Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-11 / 37. szám

győzhetők-e és mikor a személyes akadályok ? Mert úgy látszik, hogy a balközép másik — kevésbbé mérsékelt irányú — vezére és a kormány jelen elnöke közt valami engesz­­telhetlen differencia forog fönn, mely ha nem lehet senk­i is, de mindenesetre késlel­teti a különben örvendetes és átalánosan óhajtott esemény létrejöttét. 438 \ \s A fuzionáls kísérletek. Az utóbbi két hónapban gyakran merül­tek föl hírek országgyűlési pártjaink új ala­kulásáról, fúzióról, de a­mint e hírek elő voltak adva, nem sok hitelre találtak. Leg­újabban azonban olyasmi tört­nt, mi a fú­zióról szóló híreknek komolyabb szint adott, s legalább reményt nyújt arra, hogy párt­jaink közeledni fognak egymáshoz, s a jövő országgyűlés békésebb s egyszersmind ered­­ménydúsabb munkásságot fog kifejteni. A fúzióra vonatkozó hírek közlését a „Reform“ kezdte meg, szept. 6-án közhírré tévén, hogy a megelőző napon a balközép 16 legkiválóbb tagja a még mindig beteg Tisza Kálmán szállásán értekezletet tartott, a­melyben Ghyczy Kálmán a közjogi ellenzé­­keskedés megszüntetését indítványozta. Tisza Kálmán mellette nyilatkozott, s Ghyczyt és Tiszát kivétel nélkül pártolták a jelen vol­tak mind, köztük: Várady G., b. Simonyi L., Jókai, gr. Keglevich B., Csernátony, Ivánka stb. Ugyancsak a „Reform“ híre sze­rint a balközép a közjogi ellenzékeskedés abbanhagyását a következő három feltétel­hez köti: 1) A honvédségi intézmény fej­­lesztessék ki magyar hadsereggé. 2) Állít­tassák föl a független magyar bank. 3) Hozassanak liberális reformok. — Ghyczy Kálmán a „Reform” ” közlemé­nyeire vonatkozólag még aznap a következő­­levelet intézte a „Hon“ szerkesztőjéhez: Pest, szept. 6. 1872. T­isztelt barátom ! N­agy meglepetéssel olvastam a „Reformé­nak — ha nem rosz akaratú, mindenesetre nagy politikai éretlenséget tanusító — ma reggeli czikkét. A­z általa említettekből csak annyi igaz, hogy én tegnapelőtt előlegesen közlöttem néhány kö­zelebbi barátommal némely nézeteket, melyeket a közelebbi pártértekezlet bírálata alá kívánok ter­jeszteni. E­zen nézetek homlokegyenest különböznek azon állítólagos főpontoktól, melyeket a,,Reform“ czikke említ; közülök a magyar bank kérdésének és a honvédség költségei nagyságának ez alka­lommal csak mellesleg történt érintésén kívül, általam meg sem volt egy sem említve; s őszintén bevallom, azzal megelégedni, a­mi ezen állítóla­gos fő pontokban foglaltatik,eszem ágában sincs; azzal pedig épen nem dicsekedhetem, hogy akár Tisza Kálmán, akár más valaki jelen volt barátim közül, nézeteimet elfogadta volna, sőt azoknak több pontja ellen többek részéről azonnal mind­járt lényeges ellenvetések tétettek; de az e tárgy­ban­­ további elhatározás egészen a tartandó párt­­értekezletnek tartatott fenn. E­nnyi igaz az egészből, a többi a mi e czikk­­ben foglaltatik: az abban említett nevetséges, tragikomikus sczenával együtt merő koholmány, melyet a jelenvoltak indiscretiójának sem tulaj­doníthatok; mert értelmesebbnek és jellemesebb­­nek ismerem mindegyikét, mintsem hogy bárme­lyikről föltehetném, hogy a történteket ily badarul felfogni, vagy elferdíteni képes lehetne. H­ogy ez így van, te tudod legjobban, mert jelen voltál magad is, s azért mindamellett, hogy rövid idő múlva a dolog mibenléte különben is teljes nyilvánosságra jutana, mégis kérlek, hogy légy szíves ezen nyilatkozatomnak a mai esti lapodban mindjárt helyet engedni, s a „Reform“ t. szerkesztőjét is úgy hiszem teljes joggal kér­hetem, hogy ezen nyilatkozatomat saját lapjában is fölvegye. Ő­szinte baráti üdvözlettel vagyok tisztelő barátod. — Ghyczy Kálmán. — A „P. Napló“ szept. 6-ki esti lapja ugyanerre vonatkozólag írja: Pozitív dolog, hogy a basközép körében vannak sokan, kik a Deák-párthoz közelednek, s ezt a Deák-párt csak örömmel fogadhatja. Gróf Lónyay miniszterelnök a maga részéről tapintattel­jesen és önfeláldozással mindent elkövet, hogy e kö­zeledést előmozdítsa. A mint magyar miniszterelnök jön, érintkezésbe tette magát az ellenzéki vezér­férfiakkal, s újabban nemrég, levelet irt Ghyczy Kálmánnak, mely levélben kifejté a nagyszerű elő­nyöket, melyeket a hazára a magyar pártok egyesü­lésétől oly joggal várhat. A levélben fölemlité gróf Lónyay azt is, hogy nemcsak saját nézeteit fejezte ki. E levélre Ghyczy Kálmán igen előzékenyen felelt. Kijelenté, hogy ő is osztja az abban kifejtett né­zeteket s rajta lesz, hogy a pártok közötti ellen­tétek ne szaporittassanak. Közölni fogja a felhivást elvtársaival, s a történt megállapodásokról érte­síti majd a miniszterelnököt. Gh­yczy Kálmán e leveleket Tisza Kálmánnál tartott bizalmas értekez­leten közré, s ott bizonyos megállapodások létesül­tek, melyek a holnapi klub­értekezlet előterjesz­teinek. E megállapodásokról nincs hiteles tudo­másunk, azt azonban hallottuk, hogy Ghyczy előterjesztései nem nagy előzékenységgel fogad­tattak. A mai délelőtt folytán a házban az osz­­tálygyűlések tartottak s Ghyczy hosszabban érte­kezett Deák Ferenczczel. A kormány a baloldal megállapodásairól csak a holnapi klub­ülés után fog hivatalosan értesülni, egyelőre is azonban a ma este 5 órakor tartandó miniszter­tanácsban beszéli meg a dolgot. — A szélsőbal által a balközépnek tegnap tett egyesülési ajánlat az ügyet minden­esetre lényegesen előmozdítja.“ — (C­áfolatok.) A „P. Napló”, e híreit is gyorsan követték a c­áfolatok. A hi­vatalos lap mindjárt szept. 7-én a következő dementit közlé: „ A „Pesti Napló“ szept. 6-iki esti lapjában az a hír közöltetik, mintha Lónyay Menyhért miniszterelnök Ghyczy Kálmánnak egy politi­kai tartalmú levelet írt volna. E közleményre, hiteles forrásból vett értesítés alapján, megje­gyezzük, hogy a miniszterelnök úr újabb időben nem írt Ghyczy úrnak semmiféle levelet, sőt mind­eddig köztük politikai horderejű értekezés nem is volt.“ Ghyczy Kálmán pedig a „Pesti Napló“ szerkesztőjéhez a következő levelet intézte: „ Tisztelt szerkesztő úr! A képviselőház ki­­lenczedik osztályának ülése későn végződvén, ma esti lapja csak most érkezett kezemhez, s ennek folytán nem tehetem, hogy rögtön ne értesítsem t­­uraságodat, hogy értesülései merőben hibásak. Én Lónyay miniszterelnök úrtól semmi levelet nem vettem, és így arra nem is felelhettem. Deák Ferencz úrral pedig ma oly dologról beszélgettem, mely épen nem országos. Kérem, legyen szives ezen soraimat még a holnapi reggeli lapjába be­venni. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel. — Ghyczy Kálmán. — (A „P. Napló 11 szept. 8-ki száma) „hi­teles forrásból“ a következőket közli: „ A jelen országgyűlés megnyitása alkalmá­val a baloldal köréből többen keresték föl. gr. Lónyay miniszterelnököt, beszélve a pártok köze­ledése lehetőségéről s ajánlva gr. Lónyaynak, hogy erre Ghyczy Kálmánnal szemben ő tegye meg az első lépést. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy a maga részéről szívesen hozzájárul, a­mennyire azt csak teheti, a pártok közötti közeledés elő­mozdításához, minthogy azonban ily kezdemé­nyező lépése a múltkor nem aratott sikert, ezúttal kezdeményezőleg semmiféle ajánlatot sem tehet, de szivesen látná, ha Ghyczy Kálmán őt meglá­togatná és legszívesebben, ha Deák Ferencznél találkoznának. Ghyczy Kálmán erről tudósittatván, egy levélben felelt, melyet gr. Lónyayhoz inté­zett. A levélben Ghyczy kijelenti, hogy nem akarván félreértésekre alkalmat adni, ezúttal nem látogathatja meg gr. Lónyayt, s nem vehet részt semmi találkozásban. Tudósítni fogja azonban a dologról elvtársait, s egyúttal arról is értesíti a miniszterelnököt, hogy a maga részéről alkalom­­szerűtlennek tartja azt, hogy a trónbeszédben a közjogi mit hangsúlyoztassék. Gr. Lónyay e leve­let Deák Ferenczczel közlé, s abban történt meg­állapodás, hogy bevárandó, mit fog tenni Ghyczy Kálmán s a baloldal, és Ghyczy levelére a minisz­terelnök egyelőre nem adott választ.“­­ (A pártok egyesülésének módjáról.) Följegyzésre méltónak tartjuk még a „P. Lloyd“ következő sorait: „ A balközép nem teheti ki magát azon gya­núnak, hogy pár héttel ezelőtt megcsalta választóit a nélkül, hogy — akár bátorság és kitartás, akár más kevésbbé tiszta indokokból — eldobja fegy­verét, s az eddig oly nagy kitartással vívott küz­delmet a legkisebb eredmény nélkül feladja. Mint lehető ily esetben a megegyezés? Nézetünk sze­rint csak azon föltétellel, ha léteznek oly eredmé­nyek, a­melyek a kiegyezést nem érintik, s me­lyeket a Deákpárt megadhat, míg másrészről a baloldal ezekben, ha nem is óhajai beteljesedését, de legalább azon biztosítékok erősbülését láthatja, a­melyeket Magyarország szabadsága s állami önállóságára nézve szükségesnek lát. Nézetünk szerint a Deák-párt két fő feltételben nem enged­het: először, hogy az általa változhatlannak te­kintett kiegyezés alappontjait másítania nem szabad; másodszor, hogy a kiegyezésnek törvény szerint változtathatónak mondott pontjait is csak a meghatározott időben és módon lehet átalakí­tani. Minden más, a­mi e két tételbe nem ütközik, megadható, ha a haza jólétével megegyezik. A baloldal, ha ezen újabb biztosítékokat a szabad­ság és az ország önállóságára nézve megnyeri és elfogadja, joggal elmondhatja, hogy nem küzdött hiában; teljes győzelme nem lehetséges, mivel a Deákpárt az új választások által még inkább megerősödött, de igy legalább megtette a lehetőt s elérte a legnagyobbat, a mit a jelenlegi körül­mények között törvényes, alkotmányos uton el lehet érni. Ha ezen követelményekkel Ghyczy ma előadandó tételei megegyeznek — s ezt re­ménylenünk lehet, — ezen esetben ezen követel­mények új kezességet nyújtanak önállóságunkra nézve, a nélkül, hogy a kiegyezés alapjait meg­sértenék, s igy ezen követelmények fölött sikere­sen lehet tanácskozni s a kompromittálás veszélye nélkül mindkét párt nyíltan és határozottan nyilatkozhatik felölök; ezen esetben mindkét oldalon kölcsönös szolgálat, nyereség és veszteség áll szemközt, s igy a két párt között tisztességes s tartós béke köttethetik, a­melyről meg vagyunk győződve, hogy hazánkra nézve nemcsak üdvös volna, de azt csodálatos gyorsasággal fölemel­hetné; ezen esetben igen természetesen megszűn­nék a válaszfal a két párt között s minden valódi hazafias és szabadelvű elem — megszabadulván a heterogén elemektől még ma reájuk rakott bilin­csektől — a közös nagy munkában egyesült erővel fognak működni.“ — (­Bécsi vélemény a fúzióról.) A fúzió híre Bécsben is nagy port vert fel. A „Neue freie Presse“ azt hiszi, hogy a magyarok az osztrákok bőrére alkusznak, s többi között így szól:­ „Gyakrabban volt már alkalmunk kifej­teni a magunk és pártunk álláspontját azon kísérletekkel szemben, melyek a personal­­unióhoz való közeledés érdekében léteznek. Mi határozottan ellenezzük, hogy a birodalmi egységnek a 67-es kiegyezésben meghagyott szegényes maradéka tovább is csökkentessék. Mi nem azért rokonszenvezünk a Deák-párt­tal, mintha az általa ránk kényszerített kiegyezést eszményként imádnék, hanem azért, mert­­ benne látjuk a kiegyezés által húzott határvonal őrét. Magyarország állá­sának minden megszilárdulása a birodalom­mal szemben, a birodalom innenső felének pénzügyi és politikai kizsákmányolása a túlsó fél által. Ha mi megengedjük, hogy Magyarország törvényhozó tényezői hozzá­járuljanak Ghyczy javaslataihoz, akkor nemcsak lehetővé teszszük szomszédainknak, hogy minden időben létesíthessék a perso­­nál­uniót, hanem még arra is kötelezzük magunkat, hogy a jelenlegi szerződés le­jártáig pénz- és hadi erőnkkel védjük és támogassuk a magyar nagy állam felépíté­sét. Ezen eshetőséggel szemben jobban sze­retjük, ha a personál­unió azonnal létesül. Akkor erőnket saját fejlődésünkre fordíthat­nék, nem kellene azt magyar czélokra pa­zarolnunk, és egyúttal megszabadulnánk a megfogható versengésből eredő számos különbözéstől. A Magyarországgal való „együtt“-ért türelmesen meghozzuk az áldó­

Next