év előtt ünnepeltük a legnagyobb német költő emléknapját, ki népe szivében halhatatlan; a jelen napok mutatják meg, érdemli-e a német nemzet, hogy sajátjának vallja ez ünnepelt költőt, ki így szólott hozzá : „Semmirevaló a nemzet, Mely becsületéért nem koczkáztat mindent!“ (Viharos éljenzés.) Jakoby tudatja, hogy a Nationalverein választmánya megbízta azon kiáltvány közlésével, melyet Schleswig-Holstein ügyében a német nemzethez intézni akar. A felolvasást több helyi lelkes fölkiáltások szakaszták meg. Jakoby : Teljesítem feladatom, magyarázatra vagy indokolásra nincs szükség. Ha veszélyben a haza, ha földünkön az ellen, cselekvés a férfiú dolga, nem beszéd. Amit még mondhatnék, ott van a költő szavában, melyet az imént hallánk. (Tartós viharos éljenzés.) Fries jelenti, hogy a kiáltványban említett segélybizottmány már ki van nevezve. Tagjai : Benningsen, Streit, Miquel, Schultze-Delitsch, Metz, Fries és Brater. Egyelőre Göttingában fog székelni. Duncker:Mindnyájan vártuk a perczet, mely a schleswig-holsteini kérdés megoldását lehetővé tegye, mely a diplomatia kezéből kivegye, mely Schleswig-Holstein ügyét a német nemzet ügyévé tegye. Óhajtottuk ezen perczet, s most, midőn elérkezett, tiszta örömmel még sem üdvözölhetjük, mert megbénítva látjuk az erős porosz kart, midőn vágásra kellene készülnie, (helyeslés,) megbénítva a belviszálytól a legjobb javak, a jog és szabadság fölött. — De vájjon gátoljon-e a belviszály, hogy erőteljesen föllépjünk! Soha! Utaltok győzelmeink emléknapjaira; én azon napokra szeretnék utalni, melyek megelőzték diadalainkat. — A mai helyzet meglepőleg hasonlít ahhoz, mely 1809 és 1813 előtt hazánkra súlyosodott. Akkor a porosz kormány nemcsak dipla viszonyban, de szoros szövetségben állott a haza ellenével, és mégis tömegesen gyűlt a nép össze, hogy az ellen szeme láttára óriás hadsereggé növekedjék; a keleti porosz rendek fölkeltek, s megalapították ama dicső intézményt, melyért ma is harczolunk, a porosz nemzetőrséget. (Viharos éljen.) A porosz kormány a londoni jegyzőkönyv által, melynek semmi alapja, ma is gátolva érzi magát. — Bátor lépéssel keresztültörhetne ugyan rajta, de ha tenné, vájjon követhetné a porosz nép bizalommal telten? Nem mondaná-e : igy menve a csatába, oly vezetőket adunk a népnek, melyhez magunknak sincs bizalmunk? A német nép nem vonakodnék-e követni az ily vezetőket? De ha a hivatalos Poroszország ellen ily aggodalmak merülnek föl, a porosz nép annál inkább kötelezett, hogy pénzét és ifjúságát készen tartsa, Frigyes táborát meg népesítendő, ki kitűzte a zászlót. Veit köszönetszavazást indítványoz a választmánynak. „Kérem önöket, — úgymond — hogy e kiáltványt egyhangúlag elfogadják. Szelleme és kifejezései megfelelnek a helyzet súlyának és fontosságának. Rég készen állunk e pillanatra. Áruló lesz az Németország ellen, ki elszalasztja. Eddig semmit sem tehettünk e kérdés megoldására. — Isten ujja, midőn Koppenhágában két szemet bezárt, napirendre hozta, s igy nem szabad késlekednünk és ingadoznunk, mig a két hűség német fejedelem kormánya alatt vissza nem kerül Németországhoz. (Éljen!) — Szó volt a bizalomról uraim! A jelen minisztériumhoz is lenne bizalmam (heves ellenzés), ha utógondolat nélkül küldi csapatait Schleswig-Holsteinba. Akadna ekkor ösvény a belválság megoldására. Schultze Delitsch : A pillanat rettentőn komoly. Ha választhatnók elnapolását, míg belügyeink elintézvék, szívesen tennék. De nem mi veszszük elő a kérdést, hanem a kérdés lép elénk, s meg kell mutatnunk, hogy a helyzet nehézségeivel bírunk. Ha várakoznék a helyzet, míg honi ügyeinkkel készen vagyunk, nem bánnám, de ez nem megy, mert ha tennék, a történelem tér napirendre fölöttünk. A helyzet, mely ma kedvező, századok múltán nem tér vissza. A személyunió két szeme becsukódott, most kell megragadnunk a schleswig-holsteini kérdést, különben kisiklik kezünkből örökre. (Éljen!) Az alkotmányviszály jelentőségét mélyen érezzük,é s az előnyöket föl nem áldozhatjuk. Fölhívom a porosz becsületet, ha Németországtól elkülönítve képzelhető. — A poroszokat belhelyzetök sohasem tette vakokká az átalános helyzettel szemben. — Képeseknek érezzük magunkat belviszályunk kiküzdésére s egyúttal nemzeti érdekeink megvédésére. (Viharos éljen!) Megmutattuk a múlt évben, hogy belharczunk közepette kifelé is látunk; a porosz nép és képviselete sokkal magasabban állanak, semhogy a belviszályban felednék, Németország állásáért mit kell tenniök jövőben. A bennünket környező apróbb ocsmányságok... (a mondat végét a viharos éljenzés elnyomja.) Bízhatnak képviselőikben. Midőn a schleswig-holsteini ügyet magunkévá teszszük, a porosz ügyet, melytől Németország fejlődése függ, sem nem feledjük, sem el nem áruljuk. (Viharos helyeslés! Három Éljen! Schultze-Delitzschnek.) Mommsen : Háromszor intette meg a történelem Poroszországot. A német császári korona visszautasíttatot. Schleswig-Holsteinban elvette tőlünk a diplomatia, mit a porosz kard jóvá tett. Most a harmadik intés áll előttünk. Védhetjük valahára azt a legitimitást, mely a nép jogaival találkozik. Ez utolsó intés mindenkinek szól, fejedelmeknek s a népnek; ez a harmadik, melynek törvényesen peremtortus a neve. Ha nem követjük, örökre vége mindennek. Egy német fejedelem joga sem szilárdabb Augustenburggénál. Szól az intés katonai becsületünknek is, a nép fegyveres katonáinak. (Helyeslés.) Poroszország megszaladt az ellentől, nem a csatatéren, nem fegyvereitől, de a vezérek utasításának nem szabad a katonai kötelességgel ellenkezniük. Tény, hogy a dánok győztek. A tanuló-egyletek verekednek s mégis baráti viszonyban állnak egymással ; a barátságos ellenségeskedés állandó közöttük. De midőn évek előtt a haza Schleswig-Holsteinba szólította őket, csak egy tanulótestület volt, mely a csatatérre sietett, hogy a hazának áldozza vérét. Mi képviselőként is tegyünk félre minden viszályt, nem azért, hogy azt, kit eddig rész embernek tartottunk, ezután ne tekintsük olyannak (viharos éljen!) nem! Együtt megyünk s csak abban bízunk, ki erre méltóvá teszi magát. Minden ifjú fel van szólítva, teljesítse kötelességét a haza iránt. Emberre van szükségünk és pénzre. Harczban a tallér annyit ér mint a katona. De ne úgy fizessünk, mint egyébkor; több szükséges, s azt indítványozom, hogy azon évi járulékot, melyet az államnak adóban fizetünk, a schleswig-holsteini alapra adjuk. (Éljen!) Metz : Tudom, hogy az itt szólók mind hazafiak; tudom, hogy a vélemények különböznek, de meg kell egyeznünk. Dicsekszem vele, hogy pártember vagyok, de ez ügyben magasabbat látok. A hesseni kamra Németország jogát a magáévá tette. A hat feudális az maradt, mielőbb volt; az ultramontanok, kik legszivesebben megrontanának, ultramontanok maradtak. De a német becsület forgott szóban s én egy vonalban csatáztam legnagyobb ellenemmel. Én is bizalmatlan vagyok bizonyos kormány iránt, ki közelebb áll önökhöz, de bizalommal viseltetem egy másik tényezőhöz, mely érvényre jutand s ez a német nemzet kiapadhatlan ereje. (Éljen!) Együtt vagyunk a német nemzet. Mit mondanának önök, ha a zászlóalj a támadás pillanatában bizalmatlanságból nem követné őrnagyát? Az ezrednek menni kell, vagy távolítsa el a vezetőt. Menni kell vagy golyó. Legyenek bizalmatlanok minisztériumunk iránt, de menjenek előre, különben az erkölcsi megsemmisülés golyója találja önöket. A haza a legnagyobb, mely előtt minden viszálynak el kell enyésznie. (Éljen!) Ez a dél-német hangulat s a nemzeti pártnak ezt az álláspontot kell megtartania. A német nemzet sok magasztos tulajdonnal van fölruházva, de nézzünk Lengyel- és Olaszországra, ott olyanok történnek, mikre mi aligha szánnuk magunkat. A német nép talán épen nagy műveltsége miatt kevésbbé képes az azonnali cselekvésre, de kell, hogy sikerüljön, a gazdag lángot, a lelkesedést a nép minden rétegébe átültetnünk s elkészülnünk, hogy teljes erővel kiálljunk a haza ügyéért. (Éljen.) Kezdődjék tehát a verseny Németország részei között. Meg vagyok győződve, a nemes porosz nép emlékezni fog 1813-ki fényes tetteire. Azt mondom, e Berlin, mely nemcsak szék — de valóban főváros, melynek választásai aggódó szivemet annyiszor megnyugtaták, s a délnémet haladási pártot erősítették; e Berlin, mely a lipcsei nagyszerű ünnepélyt első pendítette meg,e Berlin, s az egész porosz nép a német szabadsági hadsereghez nagy csapatot fognak állítani, s ekkor a feledhetlen porosz marsall Blüchert egy második Vorwärts! fogja követni. (Viharos helyeslés: Három „Éljen!“) Fries Veit indítványát szavazásra bocsátja, egyhangúlag elfogadtatik. Schultze-Delitsch : A nemzeti lét kérdése előtt minden pártkérdés háttérbe szorul, de nem hiszem, hogy feudálisaink velünk tartsanak. Azon érzelem fogja el őket, hogy ha e nagy kérdésben a harcz kitör, nagy szükség lesz a porosz népre, hogy minden apró viszályt pehelyként elsodor a a vihar. Meg vannak győződve, hogy vagy a mozgalom megragadja őket is, vagy mint párt megsemmisülnek. Ezért nem fognak tartani velünk. Fries következő szavakkal zárja be az ülést : „A fölhívásnak lelkesült fogadása önök által, hasonló fogadtatást biztosít egész Németországban. El vagyunk tökélve, hogy teljesítsük kötelességünket minden körülmény között és reméljük, hogy fölhívásunkat minden párt embere követni fogja. Kiemeltük, hogy méltányolják a porosz viszonyok fontosságát. Meg vagyunk győződve, hogy a jog, ha ott elnyomják, sehol Németországon nem biztos; meg vagyunk győződve, hogy Németország sorsa fölött Berlinben határoznak. Ismétlem a reményt, hogy e kérdésben minden német párt egyesül, hogy Schleswig-Holstein törvényes fejedelmi jogát megnyerje, ki azt nemcsak mint német fejedelem,de mint német hazafi is megérdemli. Végre éljent mond a német jogra Schleswig- Holsteinban, éljent mond a német hazára.“ A gyűlés lelkesülve viszhangozta az „éljent“ s még háromszor megéljenezve a porosz képviselőházat a schleswig-holsteini nemzeti dal éneklése közben eloszlott. 566 HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Eljárási elv a szövetségi executio tárgyában.) Azalatt, hogy Bécsben és Berlinben oda törekszenek, hogy a német szövetségi gyűlésen a schleswig-holsteini trón-