Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-03-26 / 13. szám
rozta legközelebb megvitatni a párt jövő magatartását és taktikáját.“ A baloldali kör márcz. 20-ai értekezletén a párt tagjai teljes számmal jelenvén meg, csakugyan a párt jövendőben követendő taktikája tűzetett ki megvitatás tárgyául. Először is Ghyczy Kálmán nyilatkozott. Elmondá, hogy ő a jelen országgyűlés elején tett nyilatkozatával, amennyiben ahhoz sem saját pártja nem járult, sem a kormány nem közeledett, némileg elszigetelt álláspontot foglal el. Érzékenyen fejezi ki a párt iránti háláját a személyéhez tanusított ragaszkodásért, melyet viszonoz azzal, hogy a ma netalán hozandó határozatoknak magát alárendeli. Ami a párt jövő taktikáját illeti, ajánlja a létező jogok leghatározottabb védelmét; a megszerzendőkre nézve pedig az oly modort, mely a létezőket ne veszélyeztesse. Szavait szűnni nem akaró éljenzés követte. Utána Tisza Kálmán tartott beszédet, melyben először is hangsúlyozta, hogy a párt elvi kérdéseiről nincs és nem lehet szó. A taktikát illetőleg követendőnek tartja az eddigi modort, mely nem személyeket személyek ellenében, de elveket elvek ellen igyekszik érvényre juttatni. A pártnak nem állhat érdekekben, hogy társulva bármely frakcióval, megbuktassa a kormányt csupán személyes érdekekből s alkalmat keressen egymást követő válságok előidézésére, de igenis tennie kell azt nagy elvi kérdésekben és azon esetben, ha elveivel együtt remél kormányra juthatni. Végül jelzi, hogy a párt eljárásában ma sem engedékenyebb, mint régebben volt, azért hogy a költségvetést, czivillistát stb. megszavazza, de jövőben sem lesz az, mindannyiszor, ha a pártra, s illetőleg, annak elveire ebből jó eredményt várhat, így fog eljárni a bankkérdésben s más fontos törvényjavaslatoknál. Úgy Ghyczy mint Tisza beszédeit lelkes éljenzések követték. Szóltak még a pártegyetértés érdekében Beniczky Gyula, Domahidy Ferencz, Máttyus, Ugrón, Csernátony, Horváth Elek s Jankovics. Mire az értekezlet véget ért. A franczia terület fölszabadítása. (A franczia és német kormány közt kötött szerződés.) A hadikárpótlás teljes lefizetésére és a franczia terület fölszabadítására vonatkozó szerződés szövege a következő : „Az 1871-ik évi febr. 26-ki és május 10-iki békeszerződések által megállapított hadikárpótlás teljes lefizetését, és aminek ebből következnie kell, a franczia terület felszabadítását szabályozni akarván, az alólírottak : Anne-Armand Elie de Gontaut-Biron vicomteur, a nemzetgyűlés tagja, Francziaország nagykövete ő felsége Németország császáránál, fölhatalmazva a franczia köztársaság elnöke által — és Bismarck Ottó hg. a német birodalom kanczellára, felhatalmazva ő felsége a német császár és porosz király által — a következőkben állapodtak meg: 1. ez. Miután az 1871. máj. 10-ki békeszerződésben kikötött 5 milliárdnyi hadikárpótlásból három milliárd már le van törlesztve, s az utolsó két milliárdból csak 1500 millió van még hátra fizetendő. — Francziaország kötelezi magát, hogy a negyedik milliárdból még hátra levő 500 milliót, mely az 1872. jan. 29-ei szerződés 1. sz. szerint csak 1874. márczius 1-én járna le, máj. 10-én 1873-ban fogja lefizetni. A részletes törlesztések nem tehetnek egyenként kevesebbet 100 milliónál s a fizetés előtt legalább egy hóval bejelentendők a német kormánynak. Az emlitett szerződés szerint 1875. márcz. 1-én lejárandott milliárd Francziaország által négy részletben fog letörlesztetni és pedig mindannyiszor 250 millió frankkal, jun. 5-én, jul. 5-én, aug. 5-én és szept. 5-én 1873-ban. 2. sz. Az 1871. máj. 10-ki békeszerződés 7. czikkének 3 pontja, úgyszintén az 1871. okt. 12-ki, jegyzőkönyvnek határozatai érvényben maradnak az előbbi czikkben meghatározott fizetésekre nézve. 3. sz. Ő felsége Németország császára és Poroszország királya kötelezi magát a német csapatoknak szükséges rendeleteket adni a végett, hogy Belfort és környéke, továbbá e négy megye: Ardennes, Vosges, Meurthe et Moselle és Meuse, kivéve Verdunt és a körülte levő 3 kilométernyi területet, jul. 5-től számítva négy hét alatt oda hagyassanak. Verdun erőd és fenyelzett környéke 1873. szept. 5-dikétől számítandó két hét alatt fog kiüríttetni. Ez utóbbi határideig ő felségének a német császárnak és porosz királynak jogában áll a Metztől Verdunbe vezető utat katonai út gyanánt használni, s evégből elfoglalva tartani két várost: Conflanst és Etaint, melyek mindenike egy fél zászlóaljnyi helyőrséggel fog bírni. A katonai hatóságok megtartják mindazon jogukat, melyekkel eddig az elfoglalt területeken birtak. 4. sz. Francziaország viseli a Belfort és az említett négy megyében, valamint Verdunban és környékén elhelyezett német csapatok tartási költségeit mindaddig, míg az említett helyek teljesen odahagyva nem lesznek a fent kitett időpontban. A Verdunban elhelyezett német csapatok száma nem haladhat felül 1000 főt. 5. sz. Verdun kiürítéséig, Belfort és környéke, valamint a 3. sz.-ben említett négy megye, a német csapatok által történt odahagyatásuk után semleges katonai területnek nyilváníttatnak és nem helyezhető el rajtuk több csapat, mint menyi a rend fentartására szükséges. Francziaország nem fog rajtuk új erődítvényeket emelni, sem pedig a meglevőket gyarapítani. A német csapatok által elfoglalva tartott megyékben és Belfort környékén ő fölsége a német császár és porosz király a meglevő erőditvényeken kívül nem fog másokat emeltetni. 6. ez. A jelen szerződésben foglalt kötelezettségek nem teljesítése esetében ő fölsége a német császár és porosz király fentartja magának a jogot, hogy visszafoglalja vagy föl ne szabadítsa az e szerződésben kitett megyéket és helyeket. Kelt Berlinben, márcz. 15. 1873. — Vicomte de Gontaut-Biron. — Bismarck. — (A nemzetgyűlés márczius 11 -ki ülése.) A franczia terület fölszabadítására vonatkozó szerződést a nemzetgyűlés márczius 17-ei ülésében jelentette be Remusat külügyminiszter. E történeti nevezetességű ülés következőleg folyt le. Az ülés megnyitása után Remusat zajos tetszésnyilatkozatok közt kér szót. Remusat külügyminiszter: Uraim! A köztársaság elnöke megbízott, hogy a nemzetgyűlésnek oly közlést tegyek, melyre nézve azt sajnáljuk, hogy nem a múlt ülésben tehettük, de az örvendetes hírről csak az ülés berekesztése után értesültünk. A nemzetgyűlés tudja, hogy márcz. 15-én Berlinben a köztársaság nagykövete és Bismarck herczeg szerződést írtak alá, mely a franczia terület fölszabadítását biztosítja. E szerződés tartalma szerint a jövő jul. 5-én a négy megszállott megyét, valamint Belfort várát és kerületét a német csapatok kiürítik. (Uj tetszés.) S e műveletnek jul. 5-dikétől számítva egy hó alatt be kell fejeztetnie. Mindemellett Verdun városa katonai területével a hadikárpótlás teljes kifizetéséig megszállva marad. Az utolsó fizetést azonban szept. 5-én eszközöljük s a reá következő tizenegy nap múlva a Verdun és területe is föl lesz szabadítva. (Tetszés.) Így legkésőbben szept. közepén a franczia terület szabad, s Francziaország ismét teljesen vissza lesz adva önmagának. (Zajos és ismételt tetszésnyilvánítások. Balról: „Éljen a köztársaság!“ Jobbról: „Éljen Francziaország!“) Christophle: Én az ország mélyen érzett hálájának és a nemzetgyűlés egyhangú tetszésének vélek kifejezést adni, midőn a következőt indítványozom: „A nemzetgyűlés kijelenti, hogy Thiers úr, a köztársaság elnöke, nagy érdemeket szerzett a haza iránt!“ (Élénk tetszés a baloldalon.) Saint-Marc Girardin: Az előttem szóló által kifejezett érzelmektől indíttatva és e ház 300 tagjának megbizása folytán a következő napirend elfogadását indítványozom: „A nemzetgyűlés hazafias megelégedéssel fogadván a jelentést, mely neki épen most létetett és szerencsésnek érezvén magát, hogy ily módon föladatának lényeges részét megoldotta (Viharos tetszés a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon) saját és az ország háláját fejezi ki a köztársaság elnöke és kormánya iránt.“ (Új tetszésnyilatkozatok.) Békaszél: A hazafias érzelem átalános; csak még egy hiányzó tételt kívánnék a napirendhez csatolni: „Az ország nagy lelkű közreműködése segélyével.“ (Élénk tetszés jobbról és a középen.) Erre némi vita fejlődött ki, míg végül a ház pontonkinti szavazással a következő napirendet fogadta el: „A nemzetgyűlés, midőn a tett közleményt hazafias megelégedéssel fogadja s boldognak érzi magát, hogy igy — hála az ország nagylelkű támogatásának — feladata lényeges részét befejezte (e pontot, a baloldal ellenzése daczára fogadja el a többség) a saját és az ország köszönetét intézi Thiers úrhoz, a köztársaság elnökéhez és a kormányhoz (e pontot egyhangúlag fogadták el) s kijelenti, hogy Thiers, a köztársaság elnöke, érdemet szerzett a haza körül.“ Ez utóbbi pontot csak hét legitimista képviselő ellenezte. Erre az elnök Grévy így szólott: Uraim! Boldognak érezem magamat, hogy e határozatot kihirdethettem. A nemzetek akkor tisztelik önmagukat, midőn elismerésüket a tett szolgálatok magaslatára emelik, s azon férfiakat, kik a hazáért odaadják magukat, oly jutalmakban részesítik, melyek mindkettejükhöz méltók. E szavakat a baloldal, s a balközép viharos tetszéssel kisérte, mire a jobboldal zajjal válaszolt, melyet azonban egy újabb tetszésözön elfojtott. Elnök: Azt indítványozom, hogy mondja ki a ház, hogy az elfogadott határozat a köztársaság elnökének küldöttség által átadassák. (Tetszés balról, ellenzés jobbról.) A képviselők egy része Thiershez megy. E közben az ülés tovább foly. A küldöttség visszatértekor Martei képviselő így szól: Uraim! Az önök által megbízott küldöttséggel a köztársaság elnökénél voltam, hogy neki határozataikat átadjam. Itt a válasz, melynek a nemzetgyűléssel való közlésével Thiers engem megbízott: „Minden fáradságért, melyet tettem, a legszebb jutalom és olyan, mely engem leginkább megindít, az a bizonyítvány, melyet önök nekem az ország s mely azt képviseli, a nemzetgyűlés bizalmáról hoznak.“ (Élénk tetszés.) De nemcsak a kamrában, hanem az egész országban igen nagy lelkesedést keltett a berlini egyezmény híre s a prefektek számtalan sürgönyben értesíték a belügyminisztert azon hazafias örömről, melyet az esemény mindenütt ébresztett. Igen sok város képviselőtestülete hála- és bizalmi feliratokat intéz Thiershez. (A franczia terület fölszabadítása ügyében folyt alkudozások.) Franczia és német lapok sok érdekes részletet közölnek a német kormánynyal folytatott alkudozásokról. Belfort várának kiürítése képezte a főnehézséget. Vilmos császár Bismarck herceegnek, Arnim grófnak s a franczia nagykövetnek kérelmei daczára, kik tudták, hogy Thiers e kérdésben nem engedhet, a várat kiürittetni nem akarta. A táviró folytonosan működött, s midőn Thiers 14-én éjjel ki nem elégitő közleményt kapott, azt sürgönyözte vissza a franczia nagykövetnek, hogy inkább megszakítja az alkudozást, semhogy Belfortot a németek kezében zálogul hagyja. Ekkor végre Belfort helyett Verdunt fogadták el kezességül. A franczia kormány a legnagyobb hálával szól Bismarck herczeg és Arnim gróf tevékenységéről, kiknek az egyezmény megkötése egyedül köszönhető. Mindkét fél rendkívüli titoktartást követett ; Bismarck herczeg azért, mert tudta, hogy a katonai párt Belfort kiürítését hevesen ellenezni fogja. Thiers szintén nem szólt senkinek; a külügyminiszteren kívül senki sem tudott a dologról semmit, egész 15-én esti hét óráig, midőn az elnök már a bevégzett tényről értesíthette a minisztertanácsot. A „France“ berlini levelezője hasonló értelemben adja elő a dolgot. Belfort kiadására Moltke ama nyilatkozata is nagy befolyással volt, hogy ez a vár a németek támadó föllépésére nem nagy stratégiai becscsel bírna, minthogy nagyon távol esik Páristól. Az egyezményt 15-én délután 5 órakor írták alá. Este Vilmos császár megjelent a franczia nagykövet ünnepélyén, s egyik diplomatához, ki őt üdvözölte, így szólt: „Igen jól teszi.