Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-26 / 8. szám
Előfizetési feltételek 18 , 3 - ik évre: a Vasárnapi Újság Egész évre (január—december) . . . és Politikai Újdonságok együtt, postán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : .......................................10 ft. Fél évre (január—június)................................................ Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Fél évre (január—június) ...............................................................3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)............ ............... Fél évre (január—június).......................................... 5 ft. 6 ft. 3 ft. Európa elleniond a porosz beavatkozásnak. Sokáig úgy látszott, hogy a kétségbeesésből felkelt lengyelek, anélkül fognak elvérzeni, hogy az európai kormányok legalább egy árva szót tegyenek mellettük. Egy szép reggel azonban, rögtön és váratlanul, zaj és lárma támad; az angol és francia félhivatalos sajtó megemlékezik a múlt időkről, rokonszenvet mutat a szenvedők irányában; maga Napóleon császár is megsokalja eddigi tespedését. Honnan a változás? Olvasóink tudják, hogy a mostani reactionárius porosz kormány az oroszokkal oly szerződést kötött, mely ha tettre kerül a dolog, egyértelmű lesz a legvilágosabb fegyveres beavatkozással. E beavatkozás első jelei már fel is tűntek. A Goliub nevű porosz határszéli városban tanyázó porosz katonaság febr. 21-én átlépte a határt, és nyolcz óra lefolyásáig Dobrzyn nevű lengyel városkát megszállva tarta, mert azon hír érkezett, mintha felkelők fenyegetnék a várost. Meg kell jegyeznünk, hogy a poroszorosz egyezmény pontjait a diplomatia (legalább hivatalosan) még nem ismeri : a félhivatalos és egészen hivatalos nyilatkozatok tehát, az ügy érdemére nézve egész határozottsággal nem mondhatnak ítéletet. A franczia kormány közlönyei közöl a „Constitutionnel“ az első, mely Európa ezen (1859) óta szentesített elvét, a be nem avatkozási köztörvényt, emlékezetbe hozza , közölvén e lap febr. 21. számában a következő tartalmú félhivatalos nyilatkozatot : „A február 8-diki egyezmény Orosz-és Poroszországra nézve kétes helyzetet teremtett. Ha ezen egyezmény a rebesgetett értelemben köttetett meg, úgy súlyos következményeket vonhat maga után. Attól tarthatni, hogy Európa, Poroszországnak a lengyel fölkelés ellen segíteni vágyó buzgósága folytán, az új földabrosz neve alatt, Lengyelország régi nevét, és az alattvalóknak a kormány elleni felkelése helyett a nemzetiség visszakövetelését találja megpillantani. Ez annyi, mint az egész kérdést újra szőnyegre hozni, a szétdarabolási jelenetet megújítani, s szántszándékkal megint a világ szeme elé állítani azon legnagyobb igazságtalanságot (iniquité), mely ellen a nemzedék lelkiismerete nem szűnt meg tiltakozni. „Mély bonyodalmat, nagy nyugtalanságot hoz ez Európa közepébe. És mily pillanatban tartja Poroszország jónak, ily felelősséget magára vállalni? Ugyanazon pillanatban, midőn Francziaország a szerződések lelkiismeretes tiszteletben tartásának és a nagy politikai mérsékletnek adja példáját azáltal, hogy legélénkebb rokonszenveit elnyomja, s tartózkodik egy szóval is kifejezni azon érdeket, melyet egykori szerencsétlen szövetségesei iránt, mindenkor érzett és érezni fog. „Azonban reméljük még, hogy az egyezmény szövege ezen aggodalmak nagyobb részét el fogja oszlatni. A barátságos tanácsokban Poroszország mindenesetre nem szenvedett hiányt. Poroszország tudja jelenleg, mit gondol az egész szabadelvű Európa a be nem avatkozási elv ezen megsértéséről.“ De nemcsak a „Constitutionnel“ hanem a mostani uralkodó franczia politika leghívebb tükre a „France“ is megcsörgette a franczia kardot, s ugyanazon napon következőleg nyilatkozott : „Ha a porosz kormány a sz.-pétervári kabinettel oly egyezményt kötne, mely nemcsak arra jogosítaná fel az orosz csapatokat, hogy a porosz területen átkeljenek, hanem hogy oda is meneküljenek, és ott fegyverkezzenek, — ha azt ígérné, hogy Oroszországnak kiadja azon felkelőket, akiket a futás vagy vereség kezei közé dobtak ; — ha a porosz kormány bizonyos tudósítások szerint egészen azon kötelezettség elvállalásáig menne, hogy a lengyel királyságban levő várakat bizonyos eventualitások esetében megszállja , akkor az ily fajta egyezkedésben lehetetlen volna oly valóságos interventiót nem látni, mely nemcsak a közvélemény ítélete alá fogna esni, hanem a nagyhatalmak figyelmét is felhívná, s diplomatiai magyarázatot idézhetne elő. „Nem akarjuk vizsgálni, vájjon Poroszországnak ez esetbeni magatartása megegyezik-e vagy nem azon nemzetközi jog elveivel, melyek egy idő óta kikiáltattak és követtetnek Európában, csupán annyit akarunk mondani, hogy ezen magatartás új phasisba juttatná a lengyelországi eseményeket.11 Ezen félhivatalos nyilatkozat, kettős érdekkel bír. Először, mert a franczia kormány mondja ezt, másodszor mert megismerteti velünk az eddig titokban tartott poroszorosz szerződés egyes pontjait. Aki figyelemmel olvassa azt, amit a France mintegy feltételesen mondott, tisztában lesz magával, hogy mit értsen a febr. 8-ki orosz-porosz katonai conventió alatt? A „Moniteur“ ezen nehezen mozgó teljes hivatalos lap természetesen nem szólhat oly egyezményről, melynek hiteles szövegét nem látta. Annyit azonban mégis megtesz, hogy londoni, berlini levelezőinek iratait, amikben a porosz beavatkozási szándék eléggé roszaltatik, sorban kiadogatja. A többi között a Moniteur londoni levelezője írja : „Azon tudósítás, hogy a porosz kormány Oroszországnak a lengyel ügyekben segítséget nyújtani hajlandó, Angliában a legélénkebb rászólást idézte elő, mint oly tény, mely könnyen fölélesztheti újra egy részét azon nehézségeknek, melyeket a krimiai háború szerencsésen megoldott volt. Meg kell jegyeznünk, hogy a „Moniteur“ úgynevezett külföldi levelezései, egyszerűen, Párisban, a külügyminisztérium irodáiban készülnek , s ha valami fontos vagy érdekes van bennök, azokat a külföldön lakó franczia követségek jelentéseiből szedegetik ki. Angliában úgy az alsó-, mint a felsőházban felszólították a kormányt, hogy az orosz-porosz egyezményre vonatkozó okiratokat terjeszsze elő. A felsőházban lord Ellenborough interpellációjára, Russel lord azt felelé, hogy „a lengyel fölkelésre vonatkozólag nem teheti meg a kívánt közléseket, különben mindkét fél sértve érezné magát s tartózkodnék további közlésektől; a kétségbeesés műve-e a fölkelés? kérdés marad. Porosz- és Oroszország képviselői közlék vele (Russellel, hogy a két ország avégből egyesül, hogy az oroszok a porosz területre menekülő lengyeleket üldözhessék, elfoghassák, s megfordítva, ha Posenben is forradalom törne ki. Poroszország kétségkívül komoly politikát kezdett, s ő (Russell) a porosz követnek kijelenté, hogy Poroszország a konvenczió által mintegy felelősséget vállalt a felkelés okozásáért. Malmesbury lord sajnálja Poroszország magatartását. Russell meg , hogy nem tudja, van-e szerződés al ■sss.