Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1868-09-16 / 38. szám
ország fölötti uralmát, ha Olaszország el akarná foglalni Rómát, ha Poroszország a német déli államokat annectálni akarná , akkor a ma már megoldott kérdések mind ismét régi fenyegető alapokban fognának fölmerülni. Francziaország nem kívánhat mást, mint a szerződések megtartását, melyek a nagyhatalmakat kötelezik, s melyek azonkivül saját legitim jogainak biztosítékai. Midőn Poroszország Luxemburgban oly politikát akart ismét követni, mely kezét meggondolatlanul a zugdi tó felé nyujtá ki, Francziaország nem vonult vissza az összeütközés elől, melyet Európa bölcs interventiója szerencsésen elhárított. Midőn a pápai államok fenyegetve voltak, Francziaország nem késett csapatait újra Rómába küldeni, hogy aláírásának és politikájának becsületét megőrizze. Valamint akkor, úgy ma sem lehet Francziaországnak szemére vetni, hogy az elintézett kérdéseket ismét föleleveníti. E szerint amíg a helyzet előre nem látott merészség folytán nem változik, a békét biztosítottnak lehet, sőt kell tekinteni, mert az diplomatiai megállapodásokon nyugszik, melynek szövege ép oly szabatos, mint czéljok világos. Cak az óhajtandó, hogy a nagyhatalmak bölcsessége minden nemzetközi viszályra a polgárisodás és humanitás azon elvét terjeszsze ki, melyet az ottomán császárság részére a párisi szerződésben előirt, s mely a háború rémét Európa döntő szava által megelőzi. Azon a napon, midőn e haladás a modern népek politikai viszonylataiban megtörtént , a politikai kérdések valósággal le lesznek fegyverezve, s akkor a kormányok is veszély nélkül fegyverkezhetnek le. A bolgár fölkelés Bolgárországban foly a vér,és a Balkán hegycsúcsain meggyújtattak a tüzek. A bolgár lázadásnak, ha azt elfojtani nem sikerül, sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mint a krétainak. Ez utóbbi természetesen el van szigetelve, a másikat elszigetelni nem lehet. Szerb, oláh, bosnyák, mind közvetlen izgalomban tartatik általa, mint lázas az egész test, ha annak egyik része gyuladásban van. Ami pedig európai jelentőségét a viszálynak emeli, az a felkelésnek pánszláv jellege , az oroszok és az oláh kormány világos támogatása. Eddig a diplomata szemet hányt az eseményekre, de ha az orosz kormány akarja, minden percben európai kérdés magaslatára emelheti ez ügyet. Most a bolgárok maguk már Európa fóruma elé állítak ügyöket, amennyiben a hatalmasságok konstantinápolyi képviselőihez benyújtott emlékiratban magukat mint hadviselő felet bejelentették és tisztán kimondották, hogy ők a török járműt tovább tűrni elunták, fegyverre keltek ellene, és hogy nem concessiókat követelnek, hanem : „A felkelés czélja egy független nemzeti kormány létrehozása, milyen Oláhország és Szerbiában is létezik. Nem tervünk a törököket Európából, annál kevésbbé Konstantinápolyból kiűzni.“ Egyúttal midőn a memorandum így a felkelés czéljainak határát kijelöli, és hangsúlyozza, hogy „a bolgár felkelés minden az európai egyensúlyt fenyegető politikától távol tartja magát“ iparkodik elhitetni azt is, miszerint: „Nem a szomszéd államokkal létrejött egyezmény vagy külső befolyás következtében kel fel a bolgár nemzet, csak szenvedései kényszerítik a felkelésre.“ A bolgár nemzet sérelmeit, szenvedéseit kétségbe nem vonván, sem a török gazdálkodás védelmére nem kelvén, hiteles adatok nyomán mégis kétségünket kell kifejezni a bolgár memorandum ezen csitító tételei iránt, és amint az orosz-oláh machinatióknak tulajdonítják a felkelés kitörését és élesztését, és úgy tagadásba kell vennünk, hogy az a jelen iránya mellett az európai súlyegyént nem veszélyezteti, a törökök uralkodását a a Bosporus felett nem fenyegeti. A hömpölygő lavina hol fog megállapodni, mily dimensiókat vesz fel, minő károkat okozand, ki tudná előre meghatározni ? Hogy pedig az orosz kormány mily mérvben, részes a mozgalomban, kitűnik onnét, hogy csak legközelebb több mint 50,000 db. fegyvert szállított Asculeni mellett Moldvába. A bukaresti kormány sem nem szükséggel ennyi fegyvert, sem azt megfizetni nem tudná, és Oláhországban egy lélek sem kétkedik ezen küldemény czélja felett. Bratiano urat a nagyratörés idegláza szállta meg s regise alatt szerveztetnek a bolgár felkelő csapatok. Maga Bratiano többi tárczaihoz legújabban a hadügyminiszterit csatolta, és mostanában valóban diktátori hatalommal bir, az álalkotmányos Romániában. Felhívásában, melyet a hadparancsnokokhoz intézett, többi közt igy szólt: „mellei az ország határainak fordulva, szemeinkkel a trónon csüggve, — ez ma a katona állása a szabad és független Romániában. Gondolja meg ön parancsnok úr, hogy ön oly szerencsés, fejedelmül egy hős nemzedék ivadékát birhatni és hogy ez alatt a román hatalom alapjait kell leraknia.“ Ezen hivalkodó ember műve első rendben a bolgár felkelés. Hónapok óta készíttetik elő, és hetek előtt történtek az első betörések török territóriumra. A békesóvár diplomatia azonban — nehogy egymással hajba kapjanak — veszteg nézte, ahelyett, hogy a közvélemény felhívására hallgatva, a bukaresti kormányt megleckéztette volna. Most lássa mulasztásai gyümölcseit. Fuad pasa intézett volt egy körjegyzéket a nagyhatalmakhoz, melyben őket felhívja, hogy tartsanak tanácskozmányt az oláh kormány eljárása felett, de ez az irattárba tétetett, s a kormányok beelégelték Kretzulesco úr semmitmondó nyilatkozatával, melyet a franczia kormány jegyzékére adott. Miden tudósítások megegyeznek abban, hogy a felkelők orosz tisztek által szervezve, Oláhországból csapnak át a Dunán. A vakmerőséggel határos eljárás, hogy Ruszsukba, a török várba azon perczben, midőn a bolgár memorandum napvilágot látott, egy felében orosz, felében oláh tisztekből álló katonai commissio jelent meg, és kiséretökben egy csapat orosz pópa, kik azon szín alatt, hogy a sebesülteket ápolni mennek, rögtön neki indultak a Balkánnak. Itten Nikopolja és Lovitse közt egy új banda képződött 500 emberből, melyet a Vilajet jelen kormányzója Sabripasa rögtön megtámadtatok, meg is vert, de a balkáni felkelőkhez a vonulástól elzárni nem birt. Egy ütközet, mely Grabovonál esett, igen véres volt s mindkét részről 600 halott és sebesült maradt a csatatéren. A győzelem a törökök részén volt, de nem volt elhatározó, mert nem dicsekednek vele. Sistovoba 20 kocsi sebesültet hoztak, Rustsukba is több kocsival. Egy harmadik banda Dimitri vezetése alatt Sliono és Grabowo között mutatkozik és Csaikowszky lengyel kozákjai által űzőbe vétetve az erdőségbe rejtőzött. Lawrow mellett a Balkán alján szinte ütköztek, s úgy látszik a törökök voltak a vesztesek, mert az egész éjen hordták kocsikon a sebesülteket Tirnowoba, de az ütközetről nem beszéltek semmit. A török tábornokok a városokat helyezik védelmi állapotba, Widdin, Sumla erősíttetnek. Úgy látszik attól tartanak, hogy a felkelők valamely várat hatalmukba kerítvén, műveleteiknek alapot és központot teremtenek. Trawo, Ruszcsuk, Grabowo és Listowban tábori kórházak alapíttattak. Az állandó kórházak már túltelvek. Mindössze 6 ütközetről beszélnek, melyek aug. 2-dik óta történtek. A porta mit szándékozik a felkelés ellen tenni, nem nehéz kitalálni. A tar fegyverét mindig kegyetlenséggel használta. Mithad pasa, ki Konstantinápolyban az államtanács elnökségét viszi, ismét kiküldetik a Duna mellé rendet csinálni. Erélye és kíméletlenségétől sokat várnak a portán. A szultánnak leplezetlenül előadta a tartomány helyzetét s rendkívüli eszközöket hozott javaslatba, melyek a bajt gyökerén sújtják. Félrendszabályok, állítá, Krétát csinálnak Bulgáriából és ezerek életébe és százezerek pazarlásába fognak kerülni. Mithad pasa valószínűleg legközelebb átveszi ismét Bulgária kormányzását, és pedig oly teljhatalommal, milyennel Omer pasa birt 1854-ben. Sőt mi több, jogában fog állni közvetlenül levelezni a szultánnal,mely jogot a seraskier sem gyakorolta. Mithad pasa kegyetlensége még múlt évekből élénk emlékezetében van a keleti népeknek, és félni lehet, hogy ha a diplomatiának nem sikerül bedugni a felkelés forrását — a Balkán alján a leölt bolgárok fejeiből aféle pyramisokat fogunk szemlélhetni, minekbe 1813-ban Kursid pasa halmoztatá a fellázadt szerbek koponyáit. _______________ — (Kállay belgrádi ügyvivő) Bécsben tartózkodása alatt három tárgy került tanácskozás alá — írják a „P. Ll.“-nak Belgrádból — Az első az osztrák posta eltörlése Szerbiában, s annak egy nemzeti posta általi helyettesítése. Beust K. közös külügymiszter semmi akadályt nem gördített ez elé, s a kérdés legközelebb meg fog oldatni, minek siettetésére a szerb kormány egy külön megbízottat küldeni Pestre. A második a konzularis jurisdictio: ez nem ütközött semmi nehézségbe s ez úgy osztrák mint magyar részről meg fog szüntettetni. — A harmadik tárgy: a szerbiai kereskedelmi viszonyok. Bizonyos szerb beviteli czikkekre Magyarországon nagy vám rovatik, a kereskedelem érdekében tehát a vámleszállítás szükséges. A magyar kormány örömmel fogja ezt megtenni ami csak a déli kereskedelmi viszonyok javulására, szilárdítására szolgálna. S ezen méltányosság, ezen a kölcsönös érdekekre fektetett kölcsönös egyezkedés csak jótékony hatású lehet keleten Magyarországra nézve. — (Karagyorgyevics herczeg) és társai jószágai a szerb kormány megkérése folytán sequestráltattak. A zár alá vételt a pesti városi bünfenyítő törvényszék vizsgáló bírája hajtatta végre,a szerb kormány képviselője, Visnya József ügyvéd s más hivatalos személyek jelenlétében. Miután a bükszegi uradalom s a Vigyázó-féle házon levő követelés Persida herczegné nevére vannak írva, s minden felkelhető a herczegné birtokának jelentetett, az egész lefoglalás összege mintegy 15.000 frt értékű holmit tett. — (Hollán Ernő,) államtitkár közreműködésével folytattatnak Bécsben a magyar és osztrák területen futó vaspályák kettéosztására vonatkozó munkálatok. Tanácskozások kezdetnek egyúttal a közös hadügyminiszterrel azon vasutakra nézve, melyek magyarországot Galicziával összekötendik ; különösen a káráti átmenet lesz megállapitandó. — (Az északamerikai köztársasági hir szerint, szintén lépéseket tesz egy pesti főkonzulátus felállítása iránt. — (Nagy jelentőségű hir Erdélyből.) A moldvai kormány hazánk keleti határából egy darabot az úgynevezett Kecskés-havast, mely Kézdi-Vásárhely városának tulajdona, elfoglalta. Őrházat építtetett oda, megszállta katonai őrséggel és saját tulajdonának akarta vindikálni. Kézdi-Vásárhelynek értésére esvén ez, a város s a vidék roppant izgatotságba jött. Néhány lelkes fiatal önként kiszállt a mintegy 12 óra járásnyi távolban fekvő bérczekre, lefegyverezte a katonaságot és felégette az őrházat. Az őrséget elkísérte a moldvai határokon túl, s itt fegyvereiket visszaadva bántatlanul visszabocsátotta őket. Ezen első confliktusból alighanem származik több bonyodalom. ** (A belügyminisztérium) egy körirat útján figyelmeztette a hatóságokat arra, hogy a közigazgatás tekintetéből igen szükséges, miszerint a sz. kir. városok s megyék háztartása a jövő évre nézve megállapittassék; ennélfogva felszólítja a municipiumokat, hogy 1869-re szóló rendes költségvetésüket kimutatván, külön az összeget, mely a törvénykezési költségek fedezésére szükséges, s a municipiumok vagyonának állapotát, s mielőbb felterjeszszék a minisztériumhoz. — (Buda városnak) 6000 forintot utalványozott a minisztérium koronázási költségei megtérítésére. — (Baranya megye) szept. hó 1-jén tartott kisgyűlése a pénzügyi közegekre vonatkozólag hozott intézkedéseket. A pénzügyi igazgatóság ugyanis felszólította a megyét, hogy a jövedelmi adóra vonatkozó előmunkálatok már eléggé előre haladván, az 1868-ik évi XXVI. tcz. értelmében a kivető bizottságokba válaszsza meg a törvényhatósági és községi tagokat. A közgyűlés azonban a pénzügyi igazgatóság ezen megkeresését félre tette azon indokból, mert az 1868. t. ez. 32. §. világosan mondja, hogy a választást a megyék és kerületek csak a pénzügyminiszter felszólítása folytán eszközük. Egy másik határozat arra vonatkozik, hogy a magy. kir. pénzügyi közegek a „Bach“ korszakbeli fináncznál gorombábbak és a néppeli érintkezésükben tapintatlanabbak s egyátalán fegyelmetlenebbek,oly annyira, hogy a nép méltó indignatioját ezen hetyke legények sértő és kihívó fellépése ellen alig lehet már fékezni. A közgyűlés ezen ügyet a nagygyűlés elé határozta terjeszteni. — (Baranyavármegye közönségének) i. é. aug. 17-én kelt jelentése szerint Mohács mezőváros első bírósági hatósága rendezett tanácsa megszüntettetett.a 455 Hazai közügyek és események. — (A horvát orszsággyülés) megnyilt; a regnicolaris deputatio munkálata fölolvastatott és jól fogadtatott. A baloldali padok meglehetősen üresek voltak. A mi országgyűlésünkön is készülnek mentői hamarább tárgyalni a horvát ügyet.