Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-05 / 1. szám
tor ellenjegyzése mellett a következőket nevezte ki, illetőleg helyezte. A áttettleges állományba: I. A gyalogsághoz: Őrnagygyá: pécsujfalusi Péchy Ede nyugalmazott őrnagyot, egyúttal a 37. honvédzászlóalj parancsnokává; 11-ik osztályú századossá: Honcz Jánost, és Róth Jakab Jánost. Főhadnagygyáb: Reichlin-Meldegg Nándor, Vogel Gyula, Kraft Ágoston, Petényi Sándor, Horváth Rezső, Muschek Emil, Ölberg Károly, Szakácsy Endre, Bakonyi Károly, Lukasevic Guidó, Ohlhofer Gebhard, Lehoczky György Endre, Gluskicsiicz Károly, Toubol Zsigmond, Nass J József, Glatz Ödön, Griesch Gusztáv, Csörgeő Antal, Máttyásovszky Farkas, Fluck Károly, Popovics János, Boxicovich Lajos, Kubinyi Mór, Dubák Károly, aggteleki Bujanovics Kornél sorhadi főhadnagyokat, továbbá Devits Nándort, Fodor Mózest, Vojnits Géza,Zsitvay Gyula, Giergl Győző, Szoták Pál, Rchácz Adolfot, Király Balázs, Balogh Antal, Kossár Ferenczet, Lovich Károly, Benedek Isván, plankensteini báró Rauber Gyulát, Pauer Lajost, és Öhl Ödönt. Hadnagyokká: Szentiványi Ede, Stammer István, Némethi Kálmán, Rosenthal Ede, Micheller János, Bodendorfer Jakab, Thellmann József, Katusics Ferencz, Weidinger Alajos, Topits Rezső, Kovács János, Marschalko László, Huth János, Kontz Lázár, Brantner Ferencz, Dánffy Dénes, Bertalan Izsák, b. Reichlin-Meldogg József, Nyulassy Sándor sorhadi hadnagyokat, továbbá Hazay Vilmos, szeghi Kis Lajos, Uros Dovits Ambrusz, Zsámbokréthy László, Mészáros Mihály, Pettykó Károly, Horváth György, Kocsa László, Olajos Béla, nagyfalusi Mocsáry Bélát, Dedinszky Antal, mittenburgi Mitterspacher Imre, Szekeres Ferencz, Homicskó János, jászapáthi Kaszás István, Pridavka Ferencz, Peticsevics György, Siracky Ágoston, gyulai Gaal Gyula, Forgács Ferencz, szirmabesenyői Szirmay György, Kovácsy Károly, harasztkereki Farkas Lajos, Gally Pált, Popovics János, Koczó István, Gelléry Zsigmond és gr. Leiningen Ármint. II. A honvéd-lovassághoz: Hadnagygyá: Kugler Nándor, lovag Wolczinszki Emil hadnagyokat és Claudius Edét. Továbbá megengedni méltóztatott,hogy Móricz Sándor és Dallos Elek honvédőrnagyok, illetőleg a 33-ik és 43-ik zászlóalj parancsnokai, ezen állomásukban felcseréltessenek, és végre, hogy Kneczvich Mózes őrnagy s a 81. honvédzászlóalj parancsnoka, ugyane minőségben a 82. honvédzászlóaljhoz áthelyeztessék. (Számfeletti honvédezredes.) Ő Felsége megengedte, hogy kéthelyi gróf Hunyady Kálmán szolgálaton kívüli császári és királyi ezredes a magyar királyi honvédlovassághoz áthelyeztessék, s annak állományába mint iszámfeletti beosztassék. (Fölmentés.) A király Bömbes Frigyest a magyar királyi legfőbb Ítélő törvényszék rendes biráját az államszolgálattól saját kérelmére fölmentvén, végleges nyugalomba helyezte. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Hírek Dalmácziából.) Auersperg gr. vezérőrnagy jelentése szerint a zuppai kerület, valamint Brair és Majna lakói meghódoltak, s köszönetöket fejeztek a császári amnestiáért. Újabban a Krivoscie kerület is meghódolt volna. — (Oroszország és a montenegrói fejedelem.) A „Triester Ztg.“ súlyos vádat emel az orosz kormány ellen. A panszlavismus, a forradalmi párt emberei Herczegovinában — írja a „Tr. Ztg.“ — kevés idővel ezelőtt Pétervárra fordultak tanácsért, s onnan ügyes diplomata-nyelven azt adák értésére a montenegrói fejedelemnek egy ukázszerü figyelmeztetésben, hogy a dalmácziai fölkelőket támogatni kell, s a sorok közt olvasható volt, hogy afejedelem politikai magatartásától függ: megkapja-e továbbra is az évi 8000 Francziaorgia«.. . (Napoleon levele.) A decz. 28-dikán megjelent „Journal Officiel“ (hivatalos lap) a következő fontos közleményekkel lepte meg a párisiakat: „A miniszterek beadták lemondásukat a császárnak, a ki azt elfogadta. Az eddigi miniszterek utódaik kinevezteté-séig folytatják az ügyeket.“ A császár Ollivier Emilhez a következő, decz. 27-ről keltezett levelet intézte: „Képviselő úr! A miniszterek beadták lemondásukat. Bizalommal fordulok ön hazafiságához, kérve önt, jelölje ki nekem azon személyeket, akik önnel szövetkezve egy homogén kabinetet alkothatnak, amely híven képviselje a törvényhozó testület többségét, s amely el van határozva, szelleme és betűi szerint alkalmazni a szept. 8-ki senatusvégzést. Számítok a törvényhozó testületnek az ország nagy érdekei iránti hűségére, valamint az önére is, hogy segédkezet nyújt azon feladat megoldására, melyet magamra vállaltam, az alkotmányos kormányrendszer szabályos életbeléptetésére. — Legyen meggyőződve, uram, hajlamaimról. Napoleon.11 — (A császár és Ollivier). Párosból írják : A császár igy szólt decz. 26-kán Ollivierhez: „Ollivier úr, ön el fog bámulni, hogy én minő alkotmányos uralkodó szándékozom lenni!“ S valóban minthogy III. Napóleon utalán alkotmányosan akar kormányozni, nem szólította föl Ollivierrel 1 4 arany subvencziót. A raguzai orosz konzul — folytatja a „Tr. Ztg.“ — mindent elkövetett arra nézve, hogy kormányának szándéklatait érvényre juttassa, de Ausztriától és a portától félve, a fejedelem azt válaszolta, hogy Montenegrónak, ha önállóságát kockáztatni nem akarja, legalább egyelőre szigorúan semlegesnek kell maradnia. Németország.. . (Németország és a jezsuiták.) A porosz képviselőház kérvényi bizottsága elkészíté jelentését a zárdaügyben. Ebben az mondatik, a kormány nem hagyhatja meg- fontolás nélkül, hogy a jezsuita rendnek, valamint a többieknek czélja az evang. egyház s evang. vallás leküzdése, s hogy a papi társulatok a kitléletre oly befolyást törekszenek gyakorolni, mely a törvényhozást minden időben arra kényszeritő, tiltó vagy korlátozó rendszabályokat alkotni, hogy daczára ennek, a papi társulatok nem az alapjában megengedett, hanem az alapjában meg nem engedett összeköttetések terén állnak, s e tiltó törvények alól csak annyiban lettek kivéve, amennyiben mint az ország törvényei szerint elismert s bekeblezett zárdák fönállanak; végre hogy az államkormány által kimondott szabályelv eredményében a papi rendet a porosz államban egy teljesen korlátlan, független hatáskörhöz s kiterjedéshez vezetné, holott pedig minden európai állam törvényhozása a vallásos rendek bizonyos korlátozását szükségesnek látja, s a porosz államban a korlátozás régtől fogva fontossággal bírt. Ez okokból a bizottság a képviselőháznak ajánlja a kir. államkormányt fölszólítani, hogy a porosz törvényhozásnak a papi társulatokra vonatkozólag hozott korlátozó határozatát érvényre emelje, s e korlátozástól való eltérést árvaházak, nevelőintézetek, betegápoldák s más alapítványoknak teendő engedmények s bekeblezé- sek alakjában se engedje meg, nevezete-sen: 1) engedélyeket s egyesületi jogokat intézetek számára oly egyes egyéneknek ne adjon, kik egyházi társulathoz tartoznak; 2) felügyelet útján az egyházi társulatok az ily intézetek vezetése s kezelésében a tettleges részvétel ne engedje meg egyszerre a balközép tagjait, Buffet és Daru képviselőket kabinet alakítására. „Azt kívánják tőlem — mondá — hogy én alkotmányosan kormányozzak, egyszersmind azt akarják, hogy ismét személyes kormányi tényt kövessek el azáltal, hogy oly férfiakat juttassak a kabinetbe, akik, mint be van bizonyítva, a parlamenti kisebbséghez tartoznak ? Ha a Buffet - Daru kisebbség parlamenti többséggé lesz, semmi sem álland többé útban, hogy kormányra jussanak vezérei. Ma lehetlen, hogy őket magamhoz szólítsam.“ Így fogja fel III. Napóleon császár alkotmányos új jogait és kötelességeit. Ollivier tehát kénytelen lesz, hogy az Ollivier-Josseau-féle programm 140 aláírója közül válaszsza minisztériumának tagjait. De itt is akadályokra talál. Maga bevallja, hogy Ségris és Talhouet megtagadták közreműködésüket, s így a tárca elvállalását, Olliviert azonban mindez nem fogja megzavarni. Ő meg akarja alapítani az első parlamentáris minisztériumot, s ezzel le akarja tenni Francziaországban egy új alkotmányos korszak alapkövét. Azonban maga Ollivier nem tagadja, hogy nem sokára ő lesz a legnépszerűtlenebb ember, mert természetesen nem lesz képes, egy nap teljesítni a francziák minden kívánatét. (Ollivier programmja.) Tekintve ama tényt, hogy a franczia törvényhozótestület jobb centrumának vezére, Ollivier Emil jen a császártól az új kabinet megalakításával megbízva, nem lesz érdektelen megismerkednünk a programmal, melyet Ollivier közvetlen a most befejezett rendkívüli ülésszak megnyitása után pártja nevében közzétett. E programm így szól: „Fontolóra véve, hogy a nemzet képviselőinek kötelessége a közvélemény minden óhajtásait kifejezni; fontolóra véve, hogy ezen óhajtások közt a parlamentáris kormány legális alkalmazása, mely szükséges forma az országnak az ország által egy monarchia alatti kormányzására nézve, elsősorban áll; fontolóra véve, hogy a parlamentáris kormány szabad sajtót és szabad választásokat, egységes és felelős minisztériumot, és szigorúan meghatározott alapelveken nyugvó többséget föltételez; fontolóra véve, hogy minden alkotmányos párt a parlamentáris kormány alatt programmját életbe léptetheti, mihelyt azt a többség elfogadta , az alálírt képviselők kijelentik, anélkül, hogy ezért újabb reformokat vissza akarnának utasítani, ha ezeknek szükségességét előttük kimutatják, hogy jelenleg egyetértve akarják kifelé a békét, a nagy fizetések összehalmozódásának megszüntetését, a közbiztonsági törvény eltörlését, a politikai sajtóvétségeknek esküdtszék általi megítéltetését, a hirlapbélyeg eltörlését, mely részben a postai pótlék nagyobbítása által pótoltatnék, a felek részére a szabad hírlapválasztás visszaállítását a bírói és jogügyi hirdetésekre. A törvényhozás kizárólagos jogát a választókerületek meghatározása iránt. Egy törvény azután állapítja meg a képviselők és a választókerületek számát. Egy törvényt a választók szabadságának és függetlenségének biztosítására. A polgármestereknek a helyhatósági tanácsok tagjai közüli választását. A közigazgatási központosítás megvizsgálását, a közegek, a kanton és a megye autonómiának értelmében, a VIII. évi alkotmány 75. czikkelyének teljes átalakítását s ennek a választási ügyekben teljes megszüntetését, vonatkozással a hivatalnokoknak a polgár egyéni szabadságába és a hivatalnokoknak a vagyonba való beavatkozására. A kereskedelmi szerződések parlamentáris átvizsgálását. A munkásosztályok helyzetének javítására szolgáló eszközök átalános megvizsgálását, tekintettel az erkölcsiségre, az értelmességre és az anyagi jóllétre.“ (Az új minisztérium névsora.) Páris, január 3. A hivatalos lap közli az új minisztérium névsorát: Ollivier igazságügy, Daru külügy, Chevandier belügy, Buffet pénzügy, Leboeuf hadügy, Rigault tengerészeti, Segris közoktatás, Taillandier közmunkák, Louvet kereskedelem, Vaillant a császári ház minisztere, Richard a szépművészetek minisztere. A császár egy rendelete elválasztja a császári