Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-11 / 37. szám
győzhetők-e és mikor a személyes akadályok ? Mert úgy látszik, hogy a balközép másik — kevésbbé mérsékelt irányú — vezére és a kormány jelen elnöke közt valami engesztelhetlen differencia forog fönn, mely ha nem lehet senki is, de mindenesetre késlelteti a különben örvendetes és átalánosan óhajtott esemény létrejöttét. 438 \ \s A fuzionáls kísérletek. Az utóbbi két hónapban gyakran merültek föl hírek országgyűlési pártjaink új alakulásáról, fúzióról, de amint e hírek elő voltak adva, nem sok hitelre találtak. Legújabban azonban olyasmi törtnt, mi a fúzióról szóló híreknek komolyabb szint adott, s legalább reményt nyújt arra, hogy pártjaink közeledni fognak egymáshoz, s a jövő országgyűlés békésebb s egyszersmind eredménydúsabb munkásságot fog kifejteni. A fúzióra vonatkozó hírek közlését a „Reform“ kezdte meg, szept. 6-án közhírré tévén, hogy a megelőző napon a balközép 16 legkiválóbb tagja a még mindig beteg Tisza Kálmán szállásán értekezletet tartott, amelyben Ghyczy Kálmán a közjogi ellenzékeskedés megszüntetését indítványozta. Tisza Kálmán mellette nyilatkozott, s Ghyczyt és Tiszát kivétel nélkül pártolták a jelen voltak mind, köztük: Várady G., b. Simonyi L., Jókai, gr. Keglevich B., Csernátony, Ivánka stb. Ugyancsak a „Reform“ híre szerint a balközép a közjogi ellenzékeskedés abbanhagyását a következő három feltételhez köti: 1) A honvédségi intézmény fejlesztessék ki magyar hadsereggé. 2) Állíttassák föl a független magyar bank. 3) Hozassanak liberális reformok. — Ghyczy Kálmán a „Reform” ” közleményeire vonatkozólag még aznap a következőlevelet intézte a „Hon“ szerkesztőjéhez: Pest, szept. 6. 1872. Tisztelt barátom ! Nagy meglepetéssel olvastam a „Reforménak — ha nem rosz akaratú, mindenesetre nagy politikai éretlenséget tanusító — ma reggeli czikkét. Az általa említettekből csak annyi igaz, hogy én tegnapelőtt előlegesen közlöttem néhány közelebbi barátommal némely nézeteket, melyeket a közelebbi pártértekezlet bírálata alá kívánok terjeszteni. Ezen nézetek homlokegyenest különböznek azon állítólagos főpontoktól, melyeket a,,Reform“ czikke említ; közülök a magyar bank kérdésének és a honvédség költségei nagyságának ez alkalommal csak mellesleg történt érintésén kívül, általam meg sem volt egy sem említve; s őszintén bevallom, azzal megelégedni, ami ezen állítólagos fő pontokban foglaltatik,eszem ágában sincs; azzal pedig épen nem dicsekedhetem, hogy akár Tisza Kálmán, akár más valaki jelen volt barátim közül, nézeteimet elfogadta volna, sőt azoknak több pontja ellen többek részéről azonnal mindjárt lényeges ellenvetések tétettek; de az e tárgyban további elhatározás egészen a tartandó pártértekezletnek tartatott fenn. Ennyi igaz az egészből, a többi a mi e czikkben foglaltatik: az abban említett nevetséges, tragikomikus sczenával együtt merő koholmány, melyet a jelenvoltak indiscretiójának sem tulajdoníthatok; mert értelmesebbnek és jellemesebbnek ismerem mindegyikét, mintsem hogy bármelyikről föltehetném, hogy a történteket ily badarul felfogni, vagy elferdíteni képes lehetne. Hogy ez így van, te tudod legjobban, mert jelen voltál magad is, s azért mindamellett, hogy rövid idő múlva a dolog mibenléte különben is teljes nyilvánosságra jutana, mégis kérlek, hogy légy szíves ezen nyilatkozatomnak a mai esti lapodban mindjárt helyet engedni, s a „Reform“ t. szerkesztőjét is úgy hiszem teljes joggal kérhetem, hogy ezen nyilatkozatomat saját lapjában is fölvegye. Őszinte baráti üdvözlettel vagyok tisztelő barátod. — Ghyczy Kálmán. — A „P. Napló“ szept. 6-ki esti lapja ugyanerre vonatkozólag írja: Pozitív dolog, hogy a basközép körében vannak sokan, kik a Deák-párthoz közelednek, s ezt a Deák-párt csak örömmel fogadhatja. Gróf Lónyay miniszterelnök a maga részéről tapintatteljesen és önfeláldozással mindent elkövet, hogy e közeledést előmozdítsa. A mint magyar miniszterelnök jön, érintkezésbe tette magát az ellenzéki vezérférfiakkal, s újabban nemrég, levelet irt Ghyczy Kálmánnak, mely levélben kifejté a nagyszerű előnyöket, melyeket a hazára a magyar pártok egyesülésétől oly joggal várhat. A levélben fölemlité gróf Lónyay azt is, hogy nemcsak saját nézeteit fejezte ki. E levélre Ghyczy Kálmán igen előzékenyen felelt. Kijelenté, hogy ő is osztja az abban kifejtett nézeteket s rajta lesz, hogy a pártok közötti ellentétek ne szaporittassanak. Közölni fogja a felhivást elvtársaival, s a történt megállapodásokról értesíti majd a miniszterelnököt. Ghyczy Kálmán e leveleket Tisza Kálmánnál tartott bizalmas értekezleten közré, s ott bizonyos megállapodások létesültek, melyek a holnapi klubértekezlet előterjeszteinek. E megállapodásokról nincs hiteles tudomásunk, azt azonban hallottuk, hogy Ghyczy előterjesztései nem nagy előzékenységgel fogadtattak. A mai délelőtt folytán a házban az osztálygyűlések tartottak s Ghyczy hosszabban értekezett Deák Ferenczczel. A kormány a baloldal megállapodásairól csak a holnapi klubülés után fog hivatalosan értesülni, egyelőre is azonban a ma este 5 órakor tartandó minisztertanácsban beszéli meg a dolgot. — A szélsőbal által a balközépnek tegnap tett egyesülési ajánlat az ügyet mindenesetre lényegesen előmozdítja.“ — (Cáfolatok.) A „P. Napló”, e híreit is gyorsan követték a cáfolatok. A hivatalos lap mindjárt szept. 7-én a következő dementit közlé: „ A „Pesti Napló“ szept. 6-iki esti lapjában az a hír közöltetik, mintha Lónyay Menyhért miniszterelnök Ghyczy Kálmánnak egy politikai tartalmú levelet írt volna. E közleményre, hiteles forrásból vett értesítés alapján, megjegyezzük, hogy a miniszterelnök úr újabb időben nem írt Ghyczy úrnak semmiféle levelet, sőt mindeddig köztük politikai horderejű értekezés nem is volt.“ Ghyczy Kálmán pedig a „Pesti Napló“ szerkesztőjéhez a következő levelet intézte: „ Tisztelt szerkesztő úr! A képviselőház kilenczedik osztályának ülése későn végződvén, ma esti lapja csak most érkezett kezemhez, s ennek folytán nem tehetem, hogy rögtön ne értesítsem turaságodat, hogy értesülései merőben hibásak. Én Lónyay miniszterelnök úrtól semmi levelet nem vettem, és így arra nem is felelhettem. Deák Ferencz úrral pedig ma oly dologról beszélgettem, mely épen nem országos. Kérem, legyen szives ezen soraimat még a holnapi reggeli lapjába bevenni. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel. — Ghyczy Kálmán. — (A „P. Napló 11 szept. 8-ki száma) „hiteles forrásból“ a következőket közli: „ A jelen országgyűlés megnyitása alkalmával a baloldal köréből többen keresték föl. gr. Lónyay miniszterelnököt, beszélve a pártok közeledése lehetőségéről s ajánlva gr. Lónyaynak, hogy erre Ghyczy Kálmánnal szemben ő tegye meg az első lépést. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy a maga részéről szívesen hozzájárul, amennyire azt csak teheti, a pártok közötti közeledés előmozdításához, minthogy azonban ily kezdeményező lépése a múltkor nem aratott sikert, ezúttal kezdeményezőleg semmiféle ajánlatot sem tehet, de szivesen látná, ha Ghyczy Kálmán őt meglátogatná és legszívesebben, ha Deák Ferencznél találkoznának. Ghyczy Kálmán erről tudósittatván, egy levélben felelt, melyet gr. Lónyayhoz intézett. A levélben Ghyczy kijelenti, hogy nem akarván félreértésekre alkalmat adni, ezúttal nem látogathatja meg gr. Lónyayt, s nem vehet részt semmi találkozásban. Tudósítni fogja azonban a dologról elvtársait, s egyúttal arról is értesíti a miniszterelnököt, hogy a maga részéről alkalomszerűtlennek tartja azt, hogy a trónbeszédben a közjogi mit hangsúlyoztassék. Gr. Lónyay e levelet Deák Ferenczczel közlé, s abban történt megállapodás, hogy bevárandó, mit fog tenni Ghyczy Kálmán s a baloldal, és Ghyczy levelére a miniszterelnök egyelőre nem adott választ.“ (A pártok egyesülésének módjáról.) Följegyzésre méltónak tartjuk még a „P. Lloyd“ következő sorait: „ A balközép nem teheti ki magát azon gyanúnak, hogy pár héttel ezelőtt megcsalta választóit a nélkül, hogy — akár bátorság és kitartás, akár más kevésbbé tiszta indokokból — eldobja fegyverét, s az eddig oly nagy kitartással vívott küzdelmet a legkisebb eredmény nélkül feladja. Mint lehető ily esetben a megegyezés? Nézetünk szerint csak azon föltétellel, ha léteznek oly eredmények, amelyek a kiegyezést nem érintik, s melyeket a Deákpárt megadhat, míg másrészről a baloldal ezekben, ha nem is óhajai beteljesedését, de legalább azon biztosítékok erősbülését láthatja, amelyeket Magyarország szabadsága s állami önállóságára nézve szükségesnek lát. Nézetünk szerint a Deák-párt két fő feltételben nem engedhet: először, hogy az általa változhatlannak tekintett kiegyezés alappontjait másítania nem szabad; másodszor, hogy a kiegyezésnek törvény szerint változtathatónak mondott pontjait is csak a meghatározott időben és módon lehet átalakítani. Minden más, ami e két tételbe nem ütközik, megadható, ha a haza jólétével megegyezik. A baloldal, ha ezen újabb biztosítékokat a szabadság és az ország önállóságára nézve megnyeri és elfogadja, joggal elmondhatja, hogy nem küzdött hiában; teljes győzelme nem lehetséges, mivel a Deákpárt az új választások által még inkább megerősödött, de igy legalább megtette a lehetőt s elérte a legnagyobbat, a mit a jelenlegi körülmények között törvényes, alkotmányos uton el lehet érni. Ha ezen követelményekkel Ghyczy ma előadandó tételei megegyeznek — s ezt reménylenünk lehet, — ezen esetben ezen követelmények új kezességet nyújtanak önállóságunkra nézve, a nélkül, hogy a kiegyezés alapjait megsértenék, s igy ezen követelmények fölött sikeresen lehet tanácskozni s a kompromittálás veszélye nélkül mindkét párt nyíltan és határozottan nyilatkozhatik felölök; ezen esetben mindkét oldalon kölcsönös szolgálat, nyereség és veszteség áll szemközt, s igy a két párt között tisztességes s tartós béke köttethetik, amelyről meg vagyunk győződve, hogy hazánkra nézve nemcsak üdvös volna, de azt csodálatos gyorsasággal fölemelhetné; ezen esetben igen természetesen megszűnnék a válaszfal a két párt között s minden valódi hazafias és szabadelvű elem — megszabadulván a heterogén elemektől még ma reájuk rakott bilincsektől — a közös nagy munkában egyesült erővel fognak működni.“ — (Bécsi vélemény a fúzióról.) A fúzió híre Bécsben is nagy port vert fel. A „Neue freie Presse“ azt hiszi, hogy a magyarok az osztrákok bőrére alkusznak, s többi között így szól: „Gyakrabban volt már alkalmunk kifejteni a magunk és pártunk álláspontját azon kísérletekkel szemben, melyek a personalunióhoz való közeledés érdekében léteznek. Mi határozottan ellenezzük, hogy a birodalmi egységnek a 67-es kiegyezésben meghagyott szegényes maradéka tovább is csökkentessék. Mi nem azért rokonszenvezünk a Deák-párttal, mintha az általa ránk kényszerített kiegyezést eszményként imádnék, hanem azért, mert benne látjuk a kiegyezés által húzott határvonal őrét. Magyarország állásának minden megszilárdulása a birodalommal szemben, a birodalom innenső felének pénzügyi és politikai kizsákmányolása a túlsó fél által. Ha mi megengedjük, hogy Magyarország törvényhozó tényezői hozzájáruljanak Ghyczy javaslataihoz, akkor nemcsak lehetővé teszszük szomszédainknak, hogy minden időben létesíthessék a personáluniót, hanem még arra is kötelezzük magunkat, hogy a jelenlegi szerződés lejártáig pénz- és hadi erőnkkel védjük és támogassuk a magyar nagy állam felépítését. Ezen eshetőséggel szemben jobban szeretjük, ha a personálunió azonnal létesül. Akkor erőnket saját fejlődésünkre fordíthatnék, nem kellene azt magyar czélokra pazarolnunk, és egyúttal megszabadulnánk a megfogható versengésből eredő számos különbözéstől. A Magyarországgal való „együtt“-ért türelmesen meghozzuk az áldó