Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-26 / 8. szám

Előfizetési feltételek 1­8 , 3 - i­k évre: a Vasárnapi Újság Egész évre (január—december) . . . és Politikai Újdonságok együtt, postán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : .......................................10 ft.­­ Fél évre (január—június)................................................ Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Fél évre (január—június) ...............................................................3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)............ ............... Fél évre (január—június).......................................... 5 ft. 6 ft. 3 ft.­ ­ Európa ellen­­i­on­d a porosz beavat­kozásnak. Sokáig úgy látszott, hogy a kétségbeesés­ből felkelt lengyelek, anélkül fognak elvér­­zeni, hogy az európai kormányok legalább egy árva szót tegyenek mellettük. Egy szép reggel azonban, rögtön és vá­ratlanul, zaj és lárma támad; az angol és franc­ia félhivatalos sajtó megemlékezik a múlt időkről, rokonszenvet mutat a szenve­dők irányában; maga Napóleon császár is megsokalja eddigi tespedését. Honnan a változás? Olvasóink tudják, hogy a mostani reactionárius porosz kor­mány az oroszokkal oly szerződést kötött, mely ha tettre kerül a dolog, egyértelmű lesz a legvilágosabb fegyveres beavatko­zással. E beavatkozás első jelei már fel is tűn­tek. A Goliub nevű porosz határszéli város­ban tanyázó porosz katonaság febr. 21-én átlépte a határt, és nyolcz óra lefolyásáig Dobrzyn nevű lengyel városkát megszállva tarta, mert azon hír érkezett, mintha felkelők fenyegetnék a várost. Meg kell jegyeznünk, hogy a porosz­orosz egyezmény pontjait a diplomatia (leg­alább hivatalosan) még nem ismeri : a fél­­hivatalos és egészen hivatalos nyilatkozatok tehát, az ügy érdemére nézve egész határo­zottsággal nem mondhatnak ítéletet. A franczia kormány közlönyei közöl a „Constitutionnel“ az első, mely Európa ezen (1859) óta szentesített elvét, a be nem avat­­kozási köztörvényt, emlékezetbe hozza , kö­zölvén e lap febr. 21. számában a következő tartalmú félhivatalos nyilatkozatot : „A február 8-diki egyezmény Orosz-és Poroszországra nézve kétes helyzetet terem­tett. Ha ezen egyezmény a rebesgetett érte­lemben köttetett meg, úgy súlyos következ­ményeket vonhat maga után. Attól tart­hatni, hogy Európa, Poroszországnak a lengyel fölkelés ellen segíteni vágyó buzgó­­sága folytán, az új földabrosz neve alatt, Lengyelország régi nevét, és az alattvalók­nak a kormány elleni felkelése helyett a nemzetiség visszakövetelését találja megpil­lantani. Ez annyi, mint az egész kérdést újra szőnyegre hozni, a szétdarabolási jele­netet megújítani, s szántszándékkal megint a világ szeme elé állítani azon legnagyobb igazságtalanságot (iniquité), mely ellen a nemzedék lelkiismerete nem szűnt meg til­takozni. „Mély bonyodalmat, nagy nyugtalansá­got hoz ez Európa közepébe. És mily pilla­natban tartja Poroszország jónak, ily felelős­séget magára vállalni? Ugyanazon pillanat­ban, midőn Francziaország a szerződések lelkiismeretes tiszteletben tartásának és a nagy politikai mérsékletnek adja példáját azáltal, hogy legélénkebb rokonszenveit el­nyomja, s tartózkodik egy szóval is kifejezni azon érdeket, melyet egykori szerencsétlen szövetségesei iránt, mindenkor érzett és érezni fog. „Azonban reméljük még, hogy az egyez­mény szövege ezen aggodalmak nagyobb részét el fogja oszlatni. A barátságos taná­csokban Poroszország mindenesetre nem szenvedett hiányt. Poroszország tudja jelen­leg, mit gondol az egész szabadelvű Európa a be nem avatkozási elv ezen megsértéséről.“ De nemcsak a „Constitutionnel“ hanem a mostani uralkodó franczia politika leghí­vebb tükre a „France“ is megcsörgette a fran­czia kardot, s ugyanazon napon következő­leg nyilatkozott : „Ha a porosz kormány a sz.-pétervári kabinettel oly egyezményt köt­ne, mely nemcsak arra jogosítaná fel az orosz csapatokat, hogy a porosz területen átkeljenek, hanem hogy oda is menekülje­nek, és ott fegyverkezzenek, — ha azt ígérné, hogy Oroszországnak kiadja azon felkelőket, a­kiket a futás vagy vereség kezei közé dob­tak ; — ha a porosz kormány bizonyos tudó­sítások szerint egészen azon kötelezettség elvállalásáig menne, hogy a lengyel király­ságban levő várakat bizonyos eventualitá­­sok esetében megszállja , akkor az ily fajta egyezkedésben lehetetlen volna oly valóságos interventiót nem látni, mely nemcsak a köz­vélemény ítélete alá fogna esni, hanem a nagyhatalmak figyelmét is felhívná, s diplo­­matiai magyarázatot idézhetne elő. „Nem akarjuk vizsgálni, vájjon Porosz­­országnak ez esetbeni magatartása meg­egyezik-e vagy nem azon nemzetközi jog el­veivel, melyek egy idő óta kikiáltattak és kö­­vettetnek Európában, csupán annyit aka­runk mondani, hogy ezen magatartás új phasisba juttatná a lengyelországi esemé­nyeket.11 Ezen félhivatalos nyilatkozat, kettős ér­dekkel bír. Először, mert a franczia kormány mondja ezt, másodszor mert megismerteti velünk az eddig titokban tartott porosz­­orosz szerződés egyes pontjait. A­ki figye­lemmel olvassa azt, a­mit a France mintegy feltételesen mondott, tisztában lesz magával, hogy mit értsen a febr. 8-ki orosz-porosz ka­tonai conventió alatt? A „Moniteur“ ezen nehezen mozgó teljes hivatalos lap természetesen nem szólhat oly egyezményről, melynek hiteles szövegét nem látta. Annyit azonban még­is megtesz, hogy londoni, berlini levelezőinek iratait, a­mikben a porosz beavatkozási szándék eléggé roszaltatik, sorban kiadogatja. A többi között a Moniteur londoni levelezője írja : „Azon tudósítás, hogy a porosz kormány Oroszországnak a lengyel ügyekben segítsé­get nyújtani hajlandó, Angliában a legélén­kebb rászólást idézte elő, mint oly tény, mely könnyen fölélesztheti újra egy részét azon nehézségeknek, melyeket a kr­imiai há­ború szerencsésen megoldott volt. Meg kell jegyeznünk, hogy a „Moniteur“ úgynevezett külföldi levelezései, egyszerűen, Párisban, a külügyminisztérium irodáiban készülnek , s ha valami fontos vagy érdekes van bennök, azokat a külföldön lakó franczia követségek jelentéseiből szedegetik ki.­­ Angliában úgy az alsó-, mint a felső­házban felszólították a kormányt, hogy az orosz-porosz egyezményre vonatkozó okira­tokat terjeszsze elő. A felsőházban lord Ellenborough interpellációjára, Russel lord azt felelé, hogy „a lengyel fölkelésre vonat­kozólag nem teheti meg a kívánt közléseket, különben mindkét fél sértve érezné magát s tartózkodnék további közlésektől; a kétség­­beesés műve-e a fölkelés? kérdés marad. Porosz- és Oroszország képviselői közlék vele (Russellel,­ hogy a két ország avégből egyesül, hogy az oroszok a porosz területre menekülő lengyeleket üldözhessék, elfoghas­sák, s megfordítva, ha Posenben is forrada­lom törne ki. Poroszország kétségkívül komoly politi­kát kezdett, s ő (Russell) a porosz követnek kijelenté, hogy Poroszország a konvenczió által mintegy felelősséget vállalt a felkelés okozásáért. Malmesbury lord sajnálja Po­roszország magatartását. Russell meg , hogy nem tudja, van-e szerződés al ■sss.

Next