Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-09-27 / 39. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg : Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Előfizetési fölhívás VASÁRNAPI uJS.ini és Politikai ujdonságok 1871. okt.—decz. folyamára. 9. Szeptember hó végével az évnegyedes előfizetések ideje lejárván, október 1-től az előfizetés mielőbbi megújítására hivjuk föl a t. olvasó-közönséget, hogy a lap küldésében fönnakadás ne történjék. Előfizetési föltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva A Vasárnapi Ifjság és Politikai Újdonságok együtt: Évnegyedre (okt. — decz. 1871.)......................2 ft. 50 kr. Félévre (okt.—márcz. 1871—2.).......................5 » — » Csupán Vasárnapi Újság: Évnegyedre (okt.—decz. 1871.).......................1 ft. 50 kr. Félévre (okt.—márcz. 1871—2.) .... 3 » — » Csupán Politikai Újdonságok: Évnegyedre (okt.— decz. 1871.)......................1 ft. 25 kr. Félévre (okt.—márcz. 1871—2.) . . . . 2 » 50 „ A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 1871. junius—szeptemberi évnegyedi folyamából még nehány teljes számú példánynyal szolgálhatunk. 9^"* Az előfizetési pénzek beküldése legczélszerűbben postai utalványnyal eszközölhető, amelyre csak egy 5 kros bélyeg teendő. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz.a ) Osztrák bajok. Azon igen egyszerű játékban, melyet falun a „malmozás“ név alatt ismernek, előfordul olykor az eset, hogy mindkét fél esélyei egyenlően állván, ugyanazon egy kővel mindegyik ugyanazon húzást teszi, azon reményben, hogy majd a másik türelme elfogy, s megteszi a hibás húzást, melynek következtében azután majd ő lesz előnyben. Hogy ilyesmi előfordulhat, ez mindenesetre hibája magának e játéktervnek, mely annálfogva a játék alpáribb nemének is tartatik. Ausztriának is — (e név alatt természetesen mindig csak Czislajthániát értve) — hibája az, hogy olyatén fejlemény, minőnek egy évtized óta tanúi vagyunk, lehetségessé válhat benne. A játékban a fogások e türemfárasztó nemét ,,modlirozás“-nak hívják. Az egyik előre megy s a másik hátrál. Azután a másik megy előre, s akkor meg amaz hátrál. Egyszer a németek csinálnak reichsráthot, s abból a szlávok kilépnek; azután a szlávok csinálnak reichsráthot, akkor meg a németek lépnek ki belőle. Jelenleg épen ez utóbbi az eset. Amit előbb a szlávok tettek, most azt cselekszik a németek: kimaradnak a reichsrathból. Ők belenyugodtak a dualizmusba , elfogadták a 67-ki kiegyezést, belátva, hogy nyolc millió német nem uralkodhatik huszonöt millió más nemzetiség fölött. De már többet engedni nem hajlandók, Czislajbániát egészen magukénak tartják. Nem akarnak osztrákok lenni ingyen, csupán azon áron, hogy a szlovének fölött uralkodhassanak. Ők azt hiszik, hogy erre nagyobb műveltségüknél fogva jogosítják. A körülmény, hogy míg egységes Németország nem volt, s ennélfogva németek nem lehettek, ha akartak volna is, tehát osztrákok lenni kénytelenek voltak, mindamellett egész Ausztriá- ban, sőt hébe-hóba Magyarországon is ők voltak az urak, most pedig, midőn már németek lehetnének, s épen most minden uralkodási előny nélkül legyenek osztrákok — növeli elkeseredésüket. Ekként épen nem alaptalan azon aggodalom, hogy az osztrák németeket a legutóbbi kiegyezési kísérlet az osztrák szlávokkal Bismarck birodalmának keblére hajtja, habár az még egy alattomos kacsintástól is óvakodnék. Ezen bonyodalom minket két oldalról igen közel érint, tudnillik: szabadsági és nemzetiségi politika szempontjából. Szabadsági szempontból annyiban, amennyiben attól tarthatni, hogy Ausztria államférfiai, miután majd már minden arra nézve tett kísérletből, hogy Ausztriát alkotmányos alapon egyesítsék s összetartsák, kifogytak, végre nem látnak egyéb módot ez összeegyezhetlen elemek együtt tartására, mint az absolutizmust, ami ugyan , Ausztriát századokon át összefoglalva tartani képes volt, de Magyarországra mindig állandó veszély magvát képezte. A bécsi absolut vagyis önkényes kormány ugyanis a szomszéd magyar alkotmányt szintén veszélyesnek tartván Ausztriára nézve, azt mindenkép elnyomni igyekezett. Ez okból a 67-iki kiegyezésnek magyar részről egyik alapföltételévé tétetett, hogy Lajthántól is alkotmányos rendszerrel kormányozzanak. De mindennél hatalmasabb szempont, melynek minden alája van rendelve, az lévén, hogy az uralkodó ház birtoklása semmi csorbát ne szenvedjen, föltéve, hogy az alkotmányos kísérletek mind gyakorlatiatlanoknak bizonyulnának a birodalom összetartására, mi lenne a következés? Bizony Bécsben nem fognák azt mondani, hogy mivel a czislajtháni részek alkotmányos rendszer alatt együtt nem tarthatók, tehát menjenek széjjel, és éljenek külön, ahogy tudnak. De hasztalan is mondanák , mert eme részek külön egy napig sem állhatnának meg, hanem csak urat cserélnének. És így nem maradna egyéb hátra, mint az erőszak alkalmazása vagyis az absolutismus. Meglehet, hogy a német vezérek erre számítanak, azt hívén, hogy akkor végre is ők lesznek az urak. Azonban ebben is csalódhatnak. A Bach-korszak tanulságai folytán, úgy lehet, hogy óvatosabban járna el a központi hatalom, és az absolutizmust azzal kívánná tartósabbá tenni, hogy kevésbbé mereven, s a nemzetiségek irányában kíméletesebben járna el. Mivel azonban a bécsi központi hatalom a magyar alkotmányosság ragadós járványától ép úgy félne, mint a magyar alkotmányosság a bécsi absolutismustól, ennélfogva a veszedelem ránk, illetőleg szabadságunkra nézve mindig fönn forogna. Ha pedig sikerül a kiegyenlítés a szlávokkal, nem lehetlen, hogy akkor már különben is tülvérmes nemzetiségeink, illetőleg azok bérelt izgatói vérszemet és dupla léningot kapva, még szilajabbul, s mindenesetre több eszközzel s móddal, folytatandják magyarellenes üzelmeiket. A hazánkat körülövező szláv elem az autonómiájával járó hatalmat s eszközöket arra használandja föl, hogy a nálunk szórványosan lakó fajrokonokat kielégíthetlen követelésekre nógatva, a belső egyenetlenség fölébresztésével nemzetünk erejét ellensúlyozza. Hogy minden faluban az ott lakó néhány külön ajkú lakos végett külön papot, mestert, szolgabirót tartani se nem jogos, se nem lehetséges, azzal ez izgatok nem törődnek, az ő feladatuk el van érve, ha a bábeli nyelvzavart növelik, s nekünk alkalmatlanságot okoznak. E szerint akár sikerül a kiegyenlítés, akár nem, a most megindult újabb kísérlet hátrányos következményeket szülhet a ma-