Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-03-26 / 13. szám

rozta legközelebb megvitatni a párt jövő maga­tartását és taktikáját.“­­ A baloldali kör márcz. 20-ai értekezletén a párt tagjai teljes számmal jelenvén meg, csak­ugyan a párt jövendőben követendő taktikája tű­zetett ki megvitatás tárgyául. Először is Ghyczy Kálmán nyilatkozott. El­­mondá, hogy ő a jelen országgyűlés elején tett nyilatkozatával, a­mennyiben ahhoz sem saját pártja nem járult, sem a kormány nem közeledett, némileg elszigetelt álláspontot foglal el. Érzéke­nyen fejezi ki a párt iránti háláját a személyéhez tanusított ragaszkodásért, melyet viszonoz azzal, hogy a ma netalán hozandó határozatoknak ma­gát alárendeli. A­mi a párt jövő taktikáját illeti, ajánlja a létező jogok leghatározottabb védelmét; a megszerzendőkre nézve pedig az oly modort, mely a létezőket ne veszélyeztesse. Szavait szűnni nem akaró éljenzés követte. Utána Tisza Kálmán tartott beszédet, mely­ben először is hangsúlyozta, hogy a párt elvi kér­déseiről nincs és nem lehet szó. A taktikát illető­leg követendőnek tartja az eddigi modort, mely nem személyeket személyek ellenében, de elveket elvek ellen igyekszik érvényre juttatni. A párt­nak nem állhat érdekekben, hogy társulva bármely frakc­ióval, megbuktassa a kormányt csupán személyes érdekekből s alkalmat keressen egymást követő válságok előidézésére, de igen­is tennie kell azt nagy elvi kérdésekben és azon esetben, ha elveivel együtt remél kormányra juthatni. Végül jelzi, hogy a párt eljárásában ma sem engedéke­nyebb, mint régebben volt, azért hogy a költség­­vetést, czivillistát stb. megszavazza, de jövőben sem lesz az, mindannyiszor, ha a pártra, s illetőleg, annak elveire ebből jó eredményt várhat, így fog eljárni a bankkérdésben s más fontos törvényja­vaslatoknál. Úgy Ghyczy mint Tisza beszédeit lelkes él­jenzések követték. Szóltak még a pártegyetértés érdekében Beniczky Gyula, Domahidy Ferencz, Máttyus, Ugrón, Csernátony, Horváth Elek s Jankovics. Mire az értekezlet véget ért. A franczia terület fölszabadítása.­ ­ (A franczia és német kormány közt kötött szerződés.) A hadikárpótlás teljes le­fizetésére és a franczia terület fölszabadítá­sára vonatkozó szerződés szövege a kö­vetkező : „Az 1871-ik évi febr. 26-ki és május 10-iki békeszerződések által megállapított hadikárpót­lás teljes lefizetését, és a­minek ebből következnie kell, a franczia terület felszabadítását szabályozni akarván, az alólírottak : Anne-Armand Elie de Gontaut-Biron vi­comte­ur, a nemzetgyűlés tagja, Francziaország nagykövete ő felsége Németország császáránál, fölhatalmazva a franczia köztársaság elnöke által — és Bismarck Ottó hg. a német birodalom kanczellára, felhatalmazva ő felsége a német császár és porosz király által — a következőkben állapodtak meg: 1. ez. Miután az 1871. máj. 10-ki békeszer­­ződésben kikötött 5 milliárdnyi hadikárpótlás­ból három milliárd már le van törlesztve, s az utolsó két milliárdból csak 1500 millió van még hátra fizetendő. — Francziaország kötelezi ma­gát, hogy a negyedik milliárdból még hátra levő 500 milliót, mely az 1872. jan. 29-ei szerződés 1. sz. szerint csak 1874. márczius 1-én járna le, máj. 10-én 1873-ban fogja lefizetni. A részletes törlesztések nem tehetnek egyenként kevesebbet 100 milliónál s a fizetés előtt legalább egy hóval bejelentendők a német kormánynak. Az emlitett szerződés szerint 1875. márcz. 1-én lejárandott milliárd Francziaország által négy részletben fog letörlesztetni és pedig mind­annyiszor 250 millió frankkal, jun. 5-én, jul. 5-én, aug. 5-én és szept. 5-én 1873-ban. 2. sz. Az 1871. máj. 10-ki békeszerződés 7. czikkének 3 pontja, úgyszintén az 1871. okt. 12-ki, jegyzőkönyvnek határozatai érvényben maradnak az előbbi czikkben meghatározott fize­tésekre nézve. 3. sz. Ő felsége Németország császára és Po­roszország királya kötelezi magát a német csapa­toknak szükséges rendeleteket adni a végett, hogy Belfort és környéke, továbbá e négy megye: Ar­dennes, Vosges, Meurthe et Moselle és Meuse, kivéve Verdunt és a körülte levő 3 kilométernyi területet, jul. 5-től számítva négy hét alatt oda hagyassanak. Verdun erőd és fenyelzett környéke 1873. szept. 5-dikétől számítandó két hét alatt fog ki­­üríttetni. Ez utóbbi határideig ő felségének a német császárnak és porosz királynak jogában áll a Metztől Verdunbe vezető utat katonai út gya­nánt használni, s e­­végből elfoglalva tartani két várost: Conflanst és Etaint, melyek mindenike egy fél zászlóaljnyi helyőrséggel fog bírni. A katonai hatóságok megtartják mindazon jogukat, melyekkel eddig az elfoglalt területeken birtak. 4. sz. Francziaország viseli a Belfort és az említett négy megyében, valamint Verd­unban és környékén elhelyezett német csapatok tartási költ­ségeit mindaddig, míg az említett helyek teljesen odahagyva nem lesznek a fent kitett időpontban. A Verdun­ban elhelyezett német csapatok száma nem haladhat felül 1000 főt. 5. sz. Verdun kiürítéséig, Belfort és kör­nyéke, valamint a 3. sz.-ben említett négy megye, a német csapatok által történt odahagyatásuk után semleges katonai területnek nyilváníttatnak és nem helyezhető el rajtuk több csapat, mint menyi a rend fentartására szükséges. Franczia­ország nem fog rajtuk új erődítvényeket emelni, sem pedig a meglevőket gyarapítani. A német csapatok által elfoglalva tartott me­gyékben és Belfort környékén ő fölsége a német császár és porosz király a meglevő erőditvénye­­ken kívül nem fog másokat emeltetni. 6. ez. A jelen szerződésben foglalt kötelezett­ségek nem teljesítése esetében ő fölsége a német császár és porosz király fentartja magának a jo­got, hogy visszafoglalja vagy föl ne szabadítsa az e szerződésben kitett megyéket és helyeket. Kelt Berlinben, márcz. 15. 1873. — Vicomte de Gontaut-Biron. — Bismarck. — (A nemzetgyűlés márczius 11 -ki ülése.) A franczia terület fölszabadítására vonat­kozó szerződést a nemzetgyűlés márczius 17-ei ülésében jelentette be Remusat kül­ügyminiszter. E történeti nevezetességű ülés következőleg folyt le. Az ülés megnyitása után Remusat zajos tet­szésnyilatkozatok közt kér szót. Remusat külügyminiszter: Uraim! A köztár­saság elnöke megbízott, hogy a nemzetgyűlésnek oly közlést tegyek, melyre nézve azt sajnáljuk, hogy nem a múlt ülésben tehettük, de az örvende­tes hírről csak az ülés berekesztése után értesül­tünk. A nemzetgyűlés tudja, hogy márcz. 15-én Berlinben a köztársaság nagykövete és Bismarck herczeg szerződést írtak alá, mely a franczia terü­let fölszabadítását biztosítja. E szerződés tartalma szerint a jövő jul. 5-én a négy megszállott me­gyét, valamint Belfort várát és kerületét a német csapatok kiürítik. (Uj tetszés.) S e műveletnek jul. 5-dikétől számítva egy hó alatt be kell fejez­tetnie. Mindemellett Verdun városa katonai terüle­tével a hadikárpótlás teljes kifizetéséig megszállva marad. Az utolsó fizetést azonban szept. 5-én esz­közöljük s a reá következő tizenegy nap múlva a Verdun és területe is föl lesz szabadítva. (Tetszés.) Így legkésőbben szept. közepén a franczia terület szabad, s Francziaország ismét teljesen vissza lesz adva önmagának. (Zajos és ismételt tetszésnyilvá­­nítások. Balról: „Éljen a köztársaság!“ Jobbról: „Éljen Francziaország!“) Christophle: Én az ország mélyen érzett há­lájának és a nemzetgyűlés egyhangú tetszésé­nek vélek kifejezést adni, midőn a következőt in­dítványozom: „A nemzetgyűlés kijelenti, hogy Thiers úr, a köztársaság elnöke, nagy érdemeket szerzett a haza iránt!“ (Élénk tetszés a bal­oldalon.) Saint-Marc Girardin: Az előttem szóló által kifejezett érzelmektől indíttatva és e ház 300 tag­jának megbizása folytán a következő napirend el­fogadását indítványozom: „A nemzetgyűlés ha­zafias megelégedéssel fogadván a jelentést, mely neki épen most létetett és szerencsésnek érezvén magá­t, hogy ily módon föladatának lényeges ré­szét megoldotta (Viharos tetszés a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon) saját és az ország háláját fejezi ki a köztársaság elnöke és kormá­nya iránt.“ (Új tetszésnyilatkozatok.) Bék­aszél: A hazafias érzelem átalános; csak még egy hiányzó tételt kívánnék a napirendhez csatolni: „Az ország nagy lelkű közreműködése segélyével.“ (Élénk tetszés jobbról és a középen.) Erre némi vita fejlődött ki, míg végül a ház pontonkinti szavazással a következő napirendet fogadta el: „A nemzetgyűlés, midőn a tett közleményt hazafias megelégedéssel fogadja s boldognak érzi magát, hogy igy — hála az ország nagylelkű tá­mogatásának — feladata lényeges részét befejezte (e pontot, a baloldal ellenzése daczára fogadja el a többség) a saját és az ország köszönetét in­tézi Thiers úrhoz, a köztársaság elnökéhez és a kormányhoz (e pontot egyhangúlag fogadták el) s kijelenti, hogy Thiers, a köztársaság elnöke, érdemet szerzett a haza körül.“ Ez utóbbi pontot csak hét legitimista kép­viselő ellenezte. Erre az elnök Grévy így szólott: Uraim! Boldognak érezem magamat, hogy e határozatot kihirdethettem. A nemzetek akkor tisztelik ön­magukat, midőn elismerésüket a tett szolgálatok magaslatára emelik, s azon férfiakat, kik a hazá­ért odaadják magukat, oly jutalmakban részesí­tik, melyek mindkettejükhöz méltók. E szavakat a baloldal, s a balközép viharos tetszéssel kisérte, mire a jobboldal zajjal válaszolt, melyet azonban egy újabb tetszésözön elfojtott. Elnök: Azt indítványozom, hogy mondja ki a ház, hogy az elfogadott határozat a köztársaság elnökének küldöttség által átadassák. (Tetszés balról, ellenzés jobbról.) A képviselők egy része Thiershez megy. E közben az ülés tovább foly. A küldöttség vissza­tértekor Martei képviselő így szól: Uraim! Az önök által megbízott küldöttséggel a köztársaság elnökénél voltam, hogy neki határozataikat átad­jam. Itt a válasz, melynek a nemzetgyűléssel való közlésével Thiers engem megbízott: „Minden fá­radságért, melyet tettem, a legszebb j­utalom és olyan, mely engem leginkább megindít, az a bizo­nyítvány, melyet önök nekem az ország s mely azt képviseli, a nemzetgyűlés bizalmáról hoznak.“ (Élénk tetszés.) De nemcsak a kamrában, hanem az egész országban igen nagy lelkesedést keltett a berlini egyezmény híre s a pr­efektek szám­talan sürgönyben értesíték a belügyminisz­tert azon hazafias örömről, melyet az ese­mény mindenütt ébresztett. Igen sok város képviselőtestülete hála- és bizalmi felirato­kat intéz Thiershez.­­ (A franczia terület fölszabadítása ügyében folyt alkudozások.) Franczia és né­met lapok sok érdekes részletet közölnek a német kormánynyal folytatott alkudozá­sokról. Belfort várának kiürítése képezte a főnehézséget. Vilmos császár Bismarck herceegnek, Arnim grófnak s a franczia nagykövetnek kérelmei daczára, kik tudták, hogy Thiers e kérdésben nem engedhet, a várat kiürit­­tetni nem akarta. A táviró folytonosan mű­ködött, s midőn Thiers 14-én éjjel ki nem elégitő közleményt kapott, azt sürgönyözte vissza a franczia nagykövetnek, hogy in­kább megszakítja az alkudozást, semhogy Belfortot a németek kezében zálogul hagyja.­­ Ekkor végre Belfort helyett Verdunt fo­gadták el kezességül. A franczia kormány a legnagyobb hálával szól Bismarck her­czeg és Arnim gróf tevékenységéről, kiknek az egyezmény megkötése egyedül köszön­hető. Mindkét fél rendkívüli titoktartást követett ; Bismarck herczeg azért, mert tudta, hogy a katonai párt Belfort kiüríté­sét hevesen ellenezni fogja. Thiers szintén nem szólt senkinek; a külügyminiszteren kívül senki sem tudott a dologról semmit, egész 15-én esti hét óráig, midőn az elnök már a bevégzett tényről értesíthette a minisztertanácsot. A „France“ berlini levelezője hasonló értelemben adja elő a dolgot. Belfort kiadására Moltke ama nyilatkozata is nagy befolyással volt, hogy ez a vár a németek támadó föllépésére nem nagy stratégiai becscsel bírna, minthogy nagyon távol esik Páristól. Az egyezményt 15-én délután 5 órakor írták alá. Este Vilmos császár megjelent a franczia nagy­követ ünnepélyén, s egyik diplomatához, ki őt üdvözölte, így szólt: „Igen jól teszi.

Next