Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-02 / 1. szám
mint tettekben s annak úgy politikai mint polári és társaséleti értelemben vett legterjedelmesebb vonatkozásai szerint hivatkozik mindenki, és a melyet minden ember tiszteletben tart. Az Egyesült államokban minden polgárnak szabadságában áll azon vallást követni, melyet legjobbnak tart, s azon alakban szolgálhat Istennek mindenki, a melyet arra legalkalmasabbnak vél; a katholikus templom mellett áll a protestáns imaház, a muzulmánok mecsetje, a chinaiak pagodája; a római klérus mellett a genfi consistorium és a methodisták gyülekezete működik. És ezen állapot se zavarral, sem súrlódásokkal nem jár. S várjon miért? mivel egyik vallás sem követel az államtól kiválólag utalmat vagy előjogokat; mindegyik az átalános törvény ótalma alatt él, fejlődik és gyakoroltatik, s a mindenek által egyenlően megtartott törvény mindnyájának egyenlő szabadságot biztosít. Veszik észre a különbséget, mely az egyháznak állása között létezik Amerikában és Európában ? Ama szűzies országokban az egyház egy új társadalom közepett telepedett meg, de a mely társadalom magával hozá az anyaországból a polgári közösség minden elemét, még a társadalmi elemek legtisztábbikát s legszentebbikét, a vallási érzelmet is képviselvén, csak az Isten országát, a lelkek országát kérésé ott, a szabadsággal jővén s annak árnyékában nővén fel, meglelte ott azt, a mire szüksége vala szabadon fejlődéséhez, s hivatalának csendes és üdvös gyakorlásához, és nem törekedett a szabadságot, melyet maga élveze, másoktól megvonni, sem az utalmára szolgáló intézményeket a maga kizárólagos hasznára kizsákmányolni. Európában ellenben azon nagy birodalom bukásával keletkezett az egyház, mely az egész földet leigázta, barbár századok politikai és társadalmi romjai között képződött, s gondoskodnia kellett arról, hogy oly szervezetet kapjon, mely elég erős legyen ellenállani a czivilisatio elpusztulásának, a nyers erő gazdálkodása közepett. Azonban mialatt a középkor hacsából kiemelkedett világ újjá alakult s az Isten által kijelölt haladási ösvényre lépe, az egyház mindenekkel, a mik vele összefüggésben vannak, közölni akará a mozdulatlanság dogmáját, melynek ő az őrzője, gyanús szemmel nézte a szellem és társadalmi erők szaporodásának kifejlését, és minden szabadság ellenségének nyilvánította magát az által, hogy megtagadta az első s minden szabadság közt legillethetlenebbet, a lelkiismeret szabadságát. Ebből összeütközés támadt az egyházi és állami hatalom között, mert az egyház az alárendelkezést és a mozdulatlanságot képviseli, az állam pedig a haladást és szabadságot. Ezen összeütközés, különös viszonyok következtében, kiváltképen Olaszországban súlyos viszonylatokkal jár, mivel az egyház azt hívén, hogy lelki hivatalának minden világi hatalomtóli függetlenségben való gyakorlásához szükséges a királyság, s itt Olaszországban királyság birtokában való, s kormányzottá is azt. Itt tehát az egyházi hatalom nem csak az állami hatalommal, hanem a nemzeti joggal is ellentétben van. A püspökök minálunk nem tekinthetik magukat egyszerű lelkipásztoroknak, mivel ők egyszersmind előharczosai és eszközei is egy oly hatalomnak, mely a nemzeti törekvéseknek ellensége; a világi hatalom tehát kényszerülve van azt oly intézkedéseknek alárendelni, melyek a világi hatalom és a nemzet jogai megóvásához elkerülhetlenül szükségesek. (Tonello alkudozása Rómában) Tonellonak nehéz volt feladatához látni. Antonelliót nem igen előzékenyen fogadta Rómában azt gondolták: Veghezzi a kormány által van lemarasztva s betegsége csupán ürügy. A pápa, midőn később Tonellot elfogadta, forma szerint barátságos és vidám volt, de panaszkodott, hogy: „a püspököket csak azért hívták vissza, hogy az egyházi javak elkobzásában tanúskodjanak.“ — Az olasz államtanácsos szabad folyást engedett a zivatarnak és várt. Helyzete anynyiban kedvező, hogy semmit sem lehet tőle megtagadni, mert nem kér semmit. A pápai kormány pedig zavarban van, mert a neki ajánlott engedményeket vissza sem utasíthatja. Antonelli épen nem leplezte Tonello előtt rosz kedvét s kiemelte hogy: a pápa nem akar Olaszországgal új egyezményeket kötni, melyeket ez fel akar tolni. Oly egyezményekre nézve azonban, melyek mindkét államra nézve szükségesek talán hajlandóbb lesz mind p. o. a posta stb. szabályzására, mely ugyan még nem oldaná meg a római kérdést, de ennek kezdete lehetne. Tonello küldetésére nézve a „Perseveranza“ érdekes közleményeket hoz. A küldetésre lord Clarendon s a pápa párbeszéde adott okot. A pápa — köztudomás szerint — szereti az angolokat, a whig-kabinet külügyi miniszterével őszintén szokott mulatni, „ön tehát elutazik, s talán Florenczen át ?“ — „Kétségkívül, szent atyám.“ —,Mondja meg hát ön az uraknak, hogy küldjenek valakit, akivel minden ügyben őszintén beszélhetek” — mondá a pápa, s Clarendon ezt nem hagyta magának kétszer mondani, s az olasz miniszterek sem sokáig gondolkoztak, s miután a küldetést Veghezzi el nem fogadta, Tonellot küldték. Természetesen, hogy sokkal simábban mentek volna a dolgok, ha Veghezzi jött volna, mert bár kedélyére a pápának befolyása van, viszont ő is befolyást gyakorol a pápára, bár ez oly sűrű cselszövénynyel van behálózva, mikép alig lehet hozzá jutni. Tonellonak Veghezzi irányában azon hátránya van, hogy a Vatikán előcsarnokaiban akadályokra találhat, de viszont előnye azon alapos kánoni tudomány, melynél fogva az udvar ügynökeivel könnyen elbánhat. Egy formakérdés miatt azonban majdnem hajótörést szenvedett küldetése. Veghezzi küldetését szertartásos ünnepély előzte meg — a pápa irt a királyhoz, a király válaszolt a pápának. Veghezzi kellően bejelentve ment Rómába, míg Tonello küldetéséről előbb beszéltek a lapok, mintsem a római udvar tudta volna — s az olasz követ „Serny“ palotájába szállt, anélkül, hogy a pápa hitelesen értesítve lett volna jöveteléről. Midőn tehát Tonello magát be akarta mutatni, a pápai ajtókat zárva találta. A kamarás bibornok azt mondta, hogy politikai küldetésben csupán Antonelli bibornok által vezettetheti be magát: az államtitkár hidegen fogadta, a bemutatás elhatároztatott, de első napon a dologhoz szólni nem lehetett Midőn azonban Tonello másodszor ment a Vatikánba, észrevehető volt a dolgok változása: az előcsarnokban barátságosan fogadtatott, a cselédség tiszteletteljes volt, a bibornokok mosolyogtak, a pápa a külsőt áldozni akarta a lényegért, de hogy mit beszéltek? azt senki sem mondhatja meg. A beszélgetés azonban oly hangos volt, hogy Pacco úr felhívta a jelenlevőket, mennének más terembe, hogy a sz. atya szavait ne hallják. Értesült egyének állítják, hogy a a kiegyezkedési javaslat a kolostorok megszüntetése s az egyházjavak államjövede Oroszország . (Vegyes tudósítások.) Milutin bukása, felekezetét is maga után rántotta. Tscherkashi elbocsáttatása már tudva van, és ma Solowieff a szabályzó komité elnökének és Markus lengyel pénzügyi kezelési főnök, s titkos tanácsos elbocsáttatása is jelentetik, így tehát elmozdittattak azon férfiak, kik hasztalanul küzdve a forradalom ellen, magát a megbukást mozditák elő, kik a nemzetiség elvét Oroszországra nézve, minden következményeiben kiemelve, ugyanazt más nemzeteknél, úgy a balti tartományokban mint Lengyelországban megvetették. — Tscherkashi utódjának a pétervári távirat szerint Braunschweig tábornok, Podoliának előbbi kormányzója neveztetett ki, de ő kineveztetését el nem fogadta. — Még nem ismerik azon férfiakat, kik a nevezett három elbocsátottak helyét foglalandják el. Inkább, mint valaha kívánatos, hogy a választás ügyes, belátó, jó akaratú és erélyes emberekre essék, miután most teljesítendő azon nehéz munka, hogy az országnak a Milutinek által okozott sebei némileg meggyógyittassanak, az okozott zavar némi rendbe hozassák, és a sértett sziveknek némi megnyugtatás szereztessék. Mi lesz a birtok új felosztásából, tudni nem lehet, annak érvényesítése az orosz új évre még bizonyára nem fog bekövetkezni. Azt hiszik, hogy egészen el fog maradni, minthogy csak egyedül Milutin oroszilási vak buzgalma nem volt képes belátni, hogy a végképen elszegényült ország, az új hivatalsereg szörnyű terhét nem képes viselni. — A Milutinok bukása fölötti öröm általános. Ezen örömet, Berg elfogadási ünnepélyén, annak Pétervárróli visszatérte alkalmával szándékoltak nyilvánítani. De az ezen ünneplést eltiltotta. Várjon a felforgatási pártbukásával, a háború-helyzetnek és még mindig folytatott bezáratásoknak vége szakad-e, igen kétséges. Lengyelországban és Oroszország lengyel részeiben, ezen pillanatban a legfontosabb és nagy horderejű befolyással bíró dolgok vannak készülőben, mert éppen nyilvános titok, hogy a pápával való meghasonlás folytán nem kevesebbről van szó, mint a Rómától elválni és egy önálló független orosz katholika egyház felállításáról. 51 lemmé tétele miatt nem fognak megbukni, sőt a pápa nem vonakodik Rómának olasz csapatokkal leendő megszállásától. T A R C Z A. Egy vidéki ember téli töprenkedései, kedni holmi gyúrűs argumentumok felett, kojt tolva a finánczolatlan, szűz, sustorgó, slétromos, B.-Újváros, decz. végén 1866. , muskotály-dohányt, s igy a pipaszó mellett lesni, Tavas tél óta csak most esett hó először Uj- s hogy mikor lesz vége a világ . . . vagyis akarám városon, pedig az egész nyáron volt elég hideg, mondani, az országgyűlésnek; kimagolni az ujság- Szürke, piszkos, unalmas idő jár e környéken; jól, hogy fog kezet a burkus a muszkával, meg a egészségtelen, búsitó ködbe burkolódzott a vi-j török császár a mi császárunkkal, meg a francziákság, s ilyen időben aztán falun vegetálni, elméi- i császárával, ily sentimentalis váriatiók tömkelegében aztán mikor elfárad az ember esze gondolkozni, neki áll az ablaknak, azon kibámul, mintha csak conventióba vállalta volna fel s nézi, miként czivakodnak a varjak egy üres tengeri csutkán, hogy sürűdik a köd s hogy takar el szem elől minden tárgyat, egyedül csak a jól kidolgozott korsónak való fekete habarékot hagyván meg bámulni valónak, csak azért, hogy a hetedik égben. Legújabb. — Bécs, decz. 31. A mai hivatalos lap közli hogy császár Ő Felsége a hadügyminiszterhez intézett kéziratában helyesli a fölterjesztett katonáskodást törvényjavaslatot, fenntartván azonban annak alkotmányszerű megvitatását. A leglényegesebb pontok ezek: A hadseregbe belépési kötelesség három évre szállíttatik le. A három korosztálybeli katonaköteles és alkalmas egyének föltétlenül mind tartoznak a hadseregbe besoroztatok A hadseregi szolgálat 6 évi sorkatonáskodásra és 6 évi két osztálybeli tartalék szolgálatra változik. Az önkényt beálló tanuló ifjak béke idejében egy évig tartoznak zászló alatt szolgálni. A váltságdíjak fizetése általi fölmentés nem engedtetik meg. A hadseregkiegészítési ügy végleges szabályozása, mint szintén az ország védelmére való honvédelmi felkelés rendezése fenntartatik.