Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-05 / 1. szám

tor ellenjegyzése mellett a következőket nevezte ki, illetőleg helyezte. A áttettleges állományba: I. A gyalogsághoz: Őrnagygyá: pécsujfalusi Péchy Ede nyugal­mazott őrnagyot, egyúttal a 37. honvédzászlóalj parancsnokává; 11-ik osztályú századossá: Honcz Jánost, és Róth Jakab Jánost. Főhadnagygyá­­b: Reichlin-Meldegg Nándor, Vogel Gyula, Kraft Ágoston, Petényi Sándor, Horváth Rezső, Muschek Emil, Ölberg Károly, Szakácsy Endre, Bakonyi Károly, Lukasevic Guidó, Ohlhofer Gebhard, Lehoczky György Endre, Gluskicsiicz Károly, Toubol Zsigmond, Nass J­ József, Glatz Ödön, Griesch Gusztáv, Csörgeő Antal, Máttyá­­sovszky Farkas, Fluck Károly, Popovics János, Boxic­ovich Lajos, Kubinyi Mór, Dub­ák Károly, aggteleki Bujanovics Kornél sorhadi főhadnagyo­kat,­­ továbbá Devits Nándort, Fodor Mózest, Vojnits Géza,Zsitvay Gyula, Giergl Győző, Szoták Pál, Rchácz Adolfot, Király Balázs, Balogh Antal, Kossár Ferenczet, Lovich Károly, Benedek Isván, plankensteini báró Rauber Gyulát, Pauer Lajost, és Öhl Ödönt. Hadnagyokká: Szentiványi Ede, Stammer István, Némethi Kálmán, Rosenthal Ede, Micheller János, Boden­­­dorfer Jakab, Thellmann József, Katusics Ferencz, Weidinger Alajos, Topits Rezső, Kovács János, Marschalko László, Huth János, Kontz Lázár, Brantner Ferencz, Dánffy Dénes, Bertalan Izsák, b. Reichlin-Meldogg József, Nyulassy Sándor sorhadi hadnagyokat,­­ továbbá Hazay Vilmos, szeghi Kis Lajos, Uros Dovits Ambrusz, Zsám­­bokréthy László, Mészáros Mihály, Pettykó Károly, Horváth György, Kocsa László, Olajos Béla, nagy­falusi Mocsáry Bélát, Dedinszky Antal, mitten­­burgi Mitterspacher Imre, Szekeres Ferencz, Ho­­micskó János, jászapáthi Kaszás István, Pridavka Ferencz, Peticsevics György, Siracky Ágoston, gyulai Gaal Gyula, Forgács Ferencz, szirmabe­­senyői Szirm­ay György, Kovácsy Károly, haraszt­­kereki Farkas Lajos, Gally Pált, Popovics János, Koczó István, Gelléry Zsigmond és gr. Leiningen Ármint. II. A honvéd-lovassághoz: Hadnagygyá: Kugler Nándor, lovag Wolczinszki Emil had­nagyokat és Claudius Edét. Továbbá megengedni m­éltóztatott,hogy Móricz Sándor és Dallos Elek honvédőrnagyok, illetőleg a 33-ik és 43-ik zászlóalj parancsnokai, ezen állo­másukban felcseréltessenek, és végre, hogy Knecz­­vich Mózes őrnagy s a 81. honvédzászlóalj pa­rancsnoka, ugyane minőségben a 82. honvédzász­lóaljhoz áthelyeztessék.­­ (Szám­feletti honvédezredes.) Ő Felsége megengedte, hogy kéthelyi gróf Hunyady Kálmán szolgálaton kívüli császári és királyi ezredes a ma­gyar királyi honvédlovassághoz áthelyeztessék, s annak állományába mint iszám­feletti beosztassék.­­ (Fölm­entés.) A király Bömb­es Frigyest a magyar királyi legfőbb Ítélő törvényszék rendes biráját az államszolgálattól saját kérelmére föl­mentvén, végleges nyugalomba helyezte. HETI KRÓNIK­A. Ausztria.­ ­ (Hírek Dalmácziából.) Auersperg gr. vezérőrnagy jelentése szerint a zuppai kerü­let, valamint Brair és Majna lakói meghó­doltak, s köszönetöket fejeztek a császári amnestiáért. Újabban a Krivoscie kerület is meghódolt volna. — (Oroszország és a montenegrói fejede­lem.) A „Triester Ztg.“ súlyos vádat emel az orosz kormány ellen. A panszlavismus, a for­radalmi párt emberei Herczegovinában — írja a „Tr. Ztg.“ — kevés idővel ezelőtt Pé­­tervárra fordultak tanácsért, s onnan ügyes diplomata-nyelven azt adák értésére a mon­tenegrói fejedelemnek egy ukázszerü figyel­meztetésben, hogy a dalmácziai fölkelőket támogatni kell, s a sorok közt olvasható volt, hogy a­­fejedelem politikai magatartásától függ: megkapja-e továbbra is az évi 8000 Francziaorgia«.. . (Napoleon levele.) A decz. 28-dikán megjelent „Journal Officiel“ (hivatalos lap) a következő fontos közleményekkel lepte meg a párisiakat: „A miniszterek beadták lemondásukat a császárnak, a ki azt elfogadta.­ Az eddigi miniszterek utódaik kinevezteté-­­­séig folytatják az ügyeket.“ A császár Ollivier Emilhez a következő, decz. 27-ről keltezett levelet intézte: „Képviselő úr! A miniszterek beadták lemondásukat. Bizalommal fordulok ön haza­­fiságához, kérve önt, jelölje ki­ nekem azon személyeket, a­kik önnel szövetkezve egy homogén kabinetet alkothatnak, a­mely hí­ven képviselje a törvényhozó testület több­ségét, s a­mely el van határozva, szelleme és betűi szerint alkalmazni a szept. 8-ki senatus­­végzést. Számítok a törvényhozó testületnek az ország nagy érdekei iránti hűségére, valamint az önére is, hogy segédkezet nyújt azon feladat megoldására, melyet magamra vállaltam, az alkotmányos kormányrendszer szabályos életbeléptetésére. — Legyen meg­győződve, uram, hajlamaimról. Napoleon.11 — (A császár és Ollivier). Párosból ír­ják : A császár igy szólt decz. 26-kán Olli­­vierhez: „Ollivier úr, ön el fog bámulni, hogy én minő alkotmányos uralkodó szándé­kozom lenni!“ S valóban minthogy III. Napóleon utalán alkotmányosan akar kor­mányozni, nem szólította föl Ollivierrel 1 4 arany subvencziót. A raguzai orosz konzul — folytatja a „Tr. Ztg.“ —­ mindent elkövetett arra nézve, hogy kormányának szándéklatait érvényre juttassa, de Ausztriától és a portá­tól félve, a fejedelem azt válaszolta, hogy Montenegrónak, ha önállóságát koc­káztatni nem akarja, legalább egyelőre szigorúan semlegesnek kell maradnia. Németország.. . (Németország és a jezsuiták.) A po­­­rosz képviselőház kérvényi bizottsága elké­­szíté jelentését a zárdaügyben. Ebben az mondatik, a kormány nem hagyhatja meg-­ fontolás nélkül, hogy a jezsuita rendnek, valamint a többieknek czélja az evang. egy­ház s evang. vallás leküzdése, s hogy a papi társulatok a kitléletre oly befolyást törek­­­­szenek gyakorolni, mely a törvényhozást minden időben arra kényszeritő, tiltó vagy korlátozó rendszabályokat alkotni, hogy da­czára ennek, a papi társulatok nem az alap­jában megengedett, hanem az alapjában meg nem engedett összeköttetések terén állnak,­­ s e tiltó törvények alól csak annyiban let­­­­tek kivéve, a­mennyiben mint az ország tör­vényei szerint elismert s bekeblezett zárdák fönállanak; végre hogy az államkormány által kimondott szabályelv eredményében a papi rendet a porosz államban egy teljesen korlátlan, független hatáskörhöz s kiterje­déshez vezetné, holott pedig minden európai állam törvényhozása a vallásos rendek bi­zonyos korlátozását szükségesnek látja, s a porosz államban a korlátozás régtől fogva fontossággal bírt. Ez okokból a bizottság a képviselőháznak ajánlja­ a kir. államkormányt fölszólítani, hogy a porosz törvényhozás­nak a papi társulatokra vonatkozólag hozott korlátozó határozatát érvényre emelje, s e­­ korlátozástól való eltérést árvaházak, neve­lőintézetek, betegápoldák s más alapítvá­nyoknak teendő engedmények s bekeblezé-­ sek alakjában se engedje meg, nevezete-­­­sen: 1) engedélyeket s egyesületi jogokat intézetek számára oly egyes egyéneknek ne­­ adjon, kik egyházi társulathoz tartoznak; 2) felügyelet útján az egyházi társulatok az ily intézetek vezetése s kezelésében a tettle­ges részvétel ne engedje meg­ egyszerre a balközép tagjait, Buffet és Daru képviselőket kabinet alakítására. „Azt kí­vánják tőlem — mondá — hogy én alkot­mányosan kormányozzak, egyszersmind azt akarják, hogy ismét személyes kormányi tényt kövessek el azáltal, hogy oly férfiakat juttassak a kabinetbe, a­kik, mint be van bizonyítva, a parlamenti kisebbséghez tar­toznak ? Ha a Buffet - Daru kisebbség parla­menti többséggé lesz, semmi sem álland többé útban, hogy kormányra jussanak ve­zérei. Ma lehetlen, hogy őket magamhoz szólítsam.“ Így fogja fel III. Napóleon csá­szár alkotmányos új jogait és kötelességeit. Ollivier tehát kénytelen lesz, hogy az Olli­vier-Josseau-féle programm 140 aláírója közül válaszsza minisztériumának tagjait. De itt is akadályokra talál. Maga bevallja, hogy Ségris és Talhouet megtagadták közre­működésüket, s így a tárc­a elvállalását, Olliviert azonban mindez nem fogja megza­varni. Ő meg akarja alapítani az első par­lamentáris minisztériumot, s ezzel le akarja tenni Francziaországban egy új alkotmányos korszak alapkövét. Azonban maga Ollivier nem tagadja, hogy nem sokára ő lesz a leg­­népszerűtlenebb ember, mert természetesen nem lesz képes, egy nap teljesítni a francziák minden kívánatét.­­ (Ollivier programmja.) Tekintve ama tényt, hogy a franczia törvényhozótestület jobb c­entrumának vezére, Ollivier Emil jen a császártól az új kabinet megalakításával megbízva, nem lesz érdektelen megismerked­nünk a programmal, melyet Ollivier közvet­len a most befejezett rendkívüli ülésszak megnyitása után pártja nevében közzétett. E programm így szól: „Fontolóra véve, hogy a nemzet képviselőinek kötelessége a közvélemény minden óhajtásait ki­fejezni; fontolóra véve, hogy ezen óhajtások közt a parlamentáris kormány legális alkalmazása, mely szükséges forma az országnak az ország által egy monarchia alatti kormányzására nézve, első­sorban áll; fontolóra véve, hogy a parlamentáris kormány szabad sajtót és szabad választásokat, egységes és felelős minisztériumot, és szigorúan meghatározott alapelveken nyugvó többséget föltételez; fontolóra véve, hogy minden alkotmányos párt a parlamen­táris kormány alatt programmját életbe léptetheti, mihelyt azt a többség elfogadta , az alálírt képvi­selők kijelentik,­­ a­nélkül, hogy ezért újabb reformokat vissza akarnának utasítani, ha ezeknek szükségességét előttük kimutatják, hogy jelenleg egyetértve akarják­­ kifelé a békét, a nagy fizeté­sek összehalmozódásának megszüntetését, a köz­­biztonsági törvény eltörlését, a politikai sajtóvét­ségeknek esküdtszék általi megítéltetését, a hirlap­­bélyeg eltörlését, mely részben a postai pótlék nagyobbítása által pótoltatnék, a felek részére a szabad hírlapválasztás visszaállítását a bírói és jogügyi hirdetésekre. A törvényhozás kizárólagos jogát a választókerületek meghatározása iránt. Egy törvény azután állapítja meg a képviselők és a választókerületek számát. Egy törvényt a válasz­tók szabadságának és függetlenségének biztosítá­sára. A polgármestereknek a helyhatósági tanácsok tagjai közüli választását. A közigazgatási közpon­tosítás megvizsgálását, a közegek, a kanton és a megye autonómiának értelmében, a VIII. évi alkotmány 75. czikkelyének teljes átalakítását s ennek a választási ügyekben teljes megszüntetését, vonatkozással a hivatalnokoknak a polgár egyéni szabadságába és a hivatalnokoknak a vagyonba való beavatkozására. A kereskedelmi szerződések parlamentáris átvizsgálását. A munkás­osztályok helyzetének javítására szolgáló eszközök átalános megvizsgálását, tekintettel az erkölcsiségre, az értelmességre és az anyagi jóllétre.“­­ (Az új minisztérium névsora.) Pár­is, január 3. A hivatalos lap közli az új minisz­térium névsorát: Ollivier igazságügy, Daru külü­gy, Chevandier belügy, Buffet pénzügy, Leboeuf hadügy, Rigault tengerészeti, Segris közoktatás, Taillandier közmunkák, Louvet kereskedelem, Vaillant a császári ház minisz­tere, Richard a szépművészetek minisztere. A császár egy rendelete elválasztja a császári

Next