Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-06 / 1. szám

Előfizetési föltételek 1864-dik évre : "W a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre ft ft. Csapán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Sp$ Igtntási dijak, a Vasárnapi l'jság és Politikai l jdonságokat illetőleg, 1863. novero bér 1-től kezdve : Egy, négyszer hasábzott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor- vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk szá­mára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altouában : Haasriistein és Vogler. — M. Frankfurt­ban : Otto Moilien és Jaeger könyvkereskedése; Becsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kér tész-gazdászati ügynökség is, Józscftér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatáe után 30 ujkr. 54S63 Újévi beköszöntés Parisban és Tori n ban. Már megszokta Európa, hogy az újévi üdvözletek alkalmával Páriából ésTurinból oly újságokat halljon, melyek a kezdődő esztendőre nézve némileg politikai program- mul szolgálhatnak. Napoleon császár és Viktor Emanuel ki­rály, jan. 1-sö napján ismét megszólaltak, az egyik szokott rejtélyes modorában, a má­sik nagyon is világosan; de ez utóbbi talán többet is mondott, mint a mennyi betelje­sülhet. Párisban az uj év első napján, egy pár ezer fényes úri hintó hordta fel a tisztelgő­ket a császári palotába. Régi szokás szerint, a pápai követ, mint a követi kar úgyneve­zett „legidősbje“ mondta el a szerenese-ki- vánatot, melyre Napóleon császár igy felelt: ,,Köszönöm azon kivánatokat, melyeket ön a diplomatiai testület nevében kifejez. Szerencsés előjel ez a kezdődő évre. Daczára a függőben levő kérdésekből származó nyug­talanságoknak, bízom benne, hogy az engedé­kenység szelleme, mely az uralkodókat lelke­síti, kiegyenlíti a nehézségeket s a békét fön- tartandjuk. Ennyiből áll Napoleon császár válasza, az újévi üdvözlésekre. Oly válasz, mely Fran- cziaországot sem békére sem háborúra nem kötelezi; ellenben a béke fönnmaradása már e beszédben is azon reményhez (értsd, fel­tételhez) van kötve, ha az európai uralko­dók, a kedélyeket nyugtalanító s függőben levő kérdésekben az engedékenység szellemé­től lesznek meghatva. Szóval : e beszéd újat ugyan nem mond, de másrészről tökéletesen föntartja azon helyzetet, melyet a nov. 5-ki világhírű trónbeszéd elővarázsolt. Turinban Viktor Emánuel király nem a követekhez, hanem saját népe képviselőihez, a tisztelgő parlament küldöttségéhez intézte szavait. Ezen beszéd teljes szószerinti szövegben még nem is érkezett meg a postán, a Turinból küldött távirati tudósítások pedig néha hiá­nyosak szoktak lenni. — Olaszország királya hiszi, hogy a je­len évben az európai bonyodalmak kedvező alkalmat fognak szolgáltatni Olaszország fölszabadításának befejezésére. De hogy nem csalódik-e a király? az már egészen más kérdés. A jövendő Isten titka. A mellett az ; is tudva van, hogy Olaszország csak franczia segély mellett kezdhet uj háborút : ez pedig | lehet, hogy titokban már meg van ígérve, | de nyíltan arról ugyan eddig senki sem hal- I lőtt valamit. Hogy azonban Olaszországban, helyes i vagy helytelen számítással, igen nagy mérv- j ben történnek hadkésziiletek, azt a napon- j kint érkező tudósítások mellett, főleg az I angol kormány azon jegyzéke bizonyítja, I melyben Russell lord komolyan inti a turini kabinetet, hogy minden elhamarkodott lé­péstől őrizkedve, a békét meg ne szegje, mert az arra következő háborúban Anglia ; segélyére nem számíthat. — Ezen jegyzék- ; ben nem az a nevezetes, hogy Anglia előre megtagadja a segítséget, hanem az, hogy Russell lord ezt jónak látta, szóval is el­mondani. Mintha a földkerekségén volna ember, a ki ilyen dolgokban, Angliától csak egy embernek, vagy egy rósz vörös ga­rasnak föláldozását is várná. Elmondván egyszerűen véleményünket e tárgyban, érdekelni fogja olvasóinkat, mint ítélnek e dologban a bécsi lapok ? Az ,,Oesterr. Ztg.“ szerint : „Napoleon császár, 1864-re békét hirdet. Viktor Emá­nuel király jelenti, hogy háború lesz. Kinek i higyjlink : a hatalmas uralkodónak, vagy I vazalljának? „Napoleon örömest revideáltatná az 1815-ki szerződéseket, a franczia túlsúly érdekében. Egy bécsi lapban bizonyos „ma­gas politikai egyéniség“ komolyan állítja, hogy ha Napoleon császár az 1814-ki fran­czia határokat helyreállíthatná, megenged­né, hogy Holstein sa német Schleswig, Dániá­tól elszakittassék. „Adjátok ide a Rajnát, s akkor kaptok egy darabot azEideren túl is.“ — Ilyen mélyen alant még sem áll Né- ! metország, Napoleon előtt, tekintély dol­gában. „Azonban, hogy Napoleon császár Ausz- triát és Poroszországot aggodalomban tartsa, ez már tervéhez tartozik, különféle „rejtett tervek“-et költvén e két hatalomra, ha nem akarnának a kongresszusba lépni. Békéről beszél s okot keres a háborúra, mert ez által semmisítheti meg a parlamentarismusra vá- I gyó ellenzéket. A világ helyesen cselekszik, ha a párisi békeigéreteknek nem hisz, habár a zivatar nincs oly közel. Napoleon nem megy csatára szövetséges nélkül. „Azonban Ausztriát illetőleg ideje volna Párisban kérdést intézni a turini harczias beszéd jelentősége fölött. Ausztria eddig legcsekélyebb hadkészületeket sem tett; Ausztria csak mosolyogja Olaszország had- készületeit. De ki mellett, fog állni Napoleon, azon esetre, ha Viktor Emánuel, a mint hir­deti, megszegi a békét?“ — Ez az, a mire az „Oesterr. Ztg.“ határozott választ sze­retne venni. A Presse szerint „Napoleon császár béke­szavai az uj év napján nem idéztek elő ha­tást a várt irányban. Ha Napóleon császár valamely hatalom követéhez nem tetszést jelentő szókat intéz, mindenki bizonyosnak tartja a háborút. Hogy lehet, hogy a midőn békéről beszél, oly kevés hívőre talál? „Sokan ezen bizonytalanságot igen in­dokoltnak találják Viktor Emánuel uj évi beszéde által. Napoleon császárnak, mond­ják, nem szabad békét hirdető szerepéből kiesni : hauem valódi érzelmeit turini orgá­numa által árulja el. A „Presse“ megengedi, hogy e vélemény mellett az 1859-ki előzmé- nyes eset harczol : de tagadja, hogy a hely­zet ma, az akkorihoz hasonló volna. Franczia- ország nem akar Olaszországért háborút foly­tatni, mert már is sokat tett érte. Napoleon — a „Presse“ szerint — „tudjahogy arra, hogy ellene coalitio alakuljon, nem szüksé­ges átlépnie a Rajnát* elég ha a nemzetiségi politikát a Po és Mincio folyamon túl kezdi terjeszteni. Tehát a párisi békés uj évi bekö­szöntés, a turini harczias szójárással egyáta- lában semmi összefüggésben sincs." Az exekutio nagyon közel áll már a háborúhoz. A német szövetségi csapatok Holsteint már egészen elfoglalták. A hadsereg az Eider folyó partján áll, mely a nevezett hgséget Scheswigtöl elválasztja. A következés megmutatta, hogy igen bölcsen cselekedtek a németek, a midőn ezen exekutiót évről évre halogatták, mert most, a midőn (az aligha szerencsés időkben) végre meginditott hadak, a helyszínére érkeztek egyik veszélyes bonyodalom a másik után kezd feltűnni. a dóig, hogy a dán z ellenségeskedé E pillanatban úgy áll és a német hadsereg közt

Next

/
Thumbnails
Contents