Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-01-22 / 4. szám
Azért el lehetünk készülve, hogy a hiánylat, mégpedig jókora hiánylat, még éveken át állandó rémalakja marad költségvetésünknek. Jobb időket csak úgy remélhetünk, ha közállapotaink lassan kint megjavultak ; ha a közművelődés, ezzel a közerkölcsök emelkedtek, ha a most még nagy számú here osztály munkás ostálylyá változott, s minden közhivatalt képzett és munkához szokott, ennélfogva igazságszerető, derék polgárok töltenek be; egyszóval, ha az alattomos, tilos keresmények útja bedugulván, a dologtalan pazarok elfogynak és a munkás, vagyonszerző kezek megszaporodnak stb. Amely politika ez eredményhez juttat bennünket, az lesz a legjobb pénzügyi politika. (Dr. Lónyay indítványa a Deák-körben. A költségvetés fölött a képviselőházi tárgyalás előtt tüzetes vita folyt a Deák-körben, melyet az tett érdekessé, hogy gr. Lónyay Menyhért, a volt miniszterelnök, ezúttal lépett föl első ízben a kormány ellen, eltérő nézeteit nyilvánítva az államháztartás rendezésére nézve. A jan. 16-án tartott szokatlanul népes értekezleten gr. Lónyay hosszú beszédet tartott összes pénzügyi helyzetünkről s beszéde végén egy határozati javaslatot nyújtott be. Ez érdekes konferencziáról a „Pesti II.“ kimentő tudósítást közöl s Lónyay beszédét és javaslatát következőleg ismerteti: Pénzügyeink — Lónyay szerint — nem aggasztók , de nem is kedvezők. Olykor-olykor kissé vérmesek voltunk a beruházásokban s ez bajaink oka. A jelen pillanat sürgetőleg parancsolja, hogy financziáinkat rendezzük. Most ez hatalmunkban van, de tegyük meg ma és ne halaszszuk holnapra. A pénzügyi bizottmány műve szakavatott nagy gonddal s fáradsággal készített mű. Az abban lefektetett alapelvek legtöbbjét osztja, de némely pontok ellen kifogása van. Az ő terve pénzügyeink rendezésére, a következőből áll: Minden oly tétel, amely beruházás, a rendkívüli költségvetésbe teendő át, így tehát az államadósságok törlesztése s a beruházások mind a rendkívülibe valók. Ez lényegesen könnyítene a rendes budget hiánylatain, melyet a pénzügyi bizottság 8 millióban állapított meg. Szerinte mintegy 3 millió maradna fenn. E 3 millió a költségvetés egyes tételeinek leszállítása által törlendő, s ami még fenmarad, azt fedezzék a czélszerű adóreformok. Ami a rendkívüli költségvetést illeti, ennek tételeit? Dr. Lónyay a déli vasúti csatlakozásban életbe lépesítendő oly intézkedés által óhajtana segíteni, mely az államra nehezedő terhek egy részén könnyítene, míg másrészt alapot akar teremtetni, mely által fedezendő lenne a vasúti kamatbiztosítás. Gr. Lónyay beszédében egyes példákat említett, melyeknél a rendes költségvetésben törölni lehetne. Ilyenek: a kőutak építése. Sok oly állami kőutunk van, mely párhuzamosan megy a vasúttal; nincs semmi értelme, hogy az állam az ily kőutakat fentartsa. Továbbá ajánlja a megtakarítást a pénzügyőrségnél, a pénzügyi szolgálat helyes szabályozása által. S végre figyelmeztet, hogy az állam hagyjon fel a vas- és széniparral, miáltal szintén lényeges megtakarítások lennének eszközlendők. Határozati javaslatában oda kívánja utasíttatni a kormányt, hogy terjeszszen elő javaslatokat : 1) a költségvetés egyes tételeinek leszállításáról ; 2) adóreform, illetőleg a bevételeknek a reformok következtében várható emelkedéséről; 3)az általa említett déli vasúti csatlakozás s a kamatbiztosítások számára alkotandó alapról. Gr. Lónyay után Széll Kálmán szólalt föl s előadta a pénzügyi bizottság álláspontját a következőkben : A rendes és rendkívüli költségvetés egyes tételeinek összecserélése csak illúzió. Ez a bajon nem segít. A rendesben most már csak 8 százezer ft beruházás van, az adósságtörlesztés pedig csak egy millió néhány százezeret tesz. Lónyay számai csak úgy jönnek ki, ha földtehermentesítést is átteszsznk a rendkívülibe, de akkor át kellene tenni ennek fedezését is : az adópótlékot, s a dolog tökéletesen egyre megy. Ami a költségvetés egyes tételeiben teendő törléseket illeti, a pénzügyi bizottmány három és fél havi munka után törlött annyit, amennyit lehetett: 1.800.000 frt. Nem hiszi, hogy többet lehessen törölni; különben ez a részletek kérdése. Amit gróf Lónyay a rendkívüli költségvetésre nézve indítványoz : a déli vasúti csatlakozás és a kamatbiztosítási alapról nem mondhat véleményt, mert nem ismeri a részleteket, melyeket gróf Lónyay sem terjesztett elő. Nem fogadja el a határozati javaslatot. Deák Ferencz szólalt föl ezután s hosszabban szólt a pénzügyi helyzetről. Azokkal szemben, kik mindegyre a 60 millió deficittel állnak elő, figyelmeztet a nagyszerű beberuházások, a közoktatás, az igazságszolgáltatás reformjára, a föld s a munkás kéz értékének emelkedésére. A beruházások eredményét nem lehet csak a szerint mérlegelni, amit azok közvetlenül az államnak hoznak. Gr. Lónyay javaslatára áttérve, azt látja, hogy annak pozitív magva nincs, s azt el nem fogadhatja. Széll Kálmán helyesen mondta, hogy az csak illúzió, ha mi azt hiszszük, hogy az által, ha a rendes költségvetésből a rendkívülibe helyezünk át tételeket, fedezzük a deficitet, így könnyű volna minden deficitet elenyésztetni. De ne ámítsuk magunkat. Helyesli a pénzügyi bizottság eljárását, s ígéri, hogy kifejti a módokat melyek által a deficit fedezendő. A direkt adó emelésénél igen óvatosan kell eljárni, de csak igazságos, ha oly területek, melyek után ma vagy semmi, vagy igen csekély adó fizettetik, a megfelelő adóval rovatnak meg. Mi a költségvetés egyes tételeinél teendő törléseket illeti, ha tud valaki még törölhető tételt, szívesen hozzájárul, de előbb az indokolást akarná hallani. Bujanovics Sándor s gr. Uunyady a tanácskozási rendhez szólanak s kérik gr. Lónyay javaslatának kinyomatását és szétosztását, hogy a közelebbi konferenczián tüzetesen hozzá lehessen szólani. Kerkapoly pénzügyminiszter és Zsedényi gróf Lónyay határozati javaslata ellen szólanak. A pénzügyminiszter megígéri, hogy az adóreformokról a budget vita alatt a házban részletes előterjesztéseket fog tenni. Pulszky Ferencz gr. Lónyay javaslata ellen szól. Különösen azt nem helyesli, hogy a kormány azólíttassék föl a költségvetésben teendő újabb törlésekre. A kormány előterjesztette a költségvetést, annak visszautasítása a kormányhoz, újabb törlések eszközlésére, bizalmatlansági szavazat lenne a kormány iránt, és milyen kormány iránt? A gróf Lónyay-kormány irányában, mert ez terjesztette elő a költségvetést. Ő nem akar bizalmatlanságot szavazni gr. Lónyaynak, s e szempontból sem fogadhatja el a gr. Lónyay által előterjesztett hat javaslatot. (Nagy zaj.) Máriássy Béla az ország pénzügyi helyzetéről szól, s kéri gr. Lónyay javaslatának kinyomatását. Gr. Lónyay válaszol Pulszkynak s kéri a pártot, hogy az ellentétek ne tétessenek még élesebbé. Kijelenti, hogy határozati javaslatát visszaveszi és azt módosítani fogja. Az értekezlet végül abban állapodott meg, hogy a gr. Lónyay által előterjesztendő módosított javaslat kinyomatiks azt jan. 18-án este veszik tanácskozás alá. — A Deák-kör értekezlete, szombatról elmaradván, vasárnap este 7 órakor tartatott meg. Ez értekezletről a következőket írják: Mindenekelőtt Lónyay Menyhért gr. emelt szót s hangsúlyozta, hogy „eredmények kellenek minden irányban, és most mindenek fölött a pénzügyek rendezésében kell előrehaladni. A Deákpárt az országban többségét csak úgy tarthatja meg, ha eredményeket lesz képes felmutatni. Annál nagyobb e feladat, mert a jövő országgyűlés lesz hivatva megállapítani újból az 1867-ki közjogi kiegyezkedés modalitásait. Jelezni a arra, mi volt czélja, midőn határozati javaslatát előterjesztő. Javaslata és a pénzügyi bizottság jelentése közt egy pár lényeges különbség van. Mindenekelőtt Pulszky előbbi a felszólalására megjegyzi, hogy nem áll az, mintha ő az általa előterjesztett költségvetést támadná meg. Aki összehasonlítja az ő javaslatát a minisztérium által előterjesztett első érvjavaslattal, meggyőződhetik, hogy ő nem ezzel, hanem a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó változtatásaival, jelentésével áll ellentétben. Nem oszthatja a pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy addig is, mig a teljes adóreform teljesen keresztülvitetnék — adófelemelés eszközöltessék. Beszéde további folyamában gr. Lónyay kifejti,hogy az ő czélja az,hogy az adó nagyobb emelése nélkül fedeztessenek a kiadások. Ő 30 évig foglalkozott az ország pénzügyi dolgaival , úgy látja, hogy aggodalmai a direkt adó emelése ellen igen alaposak. Ha a törvényhozás teljes tudatában lett volna annak, hogy mit költ és mennyi költeni valója van, meg van győződve, hogy megszorította volna a kiadásokat. Ha a jelenlegi költségvetést tekinti, azt találja, hogy mi mintegy 6 milliót a direkt adó emelésével akarunk födezni, s ez megfelel a földadó 10°/0-ás emelésének. Ez adóemelés a tőkét, a törzsvagyont támadja meg, de ő ezt nem tartja megengedhetőnek. Hogy ezt elkerüljük, azért sürgeti elsősorban a kiadások leszállítását. Van ezekre mód. Ne bántsuk a kultúrás kiadásokat, forduljunk más tételekhez. Ilyenek — mint említé — a közlekedési ügy. Ilyenek a vízszabályzat, s ő azon folyamok szabályozását, melyek nem hajózhatók, nem tekinti állami érdeknek, így pl. törlendők lennének a Berettyó szabályozására fordított összegek. Sokat lehetne megtakarítani a pénzügyi kezelésnél. Lehet takarítani a méntelepeknél, a posta és távirda-ügy is passiv. (Ledetty ellentmond.) Ezenkívül azt hiszi, hogy a dohány- és sójövedék jövedelmét is fokozni lehetne. A rendkívüli költségvetésben is lehet megtakarításokat tenni. Szigorúbban kell ellenőrizni a garanciákkal ellátott vasutakat ; a kamatbiztosítási terhek fedezete iránt külön alapot kellene alkotni, nehogy az állam minden évben a külhitelhez igyen kénytelen folyamodni. Másfél óráig tartott előadását azzal végzi, hogy ha a párt nem kívánja, nem fogja a házban beadni határozati javaslatát és az átalános vita alkalmával csak azon esetben fog felszólalni, ha oly észrevételek léteznének, melyekre felelni szükségesnek tartja. Wahrmanni Mór sajnálja, hogy Lónyay javaslatát ily későn terjesztette be, most mikor a költségvetés tárgyalása megkezdődött. Ha ezt akkor adja vala be, mikor a költségvetést benyújtotta, akkor lett volna idő és mód megfontolni azt s a pénzügyi bizottságnak is módja ltt volna a felett gondolkozni. Ezután a pénzügyi bizottság álláspontját védelmezte. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter. A rendes szükséglet födezésére adóemelés szükséges. A megtakarításokat illetőleg már elismerte, hogy még lehetséges volna, de ezáltal a befektetések rövidíttetnek meg. Részletekben nem vállal el megtakarítási kötelezettséget, viremonttal lehetne, de erre meg a ház nem hajlandó. Áttekintő gondosan költségvetését, és újabban is vizsgálat alá vette, de nem talál benne törölhetőt. Minden állam abból fedezi szükségletét ami rendelkezésére áll; nálunk nincs ipar, nincs kereskedelem, mely indirekt adók felemlése által többletet nyújtson, nekünk ahhoz kell nyúlnunk, amink van, ez a föld, ház és személyes munkakereseti adó, mely utóbbi nem áll arányban az előbbiekkel, s emelést elbír. A földadót nem szükséges emelni, csak egyenlőn elosztani a terhet s arányosítani. Az adókataszter ki fogja tüntetni 1-er a területet, 2-or a mivelési ágat, 3-or a becslést. Addig azonban, míg a munkálat elkészül, azon területek, melyek a további időkből mint legelők vagy erdők stb. vétettek át és úgy adóznak, most azonban föltöretvén, mint gabonaföldek vannak használatban, a szomszéd föld becsértéke szerint azonnal adóemelés alá vehetők. Deák Ferencz: A határozati javaslatot úgy tekinti, mint azon pontok kijelölését, melyekre nézve a helyzet javítható törlések és jövedelememelés által. Nem hiszi azonban, hogy e felett most határozhatnánk. Most az a kérdés, hogy a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk-e vagy nem? Úgy hiszi, hogy elfogadjuk. A részletes vita alkalmával lesz módunk a határozati javaslat pontjai felett egyenként értekezni. (Helyeslés.) Ezzel az értekezlet véget ért. 38