Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-10-25 / 43. szám
fjfp" Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. 3Vo Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri ígtatásnál 10 kba , háromszor vagy többszöri ígtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése. Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten ; a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 njkr. WT Rendkívüli előfizetés a Vasárnapi Újság társlapjára, „Politikai Újdonságok“ november—dcczemberi 2 havi és november—jimiusi 8 havi különfolyamára. A jelen mozgalmas idők s különösen a fővárosi s vidéki követválasztások s a küszöbön álló magyar országgyűlés megnyitása oly mértékben ébreszték fel a hírlapok iránti érdekeltséget s olvasás-vágyat, hogy czélszerűnek tartottuk, a „Politikai Újdonságokéra, melyeknek példányszámait már folyó évi október elején tetemesen fölebb emelni voltunk kénytelenek — s miután példányaink most ismét tökéletesen elfogytak — jelenleg ismét új előfizetést nyitni. Előfizetési föltételek: 2 hóra (november — deczember) . . I ft. 8 hóra (november — junius 1869.) . 4 ft. így Gyűjtőinknek 10 előfizetett példány után egy tisztelet-példánynyal szolgálunk. — A pénzes levelek bérmentes küldése kéretik. A Polit. Újdonságok kiadóhivatala (Pesten, egyetem-utcza 4-ik szám alatt). Visszatérés az igazi útra. Még messze vagyunk a követválasztás napjától, de a választási mozgalmak nagyban megeredtek az egész országban. A nép érzi, hogy próbált hűségű hazafiakra lesz szükség, akik nem szoktak megtántorodni. Még Pesten is csak a belváros van azon kellemes helyzetben, hogy a választók kivétel nélkül Deák Ferencz nagy hazánkfia neve körül csoportosodnak. De már a többi négy kerületben a legszenvedélyesebb párt vagy inkább csak személyharcz uralkodik. A Lipótvárosban Kemény Zsigmond, a „Pesti Napló“ szerkesztője ellenében Ráth Károly ügyvéd lépett fel. A Terézvárosban az 1861-t képviselő Gorove István ellenében, egy igen tevékeny párt egy 27 éves fiatalembert, a „sokattudó“ Schwarcz Gyulát léptette fel. A Józsefvárosban Szentkirályi Mór ellenében, az 1861-ki képviselő Szilágyi Virgil, és egy újabb jelölt Erkövy Adolf nevét hangoztatják. A Ferenczvárosban, eddig a közbirodalom Pestvárosa 1861-ki főbirájának Horváth Károlynak személyében központosult. Legújabban Rottenbiller pesti városi polgármesternek is olyan kedve kerekedett a képviselői állomásra, hogy azért kész volna még polgármesteri állomásáról és lemondani. Legalább azt mondta, hogy ha követté választanák, majd meggondolja, a követséget fogadja-e el, vagy lemondjon a polgármesterségről? maga is átlátja, hogy egy embernek két ily terhes munkakör kissé nagyon sok. Ami a vidéket illeti, olvasóink alább számos tudósításra s eredeti levelezésre találnak, melyekben a választási mozgalmak röviden vagy terjedelmesebben leírva vannak. Örömmel tapasztaljuk, hogy a nép nem hallgat a nagy szavakra és túlságos ígéretekre, hanem főleg azt keresi: ki a próbált hazafi, ki állotta meg a gátat veszedelmes időkben ? Ki az, a ki nem tántorodott meg, amidőn úgy látszott, hogy minden veszve van, s a prédára szálló vészmadarak elhitetni akarák velünk, hogy e nemzet önállóságának és szabadságának jövendője nem lehet. Pedig vagyunk, akik századok óta voltunk ; nem nagy számú, de erélyes, kitartó, ha kell makacs és merész nemzet, mely ma erősebb mint az utóbbi három század óta bármely időben volt. Ezelőtt tulajdonkép csak a nemesség volt a politikai nemzet; ma már néppel, és velünk tartó hű polgársággal is birunk, amint ezt a kemény megpróbáltatások korszaka bebizonyítá. Immár gyorsan közeledünk az országgyűlés megnyitása felé. Bizonyos, hogy az 1866-os év nagyszerű korszakot képezen a nemzetünk történetében. Vannak, akik nagyon félnek, hogy tekintve a nyomasztó viszonyokat, a nemzet nagyon is bőkezűleg ajándékozná el ősi jogait. Sokan hozzáteszik, hogy bármit írjunk ma törvénykönyvünkbe, mihelyt kedvezőbb idők köszöntenek be, az 1848-as törvényeket, szintén rendes törvényhozás útján ismét egész teljeségükben helyreállíthatjuk. Annyi bizonyos, hogy az újabb korban a magyar nemzet igen szomorú tapasztalásokat szerzett. A midőn az 1848-as törvények kir. szentesítés után létrejöttek, mindnyájan azt hittük, hosszan tartó boldog és nyugalmas idők következnek be. Akkor még nem jutott senkinek eszébe, hogy lehet oly világ, melyben valamely kormány egyoldalúlag, az országgyűlés meghallgatása nélkül kereken kimondja, hogy ezen törvényeket nem ismeri el. Mennyi minden következett ezen egy félrelépésből. Kitértek a törvényes útról, s aztán egyik bonyodalomból a másikba keveredtek. Azon perez óta lábaik alól a biztos alap elsodródott, s a levegőbe épiték váraikat. Hol van ma a márcz. 4-ki (1849) osztrák alkotmány ? Még mielőtt életbe léptetett volna, ugyanazon oktrojálás utján, melyen létrejött, egyszerűen eltöröltetett. Hol van ma Bach bárónak absolutismusa, és az egész birodalmat egy kalap és egy mundér alá központosító bureaucratiája ? A Comitatsvorstandok, Stuhlrichterek és Bezirkerek úgy elenyésztek, mint a tóból a kígyók, békák, ha a nap melege kiszárította, vagy az értelmes gazda keze lecsapolta onnan a vizet. Hogy megijedtünk egyszer a febr. 26-diki pátenstől, mely Magyarországot 85 követi székkel egyszerűen beparancsolta a bécsi Reichsruthba! De mert apáinktól úgy hallottuk, iskoláinkban úgy tanultuk, hogy törvény csak az, amit az országgyűlés határoz és a király szentesít, azt feleltük Schmerling úr felszólítására : Tartsd meg uram magad, saját embereiddel Reichsvátodat, mi csak országgyűlésünket ismerjük el törvényhozó hatalomnak. Schmerling úr csakugyan megtartotta Reichsráthját, rakásra csinálta az adósságokat, roppant adókat vetett ki, de azt kellett tapasztalnia, hogy úgyszólván minden krajczárt az adóból katonai exekutióval kell behajtania. Csodálom, hogy ezt csak négy esztendő után vette észre. Ezóta Schmerling urat is odébb állították, búcsúszó nélkül, s végre szept. 20-kán megkapta a febr. pátens is a kegyelemdöfést, azaz felfüggesztették és betették a levéltárba, ahol több ily bámulni való ritkaság, a sok konstitutio-adás, konstitutio-visszaverés, diploma, pátens, s a pátens „siszkozás“ egy rakáson fekszik, intő például az utókornak, hogy az ember, ha egyszer kirontott a törvényes kerékvágásból, csak vaktában jár a szédítő örvények szomszédságában, mindaddig, míg végre egy jó barátja kézen ragadja s visszavezeti az útra, melyet bár soha el nem hagyott volna. _____________