Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-08-01 / 31. szám
de tán nem lesz érdektelen, ezen csatáról némi közelebb tudósítást nyerni, a azért sietek önnek a főbb jelenetekről, mint szemtanú, néhány adatot közleni. Szerdán délben, július 1- án Tegetthoff tengernagy Lissából távirati sürgönyt kapott, hogy az egész olasz hajóraj az ottani várat ágyúzza; haditanács tartatván, a nagy távolságnak és az osztrák hadihajóknak az olaszokhoz képest sokkal csekélyebb számának daczára, elhatároztatott, a polai biztos kikötőből a sziget megmentésére útnak indulni. Az osztrák hajóraj, mely hét pánczélos és öt fafregátból, egy liniasorhajóból, egy korvettéből, nyolcz kisebb ágyús hajóból és négy aviso-gőzösből áll, csütörtökön délben valóban útnak indult, és a százhatvan tengeri mérföldnyi hosszú utat — nem a legkedvezőbb körülmények között (mert az erős Sirocco szél, mely a későbbi csata lefolyta alatt is dühöngött, az egész tengert feldúlta) — húsz óra alatt megtette, úgy hogy pénteken reggel, nyolcz óra tájban czéljától csak három-négy tengeri mérföldnyi távolságra volt. Az olasz hajóraj, mely, mint későbben hallottuk, épen készülőben volt, csapatait a sziget elfoglalása végett partra szállítani, mindjárt élénkbe jött és tíz órakor a csatát megkezdte. Hajóink a legnagyobb bátorsággal és gyorsasággal közeledtek az olasz hajókhoz és csak hatszáz ölnyi távolságban feleltek az olasz ágyukra. Alig tartott a csata félóráig, a „főherczeg Ferdinánd Miksa“ nevet viselő pánczélos hajó parancsnoka, Steinek őrnagy neki indult a sokkal nagyobb ,,Re d’Italia“ nevű olasz pánczélos hajónak azon igyekezettel, hogy a tenger énekére fúrja. Ez oly ügyességgel vitetett végbe, hogy a „Re d’Italia“ azonnal sülledni kezdett, sőt percz múlva még csak árboczainak csúcsai sem látszottak ki! — Borzasztó szép látvány volt, midőn a szép és nagy olasz pánczélos hajó, a másiktól oldalra döntve, a tenger hullámaiban elmerült, eltemetvén magával száz meg száz reményteljes életet! — Ezen esemény mély benyomást látszott tenni az egész olasz tengeri hadseregre; e pillanattól kezdve tüzelése mindig gyengébb lett, annál is inkább, mert egy másik olasz pánczélos hajó égni kezdett, és valóban egy óra múlva roppant durranással légbe is röpült, mi az ütközet kimenetelére döntő volt, mert az olasz hajóraj, mely ezenkívül is sokat szenvedett, lassan- lassan visszavonult. Az osztrák hajóraj lobogó zászlókkal a lissai kikötőbe vonult, hol nagy örömmel fogadtatott a népség és katonaságtól, mely utóbbi hősiesen védte a valóban igen csekély erődöket. Ezek nagyobbrészt még az angolok idejéből származnak, és az osztrák kormány mindeddig a sziget iránt koránsem viseltetett azon gonddal, melyet roppant fontossága érdemel, úgy hogy a hajóhad közbejövetele, valamint győzelme nélkül, valóban veszve is lett volna. A halottak (34) és sebesültek (122) száma, az ütközet hevességéhez és a győzelem nagyságához képest csekélynek mondható, valamint a hajók is — a liniasorhajó kivételével, mely négy olasz pánczélos hajótól körülvéve, elszánta magát, egynek neki rohanni és ez alkalommal orrát és árboczát elvesztette, könnyen helyreállítandó károk — a rettentő ágyúzástól aránylag igen keveset szenvedtek. Az osztrák hajóhad ezen fényes és bátor tettével világosan megmutatta, hogy sokkal nagyobb életképességgel bír, mint sok oldalról hitték, és remélendő, hogy ezentúl kifejlődésére és megerősítésére több gond fog fordíttatni, mint eddig. V. A békealkudozások. Az „Ostdeutsche Post“ írja: Ausztria három delegátusa jelenleg a porosz király főhadiszállásán van Nicolsburgban. A személyek választatása, kik az alkudozások vitelével bízattak meg, arra mutat, hogy Ausztria részéről hajlandók békét kötni. Degenfeld grófról a volt hadügyminiszterről évek óta tudva levő dolog, hogy A Poroszországnak nem elvileges ellensége, s már 1859. előtt ajánlotta a Poroszországgal összetartást, habár a szövetségi elnökség árán is. Károlyi gr. követ volt a berlini udvarnál, s habár az utóbbi hónapokban épen nem a legjobb lábon állott Bismark gróffal, mégsem mondhatni róla, hogy a királyi család iránt bizonyos mértékben rokonszenvvel ne viseltetnék, a mi rendesen úgy szokott lenni azon követeknél, kik valamely udvarnál számosabb évet töltvén, mintegy beleélik magukat az ottani viszonyokba, s a királyi családnál is kedvelt ember volt Károlyi gróf. Ezen két alkudozó választásánál tehát nem tagadható a czélzatos szándékosság. Ami Brenner bárót illeti, az tulajdonképen nem politikai egyéniség, hanem derék, tudományos, dolgozó személyiség, aki már hasonló helyzetekben dicséretesen kitett magáért; az is meglehet, hogy ez alkalommal a békeelőzetek pénzügyi oldalát képviseli, mert hiszen a villafrancai békekötés után is ő volt megbízva a gazdasági kérdések rendbehozásával Milanóban. A munkafelosztás tehát az lenne a három osztrák alkudozó között: Degenfeld gr. képviselné a fegyverszünet katonai részét, Károlyi gr. a politikait, Brenner b. pedig a pénzügyit. Hogy ezen három úr a porosz táborba ment, s hogy mindegyike külön megbizatással is van felruházva a közös küldetésen kívül, ebből az lehet következtetni, hogy a fegyverszünetet fegyvernyugvássá szeretnék kiterjeszteni. Hogy Pfordtenuris elutazott a porosz főhadiszállásra, az még inkább megerősíti e nézetet. A „Debatte“-nak egyik helybeli tudósítója írja: A Reuter féle iroda egy londoni távsürgönyt juttatott a közönség tudomására, mely a békeelőzetekre vonatkozó verziót tartalmaz. Az itt érintett állításokat illetőleg rendkívüli tiszteletreméltó diplomatiai forrásból a következő bővebb felvilágosításokat vettem, u. m.: 1) A délnémet unió vagy Ausztria, vagy Bajorország vezetése alatt fog megalakulni. Az első esetben Poroszország nem akar ráállni, hogy ezen unió államai a parlamenten képviselve legyen , hanem azt kívánja, hogy csak a két német szövetség között létezzék nemzetközi összeköttetés. 2) Hanem maga ezen délnémet unió szolgáltat nehézségeket, és pedig Baden állásánál fogva, amely fekvésénél fogva a déli államokhoz tartoznék, de nem szeretné, hogy Poroszország lemondjon róla. 3) Hannover és Kurhessen nem hajlandók Poroszországnak, — hahogy ezt az követelné — területrészeket engedni át s nem akarják magukat a porosz hegemónia alá vetni. 4) A nevezett államok és Szászország részére, melyek oly nagy áldozatokat hoztak, biztosítékokat óhajt Ausztria, ahol ezen államok önállósága forog szóban. 5) Északi Schleswigben a választóvonalt az Alpenrade-Tondern-Hoyer-vonal fogná képezni. Egyébiránt annak végleges eldöntése végett, hogy Holstein és déli Schleswig porosz, Észak-Schleswig pedig dán legyen, a lakosság meg fogna szavaztatni, természetesen csak úgy propter formám.“ A Károlyi gróf által megerősítés végett bemutatott béke-előzmények tartalmáról írja a félhivatalos „Debatte“: „Ausztria kilép a Bundból. Észak-Németország Poroszország vezérlete alatt alakul. A déli, Majnán innen fekvő német államok Poroszország által tervezett egyesülését Bajorország vezérlete alatt Ausztria nem ellenzi. „Poroszország kikerekítések czime alatt területátengedését kívánta Siléziában, öszszesen 40 négyszög mérföldet mintegy 100,000 lélekkel. E kérdés azonban végleges megoldásra talált császár Ő Felsége határozott nyilatkozatában: „Egy talpalatnyi földet sem, egy lelket sem.“ Ellenben fölvétetett az előzetek közé a hadi költség kárpótlásfizetése, mely, eredetileg Poroszország által 40 millió tallérnyi magasságban követeltetvén, az alkudozások folyamában, különösen Benedetti franczia követ erélyes közvetítése folytán 20 millióra szállíttatott le. „A porosz csapatok visszavonulása az osztrák birodalom országaiból rögtön megkezdődik a kiindulással Alsó-Ausztria és Magyarországból egy demarcationális vonal mögé, melynek pontjaiul említik Egert, Pilsent és Tábort. Ez ügy további folyamáról azonban még semmi közelebbit sem tudtunk meg. Az osztrák terület kiürítése oly mértékben következik be, a mint halad a fennebb említett kárpótlás kifizetése s ennek teljes lefizetésével a kiürítés végleg kiviendő. „Mint másodrangú kérdések a végleges békealkudozásoknak maradnak fenntartva egy glatz-wildenschwerzi vasút építése és a boroszlói egyházkerületi kérdés szabályozása. „A német államok, melyek a Poroszország elleni háborúban résztvettek, Szászország kivételével, külön alkudoznak Poroszországgal. Szászország szintén belép a Poroszország vezérlete alatt álló észak-német szövetségbe. A Poroszország által emelt igények Lipcse és más szász országrészek birtoklására ismét elejtettek. Szászország integritása fenntartatik. „Mint tudósítónk állítja, az Olaszország és Ausztria közt fennforgó kérdések nem vonattak az alkudozások körébe, miután Poroszország kizárólag a maga számára alkudozik, írja ugyanegy más levelezőnk, hogy a hadi kárpótlást, melyet Poroszországnak fizetni kell, Olaszország fogja viselni, mely ezen, a várnégyszögért fizetett kárpótláson kívül még Velencze lakosságának megfelelő mennyiséget vállal el az államadósságból; hiszszük is, hogy az Olaszországgal kötendő egyezményben az oly feltételek, mint a fennebb érintettek, fel fognak vétetni. Azonban e tudósítások még megerősítésre várnak, s okunk van ragaszkodni azon állításhoz, hogy a nikolsburgi alkudozásokba csak Ausztriának Porosz- és Németországházi viszonyára vonatkozó kérdések vetettek fel.“ — A félhivat. „Debatte“ írja ugyancsak a békeelőzetekre vonatkozólag vasárnapi számában f. hó 29-dikéről: „Ő Felsége ma — szombaton — a Nikolsburgban megállapított békeelőzeteket elfogadta, és Károlyi gróf, mint a császári megerősítés megvivője visszatért Nikolsburgba. Az egyezmények tartalmáról hozott tudósításainkat kiegészítőleg közlik velünk, hogy az általunk tegnap említett demarcationális vonal meghosszabbíttatik Neuhaus, Znaim, Napagedl és Oderbergen át, s hogy az osztrák területen álló poroszok a fegyverszünet tartama alatt saját költségükön látják el magukat. Még e közlésnél is sokkal hiányosabbaknak látszanak előttünk az előzetek tartalmáról hozott tudósítások, hogysem kimerítőbb publicistikai fejtegetések tárgyát képezhetnék. Ami az Olaszországgal folytatott alkudozásokat illeti, azt halljuk, hogy azok szintén Nikolsburgban és pedig az osztrák teljhatalmazott és Govone olasz tábornok közt fognak tárgyaltatni. Poroszország nem vesz részt a tanácskozásokban, miután Olaszország irányábani kötelezettségei alól felmentve érzi magát. Az Olaszországgal kötött szerződés Poroszország kötelességévé, tette, a harczot Velenczének Ausztriától 382