Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-30 / 26. szám
A képviselőház ülése jún. 23-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgyak: Jelentések, interpellácziók. Szavazás a határőrvidéki erdőügyben. Megkezdése a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1. javaslat tárgyalásának. Elnök: Somssich Pál. A kormány részéről jelen voltak: Andrássy, Lónyay, Horváth, Wenkheim, Gorove, Eötvös, Mikó, Bedekovich miniszterek. A szélsőbalról többen kérvényeket nyújtanak be különböző községek részéről, melyekben a bíróságról szóló 1. javaslat elhalasztása kéretik. Mednyánszky Sándor és Madarász József a somogyi királyi biztos iránt interpellálják a belügyminisztert. Bobory Károly határozati javaslatot nyújt be, melynek értelmében utasíttassék a minisztérium, hogy a képviselői incompatibilitásról törvényjavaslatot terjeszszen elő. Továbbá interpellációt intéz a kereskedelmi minisztériumhoz egy egyén érdekében, ki az erdélyi tűzkárbiztosítótársaságnál biztosítva volt. A társaság feloszlott. Kérdi tehát, mi fog történni most, fog-e a miniszter gondoskodni, hogy a tűzkárosultak e feloszlott társaság által kielégíttessenek. A határozati javaslat ki fog nyomatni, az interpelláczió pedig ki fog adatni a kereskedelmi minisztériumnak. Táncsics Mihály interpellácziót intéz a kereskedelmi miniszterhez: Szándékozik-e a népszámlálást elrendelni is ez alkalommal összeiratni azokat, kik csak terheket viselnek, de jogot nem élveznek, mert szükséges, hogy a választói jog minden teherviselő polgárra kiterjesztessék." Ki fog adatni a kereskedelmi miniszternek. Antalffy Károly előadó jelenti, hogy az állandó igazoló bizottság Kállay Ödön szegedi képviselőt igazolta. Szavazás a határárvidéki erdők ügyben. Napirenden van a szavazás Zsedényi és Ghyczy indítványaira a határőrvidéki erdők szándékolt eladása tárgyában. Kérdésül Zsedényi napirendretérési indítványa tétetvén fel, a név szerinti szavazásnál 427 igazolt képviselő közöl igennel vagyis Zsedényi indítványának elfogadása mellett szavazott 207, nemmel 132 képviselő. Távol voltak vagy nem szavaztak (a jobbról) 87-en. Elnök nem szavazott. A ház ennélfogva Zsedényi indítványa értelmében indokolván napirendre térését, a napirend egyéb tárgyaira tér át. Előleges vita a birói hatalom gyakorlásáról szóló t.-javaslat felett. Ehyezy Kálmán terjedelmes fejtegetése után a következő indítványt nyújtja be. Indítvány. Miután a birói hatalom gyakorlásáról szóló t.-javaslat a törvényhatóságok jogkörének meghatározásával s azok rendezésével elválaszthatlan szoros kapcsolatban van, miután az a bíróságok szervezésének országgyűlési megállapítása előtt különben sem végrehajtható, mondja ki a képviselőház , hogy ezen törvényjavaslatot addig , míg a törvényhatóságok rendezéséről és bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat a minisztérium által előterjesztve nem lesz, tárgyalás alá nem veheti, hanem oda utasítja a minisztériumot, hogy a most említett két törvényjavaslatot is mielőbb tegye le a ház asztalára, s ezen törvényjavaslatot kapcsolatosan és egyidejűleg leendő újabb megvitatás végett a házszabályok 109. §-a értelmében az osztályokhoz visszautasítja.“ Beadja Ghyczy Kálmán, Komárom vár. képviselője. Az indítványt megelőzőleg fejtegette Ghyczy magát a tárgyat; benyújtása után azt mutogatja a házszabályokból, hogy ezen indítvány az átalános vita megkezdése előtt veendő tárgyalás alá. Elnök úgy találja, hogy Ghyczy nem a napirendre kitűzött tárgyhoz szólt, mert a kérdés alatti javaslatot illetőleg csak a bizottsági előadó szólhat legelőször, Ghyczy nyilatkozatát tehát csak az előadó nyilatkozata után lehet figyelembe venni. Ghyczy indítványa már elesett az által, hogy a ház a javaslatot, a már megtett indítvány daczára is, az osztályokhoz utasító tárgyalni. Tisza Kálmán a házszabályokra hivatkozva, lehetségesnek tartja, hogy a szőnyegen forgó javaslat, mint azt Ghyczy K. indítványozta, visszautasíttassék az osztályokhoz. Azt hiszi, hogy a ház határozhat ugyan a mint akar, de határoznia mindenesetre kell. Madarász József (a szószékre akar menni, de Horváth Döme előadó elfoglalta azt, és nem hajlandó Madarásznak átengedni) először is keserűen panaszkodik, hogy az előadó megfosztja a házszabályok által biztosított azon jogától, hogy a szószékről beszélhessen. S aztán a dologra térve megjegyzi, hogy a tárgyalás még nem kezdetett meg, s így Ghyczy indítványa előzetesen tárgyalható. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter. A képviselő úr indítványa vagy a szőnyegen levő tárgyhoz tartozik, s ez esetben nem Ghyczyt illeti először a szólás joga, vagy pedig nem tartozik a tárgyhoz s ez esetben a házszabályok szerint ki kell nyomatni s csak úgy tűzni ki tárgyalásra Ghyczy K. indítványát. Többen szólnak még pro et contra, hogy a házszabályok szerint mit kell tenni Ghyczy indítványával, míg végre maga Ghyczy Kálmán indítványára elnök a kérdést ekként teszi fel: Kíván-e a ház Ghyczy K. indítványának mellőzésével a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásába bocsátkozni. A ház többsége igennel felel, s így véget vet ezen majdnem két órán át tartó házszabályi vitának. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló javaslat tárgyalása. Horváth Döme a központi bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság a javaslatot átalánosságban ajánlja elfogadás végett. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : A magyar kormány helyzete lényegesen különbözik már kormányokétól. Másutt a fennálló intézmények megőrzése a kormány főteendője. Itt alig van valami, amit ne kellene gyökeresen átalakítani. A 48-diki törvényhozás rombolt és nagy elveket mondott ki, de a létesítésre nem volt ideje. A 48-diki törvényhozásról emelkedett hangon emlékezik meg az igazságügyminiszter. Nemzeti életünknek egyik legnevezetesebb korszaka az, mely a 48 ki névhez van kötve, mindenesetre a legmerészebb fordulópont, melyet a nemzet fejlődési történetében felmutat. Alig volt törvényhozásunk, mely annyira a kor magaslatán állott volna, mely a százados bajok forrását, az idők komoly intését, a viszonyok kedvezését helyesebben fogta volna fel, s mely hivatását hivebben és nemesebben betöltötte volna, mint az. (Igaz!) Két egymással szoros összefüggésben álló, egymást kölcsönösen támogató szempont lebegett ama törvényhozás előtt. Az első az volt: visszaszerezni a nemzet államiságát, mely az előtt negyedfél századdal a mohácsi vérmezőn bukott el, a mely azután későbben a törvénytár aktái közé jön eltemetve, mert minden törvény, melyet a nemzet állami létének érdekében három századon át alkotott, csak a régi sírhalomnak újabb fölhantolása, csak a régi sírkereszt renovatiója volt. És mivel érezték és tudták e nagy törvényhozók, hogy a visszanyert állami élet legtermészetesebb és azért legbiztosabb őre maga a nemzet, mindenekelőtt és mindenekfelett oda kellett törekedniük, hogy a korábbi kormányzati rendszer gyökeres gyorsan átalakítása mellett az ország kormányát oly kezekbe tegyék le, melyeknek mozgását, működését maga a nemzet vezeti, oly kormányzat kezébe, melynek életforrásai szintúgy, mint sírja a nemzeti akarat. (Élénk helyeslés.) Így és ezért jön inaugurálva a nemzet tapsai közt a felelős kormányzat. A másik nagy vezérelv, mely ama törvényhozók szeme előtt lebegett, természetszerűleg nem volt és nem is lehetett egyéb, mint a nemzetnek benső regenerálása által visszanyerni a külső jogcímhez a belső jogosultságot, azaz: beléleti erőt szerezni arra, hogy állását az európai államok sorában méltón betölteni és azt egyszersmind állandóan fentartani is képes legyen. Ez okból merészen és határozottan szakított a nagy törvényhozás a múlt hagyományaival, hogy a régi hűbéri államot a modern jogállamok színvonalára emelje, s a nemzetet az európai kulturállamok sorába avassa föl. Érezte és tudta, hogy ha van e nemzetnek jövője, úgy azt a legfényesebb közjogi állás mellett is csak e merész elhatározás menthette meg, mint amely nélkül a nemzet nem sokára korhadt belintézményeinek romjai alá temetkezett volna. (Élénk helyoslés jobbról.) Élet kérdésül ismerte föl, hogy egy nagy mérvű gyökeres benső átalakulás terére vezesse, vagy inkább sodorja e nemzetet, ez az, mi ama szép napok dicsőségét az összes nemzettel közössé tette, és a mi egyúttal a nemzet életképességének legszebb jeléül és jövőjének legbiztosabb zálogául szolgál, egyhangú üdv és örömkiáltás volt, melylyel nagy törvényhozóink e merész kezdeményezését az összes nemzet fogadta. (Élénk tetszés jobbról.) Ez volt uraim! az 1848-diki törvényhozás,ez értelme, jelentősége azon jelszónak, mely 1848-tól kölcsönözte nevét és mely még ma is a lelkesedés viharát képes sorainkban előidézni. Ámde egyet nem szabad felednünk, azt, hogy az 1848. törvényhozás műve nem volt több, mint merész és nagy mérvű kezdeményezés; a munka folytatását ránk hagyta örökül. A teendők roppant halmazából a kormány legelőbb is a bíróság rendezését vette elő, mert azt égető szükségnek tartja mindenki.“ Miután előadta az igazságügyminiszter vezérelveit e tárgyra nézve, amelyek nélkül, meggyőződése szerint, nem lehet javítani, fényes beszédét így végzi: Annyi vész és vihar után Istennek hála helyzetünk ma kedvezőbb, mint volt századok óta, leküzdöttük minden ellenfelünket, vagy ami még több, barátunkká avattuk fel őket. (Köszönjük a barátságot, a szólban.) A diadal teljességének még csak egy ellenség áll útjában, de ez a legveszedelmesebb, mert az utolsó időben önmagunk neveltük azt nagggyá és saját sorainkba osztottuk be. Neve: balitéletek. Rajta uraim! rajta merészen és határozottan, le az utolsó ellenséggel is, hogy a nemzet diadala minél elébb teljes és tökéletes legyen. (Hosszasan tartó élénk éljenzés és taps jobbról; számos jobboldali képviselő és a miniszterek üdvözlik a szónokot.) Ülés vége 2 órakor. A főrendiház ülése jun. 23-án. (Kezdete d. e. 12 órakor.) Elnök: Majláth György. Jelen voltak: Lónyay Menyhért, b. Wenkheim Béla miniszterek. Felolvastatik a delegáczió tagjaira beadott szavazás eredménye. Beadatott összesen 75 szavazat, ebből nyert 75 szavazatot: Gr. Majláth Antal gr. Széchen Antal, b. Bánfi Albert, b. Mosznil Viktor, Rajner Pál, b. Lipthay Béla, báró Misko Imre, Bogovits Imre; 74 szavazatot: Haynald Lajos, gr. Károlyi György, Tisza Lajos, gr. Szapáry Antal, b. Fiáth Ferencz, g. Wenkheim Frigyes, g. Erdődy Sándor; 73 szavazatot: b. Vécsey Sándor, gr. Széchenyi Imre; 70 szavazatot: gr. Zichy Ferencz, 37-et Radvánszky Antal, 36-ot gróf Zichy Henrik; e két utóbbira nézve, minthogy egyik sem nyert általános szótöbbséget, új választás rendeltetett el, melynél Radvánszky nyerte meg a többséget. Póttagok: gr. Nemes Vincze, ifj. báró Vay Miklós, gr. Zsigray Fülöp, gr. Széchényi Pál, Maljevicz Péter. A függő adósságok ellenőrzésére megválasztoodtattak: gr. Barkóczy János, gr. Pejacsevits Péter, mindkettő 73 szavazattal. Ezután napirenden van két törvényjavaslat, az egyik a vámkezelési költségek általánosításáról szól, mely változatlanul el is fogadtatott; a másik törvényjavaslat azonban, mely az 1868. VII. (a pénzveretésről szól) törvénycikk bővítése, illetőleg módosítására vonatkozik, a főrendiház pénzügyi bizottságának előterjesztése folytán módosíttatott. A bizottság ugyanis óhajtja, hogy a régi pénzeken is használt deák feliratú D. G. helyett a magyar köriratban I. K. (Isten kegyelméből) botük vétessenek fel és e helyett hagyassanak el e botük: M. H. S. D. O., mely annyit teszen „Magyar-, Horvát- Slavon- Dalmátországok“ királya. A főrendiház a bizottság ajánlatát elfogadó s e határozat szerint (ha ugyan a képviselőház is beleegyezik,) az aranypénzeken ily felirat leszen : „Ferencz József I. K. A. cs. és ap. kir.“ B. Nyáry Gyula az aranypénznemok minimű vegyítésére vonatkozó interpellácziót, illetőleg kérdést intézett a pénzügyminiszterhez. Lónyay pénzügyminiszter kijelenti, hogy a vegyíték az eddigi szokás szerint egy százteli réz lesz. B. Nyáry Gyula megelégedését fejezi ki e válasz fölött. Ülés vége 2 2 órakor.