Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-30 / 26. szám

A képviselőház ülése jún. 23-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgyak: Jelentések, interpellácziók. Sza­vazás a határőrvidéki erdőügyben. Megkez­dése a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1. javaslat tárgyalásának. Elnök: Somssich Pál. A kormány részéről jelen voltak: Andrássy, Lónyay, Horváth, Wenkheim, Gorove, Eötvös, Mikó, Bedekovich miniszterek. A szélső­balról többen kérvényeket nyújtanak be különböző községek részéről, melyekben a bí­­róságról szóló 1. javaslat elhalasztása kéretik. Mednyánszky Sándor és Madarász József a so­mogyi királyi biztos iránt interpellálják a belügy­minisztert. Bobory Károly határozati javaslatot nyújt be, melynek értelmében utasíttassék a miniszté­rium, hogy a képviselői incompatibilitásról tör­vényjavaslatot terjeszszen elő. Továbbá inter­­pellác­iót intéz a kereskedelmi minisztériumhoz egy egyén érdekében, ki az erdélyi tűzkárbizto­­sítótársaságnál biztosítva volt. A társaság fel­oszlott. Kérdi tehát, mi fog történni most, fog-e a miniszter gondoskodni, hogy a tűzkárosultak e feloszlott társaság által kielégíttessenek. A határozati javaslat ki fog nyomatni, az interpelláczió pedig ki fog adatni a kereskedelmi minisztériumnak. Táncsics Mihály interpellácziót intéz a ke­­reskedelmi miniszterhez: Szándékozik-e a nép­­számlálást elrendelni is ez alkalommal összeiratni azokat, kik csak terheket viselnek, de jogot nem élveznek, mert szükséges, hogy a választói jog minden teherviselő polgárra kiterjesztessék." Ki fog adatni a kereskedelmi miniszternek. Antalffy Károly előadó jelenti, hogy az állandó igazoló bizottság Kállay Ödön szegedi képviselőt igazolta. Szavazás a határárvidéki erdők ügyben. Napirenden van a szavazás Zsedényi és Ghy­­czy indítványaira a határőrvidéki erdők szándé­kolt eladása tárgyában. Kérdésül Zsedényi napirendretérési indítvá­nya tétetvén fel, a név szerinti szavazásnál 427 igazolt képviselő közöl igen­nel vagyis Zsedényi indítványának elfogadása mellett szavazott 207, nem­mel 132 képviselő. Távol voltak vagy nem szavaztak (a jobbról) 87-en. Elnök nem szavazott. A ház ennélfogva Zsedényi indítványa ér­telmében indokolván napirendre térését, a napi­rend egyéb tárgyaira tér át. Előleges vita a birói hatalom gyakorlásáról szóló­­ t.-javaslat felett. Ehyezy Kálmán terjedelmes fejtegetése után­­ a következő indítványt nyújtja be. Indítvány. Miután a birói hatalom gyakorlásáról szóló t.-javaslat a törvényhatóságok jogkörének megha­tározásával s azok rendezésével elválaszthatlan szoros kapcsolatban van,­­ miután az a bíróságok szervezésének országgyűlési megállapítása előtt különben sem végrehajtható, mondja ki a képvise­lőház , hogy ezen törvényjavaslatot addig , míg a törvényhatóságok rendezéséről és bíróságok szer­vezéséről szóló törvényjavaslat a minisztérium által előterjesztve nem lesz, tárgyalás alá nem veheti, hanem oda utasítja a minisztériumot, hogy a most említett két törvényjavaslatot is mielőbb tegye le a ház asztalára, s ezen törvényjavaslatot kapcso­latosan és egyidejűleg leendő újabb megvitatás végett a házszabályok 109. §-a értelmében az osz­tályokhoz visszautasítja.“ Beadja Gh­yczy Kálmán, Komárom vár. képviselője. Az indítványt megelőzőleg fejtegette Ghyczy magát a tárgyat; benyújtása után azt mutogatja a házszabályokból, hogy ezen indítvány az átalános vita megkezdése előtt veendő tárgyalás alá. Elnök úgy találja, hogy Ghyczy nem a napi­rendre kitűzött tárgyhoz szólt, mert a kérdés alatti javaslatot illetőleg csak a bizottsági előadó szólhat legelőször, Ghyczy nyilatkozatát tehát csak az előadó nyilatkozata után lehet figyelembe venni.­­ Ghyczy indítványa már elesett az által, hogy a ház a javaslatot, a már megtett indítvány da­czára is, az osztályokhoz utasító tárgyalni. Tisza Kálmán a házszabályokra hivatkozva, lehetségesnek tartja, hogy a szőnyegen forgó ja­vaslat, mint azt Ghyczy K. indítványozta, vissza­­utasíttassék az osztályokhoz. Azt hiszi, hogy a ház határozhat ugyan a mint akar, de határoznia mindenesetre kell. Madarász József (a szószékre akar menni, de Horváth Döme előadó elfoglalta azt, és nem hajlandó Madarásznak átengedni) először is kese­rűen panaszkodik, hogy az előadó megfosztja a házszabályok által biztosított azon jogától, hogy a szószékről beszélhessen. S aztán a dologra térve megjegyzi, hogy a tárgyalás még nem kezdetett meg, s így Ghyczy indítványa előzetesen tár­gyalható. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter. A­­ képviselő úr indítványa vagy a szőnyegen levő tárgyhoz tartozik, s ez esetben nem Ghyczyt illeti először a szólás joga, vagy pedig nem tartozik a tárgyhoz s ez esetben a házszabályok szerint ki kell nyomatni s csak úgy tűzni ki tárgyalásra Ghyczy K. indítványát. Többen szólnak még pro et contra, hogy a házszabályok szerint mit kell tenni Ghyczy in­dítványával, míg végre maga Ghyczy Kálmán indítványára elnök a kérdést ekként teszi fel: Kíván-e a ház Ghyczy K. indítványának mellőzé­sével a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény­­javaslat általános tárgyalásába bocsátkozni. A ház többsége igennel felel, s így véget vet ezen majdnem két órán át tartó házszabályi vitának. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló javaslat tárgyalása. Horváth Döme a központi bizottság előadója jelenti, hogy a bizottság a javaslatot átalánosság­­ban ajánlja elfogadás végett. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : A magyar kormány helyzete lényegesen különbözik már kormányokétól. Másutt a fennálló intézmények megőrzése a kormány főteendője. Itt alig van va­lami, a­mit ne kellene gyökeresen átalakítani. A 48-diki törvényhozás rombolt és nagy elveket mon­dott ki, de a létesítésre nem volt ideje. A 48-diki törvényhozásról emelkedett hangon emlékezik meg az igazságügyminiszter. Nemzeti életünknek egyik legnevezetesebb korszaka az, mely a 48 ki névhez van kötve, min­denesetre a legmerészebb forduló­pont, melyet a nemzet fejlődési történetében felmutat. Alig volt törvényhozásunk, mely annyira a kor magaslatán állott volna, mely a százados bajok forrását, az idők komoly intését, a viszonyok ked­vezését helyesebben fogta volna fel, s mely hivatá­sát hivebben és nemesebben betöltötte volna, mint az. (Igaz!) Két egymással szoros összefüggésben álló, egymást kölcsönösen támogató szempont lebegett ama törvényhozás előtt. Az első az volt: visszaszerezni a nemzet álla­miságát, mely az előtt negyedfél századdal a mohá­csi vérmezőn bukott el, a mely azután későbben a törvénytár aktái közé jön eltemetve, mert minden törvény, melyet a nemzet állami létének érdekében három századon át alkotott, csak a régi sírhalom­­nak újabb fölhantolása, csak a régi sírkereszt renovatiója volt. És mivel érezték és tudták e nagy törvény­hozók, hogy a visszanyert állami élet legtermésze­tesebb és azért legbiztosabb őre maga a nemzet, mindenekelőtt és mindenekfelett oda kellett töre­kedniük, hogy a korábbi kormányzati rendszer gyökeres gyorsan átalakítása mellett az ország kormányát oly kezekbe tegyék le, melyeknek moz­gását, működését maga a nemzet vezeti, oly kor­mányzat kezébe, melynek életforrásai szintúgy, mint sírja a nemzeti akarat. (Élénk helyeslés.) Így és ezért jön inaugurálva a nemzet tapsai közt a felelős kormányzat. A másik nagy vezérelv, mely ama törvényho­zók szeme előtt lebegett, természetszerűleg nem volt és nem is lehetett egyéb, mint a nemzetnek benső regenerálása által visszanyerni a külső jog­­c­ímhez a belső jogosultságot, azaz: beléleti erőt szerezni arra, hogy állását az európai államok sorá­ban méltón betölteni és azt egyszersmind állandóan fentartani is képes legyen. Ez okból merészen és határozottan szakított a nagy törvényhozás a múlt hagyományaival, hogy a régi hűbéri államot a modern jogállamok szín­vonalára emelje, s a nemzetet az európai kultur­­államok sorába avassa föl. Érezte és tudta, hogy ha van e nemzetnek jövője, úgy azt a legfényesebb közjogi állás mel­­lett is csak e merész elhatározás menthette meg, mint a­mely nélkül a nemzet nem­ sokára korhadt belintézményeinek romjai alá temetkezett volna. (Élénk helyoslés jobbról.) Élet kérdésül ismerte föl, hogy egy nagy mérvű gyökeres benső átalakulás terére vezesse, vagy inkább sodorja e nemzetet, ez az, mi ama szép napok dicsőségét az összes nemzettel közössé tette, és a mi egyúttal a nemzet életképességének leg­szebb jeléül és jövőjének legbiztosabb zálogául szolgál, egyhangú üdv és örömkiáltás volt, mely­­lyel nagy törvényhozóink e merész kezdeménye­zését az összes nemzet fogadta. (Élénk tetszés jobbról.) Ez volt uraim! az 1848-diki törvényhozás,ez értelme, jelentősége azon jelszónak, mely 1848-tól kölcsönözte nevét és mely még ma is a lelkesedés viharát képes sorainkban előidézni. Ámde egyet nem szabad felednünk, azt, hogy az 1848. törvényhozás műve nem volt több, mint merész és nagy mérvű kezdeményezés; a munka folytatását ránk hagyta örökül. A teendők roppant halmazából a kormány legelőbb is a bíróság rendezését vette elő, mert azt égető szükségnek tartja mindenki.“ Miután előadta az igazságügyminiszter vezér­elveit e tárgyra nézve, a­melyek nélkül, meg­győződése szerint, nem lehet javítani, fényes beszé­dét így végzi: Annyi vész és vihar után Istennek hála hely­zetünk ma kedvezőbb, mint volt századok óta, leküzdöttük minden ellenfelünket, vagy a­mi még több, barátunkká avattuk fel őket. (Köszönjük a barátságot, a szólban.) A diadal teljességének még csak egy ellenség áll útjában, de ez a legvesze­delmesebb, mert az utolsó időben önmagunk ne­veltük azt nagggyá és saját sorainkba osztottuk be. Neve: balitéletek. Rajta uraim! rajta­ merészen és határozottan, le az utolsó ellenséggel is, hogy a nemzet diadala minél elébb teljes és tökéletes legyen. (Hosszasan tartó élénk éljenzés és taps jobbról; számos jobb­oldali képviselő és a miniszterek üdvözlik a szó­nokot.) Ülés vége 2 órakor.­­ A főrendiház ülése jun. 23-án. (Kezdete d. e. 12 órakor.) Elnök: Majláth György. Jelen voltak: Lónyay Menyhért, b. Wenkheim Béla miniszterek. Felolvastatik a delegáczió tagjaira beadott szavazás eredménye. Beadatott összesen 75 szava­zat, ebből nyert 75 szavazatot: Gr. Majláth Antal gr. Széchen Antal, b. Bánfi Albert, b. Mosznil Viktor, Rajner Pál, b. Lipthay Béla, báró Misko Imre, Bogovits Imre; 74 szavazatot: Haynald La­jos, gr. Károlyi György, Tisza Lajos, gr. Szapáry Antal, b. Fiáth Ferencz, g. Wenkheim Frigyes, g. Erdődy Sándor; 73 szavazatot: b. Vécsey Sándor, gr. Széchenyi Imre; 70 szavazatot: gr. Zichy Fe­rencz, 37-et Radvánszky Antal, 36-ot gróf Zichy Henrik; e két utóbbira nézve, minthogy egyik sem nyert általános szótöbbséget, új választás ren­deltetett el, melynél Radvánszky nyerte meg a többséget. Póttagok: gr. Nemes Vincze, ifj. báró Vay Miklós, gr. Zsigray Fülöp, gr. Széchényi Pál, Maljevicz Péter. A függő adósságok ellenőrzésére megválasz­to­o­d­tattak: gr. Barkóczy János, gr. Pejacsevits Péter, mindkettő 73 szavazattal. Ezután napirenden van két törvényjavaslat, az egyik a vámkezelési költségek általánosításáról szól, mely változatlanul el is fogadtatott; a másik törvényjavaslat azonban, mely az 1868. VII. (a pénzveretésről szól) törvényc­ikk bővítése, illető­leg módosítására vonatkozik, a főrendiház pénz­ügyi bizottságának előterjesztése folytán módosít­tatott. A bizottság ugyanis óhajtja, hogy a régi pén­zeken is használt deák feliratú D. G. helyett a magyar köriratban I. K. (Isten kegyelméből) botük vétessenek fel és e helyett hagyassanak el e botük: M. H. S. D. O., mely annyit teszen „Magyar-, Horvát- Slavon- Dalmátországok“ királya. A főrendiház a bizottság ajánlatát elfogadó s e határozat szerint (ha ugyan a képviselőház is beleegyezik,) az aranypénzeken ily felirat leszen : „Ferencz József I. K. A. cs. és ap. kir.“ B. Nyáry Gyula az aranypénznemok minimű vegyítésére vonatkozó interpellácziót, illetőleg kérdést intézett a pénzügyminiszterhez. Lónyay pénzügyminiszter kijelenti, hogy a vegyíték az eddigi szokás szerint egy százteli réz lesz. B. Nyáry Gyula megelégedését fejezi ki e válasz f­ölött. Ülés vége­­ 2 2 órakor.

Next