Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-23 / 21. szám

A legújabb tudósítások. Mint a háború kitörésének végperczei­­ben történni szokott, az úgynevezett semle­ges hatalmak most is valami kongresszus-félét akarnak összehozni. Így volt ez 1859-ben is, azon különbséggel, hogy most senkinek sem jut eszébe a kongresszus megnyitása előtt a kölcsönös lefegyverkezés kérdését csak távolról is érinteni. E pillanatban, há­rom nagy­hatalom már másfél millió kato­nát gyűjtött táborba, s képzelni sem lehet, hogy az illetőknek még kedvük lehetne ha­szontalan alkudozásokba bocsátkozni, mie­lőtt a fegyver hatalma döntött, s a harcz koczkája az egyik vagy másik félt engedé­kenységre nem kényszerítette. Másrészről meg kell gondolni, hogy a kongresszust Napóleon császár indítvá­nyozza. Ö­ a­ki alig várja, hogy a németek egymás között hajba kapjanak, s aztán akár­­mely ürügy alatt a valóságban is széttépje az 1815-diki szerződéseket s Francziaország határait a Rajnáig kiterjeszthesse. Ez­ekből a kongresszusra vonatkozó indítvány úgy van fogalmazva, hogy azt úgyszólván egyik hatalom sem fogadhatja el. Poroszország félreveti az indítványt, mert az van benne, hogy a schleswig­­holsteini nép átalános szavazással maga határozza meg, hogy Poroszországhoz akar-e tartozni, vagy külön kisebb német államot alkotni az Augustenburgi herczeg uralma alatt? Olaszország nem fogadhatja el a kon­gresszust, mert ha az alkudozások folytán Velenczét megnyerné, kötelezné magát a pápa mostani birtokait biztosítani s igy Róma leírásáról lemondani. Ausztriának sem kell oly kongresszus, mely Velencze átengedését kívánhatja kellő kárpótlás nél­kül. Tudva van ugyanis, hogy nincs Euró­pában oly tartomány, melynek ura nem volna, és egyik fejedelemtől sem lehet kí­vánni, hogy lemondjon trónjáról vagy or­szágának jelentékeny részéről csak azért, hogy Ausztria kárpótlást nyerjen Velen­­czéért. Elvégre Oroszországnak is borsózha­­tik a háta oly kongresszustól, melyben a lengyel kérdés napirendre hozatala sem maradhat el. Ha tehát a sorban nevezett kérdéseket mind mellőzni kellene a kon­gresszuson, átláthatjuk, hogy a kongresszus­nak tulajdonkép tárgya sem volna. Mind a mellett pünkösd másodnapján Szászország hivatalos lapja, a Drezdai újság azon meglepő hírt hozta, hogy a kongresz­­szust minden hatalom elfogadta s az illető követek a legközelebbi pénteken már első ülésüket tartják Párisban. Ezen feltűnő újdonság azonban minden erejét elveszti a bécsi „Korrespondenz Bu­reau“-nak következő megjegyzése által : „Nagyon kétkedünk, hogy a dolgok már ennyire jutottak volna, miután e hírt meg­erősítő közlemények Bécsbe nem érkeztek.“ Tudnunk kell, hogy a nevezett kőnyomatú lap, mely a napilapokat a távirati tudósítá­sokkal szokta ellátni, a kormány felvigyá­zata áll, a­mint ezt, a felebbi félhivatalos megjegyzés modora is eléggé bizonyítja. Ennyit a kongresszusról. Valószínű, hogy ezúttal utoljára untattuk vele olva­sóinkat, s egyik közelebbi találkozásunk al­kalmával, már a bekövetkezett tettek elbe­szélésével szolgálhatunk. Különben is „nyílt titok“, hogy a harcz kitörését jóformán csak azon körülmény hátráltatja, hogy a küz­deni vágyó felek még nem végzették be harczkészületeiket, s a roppant seregek leg­tetemesebb részét még csak most hordják lakásra a vasutak, az egymást kergető vo­natokban, éjjel és nappal. A pünkösdi ünnepek után, hétfőn és kedden, lapok nem jelentek meg, a régibb levelezések pedig, a mostani válságos idők­ben, ha csak pár napig is hevernek, azonnal elavulnak. A helyzet válsága gyors lépések­kel halad előre, s azért ezúttal csak a leg­frissebb távirati jelentések elsorolására szo­rítkozunk. Triesztből, az Adriai-tenger partjáról, máj. 21-ről távírják, hogy Anconában nagy készületek vannak, mert a 40 hajóból álló olasz hajóhad legközelebb oda fog érkezni. Eddig az olasz flotta hajói jobbára az Adriai-tenger nyugati részeiben horgonyoz­tak. Más tudósítások szerint már észrevet­ték, hogy négy olasz fregatt a dalmatiai partok mentében evezett el. Szentpétervárról a félhivatalos „Journal de S. Petersbourg“, melyet a kormány az orosz nyelvet nem értő külföld számára nyomat, máj. 20-án szükségesnek látta a következőket tudtul adni a világnak : „Nem igaz a hír, hogy az orosz czár tanácsolta volna Ausztriának Velencze átengedését, de az sem áll, hogy Oroszország segítséget ígért volna Ausztriának a poroszok ellen.“ — A távirati sürgöny többi része csak a régi kopott nótát ismétli, hogy mennyire igyekszik Oroszország a békét föntartani. Oly szójárás, melynek a mai világban semmi becse sincs. Forduljunk kelet felé. A távírda az egye­sült Dunafejedelemségekből is fontos tudó­sításokat hozott. Nagy volt az ijedség Bukarestben, hogy a török hadak egy része már megérkezett a Duna partjára, s készületeket tesz az átke­lésre. A kormány nem bír elég erővel a túl­nyomó számmal közeledő ellenség csapatait visszaverni, s a Dunát megvédeni, azért gyenge csapatait visszavoná Azután hét millió piasztert vagyis hétszázezer forintot kért az országgyűléstől a főváros védelmére összejövendő tábor föntartására. Egy nappal később távirják Bukarest­ből, hogy Hohenzollern herczeg, az újonan választott fejedelem, már megérkezett Oláh­országba, s Turnu Severinben szállott meg. A bukaresti kormányt maga a herczeg érte­­sitő jöveteléről s a helytartóság két tagja Golesco és Haralambi, tiszteletére siettek. Ezen távirati tudósítást a fönebb neve­zett „Korr. Bureau“ hozza. Hitelessége felől tehát nem igen kételkedhetünk. Mindamel­lett igen feltűnő esemény ez, miután még sehol sem olvastuk , hogy Hohenzollern herczeg, a­ki a porosz királyi család mellék­ágának ivadéka, s eddig mint hadnagy szolgált a porosz gárdánál, a megválasz­tást elfogadta volna. Arról sem volt tudósí­tás, hogy a herczeg állomását elhagyta, s Bécsen, Pesten keresztül, gőzhajón, vagy vasúton , nyíltan az Alduna vidékére le­utazott volna. Történhetik különben, hogy a herczeg épen azért nem fogadta el eddig a fejedelemséget, mert mint „ilyen“ nem illett volna átutaznia Ausztrián, vagy Tö­rökországon át,vagy­is oly államok területén, melyek őt Románia fejedelmének el nem is­merik s hihetőleg nem is lesznek vele nagy barátságban. De hogy most, a midőn román földre lépett, a fejedelemséget csakugyan elfogadja s a kormányt átveszi, arról senki sem kétkedhetik. Később majd felvilágosí­tást nyerhetünk e rejtélyesnek látszó törté­netke felöl s megtudjuk, hogy teremhetett egyszerre s véletlenül Károly herczeg Turnu- Severinben. ____________ Pest, május 23-án 1866. ) LV" Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok égy­ütt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 5 ft. 'WfH Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 1 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halábozott petit sorára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál sokrba, háromszor- vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban Jaeger könyvkereskedése; Hécsben: Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr.

Next