Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-12-03 / 49. szám
25 éves jubileuma szintén megünnepeltessék, s erre nov. 28. és 29-ik napjai tűzettek ki. Ennek megtörténtét a következőkben foglaljuk össze. — (Kivilágítás és színházi diszelődás )Nov. 28-án reggel a királyi pár Gödöllőről a budai váriakba jött, hogy este a színházi díszelőadást megtekintsék. A középületeken, a dunai kikötő árboczain nemzeti szinü lobogók lengtek egész nap, s el volt határozva, hogy azon utczákat, melyeken az uralkodó pár a színházba megy, ki fogják világítani. Ez meg is történt, sőt a város jó nagy része fényárban úszott, mihelyt bealkonyult, s több épület egész tűz-czirádáktól ragyogott. Nem hiányzottak feliratok és jelvényes transparentek sem. Az utczákon több helyen a gázlámpák egyetlen lángja helyett tűzcsillagok, koronák s nagy szövétnekszerű lángok ragyogtak. Legszebben a nemzeti szinház volt ékítve, tűzcsillárokkal, s az erkélyen e felirattal: „Éljen Ferencz József.“ Az utczákon nagy közönség hullámzott. Esti 7 órakor indultak meg az udvari hintók a királyi lakból, s akkor a lánczhíd oszlopain bengáli fényt gyújtottak föl. A király mellett gróf Bellegarde adjutáns ült, s a második hintóban a királyné két udvarhölgygyel. Ezek előtt a főpolgármester és főkapitány mentek szintén kocsin. A tömeg mindenütt üdvözlé a fölségeket. A színház természetesen tömve volt, s a hivatalos körök lehető nagy számban jelentek meg. A páholyokban ott volt minden miniszter, valamint gr. Andrássy külügyminiszter is. Egy negyed nyolc óra volt, mikor a zenekar riadót játszott, s az udvari páholyban megjelent a királyi pár, kiket a közönség zajos éljenekkel fogadott. A felségek mellett voltak: József főherczeg és neje Klotild főherczegnő, és a hannoveri herczeg. Az ünnepi előadás az Erkel és Szigligeti által írt hymnuszszal kezdődött, melyet a színház összes operai és drámai személyzete énekelt nagyobb részt festői magyar öltönyben jelenve meg. A személyzet csoportosulása s a kiállítás egyszerű, szerény volt, de elég ízléses. Egyes papírdarabokra volt felirva ő felsége monogrammja s az „1873“ s „25“ száma középen a korona volt, a háttérben a budai kir. palota képe. Színes világításban az egész eléggé hatásos benyomást ten. A hymnusz után a közönség ismét éljenzett. Ezután az előadás következett, mely egyvelegből állt; egy felvonás az „Ilka“ czímű operából; továbbá a „Mignon“ és „Tévedt nő“ operából. Az első darabban egy huszártoborzó, s csárdás fordul elő, melyet a felségek is megtapsoltak. Bevárva még a „Mignon“ előadását, eltávoztak a színházból, s az utczákon ismét harsogó éljenektől kísértettek a királyi lakba. (A küldöttségek fogadtatása a királyi váriakban.) Másnap nov. 29-én a királyi palota közepén lengeni szokott fekete-sárga lobogó mellé fölhúzták a magyar és horvát lobogókat is, jeléül, hogy ott a magyar birodalom törvényhozása fog ma megjelenni. A különböző küldöttségek fogadása délelőtti 10 órára volt kitűzve, s a kocsik hosszú sora haladt föl ez időben a váriakhoz vezető úton. Ő felsége a küldöttségeket huszár tábornoki öltönyben, a trónon ülve fogadta. A tisztelgések sorát a honvédség nyita meg, ezt követék a képviselőház, a törvényhatóságok, a klérus stb. küldöttségei. A törvényhatóságok küldöttsége a belügyminiszter vezérlete alatt jelent meg, 182 tagból állt, s igen fényes volt. Az üdvözletekre adott válaszokat az uralkodó csengő hangon olvasta föl. A honvédség küldöttsége nevében József főherczeg szólt, röviden elmondva, hogy a felség által alkotott honvédség legfőbb vágya, mikép az egek ura a népek boldogítására és hadseregeinek diadalteljes vezetésére számos évek során át legdúsabb áldásával kisérve értesse. Erre ő felsége így válaszolt: „Köszönettel fogadom az imént kifejezett üdvkivonatát s a hűség és hódolat újabbi nyilvánítását. És bennem azon szilárd meggyőződés, hogy a m. honvédség mindenkor méltóan fog sorakozni a közös hadsereg mellett, versenyezve ezzel a valódi katonai szellem ápolásában, szorgalomban és kitartásban, tökéletes hadi képzettség elérésére, hogy ekként az összes birodalom véderejét és biztonságát növelve, annak hathatós támaszául szolgáljon. Számítok áldozatkészségére és vitézségére a veszély napjaiban!“ — Ezután a minisztérium nevében Szlávy kormányelnök így szólt: „Császári és apostoli királyi felség! legkegyelmesebb urunk! Engedje meg felséged, hogy uralkodásának 25-dik évfordulóján mi is a trón zsámolyához tehessük terhetlen ragaszkodásunk és alattvalói hódolatunk örömadóját. Felséged személye körül pontosult össze hit és remény a borús időkben, melyek felségedre s hazánkra nehezedtek. Felséged bölcseségének s igazságszeretetének köszönjük, hogy a borút derű váltotta föl. Engedje felséged kérnünk, engedje hinnünk, hogy — bármit rejtsen magában a jövő titka— felséged soha nem vonandja meg atyai jóindulatát, fejedelmi kegyelmét az országtól, — nem tőlünk, kik felségednek örök hálával, örök hűséggel vagyunk lekötve. Kérjük Istent, hogy felségedet legjobb áldásaivalelárasztva, az emberkor lehetős végső határáig tartsaj meg családja s népei boldogitására!“ Mire ő fölsége élő szóval következőleg válaszolt: „Fogadják köszönetemet hű ragaszkodásukért. A jövő isten kezében van, s szent akarata intézi életünk folyását. De arról biztosíthatom önöket, hogy soha nem feledem hűséges, buzgó szolgálataikat, s hogy emlékük mindig kedves lesz előttem.“ — A főrendiház küldöttsége részéről Majláth György szólt, kiemelve, hogy ő fölsége mily ellentétes küzdelmek közt lépett a trónra, mígnem ő fölsége elhatározásának sikerült helyreállítani a szellemi békét s megszilárdítani a fejedelem és ország közti bizalmat. Erre ő felsége válasza következő : „Üdvözletüket újabb kedves bizonyítékául tekintem azon hű ragaszkodásnak, melyet az országos főrendek részéről minden alkalommal tapasztaltam. Fogadják érte meleg köszönetemet. Megnyugvásomra szolgál, hogy a főrendi ház, mint a törvényhozás egyik jogosult tényezője, a kor igényeinek megfelelőleg gyakorolja hivatását. A törvényes alapon — erőnk túlbecsülése nélkül előre haladni, — fölismerni az idő és a helyzet sürgős követelményeit, — s egész erélylyel látni a sokoldalú teendők üdvös megoldásához — ez most elutasíthatóan közös feladatunk. Meg vagyok győződve, hogy önök hűségesen fognak támogatni ebbeli törekvésemben, — s biztosítom önöket változatlan vonzalmamról.“ — A képviselőház küldöttsége jött ezután, melynek elnöke Bittó István így szólt: „Fölséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Néhány nap múlva huszonöt éve lesz, hogy fölséged ősei trónjára lépve, az uralkodás nehéz gondjait ifjú vállaira vette. Válságosak voltak az akkori viszonyok és viszontagságteljes az idő, mely azokra következett; de felséged népei boldogítására irányzott ernyedetlen törekvése fölismerte az eseményekben rejlő tanulságot és azon bölcs fejedelmi elhatározása, melynélfogva visszaállítván hazánkban az alkotmányt, hasonló alkotmányos szabadság áldásaiban részesíté többi országait is, szilárd alapra fektette a monarchia jövőjét, népei szivét pedig az öröklő hála érzelmei által még szorosabban fűzte felségedhez. Midőn tehát most fölséged huszonötévi uralkodásának évfordulóját átalános örömünneppé készül fölavatni a monarchia népeinek hálája és kegyelete, a magyar országgyűlés képviselőháza is örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy hódoló tisztelettel nyilvánítsa fölséged előtt őszinte szerencsekívánatait és azon hő óhaját, hogy fölségedet, koronás királyunkat, tántoríthatlan hűségünk és ragaszkodásunk tárgyát, fölséges családjával együtt hazánk javára számos éven át tartsa meg trónján az isteni gondviselés.“ Ő fölsége válasza a képviselőknek így hangzott: „Örömmel fogadom az országos képviselők üdvkivonatát s köszönetet mondok szíves megemlékezésükért. Életem legkedvesebb föladata volt mindig: boldogítani hű népeimet, biztosítani szellemi és anyagi fejlődésüket. Ez leend ezentúl is legfőbb törekvésem, s hűséges ragaszkodásuk reményle nem engedi, hogy az ország képviselői hazafias készséggel fogják támogatni atyai szándékomat. Ez év folytán súlyos csapások érték az országot, sok szép reményünk meghiúsult, — de azért nincs okunk a csüggedésre, — lankadnunk nem szabad. Bízom a nemzet életerejében. És ha államférfim bölcseség és tiszta honszeretet közreműködve egyesülnek a baj orvoslására, ha a haza érdeke lesz egyedüli jelszavunk s ez irányozza cselekvésünket, a közjólétnek pillanatilag szünetelő fejlődése, komoly és kitartó munka által ismét örvendetes lendületet nyerenk. Tudassák uraim küldőikkel szívélyes üdvözletemet.“ (A képviselők fogadtatásakor ő felsége többeket megszólított, és a baloldal egyik vezértagjához, Simonyi Lajos báróhoz többi közt így szólt: „Jól esett tapasztalnom, hogy a személyem iránti tiszteletben nincs pártkülönbség “ ). Simonyi erre így felelt: „Fölséged tiszteletében mindnyájan egyek vagyunk.“) — A horvát országgyűlés küldöttsége nevében Mazuranics bán szólván, erre a király igy válaszolt: „Örömmel fogadom a horvát országgyűlés hódolatát s megelégedésemre szolgál ez alkalommal szívélyes köszönetemet kifejezni a hű ragaszkodás bizonyítékaiért, melyeket az országgyűlés nekem a revideált kiegyezési törvény elfogadásával adott. Legfőbb óhajom, hogy a Magyarország és Horvát-Szlavon királyság közt századok óta fönnálló köteléket testvéri egyetértés által örök időkre megszilárdítva lássam, hogy minden erejüket az ország üdvének szenteljék, annak fejlődését megalapítsák s polgártársainak a mérsékelt haladás áldásait biztosítsák. Adják át küldőiknek különös kegyelmem biztosítását.“ — A püspöki kar és főpapok küldöttsége részéről Haynald Lajos kalocsai érsek szólt. Ő felsége válasza: „Uralkodói gondjaim között önök mindenkor hű támaszaim valának, s a vallási érzület buzgó ápolása által lelkiismeretesen teljesiték magasztos hivatásukat. Tették ezt különös megelégedésemre a közelebb dühöngött járvány alatt, mélyen érezvén, hogy nehéz időkben csak a vallás és az istenbeni bizalom óvhat meg a csüggedéstől. Támogassanak ezentúl is hasonló hűséggel, kérjék a mindenhatót, hogy őrizze és áldja meg a hazát, áldja meg uralkodásomat, s engedjen örvendhetnem népeim zavartalan boldogságának!“ — A görög kel. egyház küldöttségének adott válasz: „Köszönettel fogadom szerencsekivánataikat, s hódolatuk nyilvánítását királyi kegyelmemmel viszonzom. Igyekezzenek önök a gondjaikra bizott nép körében a vallási érzületet és ennek kifolyásaként a testvéri egyetértést megszilárdítani, hogy az ország külön ajkú lakosai csak r ' szeretetében versenyezzenek. Ezt v&yWTrötna'if,'r‘ ajkú híveimtől, ezt tekintendem ragaszkodásuk legkedvesebb bizonyítékául.“ — A helvét hitv. egyház küldöttségének b. Vay Miklós tolmácsolt üdvözletére a királyi válasz ez volt: „Uralkodásom huszonötödik évfordulóján a szeretet és bizalom annyi jelenségével találkozom, hogy azt örömünnepnek méltán nevezhetem. Köszönöm uraim, hogy önök is hű ragaszkodásukkal gazdagíták e nap emlékeit. Vallásuk teljes szabadságát a törvény biztosítja, egyházi és tanulmányi ügyeik üdvös fejlődéséről pedig egyetértő közreműködésük kezeskedik. Remélem, hogy ez minden irányban, különösen a népoktatás terén, dúsan fog gyümölcsözni, és hogy önök híveim boldogítására szentelt törekvéseimet hasonló egyetértéssel fogják támogatni.“ — Az ág. hitv. egyház küldöttségének b. Prónay Gábor által tolmácsolt üdvözletére a király válasza: „Örömmel fogadom üdvözletüket, s királyi kegyelmem biztosításával viszonzom. Legyenek önök meggyőződve, hogy érdekeik ápolása figyelmem kiváló tárgyát képezi, s hogy megelégedéssel kisérendem ügyeik remélhető üdvös fejlődését.“ — A legfőbb bíróságok nevében Majláth György országbiró szólván, a király válaszolta: „Magyar Kúriám és a fővárosi birói kar hódolatát fogadom. Az alkotás és a gyökeres reform égető szüksége a törvénykezés terén talán legélénkebben nyilvánul. Rendszeres kódexek hiányában csak a bíró bölcsessége pótolhatja a törvény hézagait, és helyes alkalmazás a hiányos szabványt is üdvössé teheti, míg ellenben a legjobb törvény hatálytalan marad, ha tévesen kezeltetik. Meg vagyok győződve, miszerint magyar Kúriám e részben irányadólag működik, s ezentúl is hazafias buzgalommal őrködni fog a fölött, hogy rendszeres törvénykönyvek alkotásáig is, az ország hitele, a személy- és vagyonbiztonság csorbát ne szenvedjenek.“ — A törvényhatóságok küldöttsége neve- 582