Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-09 / 41. szám

gáshoz, s osztja azon nézetet, miként nem­ két összeegyeztethetlen ellentét: Olaszországot teljes egyesülésre vezetni, s a pápai széket illető, az egész kath. keresztyénségben gyökerező tekin­télyt fentartani. „Napóleon császár kormánya egyszersmind tudja azt, hogy e nézet érvénye mellett bizonyít a franczia nép, teljes erejében. A franczia nép, mely közelebbről teljes tetszésével kisérte az olasz kormány erélyét, annyira össze van forrva a kath. hittel és az egyházból eredő intézményekkel szá­zadokon keresztül, hogy azoktól elszakadása a lehetlenségek közé tartozik. Az egész kath. világ meg lehet győződve az iránt hogy az egyház fejé­nek jogai minden tekintetben megőriztetnek a franczia kormány által, összhangzólag a kifejezett nemzeti érzülettel, s erre nézve már most is biz­tosítékot találhat azon szakadatlan gondban, me­lyet a kormány e tárgynak szentel, határozott rendszabályai által.“ Ezt írják Bismarck gróf lapjának. _________ Felkelés a római tartományokban. — (További tudósítások.) „Az „Opinione“ írja: A pápai határokról érkező tudósitások szerint néhány fölkelő csapat mutatkozott Viterbó tartományban. Egy 70 felkelőből álló csapat körülvett Acquap­edenteben egy katonai laktanyát, melybe 40 hadrendőr zár­kózott volt be. Viterbóban nagy az izgatottság.“ A római táviratban ez áll: „A „Giornale di Roma“ jelenti: Új felkelő csapatok lépték át a határokat Acquapen­­dentenél, mások élelmi­szereket és pénzt zsaroltak a vidéken Viterbo tartományban. Cannonban (nem Cannon) más csapatokra bukkantak, melyek azonban szétüzet­tek. Más helyeken némely felkelők a katonaság ke­zébe estek, mely alkalommal néhány halott maradt a téren. Viterbo és a tartományok tö­kéletesen nyugodtak Ezt jelenti a római hivatalos lap, mely­nek tudósítása természetesen még kiegészí­tést igényel. Florenczben különben már szept. 29-kén hírek szárnyaltak, hogy nyugtalanságok tör­tek ki az egyházi államban. Az „Italie“ az­nap este ezt írta: „Ma Florenczben hiek terjedtek, hogy mozgalom tört ki Velletri­­ben. Mi nem tudjuk, hogy e hit mennyiben alapos, annyi igaz, hogy nem valószínűt­len.“ E lap más helyen ezt írja: ,,A római államokból s magából Rómából érkező tu­dósítások jelentik, hogy ott nagy izgatottság uralkodik, s hogy a mozgalom kitörése épen nem lehetetlen.“ A „Gazzetta de Venezia“­­nak pedig ezt írják Florenczből ugyancsak szept. 27-ike estéről: „Hírek keringenek, a római határon túl kitört forradalmi mozgal­makról. Azok vezetője Menotti Garibaldi, ki már hét nap óta távol van Florencztől, hogy hol van, nem tudják, tény csak annyi, mi­ként nem hajthatták végre azon parancsot, hogy Garibaldival elfogják s ideiglen őrizet, alá vegyék. Innen folyvást uj hadcsapatok mennek a határokra, mely tény most, Gari­baldi elfogatása után, annál feltűnőbbnek látszik, mivel magában a fővárosban is nagy mérvű intézkedéseket kellett tenni a csend­zavarás ellen. Ma bizonyosnak mondották, hogy Garibaldi nincs már Capre a szigeten, hova tegnap délután az „Esaloratore“ kiszál­lította.“ Ha az utóbbi hír megvalósul, sokan föl­teszik, hogy Garibaldi elfogatása és Capre­­rába vitele nem volt egyéb, mint Ratazzival kicsinált komédia. Ezen föltevést megerő­­sítni látszik azon Párisból érkezett távirat is, mely szerint Ratazzi kijelentette Nigra követ által, hogy ő a szeptemberi egyezmény revisiója nélkül nem léphet a kamara elé. Bécsből is oly hírek érkeznek az olasz követ­séggel érintkezésben álló körökből, melyek arra mutatnak, hogy valaminek történnie kell az érintett egyezmény módosítása tár­gyában. Bécsi hírek szerint: Viktor Erna-': nuel, kinek Párisba érkezését október végére várták, kijelentette volna Biarritzban, hogy kénytelen lemondani utazásáról. Ratazzi megbízta Olaszország párisi képviselőjét, kérne felvilágosítást, hogy Garibaldi beleb­­beztetése után miért nem szüntetik meg a Toulonban tett katonai intézkedéseket. A szept. egyezmény revisióját, illetőleg köze­lebbről megkezdődnek az alkudozások. Mindezen tudósítások szerint egy min­denesetre bizonyos: hogy a római kérdés föl van vetve, s vagy a szept. egyezmény diplo­­matiai békés revisiójának, vagy — ennek meghiúsulása esetében — komoly bonyo­­dalmaknak nézhetünk elébe, az olasz félszi­geten. — (A forradalmi junta kiáltványa.) A „Giunta nazionale Romana“ szept. 25 én kö­vetkező kiáltványt adott ki: „Rómaiak! Olaszország királyi kormánya szigorú kato­nai elővigyázati rendszabályokat tett, hogy nemzetközi kötelezettségei ne sértessenek meg. Oly eshetőségek, melyek ellen oly nagyszerű katonai intézkedések létettek, sohasem álltak program­munkban, s mi, hi­ven meggyőződésünkhöz, mely minden tet­tünkben nyilatkozik, erre nézve minden fe­lelőséget eltávolítunk magunktól. Ha tehát az olasz kormány a szeptemberi egyezmény által elvállalt kötelezettségek értelmében ellenáll (a mozgalomnak), úgy nekünk, a­mi minket illet, minden kétértelműséget kerül­nünk kell. Kötelességünk nem terjedhet to­vábbra, ha ama terveket felfogásunk nem helyesli; ha ezek valaha beteljesednek, nem szabad elfelednünk, hogy azok, a­kik segéd­­csapatokul érkeznek a mi testvéreink, hogy lelkes hazafiak. Mi történjék tehát ez esetle­get illetőleg? Alávessük magunkat oly té­nyeknek, melyek prograramunknak nem fe­lelnek meg, avagy oda működjünk, hogy Rómában a nagy szabadelvű párt tétlenül maradjon? Föntartsa e felfoghatlan szerve­zetét s az ország erőit két táborra oszsza-e, melyek egymás iránt legalább idegenek, ha nem ellenséges érzületüek? Sem az egyiket, sem a másikat. Érett megfontolás után sa­ját feloszlatásunkat határoztuk el, nehogy önmagunknak békéivá legyünk. A polgárok emberszeretete egy pillanatig sem fog késni — meg vagyunk győződve — áldozatfillé­reit felajánlani oly számos testvéreink sze­rencsétlenségének enyhítésére, kik a kormány üldözéseinek sokfélekép ki voltak vagy még ki vannak téve, Róma sohasem hanyagolá el kötelességét azon fiai iránt, kik a hazának szolgálatokat tettek, és a külön­bizottságtól, mely szervezetünknek már régóta egyik ré­szét képezi, bizonyára nem fognak m­egta­­gadtatni ez emberbaráti mű javát czérző időszakonkénti és rendkívüli adományok A bizottság az osztály­főnökök segédkezésével fogja e tevékenységet a szabadelvűek közt gyakorolni. Ezek a rendszabályok, melyeket a hely­zet parancsol, melyek nem engednek más választást, ha csak nem akarunk önmagunk­hoz hűtelenek lenni, vagy nem akarjuk a tétlenséget tolni gátul a hazafiság áramlata elé, mely a papi zsarnokság utolsó sánczát, elsöpréssel fenyegeti. E kijelentett határo­zatnak, — visszaadván mindazoknak cselek­vési szabadságát, kik a vállalatot, melyhez mi nem csatlakozhattunk, sajátjukká akarták tenni,­­ azon hatása lesz, hogy megakadá­lyozza, miszerint a vállalat, ha ez kikerül­­hetlen, saját hibánk miatt hiúsuljon meg. Őszinte hazafias lélekkel adván elő az ország­ tényleges szükségleteit, bizalommal fordu­lunk mindazokhoz, kik azt igazán szeretik, készek lévén egyénileg minden munkára, a nemzeti kívánság értelmében kiáltjuk: Éljen a szabad Róma! Éljen az egységes Olaszor­szág! Róma, szept 25. 1867.“ — (Vegyes tudósítások.) A „Gazetta di Venezia“-nak írják Florenczből szept. 30-ról: „Az egyház-államokban előfordult forradalmi mozgalmakról szóló hírekről annyira külön­böző tudósítások fekszenek előttünk, hogy lehetetlen pontosan meghatározni a helyet, a­hol azok kitörtek. Az itteni kormány, ne­hogy az a nélkül is felizgatott közhangulat még inkább nyugtalaníttassék, mindent el­követ, hogy az említett forradalmi mozgal­makról szóló hírek terjedését meggátolja. Innét van, hogy itt semmi bizonyosat sem tudhatni arról, a­mi a határokon túl történik. Egy magasrangú tiszt ma azt állítá, hogy a mozgalom Velletriben kezdődött; azt hiszik, hogy abban Menotti Garibaldi részt vett, mit sokféle jel látszik bizonyítani. A határok őrizetének erősbítése végett a csapatmoz­galmak még mindig tartanak, s újabban innen két ezred ment el délnek. E két ezred képezi a katonai erő utolsó zömét, melylyel a kormány a székvárosban rendelkezett, hogy ezeket e pillanatban eltávolítják, az bizonyára nem történik nyomós ok nélkül.“ — A „Gazetta d’ Italia“ az „Italia“ azon hírére vonatkozólag, hogy Rómában fölkelés van kitörőben, ezeket mondja: „Daczára a hazafiak jogosult várakozásának, a közönsé­get — fájdalom — óvakodásra kell intenünk ama túlhajtott híreket illetőleg, melyek az Egyház-Államokra­ vonatkozólag szárnyal­nak. Az Egyház-Állam igen csendes; min­den esetre a haladási pártban bizonyos izgatás uralkodik, ez azonban nem nyújt elégséges támpontot egy kitörhető fölke­lésre.“ — A „Gazetta di Firenzeinek írják Ró­mából szept. 29-ről: „Az örök­ város igen nyugodt, a rendőrség a legismertebb sza­badelvűeket teljesen nyugton hagyja, s csak arra szorítkozék, hogy nehány politikailag hírhedt olasz polgárnak, kik Rómában tar­tózkodtak, utat mutatott. A Locanda Ale­­magnában két velenczeit kerestek, s egyikü­ket el is fogták; a másiknak sikerült meg­menekülni. Cuchi követet a rendőrségre hív­ták, ő azonban jobbnak vélt elutazni.“­­ Hogy az olasz lapoknak a római esemé­nyekre vonatkozó valamennyi hírét adjuk, közöljük még az „Opinione Nazionale“ kö­vetkező sorait: „A legnagyobb tartózkodás­sal közöljük, hogy Rómában megkezdődött az izgatás, mely nagy kiterjedést látszik venni, s hogy fölkelés esetében a pápai csa­patokat valószínűleg Trastevereben, közel a Vatikánhoz, fogják összpontosítani.“ — Az „Independance“ római hírei sze­rint a pápai kúria épen nincs megelégedve a fordulattal, melyet Garibaldi vállalata von. A római kamarilla a betörést, a hadse­reggel való összeütközést óhajtotta, hogy a florenczi kormányt szószegésről, színeske­­désről és a forradalmi párttal való titkos egyetértésről vádolhatta, s a katholikus ha­talmak interventióját, melyre biztosan szá­mított, kikérhette volna . Ratazzinak a Tuilleriák kabinetjéhez intézendő jegyzéke a szept. 29 -én tartott minisztertanácsban megállapíttatott. A „Ga­zetta d’ Italia“ szerint az olasz kormány e jegyzékben azon aggodalmat fejezi ki, hogy nem maradhat sokáig a helyzet ura, ha az ország jogos kívánságait ki nem elégítik. Továbbá, a király kormánya fölöttébb saj­nálná, ha — azon esetre, ha Francziaország a jegyzékben kifejezett nézeteket nem oszt­hatná, — kényszerítve lenne oly szövetséget kötni, mely az ország többsége véleményének megfelelőbb volna. A „Gazetta d’Italia“ ez utóbbi tételt csak a legnagyobb tartózko­dással közli. 486

Next