Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-09 / 41. szám

.■a német császárság, akkor is ugyanezen eset állana be. Nem akarjuk ,gyanusítani a laj­­tántúli németség érzelmeit; tudjuk, hogy ő nem vágyik ki régi Ausztriájából, hogy ép úgy megvannak úgynevezett „particula­­ris“ külön (osztrák) érzelmei és elvei, mint például Hannovernek, hanem végre is áll annyi, hogy legalább is nincs oka annyira iszonyodni az elnyeletéstől, mint Magyar­­országnak, mert hát szétbomlás esetén a németet elnyelné a német, a szlávok orosz rokona. Ez­ az ok igen világos, és mutatkozik ama fontos tényállásban is, mely szerint a Lajtán túl nem sietnek a honvédség fölál­lításával, holott az már nálunk néhány mil­lióval szaporítja saját háztartásunk évi ren­des költségvetésének fő összegét. Ha tehát Magyarország valóban ama tengely, mely a két állam apróbb tartomá­nyainak zápjait összetartja, ebből ugyan még mi nem akarjuk azt követelni, hogy hát legyünk mi előnyben a szomszéd fölött, ez hiba lenne, saját érdekünkben, mert el­­idegenítenénk az annak idején használható szövetségest. Hanem, hogy az úgynevezett párosság elvét mindenben érvényesítsük, hogy mi ne legyünk alól sem politikai, sem pénzügyi tekintetben, és ha ők nyomatnak német bankót a maguk szakállára, a mi szakállunknak is legyen annyi becsülete, hogy mi meg magyar bankjegyet nyomat­hassunk, ez, úgy hiszszük, oly kívánság, melyet a felebbi viszony szempontja telje­sen igazol, nem kerülgető volt. A válasz oly hatást tett, hogy mind az interpelláló, mind az egész ház megnyug­vását jelentette ki. A felirati vitában először­ Lónyay minisz­terelnök szólalt fel; beszéde folyamán a pártok közti közeledés szükségét többször hangsúlyozta, s eshetőleg késznek nyilatkozott arra, hogy, ha e közeledés csak az ő állása árán történhetnék meg, azt feláldozza. Figyelemreméltó nyilatkozatot tett a bankkérdésről is, kifejezve reményét, hogy e megoldás oly módon fog eszközöltetni, melyben Ghyczy Kálmán is megnyugvását találandja. Majd áttért Tisza beszédére, és szólt az ellene felhozott vádakról. A miniszterelnök után a ház feszült várako­zása és figyelme közt K. Sennyey tartott nagyha­tású beszédet, mely alatt majd a jobboldalról nyilatkozott a hangos helyeslés, majd a balról, majd mindkét párt együttesen hagyta jóvá az emelkedett szellemben tett egyes nyilatkozatokat- E beszédre, melyet egész terjedelmében vesznek olvasóink, kétségkivül még lesz alkalmunk visz­­szatérni. _____________ Országgyűlési tudósítások. — A képviselőhöz ülései a lefolyt héten nem csekély mértékben vették igénybe a közérdekelt­séget. Néhány kisebb törvényjavaslat gyors elin­tézése u­tán okt. 2-dikán már a kolozsvári egyetem ügye került napirendre, s az erre vonatkozó tör­vényjavaslat, néhány, inkább a jövőre vonatkozó fölszólalás után,­­egyértelműleg elfogadtatott. Kö­vetkezett ezután a felirati vita további folyama, a­mely mennél lanyhább érdekeltséggel kezdődött, később annál nagyobb mértékben fölkeltette a figyelmet. A jobboldalról eleinte, Deák buzdítását követve, a fiatal képviselők szálltak ki egymás után a síkra s több-kevesebb szerencsével próbál­ták meg erejüket részint a Miletics-Trifunász párt, részint Simonyi Ernő, részint Tisza K. fel­­irati javaslata ellen, részint mind a három ellen együtt véve. A jelentős­ nyilatkozatokra később került a sor. Az okt. 2-ai ülésben Fauler igazságügymi­niszter tartott hatásos beszédet, melyben először elődjét, Bittót, ki jelenleg a ház elnöke, védte azon vád ellen, mintha a bírákat korteskedésre szólí­totta volna föl, majd áttért saját közoktatásügyi tevékenységére, számadatokkal mutatván ki a közoktatásügy fejlődését. Az okt. 4-ki ülést Ghyczy Kálmán nagy be­széde tette nevezetessé, a­melyben a pénz- és had­ügy körüli nézeteit adta elő, s végül indokolta hogy an ismert nyilatkozatai után is ,­miért adja szavazatát Tisza Kálmán felirati javaslatára. Az okt. 5-ki ülésben Pólya József barsmegyei volt alispán s lévai képviselő vonta magára a figyelmet első felszólalásával; benne a ház egy józan­­gondolkodású, miveit és gyakorlati politi­kust, s szabatos, élénk előadásu szónokot nyert. Okt. 7-ke volt azonban a fölirati vita legje­lentékenyebb napja. Tudva lévén, hogy a Helsi­­féle interpelláczióra válaszolni fog Kerkapoly; és hogy a miniszterelnök, és b. Sennyey Pál fognak a fölirathoz szólni, a ház minden karzata zsúfo­lásig megtelt közönséggel, s a képviselők is teljes számmal voltak jelen. Legelőször Kerkapoly felelt Helfinek a Lovag­­ügyben s felelete határozott, szabatos s a kérdést A képviselőház ülése okt. 1-én. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Napirend: A Németországgal kötött postaszerződés s több kisebb törvényja­vaslat. Elnök: Bittó István. Az ülés kezdetén Madarász József határozati javaslatot nyújt be, a­melyben a szélsőbal fölira­tának neki nem tetsző néhány tételét módosíttatni indítványozza. Az ő (Madarász) „közvélekedése“ szerint Simonyi fölirati javaslatának némely ali­­neája „nincsen összhangzásban Magyarország ősi államjogának elidegeníthetlen sarkalapjával,“­s annálfogva ő „kötelméül ismeri“ határozati ja­vaslatot beadni, melyhez képest kiküldendő lenne egy bizottság oly utasítással, hogy a válaszfelirati javaslatot ama „sarkalapokkal“ szükséges kiha­gyások és betoldások által összhangzásba hozza.­­ (A ház elrendelte a határozati javaslat kinyo­­matását, s az a felirati javaslatokkal együtt fog tárgy­altatni.­ Következtek az igazoló bizottságok jelentései, melyek szerint Pulszky Ferencz, Szende Béla, Laxenheim Albert, Szepessy Gyula, Tavaszi Endre, Justh Kálmán, Kardos Kálmán, Goda Béla és Maximovics Miklós képviselők igazoltat­tak, Vojnics Barnabás választási ügyében pedig vizsgálat rendeltetett el, s ezzel Schmauss Endre képviselő bízatott meg. Ezután a napirend vétetett föl, s első helyen tárgyaltatott a Németországgal kötött posta­szer­ződésről szóló törvényjavaslat; ezután az 1869-ik évi közösügyi költségekre a magyar korona or­szágai által pótlólag fizetendő összeg fedezéséről, továbbá az 1870-ben létesített előlegezési hitelmű­velet költségeinek fedezéséről s a közös hadügy­miniszternek 1871. évre engedélyezett 300.000 forintnyi póthitelből Magyarországra eső részének fedezéséről szóló törvényjavaslatok. E törvényjavaslatok mind vita nélkül fogad­tattak el, csupán Csanády Sándor tartotta szük­ségesnek kijelenteni, hogy ő semmiféle közös ügyes intézményre nem szavaz meg egy fillért sem. Végül az osztrák-magyar Lloyd-gőzhajózási vállalattal a tengeri posta­szolgálat ellátása iránt kötött szerződésről szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá, s ez hosszabb vitát idézett elő. Si­monyi Lajos dr. Fiume érdekében két pótczikk fölvételét javasolta, noha ez iránt a központi bi­zottság is tett határozati javaslatot. Szathmáry Károly és Gubody Sándor szintén beszéltek, de nem a Lloyd-társulattal kötendő szerződés mel­lett; végre Szlávy kereskedelmi miniszter adott felvilágosításokat az iránt, hogy mennyire elő­nyösebb a Lloyd-társulattal szerződni, mint egy külön, tapasztalatlan új társulatot szubvenc­io­­nálni.­­ A ház ezután elfogadta e törvényjavas­latot is, s az ülés 2 órakor eloszlott. Az ülés kezdetén Tisza Lajos közlekedési miniszter válaszol Horánszky Nándornak a szolnoki vasúti indóház építése tárgyában tett interpelláczi­­ójára. A kisajátítás kérdésére nézve Heves megye bizottságát teszi felelőssé, mely erre nézve halo­gató eljárást követ; mi a többi kérdéseket illeti, azt válaszolja, hogy a m. állampálya szolnoki részén igen is fog külön teherpályaudvar építtetni és pedig a Tisza partján, s már minden lépés megtörtént az iránt, hogy a külön indóház helye minél előbb megállapíttassék; míg ez elkészül, addig sincs akadályozva a szolnoki vonal meg­nyitása, mert a teherföl­vétel iránt ideiglenes egyezmény jött létre a tiszavidéki vasúttal. Ho­ránszky Nándor a kérdés utóbbi pontjaira nézve megnyugszik, az elsőre nézve pedig a miniszter sürgetését kéri. — A ház tudomásul veszi a választ. Következik az igazoló bizottság jelentése, mely szerint Popovics Jenő és Pauler Tivadar képviselőket igazoltattak, Houchard Ferencz és Csipkés Lajos választása ellen pedig vizsgálatot rendeltek, melyre Kvassay Lászlót küldik ki. Következik ezután: a Ludovika-Akadémia épületének átalakítá­sára, fölszerelésére és az intézet 1872. évi föntar­­tására pótlólag megajánlott összegek fedezéséről szóló törvényjavaslat. A központi bizottság a következő külön ha­tározati javaslattal ajánlja elfogadtatni: „A honvé­delmi miniszter utasíttatik, hogy a ludoviceumi alapítványi tőkék azon részét, melyeknek felmon­­dása az alapítók által kikötött feltételek vagy a Ludoviceum alapításáról szóló törvény rendelke­zése által kizárva nincsen, lassanként mondassa­nak föl és helyeztessenek el biztos állampapí­rokban.“ Miután gr. Lónyay miniszterelnök is járult e javaslathoz, elfogadtatott a törvényjavaslat álta­lánosságban és részleteiben, valamint a határozati javaslat is. Következik: a kolozsvári kir. tud. egyetemről szóló törvény­­javaslat. Molnár Aladár mint központi bizottsági elő­adó, ajánlja a javaslatot elfogadás végett, bár nem felel meg a főtanodai oktatás minden igé­nyeinek , de a­mennyiben a közoktási miniszter rövid idő múlva a főtanodai oktatás rendezéséről egy érvjavaslatot beterjeszteni ígért — a pilla­natnyi szükségnek megfelelőleg találja. Treffort Ágost közoktatási miniszter­ jelzi álláspontját ezen ügyben. Azon rendkívüli befo­lyás, melyet a tudomány az államra és társada­lomra gyakorol, megszülte Magyarországban is azon meggyőződést, hogy e nagy területnek egy egyetem nem felel meg. Legjobban bizonyítja ezt az, hogy a múlt tanévben is a bécsi egyetemen 839 magyar végezte tanulmányait. Az új egyetem fölállításának sürgőssége mindenki által elismer­tetvén, tavaly nyújtatott be már ezen törvényja­vaslat, de nem bírt tárgyalás alá jönni, most pe­dig újra beterjesztette, ugyan nagyon egyszerű, de az idő rövidsége miatt nem lehetett egy részle­tes és szerves új egészet alkotni, mit különben a pesti, még mindig rendezésre váró egyetem visszás helyzete is akadályozott. Ígéri azonban, hogy a lehető legrövidebb idő alatt fog beterjeszteni egy az egyetemi oktatást és különösen a pesti egye­temet rendező törvényjavaslatot. A kolozsvári egyetem megnyitása folyó évi november elsejére van tervezve. A tanszékek száma 43, mely szám később még szaporíttatni fog. Schvarcz Gyula különvéleménye ellen csak azon észrevétele van, hogy oly gyorsan ki nem vihető, bár­mennyire helyesnek találja is az abban kifejtett elveket. Kéri, vonja vissza most ezen külön véleményét. E tárgyhoz akkor alkalma lesz hozzá­szólni, ha beadja a fönt ígért törvényjavaslatokat. Schvarcz Gyula­ fejtegeti, hogy a rosz szer­vezetű egyetem roszabb a semminél. Az egyetem kérdése európai kérdés és nagyon szép volna, ha Magyarország tenne e tekintetben határozott lépést. Ő egy jó egyetemi szervezettől mindenek­előtt tanszabadságot követel és ennek következ­ménye a tandíj eltörlése, a tanárok fizetésének fölemelése, a minimum meghatározása mellett. Rászalja, hogy az államtudományok nincsenek elválasztva a jogiaktól. Szóval egy, a tudomány és tapasztalat újabb elvei szerint szervezett egyete­met óhajt. Miután azonban megígérte, hogy nem­sokára be fog adni egy erre vonatkozó törvény­­javaslatot, visszavonja külön­véleményét. Vécsey Tamás­ úgy véli, hogy, bár ideigle­nes is ezen szervezet, még­sem kellett volna néhány 486 A képviselőház ülése okt. 2-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Napirend: A kolozsvári egyetem és a Ludovika­­ Akadémia fölállításáról szóló­­javaslatok; a felirati vita.

Next