Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-01-22 / 4. szám

Azért el lehetünk készülve, hogy a hiány­lat, még­pedig jókora hiánylat, még éve­ken át állandó rémalakja marad költségveté­sünknek. Jobb időket csak úgy remélhetünk, ha közállapotaink lassan kint megjavultak ; ha a közművelődés, ezzel a közerkölcsök emelkedtek, ha a most még nagy számú here osztály munkás­ ostálylyá változott, s minden közhivatalt képzett és munkához szokott, ennélfogva igazságszerető, derék polgárok töltenek be; egyszóval, ha az alat­tomos, tilos keresmények útja bedugulván, a dologtalan pazarok elfogynak és a mun­kás, vagyonszerző kezek megszaporodnak stb. A­mely politika ez eredményhez juttat bennünket, az lesz a legjobb pénzügyi po­litika. (Dr. Lónyay indítvány­a a Deák-körben. A költségvetés fölött a képviselőházi tár­gyalás előtt tüzetes vita folyt a Deák-körben, melyet az tett érdekessé, hogy gr. Lónyay Meny­hért, a volt miniszterelnök, ezúttal lépett föl első ízben a kormány ellen, eltérő nézeteit nyilvánítva az államháztartás rendezésére nézve. A jan. 16-án tartott szokatlanul népes értekezleten gr. Lónyay hosszú beszédet tartott összes pénzügyi helyze­tünkről s beszéde végén egy határozati javaslatot nyújtott be. Ez érdekes konferencziáról a „Pesti II.“ ki­mentő tudósítást közöl s Lónyay beszédét és ja­vaslatát következőleg ismerteti: Pénzügyeink — Lónyay szerint — nem ag­gasztók , de nem is kedvezők. Olykor-olykor kissé vérmesek voltunk a beruházásokban s ez bajaink oka. A jelen pillanat sürgetőleg parancsolja, hogy financziáinkat rendezzük. Most ez hatal­munkban van, de tegyük meg ma és ne halaszszuk holnapra. A pénzügyi bizottmány műve szakavatott nagy gonddal s fáradsággal készített mű. Az abban lefektetett alapelvek legtöbbjét osztja, de némely pontok ellen kifogása van. Az ő terve pénzügyeink rendezésére, a következőből áll: Minden oly tétel, a­mely beruházás, a rend­kívüli költségvetésbe teendő át, így tehát az államadósságok törlesztése s a beruházások mind a rendkívülibe valók. Ez lényegesen könnyítene a rendes budget hiánylatain, melyet a pénzügyi bizottság 8 millióban állapított meg. Szerinte mintegy 3 millió maradna fenn. E 3 millió a költségvetés egyes tételeinek leszállítása által törlendő, s a­mi még fenmarad, azt fedezzék a czélszerű adóreformok. A­mi a rendkívüli költségvetést illeti, ennek tételeit? Dr. Lónyay a déli vasúti csatlakozásban életbe lépesítendő oly intézkedés által óhajtana segíteni, me­ly az államra nehezedő terhek egy részén könnyítene, míg másrészt alapot akar teremtetni, mely által fedezendő lenne a vasúti kamatbiztosítás. Gr. Lónyay beszédében egyes példákat em­lített, melyeknél a rendes költség­vetésben törölni lehetne. Ilyenek: a kőutak építése. Sok oly ál­lami kőutunk van, mely párhuzamosan megy a vasúttal; nincs semmi értelme, hogy az állam az ily kőutakat fentartsa. Továbbá ajánlja a megta­karítást a pénzügyőrségnél, a pénzügyi szolgálat helyes­ szabályozása által. S végre figyelmeztet, hogy az állam hagyjon fel a vas- és széniparral, mi­által szintén lényeges megtakarítások lennének eszközlendők. Határozati javaslatában oda kívánja utasít­­tatni a kormányt, hogy terjeszszen elő javaslato­kat : 1) a költségvetés egyes tételeinek leszállítá­sáról ; 2) adóreform, illetőleg a bevételeknek a re­formok következtében várható emelkedéséről; 3)­az általa említett déli vasúti csatlakozás s a kamatbiztosítások számára alkotandó alapról. Gr. Lónyay után Széll Kálmán szólalt föl s előadta a pénzügyi bizottság álláspontját a követ­kezőkben : A rendes és rendkívüli költségvetés egyes tételeinek összecserélése csak illúzió. Ez a bajon nem segít. A rendesben most már csak 8 száz­ezer ft beruházás van, az adósságtörlesztés pedig csak egy millió néhány százezeret tesz. Lónyay számai csak úgy jönnek ki, ha földtehermentesítést is átteszszn­k a rendkívülibe, de akkor át kellene tenni ennek fedezését is : az adópótlékot, s a dolog tökéletesen egyre megy. A­mi a költségvetés egyes tételeiben teendő törlé­seket illeti, a pénzügyi bizottmány három és fél havi munka után törlött annyit, a­mennyit lehe­tett: 1.800.000 frt. Nem hiszi, hogy többet le­hessen törölni; különben ez a részletek kérdése. A­mit gróf Lónyay a rendkívüli költségvetésre nézve indítványoz : a déli vasúti csatlakozás és a kamatbiztosítási alapról nem mondhat véleményt, mert nem ismeri a részleteket, melyeket gróf Lónyay sem terjesztett elő. Nem fogadja el a ha­tározati javaslatot. Deák Ferencz szólalt föl ezután s hosszab­ban szólt a pénzügyi helyzetről. Azokkal szemben, kik mindegyre a 60 millió defic­ittel állnak elő, figyelmeztet a nagyszerű beberuházások, a közoktatás, az igazságszolgálta­tás reformjára, a föld s a munkás kéz értékének emelkedésére. A beruházások eredményét nem le­het csak a szerint mérlegelni, a­mit azok közvet­lenül az államnak hoznak. Gr. Lónyay javaslatára áttérve, azt látja, hogy annak pozitív magva nincs, s azt el nem fogadhatja. Széll Kálmán helyesen mondta, hogy az csak illúzió, ha mi azt hiszszük, hogy az által, ha a rendes költségvetésből a rend­kívülibe helyezünk át tételeket, fedezzük a defi­­c­itet, így könnyű volna minden defic­itet ele­­­nyésztetni. De ne ámítsuk magunkat. Helyesli a pénzügyi bizottság eljárását, s ígéri, hogy kifejti a módokat melyek által a defic­it fedezendő. A direkt adó emelésénél igen óvatosan kell eljárni, de csak igazságos, ha oly területek, me­lyek után ma vagy semmi, vagy igen csekély adó fizettetik, a megfelelő adóval rovatnak meg. Mi a k­öltségvetés egyes tételeinél teendő törléseket illeti, ha tud valaki még törölhető tételt, szí­vesen hozzájárul, de előbb az indokolást akarná hallani. Buj­anovics Sándor s gr. U­unyady a ta­nácskozási rendhez szólanak s kérik gr. Lónyay javaslatának kinyomatását és szétosztását, hogy a közelebbi konferenczián tüzetesen hozzá lehessen szólani. Kerkapoly pénzügyminiszter és Zsedényi gróf Lónyay határozati javaslata ellen szólanak. A pénzügyminiszter megígéri, hogy az adórefor­mokról a budget vita alatt a házban részletes elő­terjesztéseket fog tenni. Pulszky Ferencz gr. Lónyay javaslata ellen szól. Különösen azt nem helyesli, hogy a kormány azólíttassék föl a költségvetésben teendő újabb törlésekre. A kormány előterjesztette a költség­vetést, annak visszautasítása a kormányhoz, újabb törlések eszközlésére, bizalmatlansági szavazat lenne a kormány iránt, és milyen kormány iránt? A gróf Lónyay-kormány irányában, mert ez ter­jesztette elő a költségvetést. Ő nem akar bizalmat­lanságot szavazni gr. Lónyaynak, s e szempontból sem fogadhatja el a gr. Lónyay által előterjesztett hat­ javaslatot. (Nagy zaj.) Mári­ássy Béla az ország pénzügyi helyzeté­ről szól, s kéri gr. Lónyay javaslatának kinyo­matását. Gr. Lónyay válaszol Pulszkynak s kéri a pártot, hogy az ellentétek ne tétessenek még élesebbé. Kijelenti, hogy határozati javaslatát visszaveszi és azt módosítani fogja. Az értekezlet végül abban állapodott meg, hogy a gr. Lónyay által előterjesztendő módosított javaslat kinyomatiks azt jan. 18-án este veszik ta­nácskozás alá. — A Deák-kör értekezlete, szombatról elma­radván, vasárnap este 7 órakor tartatott meg. Ez értekezletről a következőket írják: Mindenekelőtt Lónyay Menyhért gr. emelt szót s hangsúlyozta, hogy „eredmények kellenek minden irányban, és most mindenek fölött a pénz­ügyek rendezésében kell előrehaladni. A Deák­párt az országban többségét csak úgy tarthatja meg, ha eredményeket lesz képes felmutatni. An­nál nagyobb e feladat, mert a jövő országgyűlés lesz hivatva megállapítani újból az 1867-ki közjogi kiegyezkedés modalitásait. Jelezni a arra, mi volt czélja, midőn határo­zati javaslatát előterjesztő. Javaslata és a pénz­ügyi bizottság jelentése közt egy pár lényeges különbség van. Mindenekelőtt Pulszky előbbi a felszólalására megjegyzi, hogy nem áll az, mintha­­ ő az általa előterjesztett költségvetést támadná meg. A­ki összehasonlítja az ő javaslatát a mi­nisztérium által előterjesztett első érvjavaslattal, meggyőződhetik, hogy ő nem ezzel, hanem a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó változtatá­saival, jelentésével áll ellentétben. Nem oszthatja­­ a pénzügyi bizottság azon j­avaslatát, hogy addig­­ is, mig a teljes adóreform teljesen keresztülvitet­­­­nék — adófelemelés eszközöltessék. Beszéde további folyamában gr. Lónyay ki­fejti,hogy az ő czélja az,hogy­ az adó nagyobb eme­lése nélkül fedeztessenek a kiadások. Ő 30 évig foglalkozott az ország pénzügyi dolgaival , úgy látja, hogy aggodalmai a direkt adó emelése ellen igen alaposak. Ha a törvényhozás teljes tudatában lett volna annak, hogy mit költ és mennyi költeni valója van, meg van győződve, hogy megszorította volna a kiadásokat. Ha a jelenlegi költségvetést tekinti, azt találja, hogy mi mintegy 6 milliót a direkt adó emelésével akarunk födezni, s ez megfelel a földadó 10°/0-ás emelésének. Ez adó­emelés a tő­két, a törzs­vagyont támadja meg, de ő ezt nem tartja megengedhetőnek. Hogy ezt elkerüljük, azért sürgeti első­sor­ban a kiadások leszállítását. Van ezekre mód. Ne bántsuk a kultúrás kiadásokat, forduljunk más tételekhez. Ilyenek — mint említé — a közleke­dési ügy. Ilyenek a vízszabályzat, s ő azon folya­mok szabályozását, melyek nem hajózhatók, nem tekinti állami érdeknek, így pl. törlendők lenné­nek a Berettyó szabályozására fordított összegek. Sok­at lehetne megtakarítani a pénzügyi kezelés­nél. Lehet takarítani a méntelepeknél, a posta és távirda-ügy is passiv. (Ledetty ellentmond.) Ezen­kívül azt hiszi, hogy a dohány- és sójövedék jöve­delmét is fokozni lehetne. A rendkívüli költségvetésben is leh­et megta­karításokat tenni. Szigorúbban kell ellenőrizni a garanciákkal ellátott vasutakat ; a kamat­biztosí­tási terhek fedezete iránt külön alapot kellene al­kotni, nehogy az állam minden évben a külh­itel­­hez i­gyen kénytelen folyamod­ni. Másfél óráig tartott előadását azzal végzi, hog­y ha a párt nem kívánja, nem fogja a házban beadni határozati ja­vaslatát és az átalános vita alkalmával csak azon esetben fog felszólalni, ha oly észrevételek létez­nének, melyekre felelni szükségesnek tartja. Wahrmanni Mór sajnálja, hogy Lónyay ja­vaslatát ily későn terjesztette be, most mikor a költségvetés tárgyalása megkezdődött. Ha ezt ak­kor adja vala be, mikor a költségvetést benyúj­totta, akkor lett volna idő és mód megfontolni azt s a pénzügyi bizottságnak is módja ltt volna a felett gondolkozni. Ezután a pénzügyi bizottság álláspontját védelmezte. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter. A ren­des szükséglet födezésére adóemelés szükséges. A megtakarításokat illetőleg már elismerte, hogy még lehetséges volna, de ezáltal a befektetések rövidíttetnek meg. Részletekben nem vállal el megtakarítási kötelezettséget, viremonttal lehetne, de erre meg a ház nem hajlandó. Áttekintő gon­dosan költségvetését, és újabban is vizsgálat alá vette, de nem talál benne törölhetőt. Minden állam abból fedezi szükségletét a­mi rendelkezésére áll; nálunk nincs ipar, nincs keres­kedelem, mely indirekt adók felem­lése által többletet nyújtson, nekünk ahhoz kell nyúlnunk, a­mink van, ez a föld­, ház és személyes munka­kereseti adó, mely utóbbi nem áll arányban az előbbiekkel, s emelést elbír. A földadót nem szükséges emelni, csak egyenlőn elosztani a terhet s arányosítani. Az adókataszter ki fogja tüntetni 1-er a területet, 2-or a mivelési ágat, 3-or a becs­lést. Addig azonban, míg a munkálat elkészül, azon területek, melyek a további időkből mint legelők vagy erdők stb. vétettek át és úgy adóznak, most azonban föltöretvén, mint gabonaföldek vannak használatban, a szomszéd föld becsértéke szerint azonnal adóemelés alá vehetők. Deák Ferencz: A határozati javaslatot úgy tekinti, mint azon pontok kijelölését, melyekre nézve a helyzet javítható törlések és jövedelem­emelés által. Nem hiszi azonban, hogy e felett most határozhatnánk.­­ Most az a kérdés, hogy a költségvetést átalánosságban a részletes tárgya­lás alapjául elfogadjuk-e vagy nem? Úgy hiszi, hogy elfogadjuk. A részletes vita alkalmával lesz módunk a határozati javaslat pontjai felett egyen­ként értekezni. (Helyeslés.) Ezzel az értekezlet véget ért. 38

Next