Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-13 / 2. szám

Pest, ianuarius 13-án 1864 spG1“ Előfizetési föltételek 1864-dik évre : "SpG * Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. Fél évre 6 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 3 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Slausenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Moissen és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. r A bonyodalmak sokasodása Északt Németországban. Mindinkább bebizonyul, hogy mai nap a hatalmak képviselőit sem kongresszusra, sem miniszteri konferencziára, de még a németdán ügyben tartandó külön értekezletre sem lehet egybegyűjteni. A bizalmatlanság végtelenül nagy; a békét óhajtó hatalmak mindig attól rettegnek, hogy ha egyszer összeültek, akár kongresszusra, akár átalános vagy külön konferencziára, Európa valamelyik harcrvágyó nemzete oly kérdést gördít elő, melyből okvetlenül háború következik. A kongresszus egész sereg ily kérdésre adhatott volna alkalmat, tehát meg is bukott; a miniszteri konferenczián szintén elő lehetett volna hozni néhány ily veszélyes ügyet; nem kellett senkinek. Végre Anglia állott elő új javaslattal, indítványozván, hogy a londoni jegyzőkönyvet aláírt hatalmak, maguk mellé fogván még a német szövetséggyűlés által küldött követet, külön konferencziát tartsanak a schleswig-holsteini kérdés eldöntésére. Anglia békét óhajtó hatalom, de amint az eddigi jelekből látszik, a hatalmak még ezen külön értekezlet tartásához sem éreznek kedvet. Francziaország kárörömmel veti vissza az angol javaslatot, s nagy megelégedéssel szemléli, ha a német kormányok mindinkább mélyebbre bonyolódnak be a kérdésbe, mely azóta hogy megindult, az események hatalma által egészen más alakot vett föl, mint kezdetben mutatkozott. A német szövetség jámbor lélekkel és senkinek ártani nem akaró szándékkal határozá el a fegyveres executiót Dánia ellen. Hatvan, hetvenezer ember a mostani rég nem tapasztalt kemény télben, bevonult Holsteinba, s amidőn oda értek, tapasztalták, hogy az ügy egészen új alakban tűnt eléjök. A német szövetség Holstein elfoglalása által Dániát a nov. 18-ki alkotmány eltörlésére akará kényszeríteni, miután ezen alkotmány által Schleswig herczegség egyszerűen Dániába olvasztatik. Ma már egyébről van szó. Az Augustenburgi herczeg mint trónkövetelő lépett fel, s a két német nagyhatalmon kívül, a közép és kisebb német államok pártfogását megnyerte. Ebből azon sajátságos helyzet következett, hogy a Holsteint megszállott szövetséges hadak egy része oly kormányt szolgál, mely Keresztély királyt a londoni 1852-ks jegyzőkönyv alapján a német herczegségek uralkodójául ismeri el, s csak ezen herczegségek közigazgatási önállóságát követeli , míg a közép német hatalmak hadai, oly kormányoknak engedelmeskednek, melyek az Augustenburgi herczeget, Schleswig-Holstein fejedelmének nevezik. A bonyodalmat növeli a dánok makacssága. A németek megszállották Holsteint, ott állnak a befagyott Eider partján, s hiába várják, hogy Kopenhágából alázatos bűnbánó hangok érkezzenek, s a király a német szövetség követeléseinek teljesítését ígérje. Nincs tehát mást mit tenni, mint Dánia ellen még erős, kényszerítő eszközökkel fellépni , azaz elfoglalni Schleswiget is. Ámde ezzel nagy fába vágnák a fejszét. Nem mintha a számra nézve a tenger fövényéhez hasonló roppant német hadseregnek nehéz volna ezen katonai működést végrehajtani, hanem, mert a dánok Schleswiget védelmezni fogván, a háború lángja üt ki Európában, s ezen körülmény az európai harcrvágyó hatalmaknak kedvező ürügyet és alkalmat nyújt a beavatkozásra. Ha pedig Francziaország kap valakinek halába, az európai háború nyomán bekövetkezik. Ez az ok, hogy Napóleon császár igen hidegen, sőt el nem palástolt gúnynyal fogadá az angol javaslatot, mely szerint a schleswig-holsteini kérdés megoldására külön konferenczia tartatott volna. Francziaország épen nem óhajtja, hogy ezen kedvező alkalom , hamarjában elmúljék előre. Inkább óhajtja, hogy e seb minél tovább nyitva maradjon; hadd bajlódjanak a bekötözéssel azon doktorok, akik a régi kis bajból veszedelmes gyuladást csináltak. Mint gondolhatják olvasóink, az ily exekucziónak nevezett formális hadjárat, szép summa pénzbe is szokott kerülni. Ausztria ez okból a múltkor 86 millióban megállapított kölcsön összegét, az exekuzió költségeinek viselésére, 100 millióra kényszerült kikerekíteni. Legújabban a pénzügyminiszter a reichsrathban ismét 14 millióról szóló hitelt igényel, s még nem lehet tudni, ez lesz-e az utolsó kontó, vagy, nagyobb dolgok közbejöttével, a számlák tételei is megvaskosodhatnak ? Poroszországban a „nervus rerum“ kérdése a fönnforgó alkotmányviszályt még inkább elmérgesíti. A kormány a parlamenttől pénzt kért , de ugyanekkor a miniszterek kimondták, hogy ha a parlament megtagadná, a kormány kénytelen lesz a kölcsönt, az országgyűlés beleegyezése nélkül is beszerezni. A követek házának bizottmánya, a kormány indítványát egyhangúlag elvetette s igy bizonyos, hogy a ház teljes ülése is hasonlót határozand. A porosz nép nem akar pénzt adni Bismark úr kormányának azért, hogy Keresztély királyt a dán trónon megerősítse; az északi német nép és hal Augustenburg herczegért. Különös sorsa ez. A németek, különösen a poroszok, mindig egységről beszélnek, s a gyakorlatban legelső alkalommal oda törekszenek, hogy a körülbelöl harmincz fejedelmi szék, még egygyel szaporittassék. Mutatja ez, hogy az ország nincs természetes állapotában. Összeesküvés Napoleon császár élete ellen. — (A Fatme írja :) „Egy idő óta négy idegen fölött őrködik a rendőrség, kik Anigolországból érkezve, gyanút keltöttek. Múlt vasárnap elfogatta őket lakásaikon. Nagy mennyiségű angol lőport, négy tört, négy revolvert, négy egészen új szerkezetű botba rejtett fegyvert, villanyt, gyutacsot, kanóerot és nyolc zozsini löveget találtak náluk; az utóbbiak nem öntött, hanem kovácsolt vasból voltak s e szerint könnyebben kezelhetők. Egyiknek nadrágjába levél volt varrva, mely mind az elfogottakat, mind az ivót erősen compromittálja. A három ember olasz, nevük Trabucco, Greco és Imperatori. A negyedik látszólag álnév alá rejtőzködik. Kettő közölök, (egyik 40, a másik 29 éves,) jó nevelésben részesült s könnyen társalog. Ha jól értesültünk, egyik kimerítő vallomást tett bűnös szándékuk felől. Az ügy a vizsgáló bírónak adatott át s legközelebb törvényszék elé kerül.“ Más részletek arra mutatnak, hogy az olaszok nem Angolországból érkeztek, hanem Svejczból, mi abból is kitetszik, hogy Londonból kaptak levelet. E levelet Mazzini írta volna, de ez nem bizonyos, és tartalma nem tudható. Elfogatásuknál egyik azt mondta, a fegyverek Londonba vannak szánva, hová utaznak. A vendéglők, hová szálltak, egészen a Tuilleriák közelében vannak. Körülbelöl dec. 20-a óta vannak Párisban, és mindig akkor mutatták magukat, mikor a császár kikocsizott, vagy valamelyik színházat meglátogatta. Külsejök feljön "