Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-23 / 21. szám
A legújabb tudósítások. Mint a háború kitörésének végperczeiben történni szokott, az úgynevezett semleges hatalmak most is valami kongresszus-félét akarnak összehozni. Így volt ez 1859-ben is, azon különbséggel, hogy most senkinek sem jut eszébe a kongresszus megnyitása előtt a kölcsönös lefegyverkezés kérdését csak távolról is érinteni. E pillanatban, három nagyhatalom már másfél millió katonát gyűjtött táborba, s képzelni sem lehet, hogy az illetőknek még kedvük lehetne haszontalan alkudozásokba bocsátkozni, mielőtt a fegyver hatalma döntött, s a harcz koczkája az egyik vagy másik félt engedékenységre nem kényszerítette. Másrészről meg kell gondolni, hogy a kongresszust Napóleon császár indítványozza. Ö aki alig várja, hogy a németek egymás között hajba kapjanak, s aztán akármely ürügy alatt a valóságban is széttépje az 1815-diki szerződéseket s Francziaország határait a Rajnáig kiterjeszthesse. Ezekből a kongresszusra vonatkozó indítvány úgy van fogalmazva, hogy azt úgyszólván egyik hatalom sem fogadhatja el. Poroszország félreveti az indítványt, mert az van benne, hogy a schleswigholsteini nép átalános szavazással maga határozza meg, hogy Poroszországhoz akar-e tartozni, vagy külön kisebb német államot alkotni az Augustenburgi herczeg uralma alatt? Olaszország nem fogadhatja el a kongresszust, mert ha az alkudozások folytán Velenczét megnyerné, kötelezné magát a pápa mostani birtokait biztosítani s igy Róma leírásáról lemondani. Ausztriának sem kell oly kongresszus, mely Velencze átengedését kívánhatja kellő kárpótlás nélkül. Tudva van ugyanis, hogy nincs Európában oly tartomány, melynek ura nem volna, és egyik fejedelemtől sem lehet kívánni, hogy lemondjon trónjáról vagy országának jelentékeny részéről csak azért, hogy Ausztria kárpótlást nyerjen Velenczéért. Elvégre Oroszországnak is borsózhatik a háta oly kongresszustól, melyben a lengyel kérdés napirendre hozatala sem maradhat el. Ha tehát a sorban nevezett kérdéseket mind mellőzni kellene a kongresszuson, átláthatjuk, hogy a kongresszusnak tulajdonkép tárgya sem volna. Mind a mellett pünkösd másodnapján Szászország hivatalos lapja, a Drezdai újság azon meglepő hírt hozta, hogy a kongreszszust minden hatalom elfogadta s az illető követek a legközelebbi pénteken már első ülésüket tartják Párisban. Ezen feltűnő újdonság azonban minden erejét elveszti a bécsi „Korrespondenz Bureau“-nak következő megjegyzése által : „Nagyon kétkedünk, hogy a dolgok már ennyire jutottak volna, miután e hírt megerősítő közlemények Bécsbe nem érkeztek.“ Tudnunk kell, hogy a nevezett kőnyomatú lap, mely a napilapokat a távirati tudósításokkal szokta ellátni, a kormány felvigyázata áll, amint ezt, a felebbi félhivatalos megjegyzés modora is eléggé bizonyítja. Ennyit a kongresszusról. Valószínű, hogy ezúttal utoljára untattuk vele olvasóinkat, s egyik közelebbi találkozásunk alkalmával, már a bekövetkezett tettek elbeszélésével szolgálhatunk. Különben is „nyílt titok“, hogy a harcz kitörését jóformán csak azon körülmény hátráltatja, hogy a küzdeni vágyó felek még nem végzették be harczkészületeiket, s a roppant seregek legtetemesebb részét még csak most hordják lakásra a vasutak, az egymást kergető vonatokban, éjjel és nappal. A pünkösdi ünnepek után, hétfőn és kedden, lapok nem jelentek meg, a régibb levelezések pedig, a mostani válságos időkben, ha csak pár napig is hevernek, azonnal elavulnak. A helyzet válsága gyors lépésekkel halad előre, s azért ezúttal csak a legfrissebb távirati jelentések elsorolására szorítkozunk. Triesztből, az Adriai-tenger partjáról, máj. 21-ről távírják, hogy Anconában nagy készületek vannak, mert a 40 hajóból álló olasz hajóhad legközelebb oda fog érkezni. Eddig az olasz flotta hajói jobbára az Adriai-tenger nyugati részeiben horgonyoztak. Más tudósítások szerint már észrevették, hogy négy olasz fregatt a dalmatiai partok mentében evezett el. Szentpétervárról a félhivatalos „Journal de S. Petersbourg“, melyet a kormány az orosz nyelvet nem értő külföld számára nyomat, máj. 20-án szükségesnek látta a következőket tudtul adni a világnak : „Nem igaz a hír, hogy az orosz czár tanácsolta volna Ausztriának Velencze átengedését, de az sem áll, hogy Oroszország segítséget ígért volna Ausztriának a poroszok ellen.“ — A távirati sürgöny többi része csak a régi kopott nótát ismétli, hogy mennyire igyekszik Oroszország a békét föntartani. Oly szójárás, melynek a mai világban semmi becse sincs. Forduljunk kelet felé. A távírda az egyesült Dunafejedelemségekből is fontos tudósításokat hozott. Nagy volt az ijedség Bukarestben, hogy a török hadak egy része már megérkezett a Duna partjára, s készületeket tesz az átkelésre. A kormány nem bír elég erővel a túlnyomó számmal közeledő ellenség csapatait visszaverni, s a Dunát megvédeni, azért gyenge csapatait visszavoná Azután hét millió piasztert vagyis hétszázezer forintot kért az országgyűléstől a főváros védelmére összejövendő tábor föntartására. Egy nappal később távirják Bukarestből, hogy Hohenzollern herczeg, az újonan választott fejedelem, már megérkezett Oláhországba, s Turnu Severinben szállott meg. A bukaresti kormányt maga a herczeg értesitő jöveteléről s a helytartóság két tagja Golesco és Haralambi, tiszteletére siettek. Ezen távirati tudósítást a fönebb nevezett „Korr. Bureau“ hozza. Hitelessége felől tehát nem igen kételkedhetünk. Mindamellett igen feltűnő esemény ez, miután még sehol sem olvastuk , hogy Hohenzollern herczeg, aki a porosz királyi család mellékágának ivadéka, s eddig mint hadnagy szolgált a porosz gárdánál, a megválasztást elfogadta volna. Arról sem volt tudósítás, hogy a herczeg állomását elhagyta, s Bécsen, Pesten keresztül, gőzhajón, vagy vasúton , nyíltan az Alduna vidékére leutazott volna. Történhetik különben, hogy a herczeg épen azért nem fogadta el eddig a fejedelemséget, mert mint „ilyen“ nem illett volna átutaznia Ausztrián, vagy Törökországon át,vagyis oly államok területén, melyek őt Románia fejedelmének el nem ismerik s hihetőleg nem is lesznek vele nagy barátságban. De hogy most, a midőn román földre lépett, a fejedelemséget csakugyan elfogadja s a kormányt átveszi, arról senki sem kétkedhetik. Később majd felvilágosítást nyerhetünk e rejtélyesnek látszó történetke felöl s megtudjuk, hogy teremhetett egyszerre s véletlenül Károly herczeg Turnu- Severinben. ____________ Pest, május 23-án 1866. ) LV" Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok égyütt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 5 ft. 'WfH Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 1 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halábozott petit sorára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál sokrba, háromszor- vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban Jaeger könyvkereskedése; Hécsben: Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr.