Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-10-18 / 42. szám
népség képez, amely noha túlterhes adók alatt nyög, mégis olyan centralisatio után vágyódott mindenkor, amelyet a felfüggesztett alkotmányban bitt volna. Hanem ilynemű zúgolódásra hallgatni, ilyen időben, vészthozó politika lenne. Több fontosság tulajdonítandó a németek más kérdésekbeni kifogásainak; ha például azt a megjegyzést teszi, hogy keveset használ minden alkotmány, míg a személyes szabadság, ezen sarkköve minden politikai építménynek, nincsen biztosítva. . . Kétségkívül sok tennivaló lesz még akkor is, ha Magyarország visszakapja jogait s Velencze a maga függetlenségét, a mikorra az osztrákok méltán szabad népnek mondhatnák magukat. — Hanem ez a személyes szabadság a continensen még nem mindenütt átalánosan brit tulajdon, noha elkerülhetlenül szükséges az alkotmány hatályos védelmezéséhez, s bármily örömmel látjuk a német földön a rendőri eljárások enyhítését, mindazáltal mégis annál előbb fog bekövetkezni az utazási, kereskedelmi és házassági szabadság, ha majd az alkotmányszerű jogok szilárd alappal birandóak. A tartományok kiengesztelését nem kell továbbra halogatni azért, hogy az útlevelek és védvámok virágzásban vannak. — Az angol ,,Morning Post“ írja: „Úgy hallani, hogy a bécsi kormány alkudozásai egy újabb kölcsön iránt jó sikerrel végződtek, s most képes államhitelét fönntartani... Ezen kölcsön — ez jól megjegyzendő — sajátságos körülmények között egy coup d’état napjaiban köttetett . . . Biztosítéka kivételesen politikai minőségű. Magyarország azt hiheti magáról, hogy most a birodalom hitelét ő mentette meg, mint egykor lételét . . . Hogy Ausztria ezen arany alkalmat felhasználja, elszalasztja avagy vissza fog-e vele élni, ezen kérdésnek jobbra vagy balra el kell döntetni, még mielőtt a küszöbön álló tél hava a Kárpátokon elolvadna. — Ausztria már annyiszor követett el visszaesést, hogy eljárásának lehetetlen bizalmas hitelt adni. Olyan ő, mint az a ló, mely a lóversenyfutás kezdetén jól tartja magát, de már a pályakör közepén kidől, s tagadhatlan, hogy erejéhez képest igen nagy a terhe. De legnagyobb mértékben csökkenti a bécsi kabinet ígéreteinek értékét az a rendkívüli következetlenség és összefüggetlenség, politikai fellépéseiben. Mensdorff sürgönyét, melyet a spanyol kormányhoz intéze, legyen elég csak az osztrák politikátlanság bizonyítékának tekinteni. Az egyik végrehajtott tényt elismeri, s a másiktól megtagadja az elismerést. Ezt logikátlanságnak kell tekinteni. És egyátalában nincs rendén, hogy Ausztria valamely hatalom irányában pártfogó szerepet játszik. Akármit tett vagy mulasztott el a spanyol királynő kormánya, olyat nem követett el, amit a gasteini egyezség mellé lehetne egy sorba állítani. Egy gyarmatról lemondott, de semmi jogát el nem adta. S ezen észre nem téríthető csökönyösség az, mely a birodalom újra felépítésének és haladásának legnagyobb akadályaként áll az útjában. Ha Ausztria a czélszerűség világos parancsát követte volna, akkor el kellett volna ismernie Olaszországot, a villa-francai békekötés természetes következményeként. — De a felett, hogy Velenczét megtartotta, még egy olyan jogczímet is fönntartani kíván, amelyről már lemondott; s szabadságot vesz magának Spanyolországot leczkézni azért, hogy ez Ausztria saját tettét elismeri; s ha ezen eszme nem volna oly nyilvánságosan képtelen, azt gondolhatná az ember, hogy Ausztria valamivel még több pénzt kapott kölcsön s Magyarországot csak azért igyekszik kibékíteni, hogy 498 a Solferinonál reákényszerített szerződést széttéphesse. Amit Ausztriának megtennie szükség, azt gyorsan kell tennie, s ezen munka egész figyelmét igénybe veszi. Lehet, hogy a sürgetés pénzügyi kiadásai most fedezve vannak, hanem azért egy olyan birodalom, amely napról napra éldegél, egy nap elcsereberéli, másnap új adósságot csinál, az nem tarthatja fenn illető állását.“ Hazai közjigyek és események. — (Pestváros főbírójává) Tanhoffer Pál nevezteti ki. ” (Követválasztási mozgalmak a fővárosban). A pest-terézvárosi választók okt. 15-dikén délelőtt a lövöldében értekezletet tartottak, melynek elnöke Beliczay Pál volt. Küldöttségileg meghívták Gorove Istvánt, ki a jelöltséget elfogadta, s röviden programmját is kifejtette a választók előtt. Ennek végeztével tömegesen elkísérték lakására. Ez alkalommal Máttyus Arisztid szép beszédben Schvarcz Gyulát ajánlotta terézvárosi jelöltül, azonban az elnök megjegyezte, hogy a választók itt Gorove István meghívása végett gyülekeztek össze. Erre a választók közül azok, kik Schvarcz Gyula mellett voltak, elhagyták a termet, így tehát Schvarcz Gyula is követjelölt a Terézvárosban! Budán a második választókerület választói Balázsy Antal volt 1861-iki képviselő körül csoportosulnak. Ugyane választókerületben a jelölt-,séget, mint a „P. N. kinyilatkoztatja, Lónyai Menyhért sem utasította vissza. ” (Követválasztási mozgalmak a megyékben.) Pozsonymegye legtöbb kerülete tisztában van már a követválasztással. A hegyentúli két kerületben Szálé és Zichy József gróf, Alsó- Csallóközben Bartál János, N.-Szombatban csíszír, versenytárs nélkül állanak. A Pozsonyban emlegetett számos név közöl a legtöbb választó, úgy látszik, Geduli és Hosztinszky körül csoportozik; a külső járásban Benyovszky Lajos ellen a galántai pap szándékozik fellépni. Felső-Csallóközben Olgyay Lajos, a bazini választókerületben Apponyi György gróf a jelöltek; a szenczi kerületben többen léptek fel, de senki olyan, kiben a közbizalom megnyugodott volna; most újabban az ifjú Zichy József gr. és Vrabély György léptek fel. Esztergom megyében a jelöltek következők: a városban. Besze János és Meszéna János; a választók értelmisége az utóbbit pártolja. A párkányi kerületben Reviczky Pál és Zsitvai József, ki a kerületet 61-ben is képviselte; a köbölkuti kerületben b. Baldacci Antal, Vargha Benedek és Koller Antal. Vas megye követjelöltjei: a körmendi kerületben Széll József, a szombathelyiben Horváth Boldizsár, a rumiban Bezerédy László, a felső-köriben Hollán Ernő, a muraszombatiban gr. Szapáry Géza, a kőszegiben Csernél Ferdinánd és b. Babarczy. Nyitra megyében a következők a jelöltek : a nyitrai kerületben a közvélemény egyhangú nyilatkozata mellett Tóth Vilmos; az érsekújváriban Markholt, Wodiáner, Rendek, Diósi Imre és Buzna; a vecseiben Bencsik György és Tóth Lajos; a galgócziban Fridetzky Timót;a verbóiban Zerdahelyi Imre mellett felléptek még Paulinyi és Bér; a vágujhelyiben Jeszenszky Lajos; a szenitziben Konrád Mihály, Zmertich Károly és gr. Eszterházy István; a tapolcsányiban gróf Berényi Ferencz, Szulyovszky Ignácz és Hohenszeg Adolf; a privigyeiben Rudnai István, Zsámbokréti József és Szlota; zsámbokrétiben hg Odescalchi Gyula; a szakolczaiban Tarnóczy Gusztáv és Kuba. Bácsmegyében: az almási kerületben Piukovich Mihály, ifj. Rudich József b. és Farkas József; a rigyiczaiban Kovács Nép, János, Latinovich György, Pap Zsigm. és Szemző Nándor; az apathiaiban Kürthy István, gr. Szécheny Antal; a bácsiban Zákó Sándor; a kulpiniben Miletics Szvet. és Dimitrievich Milos megyei hivatalnok; a kanizsaiban Kiss Jakab versenytárs nélkül; a a moraviczaiban Ballagi Mór és Vojnics Barnabás; a becseiben Bende József, Zsulyevics Döme, Magyari Imre; a kulaiban Jámbor Pál versenytárs nélkül; a hódságiban Szemző Mátyás versenytárs nélkül.— A városok részéről: Újvidéken Branjovaczky István és Ignatievich Jakab; Zomborban Korniss Gáspár és Mihalovics Miklós; Baján Latinovich Vincze és Tóth Kálmán; Szabadkán Csorda Bódog és Vojnics Lukács versenytársak nélkül; Zentán Jankovich Gyula két ellenjelölttel. A választások eredménye a legtöbb kerületben kétséges. Sopronmegyében: A csornai kerületben Dőry Ádám, 1861-diki képviselő; a kapuvári kerületben Lukynich Mihály 1861-diki képvis., és Ürményi Miksa, 1861. k.-marton kér. képviselő; a német-lövői kér. Thalabér Lajos 1861. képvis. és gr. Széchenyi Dénes 1861. n.-martoni kér. képviselő ; a nagy-bajomi (előbb nyéki) kerületben Batthyány Géza és b. Babarczy Antal; a nagymartoni kerületben Ostffy Pál 1861. alk. megyei főjegyző, és gr. Széchenyi Imre, osztr. követ a nápolyi kir. udvarnál; a kis-martoni kerületben Széchenyi Béla, 1861. nyéki ker. képviselő, ellenjelöltek: Halmosi Endre, jelenleg megyei törvsz. tanácsos; Baintner, pesti egyetemi tanár; Pregard kis-martoni városi főjegyző, és Posszert ügyvéd. HETI KRÓNIKA. Németország. — (Zavargás Münchenben.) A müncheni zavargásokról az „Alig. Zrg“ írja: „Egy tolvajnak a csendőrség által eszközlött befogatása következtében a „Westendhalle“ előtt nemcsak ellenszegülésre, s a befogatott egyén kiszabadítására került a dolog, hanem rettentő kiabálás közt egy, a lakosság alsóbb osztályából álló roppant tömeg is gyülekezett össze, mely a csendőröket s katonai őrjáratokat megöléssel fenyegető. Barátságos fölszólításokkal a nyugalmat nem lehetvén helyreállítni, a katonai hatóság 5 — 6 gyalogszázadot, 1 vértes-századot s lovastüzérséget rendelt oda ; maga a városparancsnok, Manz tábornok állott azok élére, s a helyszínére érkezve, a több ezerre menő tömeget háromizben, a törvény nevében, nyugodt szétoszlásra szólita föl, s miután a harmadszori fölszólitás is siker nélkül maradt, végre parancsot kelle adni a térnek erőszakos megtisztítása iránt. A tömeg fákra mászva s a kert sövényeken át menekült, mig a kevésbbé ügyesek megsérültek, s mintegy 130 egyén befogatott. Erre csakhamar a tér meg lön tisztítva.“ A „Bair. Ztg“ szerint az összecsoportozások 9-én este — noha csekélyebb mérvben — megújultak, azonban azok pusztán pajkos utczai botrány jellemét viselték; ehhez előjátékul szolgált, hogy délután egy csoport a bódék előtt, az ünnepélymezőn levő fenyőfácskákat meggyújtó, azonban a tűz a gyorsan oda vitt fecskendők által csakhamar eloltatott. Ugyanezen lap az utczai zavar alkalmával történt, s hivatalos tudomásra jutott sebesülések számát 5-re szállítja le. A zavarok ismétlődésének megelőzése végett 9-bén katonai intézkedések létettek, s az összes landwehr is szolgálatra hivatott föl. A csapatok fejenkint 15 kemény tölténynyel láttattak el. Hír szerint a befogatottak száma 165-re ment, kik nagyrészt idegenek, s egyrészben külföldiek ; számos 13 —17 éves ifjak is vannak köztük. (A kihágások további részletei.) A Münchenből érkezett tudósítások kétségen kívül helyezik, hogy az ott f. hó 8-dikán az októberi ünnep alkalmából előfordult nyugtalanságok nem bírtak semmi politikai jelentőséggel. Az események további folyamát illető közleményeket a következőkben adjuk. Az „A. Z.“-nak írják Münchenből okt. 9-től este: „A tegnap éjjeli csendzavarások, vagy németül mondva, a tegnapi fölkelés utófájdalmai ma érezhetők voltak egész nap, különben oly békés székvárosunkban. Hogy ugyanis ilyen események netáni ismétlését lehetlenné tegyék, ma a katonai rendszabályokhoz nyúltak. Nemcsak hogy az őrségeket tetemesen erősbítették, hanem több helyet katonasággal raktak meg, s azon felül az összes hely