Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-27 / 39. szám

Szebb idők közelgése. Nagy eseményeknek vagyunk hirdetői. A febr. 26-diki pátens, Schmerling ur ezen mesterkélt műve, melylyel mint lassú mé­reggel ki akarta törölni a magyar nemzetet az élők sorából: Ő Felségének bölcsesége és igazságszeretete által fel van függesztve! Alább egész terjedelemben veendik olvasóink a császári manifestumot s az annak folytán kibocsátott császári pátenst, mely ezen rop­pant fontosságú változásokat bírül és hiva­talos tudomásul adja a világnak. Ha figyelemmel végig olvastuk e két okmányt, azonnal meggyőződtünk, hogy most már Ausztria és Magyarország között a békés kiegyenlítés lehetővé vált. Vége van azon hazug kornak, a midőn Schmerling úr szintén ajkán hordozá a béke szavát, de az alatt mint változhatlan alaptörvényeket, oly alkotmányt tált elénk, melyet a magyar, saját sírja megásása nélkül el nem fogad­hatott. Négy évi szomorú ostromállapottal súj­tott bennünket ezen miniszter, azért, mert nem mentünk be, vakon, a kiállított kelep­­czébe. De a midőn csordultig telt a pohár, a midőn napfénynél világosabb lett, hogy az a febr. 26-iki alkotmány, melyet úgy is csak Bach báró Beamterjei és fizetett ujság­­irói fogadtak lelkesedéssel, nem egyéb, mint a korábbi miniszteri absolutismusnak czifra maskarába öltöztetett képmása: akkor ő­felsége, saját kezdeményezése folytán, elő­lépett, s kimondá, hogy végének kell lenni a népeket elcsüggesztő szemfényvesztésnek, hanem ezentúl az legyen az alkotmány, az legyen a szabadság, a­mit a nép maga is al­kotmánynak és szabadságnak tart. És így az alkotmány megalapításának kérdése egé­szen a nép kezébe lett letéve. A népnek most alkalma lesz megmondani, mint, minő módon akar és tud szabad és alkotmányos lenni. Többé nincs nyakunkra oo­rogálva a febr. alkotmány, melyet csak úgy lehetett ideig óráig fenntartani, hogy megengedék Bécsben vagy száz embernek játszani az alkotmányos komédiát, Magyarország né­peit pedig az ostromállapot eszközével a pol­gári szabadság élvezetétől megfosztották, és senkinek még egy panaszhangot sem volt szabad kibocsátani. Erdélyben, a­hova Schmerling úr csupa hivatalnokokból álló „országgyűlési mesterkélt össze, még azt is­­ megtiltották, hogy a magyar és székely kö­vetek által írt panaszlevél, mely Ő Felségé­hez volt intézve, napvilágot se láthasson. A valódi nagy többség, az ámítás mestersé­gével soha sem volt még szörnyűbb alak­ban kisebbséggé törpitve, s még annak sem engedték meg a nyilt szót. És az ily állapo­tot Schmerling úr dicsőítői és rendeleteinek végrehajtói „alkotmányos és szabadelvű“ mi­niszternek nevezték és hirdették. Most már decz. 10-re ki van hirdetve a magyar országgyűlés. A horvát országgyű­lés, mely okt. 9-kén jött volna egybe, nov. 12-re lett elhalasztva, tehát csaknem egy időre az erdélyi országgyűléssel, melynek feladata lesz, az uniót megerősíteni. Ezen három országgyűlés ma már sza­badon, az eddig eléjök tolt okt. diploma és febr. patens nélkül kezdheti meg tanácsko­zásait. Ma már nem rémíti őket oly minisz­ter, a­ki azt mondja: Gyertek tanácskozni és békülni, de ha föltétlenül el nem fogadjátok, a­mit én febr. 26-dikán rátok oktrojáltam, akkor hazakergetlek, otthon pedig a kész ostromállapot vár reátok! Van egy pár bécsi desperatus ujságíró, a­ki azt mondja, hogy csak a febr. pátens van felfüggesztve, ellenben az okt. diploma még ma is áll teljes régi hatalmában és di­csőségében. Tudjuk, hogy az okt. diploma oly szűk határok között ismerte el hazánk ősi alkotmányát, hogy oly miniszter kor­mányzása alatt, mint Schmerling úr volt, nagy Magyarország fényes országgyűlése csupa mindennapi apróságokkal bíbelődhe­tett volna s minden értékes és életkérdés ki volt hatásköréből zárva. Azonban a ki elol­vasta a császári manifestumot követő pá­tenst, azonnal megértendi, hogy az októberi diploma is osztozik a febr. 26-diki pátens sorsában. Ugyanis, ő Felsége, a szept. 20-ról kelt pátensben, melyet minden miniszter aláirt, tudtul és hirül adván, miszerint: „tekintvén azon elutasithatlan kénytelenséget, hogy a birodalom alkotmányos jogi alakulására maradandó alapokat nyerendök, a magyar korona országaink törvényes képviselőivel a kiegyenlités útjára lépjünk és e végből az illető országgyűléseknek az 1860. október 20-diki diplomát és a birodalmi képviselet­ről 1861 február 26-án kiadott törvényt el­fogadás végett előterjeszszük. „Tekintvén továbbá, hogy egyszersmind ezen okmányoknak átalánosan kötelező biro­dalmi törvény gyanánt való tárgyalása ez által ki van zárva, rendeljük, miniszteri ta­nácsunk meghallgatása után, mint követke­zik, stb.“ A ritkított betűkkel nyomatott soroknak azon értelme van, hogy ezen okmányok (te­hát az okt. diploma szintúgy mint a febr. 26-ki pátens) a magyar országgyűlés elé fognak ugyan terjesztetni, de csak mint ajánlat s a magyar országgyűlés azt nem tartozik úgy venni, mint átalános kötelező birodalmi törvényt, hanem legfölebb mint a kormány indítványát, melyet az országgyű­lés elfogadhat, félrevethet vagy módosíthat, egészen tetszése szerint! Tehát legalább ránk nézve mindkét okmány megszűnt kötelező erővel bírni. Magától értetik, hogy a magyar-horvát­ és erdélyi országgyűlés ezen pro forma tett indítványokat egyhangúlag félreveti. És a kormány legkevésbbé sem fog búsulni indítványának ily sorsa fölött, mi­óta legfelsőbb helyütt, a manifestumban is ki van mondva, hogy a febr. pátens, az élet­ben és gyakorlatban kivihetlen, s csak a népek jogát fenyegető erőszakkal volna va­lósítható. Ilyesmire pedig a Belcredi-Mailáth minisztérium még álmában sem gondolhat! Tehát: szebb jövő hajnala derült fel a hazára. Rég nem mondhattuk ezt. Adja Isten, hogy reményünket az idők folyama minél előbb teljesíthesse. Annyi ma is áll, hogy ügyeink jó kerékvágásba jutottak. Legyünk mérséklettek, és hallgassunk bölcs vezéreinkre. Pest, szeptember 27-én 1865. Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. IMFo Iytatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 kba ; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Klausenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban: Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése. Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Császári nyilatkozvány. Népeimhez! A birodalom hatalmi állását a legfelsőbb államügyek közös tárgyalása által óvni, és a birodalom egységét részei különféleségének figyelembe vétele mellett biztosítva látni, — ez azon alapgondolat, mely 1860. októ­ber 20-diki diplomámban kifejezést talált és a­mely hit alattvalóim javára ezentúl is ve­zérelni fog. A népek joga, törvény­es képviselőik által a törvényhozásban és a pénzügy kezelésénél közrehatni, ez a biztos kezesség a birodalom és az országok érdekeinek előmozdítására nézve, ünnepélyesen meg van adva és vissz­vonhatlanul biztosítva.

Next