Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-14 / 7. szám
f eleshetik. Továbbá pártolták az indítványt: b. Wenckheim Béla, Zichy Henrik, Bartakovics Béla egri érsek, b. Wenckheim László, b.Rudits József, bácsi főispán, Fiath Ferencz főispán, gr. Szécsen Antal, gr. Szapáry István, Zichy János. A felirat ellen szóltak Pálffy József gróf után: b. Vay László, b. Eötvös Dénes, gr. Andrássy Manó, gr. Haller Sándor, b. Splényi Henrik, Tomcsányi, csongrádi főispán, gr. Károlyi György, gr. Mikes János és báró Gerliczy. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, Festetich György indítványa 133 szóval 53 ellen elfogadtatott, s igy a felsőház külön válaszfeliratot szándékozik felküldeni. A bécsi lapok a magyar válaszfelirati javaslatról. (Osztrák félhivatalos nyilatkozat a magyar minisztérium helyreállítása, ellen.) A „Wiener Abendpost,“ mely az osztrák kormánynak bevallott félhivatalos közlönye, Magyarország jogos követelései ellen egy czikket hoz, mely egész terjedelmében igy hangzik: — „A válaszfelirati javaslat, melyet a magyar követi tábla (sic) elé a bizottmány terjesztett, ismeretes az olvasók előtt; a verziók és konjektúrák, melyek hetek óta kiinduló pontot vétettek, immár elnémultak. Ezen versióknak és konjektúráknak kell felróni, hogy az authentikus szöveg sok oldalon oly érzelmeket keltett, melyek elkezdve a meglepetéstől egész a kedvezőtlen hatás fokáig vizetnek. Azonban semmikép nem indokolható tévedés volna föltenni, hogy a válaszfelirat azon körökre nézve, melyekre legelsősorban is hatnia kell, csak távolról is hasonló benyomást okozott volna. A kormánynak azon öntudatban kell élni, hogy a magyar nemzet egyhangúlag óhajtja a kiegyezkedést; hogy ezen kívánságával szent komolysággal bír, mert súlyos bajainak egyedüli gyógyszerét is csak ebben keresi, s ettől várja sikeres kifejlődését. „A legutóbbi idők több igen fényes manifestatiokat mutatnak fel, mintsem a nemzet legális érzelmeinek őszinteségéről kételkedni lehetne, s a nemzet legnemesebb fiai e kívánatnak oly gyakran adák világos jeleit. Az országgyűlés (Landtag) a nép bizalmától megtisztelve, s kitüntetve a monarcha bizalma által, hivatva van ezen átalános öntudatot kifejezni, minden alkalommal, különösen pedig, a midőn tiszteletteljes hódolattal a trón lépcsőihez közeledik. A válaszfelirati javaslat bizonyítékot nyújt, hogy az ország képviselői, ezen magas missio öntudatával bírnak, s hogy a pillanat jelentőségét egész történelmi nagyságában, amint az a nemzet létezésére nézve döntő befolyással bír, teljesen felfogják. Ezen helyes nézettől elvárni tehát, hogy nem tagadják meg annak elismerését, miszerint a bizottmány válaszfelirati javaslatában oly követelések foglaltatnak, melyek az átalános állami feladatokkal ellenkezésben állnak, holott ezen feladatok védelme az osztrák államférfiak (sic) első és legfőbb kötelessége. A rövid idő, mely a válaszfelirati javaslat első közzététele óta lefolyt, valamint a mű terjedelme és hordereje lehetlenné teszi nekünk, hogy már ez órában minden postulátumot egyenként bírálat alá vegyünk. De annyit már most is kimondhatni vélünk, hogy a saját felelős minisztérium követelése, s a municipiumok helyreállítása olyan dolgok, melyek a megnyerhető dolgok mértékét túlhaladják. Azon ünnepélyes nyilatkozat, melyet a magyar „Landtag“ decz. 14-én hallott, s amelyben a Reichseinheit magán való föntartása, és annak megoszthatlan integritása, mint legfőbb osztrák államelv proklamáltatik, a bizottmányt arra kellett volna bírni, hogy elhagyja azon kérelmet, melynek megadása az államnak megosztásával majdnem egyenlő. Ugyanezen értelemben az 1848 diki törvények helyreállítását, azoknak előleges revisiója nélkül oly kívánatnak kell kijelentenünk, melyre nézve már csak azok szomorú következményeinek emléke is elég lett volna azt elhagyni. „Azonban részünkről nem ismerjük félre azon körülményt, hogy ezen javaslatra csak a ház voluma adhatja meg a felavatást. Megelégedéssel ismerjük el ezen javaslat óvatos, mérsékelt és szenvedélytelen hangját, mely megfelel Magyarország azon legális magatartásának, melyet tanúsít. Most már nem állnak szemközt a merev elvek, mint a jogeljátszás és a jogfolytonosság tanai, melyek hajthatlanul egymás ellen álltak. A bizalmatlanság férge már nem rág azok keblében, akik hivatva vannak szavaikat felemelni. „És ez okból nem tudunk lemondani a reményről, hogy az országgyűlés kebelében azon megfontolás is érvényre kerül, mely különbséget teend a lehetőségek és megadhatók között, s oda fog működni, hogy a javaslatból mindaz kilökettessék (eliminben), amik a legfőbb államtekintetekkel — melyek az ország valódi javát is képezik — ellenkeznek, s így lehetővé tétessék a feliratnak oly alakot adni, hogy az valódi emanatiója legyen még a feliratban is kifejezett azon törekvésnek, hogy a király alkotmányos akarata s a nemzet jogosult kivánata teljes öszhangzásban valósítható legyen. Akkor azonban a jogosult kivánatoknak olyanoknak is kell lenni, melyeknek teljesítése által az „oszthatlan együvé tartozás“ s a legfelsőbb uralkodóház kormánya alatt álló országok, s igy az összesnek nagyhatalmi állása tartósan megalapittathassék.“ A „Wanderer“ írja: „A „Wiener Abendpost“ az 1848-ki törvényeket csak „ Beschlüsse “-knek nevezi, mintha az aláírás és pecsét, nem V. Ferdinándtól származnék , aki Magyarország királya volt. Azt sem hiszszük, hogy a magyar országgyűlés sem fogja a „Wiener Abendpost“ megvigasztalása végett, azon két fő követelést a föliratból eliminálni. De annyit tudunk, hogy a felelős minisztérium megtagadása által a kormány eltaszítja magától az ország roppant többségét, a szabadelvű pártot. Ha pedig a municipiumokat sem akarja helyreállítani (ugyan mit akar akkor ?), ezen esetre az a konservatívok támogatására sem számíthat, s épen nem képzelhetni, miben lesz ezen kormány alkotmányos? Így volt ez Bach és Schmerling alatt is, de hol van akkor az új aera? Roszabb szolgálatot nem tehettek volna Majláth urnak, mint ezen czikkel.“ — A „Debatte“ a „Wiener Abendpost“ nyilatkozatáról írja: „„Már most kimondhatni véljük, hogy a felelős minisztérium s a municipiumok helyreállítása oly követelések, melyek a megnyerhető dolgok mértékét túlhaladják.““ Ezt írja a „Wiener Abendpost“. „A „Wien Abendpost“ nyilatkozatairól szokásban van azt tartani, hogy magasabb sugalmazásból erednek, könnyen magyarázható tehát, hogy az ily nyilatkozat mindenütt nagy hatást, sőt aggodalmakat idézhet elő. „De mint kell ezen kategorikus tagadó szót érteni? Ha ezen nyilatkozatból csak azon közvetítő záradék maradt ki, hogy a minisztérium és a municipiumok helyreállítása csak az 1848-diki törvények revisiója előtt lehetetlen, akkor értjük e beszédet, s ily hang beillik egy félhivatalos lapba. „Ha azonban a megtagadás egyenesen az elv ellen volna intézve s a kormány föltétlenül visszautasítaná a felelős minisztérium s a municipiumok helyreállítását, akkor a fölmerült aggodalmak valóban igazolva vannak, s a félhivatalos lap időelőtt beavatkozott az országgyűlési alkudozások ügyébe. „Azonban ultimátumokkal a kérdéseket megoldani nem lehet. Ilyen ultimátum volna azt követelni Magyarországtól, hogy két igen jogos követeléséről örökre lemondjon. „Igaz, hogy oly minisztérium, mint az 1848-as törvények határozzák meg, kettészakítaná az összes államot. Épen ily helyes lesz azon követelés is, hogy Magyarország revideálja ezen törvényeket, amint ezt tenni ígérkezik is. De azt mondani, hogy egy magyar minisztérium már magában véve, még a közös ügyek rendezése után is lehetlenség, oly állítás, melyet előbb be kellene bizonyítani. Ha az ily állítás a kormánytól származnék, nem volna egyéb, mint egyike azon ultimátumoknak, mikre Magyarország egyhangú oppositióval szokott felelni. A „Wiener Abendpost“ nem hozott e tekintetben újabb megnyugtató felvilágosítást, de a „Debatte“ reméli, hogy a kommentár nemsokára következni fog.“ 74 A hivatalos lap megretirál! A febr. 12-ei „Wiener Abdp.“ napi szemléjében, a magyar felirat-javaslatnak közelebb,általa hozott taglalására vonatkozólag így nyilatkozik : „Nem kis megelégedésünkre szolgál konstatálhatnunk, miszerint a dolgok állásának általunk nyilvánított felfogása mindenütt helyesléssel találkozott, ahol a mérsékeltség és nyugodtság nem engednek zavaró befolyást gyakorolni a legfőbb állami jóllét valódi felismerésére. „Noha ezt a lajtántúli közlönyökről vonatkozólag is felteszszük, sajnálkozásunkra mégis azt kell látnunk, hogy a küzdelem hevében nem tartják érdemesnek a fáradságra, ami nyilatkozatainkat kellő figyelemmel szemügyre venni. Csakis így magyarázható meg, hogy egyes lapok, taglalatunk azon részét, amelyben mi a saját felelős minisztérium és a minicípiumok helyreállítása kívánását elérhetlennek állítottuk, úgy értelmezték, mintha mi nem ezen kívánatoknak egyidejűségükre helyeztük volna a hangnyomatot, hanem elkülönítve mindegyiket elérhetlenek állítottuk volna. „Hogy a municipális intézményeknek régi alakjukban újra életbeléptetése által átalában minden végrehajtó hatalom, s e szerint a netaláni saját felelős minisztérium is meg fog zsibbasztatni, ezen nézetünket nemcsak a bécsi sajtó sokkal nagyobb része osztja, hanem támogatja azt számos mély belátása s higgadt megfontolású minden pártbeli magyar államférfiak sokszorosan nyilvánított ítélete is.“ — Az „Abendpost“ az utolsó magyar országgyűlés tapasztalataira utal. ________ HETI KRÓNIKA. Németország. — (Osztrák-porosz súrlódások; Bismark előretörő tervei.) A porosz külügyminisztériummal közvetlen összeköttetésben levő személyek bizonyossággal állítják, hogy Bismarknak Poroszország és Schleswig-Holstein személyi unióját tárgyazó programmja már meg van állapítva körvonalaiban. A diplomatiai összeveszés Ausztriával megindult .