Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-02 / 1. szám

mint tettekben s annak úgy politikai mint polári és társaséleti értelemben vett legterjedelmesebb vonatkozásai szerint hivatkozik mindenki, és a melyet minden ember tiszteletben tart. Az Egye­sült­ államokban minden polgárnak szabadságában áll azon vallást követni, melyet legjobbnak tart, s azon alakban szolgálhat Istennek mindenki, a melyet arra legalkalmasabbnak vél; a katholikus templom mellett áll a protestáns imaház, a muzul­mánok mecsetje, a chinaiak pagodája; a római klérus mellett a genfi consistorium és a methodis­­ták gyülekezete működik. És ezen állapot se zavarral, sem súrlódásokkal nem jár. S várjon miért? mivel egyik vallás sem követel az államtól kiválólag ut­almat vagy előjogokat; mindegyik az átalános törvény ótalma alatt él, fejlődik és gya­­koroltatik, s a mindenek által egyenlően megtar­tott törvény mindnyájának egyenlő szabadságot biztosít. Veszik észre a különbséget, mely az egyház­nak állása között létezik Amerikában és Európá­ban ? Ama szűzies országokban az egyház egy új társadalom közepett telepedett meg, de a mely társadalom magával hozá az anyaországból a polgári közösség minden elemét, még a tár­sadalmi elemek legtisztábbikát s legszentebbikét, a vallási érzelmet is képviselvén, csak az Isten országát, a lelkek országát kérésé ott, a szabad­sággal jővén s annak árnyékában nővén fel, meg­lelte ott azt, a mire szüksége vala szabadon fejlő­déséhez, s hivatalának csendes és üdvös gyakor­lásához, és nem törekedett a szabadságot, melyet maga élveze, másoktól megvonni, sem az utalmára szolgáló intézményeket a maga kizárólagos hasz­nára kizsákmányolni. Európában ellenben azon nagy birodalom bukásával keletkezett az egyház, mely az egész földet leigázta, barbár századok politikai és társadalmi romjai között képződött, s gondoskodnia kellett arról, hogy oly szervezetet kapjon, mely elég erős legyen ellenállani a czivi­­lisatio elpusztulásának, a nyers erő gazdálkodása közepett. Azonban mialatt a középkor h­acsából ki­emelkedett világ újjá alakult s az Isten által kije­lölt haladási ösvényre lépe, az egyház minde­nekkel, a mik vele összefüggésben vannak, kö­zölni akará a mozdulatlanság dogmáját, melynek ő az őrzője, gyanús szemmel nézte a szellem és társadalmi erők szaporodásának kifejlését, és minden szabadság ellenségének nyilvánította ma­gát az által, hogy megtagadta az első s minden szabadság közt legillethetlenebbet, a lelkiismeret szabadságát. Ebből összeütközés támadt az egy­házi és állami hatalom között, mert az egyház az alárendelkezést és a mozdulatlanságot képviseli, az állam pedig a haladást és szabadságot. Ezen összeütközés, különös viszonyok következtében, kiváltképen Olaszországban súlyos viszonylatok­kal jár, mivel az egyház azt hívén, hogy lelki hivatalának minden világi hatalomtóli független­ségben való gyakorlásához szükséges a királyság, s itt Olaszországban királyság birtokában való, s kormányzottá is azt. Itt tehát az egyházi hata­lom nem csak az állami hatalommal, hanem a nemzeti joggal is ellentétben van. A püspökök minálunk nem tekinthetik magukat egyszerű lelkipásztoroknak, mivel ők egyszersmind előhar­­czosai és eszközei is egy oly hatalomnak, mely a nemzeti törekvéseknek ellensége; a világi hata­lom tehát kényszerülve van azt oly intézkedések­nek alárendelni, melyek a világi hatalom és a nemzet jogai megóvásához elkerülhetlenül szük­ségesek.­­ (Tonello alkudozása Rómában) To­­nellonak nehéz volt feladatához látni. An­­tonelli­ót nem igen előzékenyen fogadta Rómában azt gondolták: Veghezzi a kor­mány által van lemarasztva s betegsége csupán ürügy. A pápa, midőn később Tonel­­lot elfogadta, forma szerint barátságos és vidám volt, de panaszkodott, hogy: „a püs­pököket csak azért hívták vissza, hogy az egyházi javak elkobzásában tanúskodjanak.“­­ — Az olasz államtanácsos szabad folyást engedett a zivatarnak és várt. Helyzete any­­nyiban kedvező, hogy semmit sem lehet tőle megtagadni, mert nem kér semmit. A pápai kormány pedig zavarban van, mert a neki ajánlott engedményeket vissza sem utasíthatja. Antonelli épen nem leplezte Tonello előtt rosz kedvét s kiemelte hogy: a pápa nem akar Olaszországgal új egyezmé­nyeket kötni, melyeket ez fel akar tolni. Oly egyezményekre nézve azonban, melyek mind­két államra nézve szükségesek talán hajlan­dóbb lesz mind p. o. a posta stb. szabály­zására, mely ugyan még nem oldaná meg a római kérdést, de ennek kezdete lehetne. Tonello küldetésére nézve a „Perseve­ranza“ érdekes közleményeket hoz. A külde­tésre lord Clarendon s a pápa párbeszéde adott okot. A pápa — köztudomás szerint — sze­reti az angolokat, a whig-kabinet külügyi miniszterével őszintén szokott mulatni, „ön tehát elutazik, s talán Florenczen át ?“ — „Kétségkívül, szent atyám.“ —,Mondja meg hát ön az uraknak, hogy küldjenek valakit, a­kivel minden ügyben őszintén beszélhe­tek” — mondá a pápa, s Clarendon ezt nem hagyta magának kétszer mondani, s az olasz miniszterek sem sokáig gondolkoztak, s mi­után a küldetést Veghezzi el nem fogadta, Tonellot küldték. Természetesen, hogy sok­kal simábban mentek volna a dolgok, ha Veghezzi jött volna, mert bár kedélyére a pápának befolyása van, viszont ő is befo­lyást gyakorol a pápára, bár ez oly sűrű cselszövénynyel van behálózva, mikép alig lehet hozzá jutni. Tonellonak Veghezzi irányában azon hátránya van, hogy a Vatikán előcsarnokai­ban akadályokra találhat, de viszont előnye azon alapos kánoni tudomány, melynél fogva az udvar ügynökeivel könnyen elbánhat. Egy formakérdés miatt azonban majdnem hajótörést szenvedett küldetése. Veghezzi küldetését szertartásos ünnepély előzte meg — a pápa irt a királyhoz, a király válaszolt a pápának. Veghezzi kellően bejelentve ment Rómába, míg Tonello küldetéséről előbb beszéltek a lapok, mintsem a római udvar tudta volna — s az olasz követ „Serny“ palotájába szállt, a­nélkül, hogy a pápa hitelesen értesítve lett volna jövetelé­ről. Midőn tehát Tonello magát be akarta mutatni, a pápai ajtókat zárva találta. A kamarás bibornok azt mondta, hogy politi­kai küldetésben csupán Antonelli bibornok által vezettetheti be magát: az államtitkár hidegen fogadta, a bemutatás elhatározta­tott, de első napon a dologhoz szólni nem lehetett Midőn azonban Tonello másodszor ment a Vatikánba, észrevehető volt a dolgok változása: az előcsarnokban barátságosan fogadtatott, a cselédség tiszteletteljes volt, a bibornokok mosolyogtak, a pápa a külsőt áldozni akarta a lényegért, de hogy mit be­széltek? azt senki sem mondhatja meg. A beszélgetés azonban oly hangos volt, hogy Pacco úr felhívta a jelenlevőket, mennének más terembe, hogy a sz. atya szavait ne hallják. Értesült egyének állítják, hogy a a kiegyezkedési javaslat a kolostorok meg­szüntetése s az egyházjavak államjövede­ Oroszország­ . (Vegyes tudósítások.) Milutin bukása, felekezetét is maga után rántotta. Tscher­­kashi elbocsáttatása már tudva van, és ma Solowieff a szabályzó komité elnökének és Markus lengyel pénzügyi kezelési főnök, s titkos tanácsos elbocsáttatása is jelentetik, így tehát elmozdittattak azon férfiak, kik hasztalanul küzdve a forradalom ellen, ma­gát a megbukást mozditák elő, kik a nemze­tiség elvét Oroszországra nézve, minden következményeiben kiemelve, ugyanazt más nemzeteknél, úgy a balti tartományokban mint Lengyelországban megvetették. — Tscherkashi utódjának a pétervári távirat szerint Braunschweig tábornok, Podoliának előbbi kormányzója neveztetett ki, de ő ki­­neveztetését el nem fogadta. — Még nem ismerik azon férfiakat, kik a nevezett három elbocsátottak helyét foglalandják el.­­ In­kább, mint valaha kívánatos, hogy a válasz­tás ügyes, belátó, jó akaratú és erélyes em­berekre essék, miután most teljesítendő azon nehéz munka, hogy az országnak a Milutinek által okozott sebei némileg meggyógyittas­sanak, az okozott zavar némi rendbe hozas­sák, és a sértett sziveknek némi megnyug­tatás szereztessék. Mi lesz a birtok új felosz­tásából, tudni nem lehet, annak érvényesítése az orosz új évre még bizonyára nem fog be­következni. Azt hiszik, hogy egészen el fog maradni, minthogy csak egyedül Milutin oroszilási vak buzgalma nem volt képes belátni, hogy a végképen elszegényült or­szág, az új hivatalsereg szörnyű terhét nem képes viselni. — A Milutinok bukása fölötti öröm általános. Ezen örömet, Berg elfoga­dási ünnepélyén, annak Pétervárróli vissza­térte alkalmával szándékoltak nyilvánítani. De az ezen ünneplést eltiltotta. Várjon a fel­forgatási párt­­bukásával, a háború-helyzet­nek és még mindig folytatott bezáratások­nak vége szakad-e, igen kétséges. Lengyelországban és Oroszország len­gyel részeiben, ezen pillanatban a legfonto­sabb és nagy horderejű befolyással bíró dolgok vannak készülőben, mert éppen nyil­vános titok, hogy a pápával való meghason­­lás folytán nem kevesebbről van szó, mint a Rómától elválni és egy önálló független orosz katholika egyház felállításáról. 51 lemmé tétele miatt nem fognak megbukni, sőt a pápa nem vonakodik Rómának olasz csapatokkal leendő megszállásától. T A R C Z A. Egy vidéki ember téli töprenkedései,­­ kedni holmi gyúrűs argumentumok felett, koj­t tolva a finánczolatlan, szűz, sustorgó, slétromos, B.-Újváros, decz. végén 1866. , muskotály-dohányt, s igy a pipaszó mellett lesni, Tavas tél óta csak most esett hó először Uj- s hogy mikor lesz vége a világ . . . vagyis akarám városon, pedig az egész nyáron volt elég hideg, mondani, az országgyűlésnek; kimagolni az ujság- Szürke, piszkos, unalmas idő jár e környéken; j­­ól, hogy fog kezet a burkus a muszkával, meg a egészségtelen, búsitó ködbe burkolódzott a vi-­j török császár a mi császárunkkal, meg a francziák­ság, s ilyen időben aztán falun vegetálni, elméi- i császárával, ily sentimentalis váriatiók tömkele­­gében aztán mikor elfárad az ember esze gondol­kozni, neki áll az ablaknak, azon kibámul, mintha csak conventióba vállalta volna fel s nézi, miként czivakodnak a varjak egy üres tengeri csutkán, hogy sürűdik a köd s hogy takar el szem elől minden tárgyat, egyedül csak a jól kidolgozott korsónak való fekete habarékot hagyván meg bá­mulni valónak, csak azért, hogy a hetedik égben. Legújabb. — Bécs, decz. 31. A mai hivatalos lap közli hogy császár Ő Felsége a hadügyminiszterhez intézett kéziratában helyesli a fölterjesztett ka­tonáskodást törvényjavaslatot, fenntartván azon­ban annak alkotmányszerű megvitatását. A leglényegesebb pontok ezek: A hadseregbe belépési kötelesség három évre szállíttatik le. A három korosztálybeli katonaköteles és alkalmas egyének föltétlenül mind tartoznak a hadseregbe besoroztatok A hadseregi szolgálat 6 évi sorkato­náskodásra és 6 évi két osztálybeli tartalék szolgálatra változik. Az önkényt beálló tanuló ifjak béke idejében egy évig tartoznak zászló alatt szolgálni. A váltság­díjak fizetése általi fölmentés nem engedtetik meg. A hadsereg­­kiegészítési ügy végleges szabályozása, mi­nt szintén az ország védelmére való honvédelmi felkelés rendezése fenntartatik.

Next