Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-12-03 / 49. szám

25 éves jubileuma szintén megünnepeltessék, s erre nov. 28. és 29-ik napjai tűzettek ki. Ennek megtörténtét a következőkben fog­laljuk össze. — (Kivilágítás és színházi diszelődás )Nov. 28-án reggel a királyi pár Gödöllőről a budai váriakba jött, hogy este a színházi díszelőadást megtekintsék. A középületeken, a dunai kikötő árboczain nemzeti szinü lobogók lengtek egész nap, s el volt határozva, hogy azon utczákat, melyeken az uralkodó pár a színházba megy, ki fogják világítani. Ez meg is történt, sőt a város jó nagy része fényárban úszott, mihelyt bealko­nyult, s több épület egész tűz-czirádáktól ragyo­gott. Nem hiányzottak feliratok és jelvényes transparentek sem. Az utczákon több helyen a gázlámpák egyetlen lángja helyett tűz­csillagok, koronák s nagy szövétnekszerű lángok ragyog­tak. Legszebben a nemzeti szinház volt ékítve, tűzcsillárokkal, s az erkélyen e felirattal: „Éljen Ferencz József.“ Az utczákon nagy közönség hullámzott. Esti 7 órakor indultak meg az udvari hintók a királyi lakból, s akkor a lánczhíd oszlo­pain bengáli fényt gyújtottak föl. A király mel­lett gróf Bellegarde adjutáns ült, s a második hintóban a királyné két udvarhölgygyel. Ezek előtt a főpolgármester és főkapitány mentek szintén kocsin. A tömeg mindenütt üdvözlé a fölségeket. A színház természetesen tömve volt, s a hivatalos körök lehető nagy számban jelentek meg. A páholyokban ott volt­ minden miniszter, valamint gr. Andrássy külügyminiszter is. Egy negyed nyolc óra volt, mikor a zenekar riadót játszott, s az udvari páholyban megjelent a királyi pár, kiket a közönség zajos éljenekkel fogadott. A felségek mellett voltak: József főherczeg és neje Klotild főherczegnő, és a hannover­i herczeg. Az ünnepi előadás az Erkel és Szigligeti által írt hymnuszszal kezdődött, melyet a színház összes operai és drámai személyzete énekelt nagyobb részt festői magyar öltönyben jelenve meg. A sze­mélyzet csoportosulása s a kiállítás egyszerű, szerény volt, de elég ízléses. Egyes papírdarabokra volt felirva ő felsége monogrammja s az „1873“ s „25“ szám­­­a középen a korona volt, a háttérben a budai kir. palota képe. Színes világításban az egész eléggé hatásos benyomást ten. A hymnusz után a közönség ismét éljenzett. Ezután az előadás következett, mely egyve­legből állt; egy felvonás az „Ilka“ czímű operából; továbbá a „Mignon“ és „Tévedt nő“ operából. Az első darabban egy huszártoborzó, s csárdás fordul elő, melyet a felségek is megtapsoltak. Bevárva még a „Mignon“ előadását, eltávoztak a színház­ból, s az utczákon ismét harsogó éljenektől kísér­tettek a királyi lakba.­­ (A küldöttségek fogadtatása a királyi váriakban.) Másnap nov. 29-én a királyi palota közepén lengeni szokott fekete-sárga lobogó mellé fölhúzták a magyar és horvát lobogókat is, jeléül, hogy ott a magyar birodalom törvényhozása fog ma megjelenni. A különböző küldöttségek fogadása délelőtti 10 órára volt kitűzve, s a kocsik hosszú sora haladt föl ez időben a váriakhoz vezető úton. Ő felsége a küldöttségeket huszár tábornoki öltönyben, a trónon ülve fogadta. A tisztelgések sorát a honvédség nyita meg, ezt követék a kép­viselőház, a törvényhatóságok, a klérus stb. kül­döttségei. A törvényhatóságok küldöttsége a bel­ügyminiszter vezérlete alatt jelent meg, 182 tagból állt, s igen fényes volt. Az üdvözletekre adott válaszokat az uralkodó csengő hangon olvasta föl. A honvédség küldöttsége nevében József főherczeg szólt, röviden elmondva, hogy a felség által alkotott honvédség legfőbb vágya, mikép az egek ura a népek boldogítására és hadseregeinek diadalteljes vezetésére számos évek során át leg­­dúsabb áldásával kisérve értesse. Erre ő felsége így válaszolt: „Köszönettel fogadom az imént kifejezett üdv­kivonatát s a hűség és hódolat újabbi nyilvá­nítását. És bennem azon szilárd meggyőződés, hogy a m. honvédség mindenkor méltóan fog sora­kozni a közös hadsereg mellett, versenyezve ezzel a valódi katonai szellem ápolásában, szorgalom­ban és kitartásban, tökéletes hadi képzettség eléré­sére, hogy ekként az összes birodalom véderejét és biztonságát növelve, annak hathatós támaszául szolgáljon. Számítok áldozatkészségére és vitéz­ségére a veszély napjaiban!“ — Ezután a minisztérium nevében Szlávy kormányelnök így szólt: „Császári és apostoli királyi felség! legke­gyelmesebb urunk! Engedje meg felséged, hogy uralkodásának 25-dik évfordulóján mi is a trón zsámolyához tehessük terhetlen ragaszkodásunk és alattvalói hódolatunk örömadóját. Felséged személye körül pontosult össze hit és remény a borús időkben, melyek felségedre s hazánkra nehe­zedtek. Felséged bölcseségének s igazságszerete­­tének köszönjük, hogy a borút derű váltotta föl. Engedje felséged kérnünk, engedje hinnünk, hogy — bármit rejtsen magában a jövő titka— felséged soha nem vonandja meg atyai jó­indulatát, feje­delmi kegyelmét az országtól, — nem tőlünk, kik felségednek örök hálával, örök hűséggel vagyunk lekötve. Kérjük Istent, hogy felségedet legjobb áldásaival­­elárasztva, az emberkor lehetős végső határáig tartsaj meg családja s népei boldogitására!“ Mire ő fölsége élő szóval következőleg vála­szolt: „Fogadják köszönetemet hű ragaszkodásuk­ért. A jövő isten kezében van, s szent akarata intézi életünk folyását. De arról biztosíthatom önöket, hogy soha nem feledem hűséges, buzgó szolgálataikat, s hogy emlékük mindig kedves lesz előttem.“ — A főrendiház küldöttsége részéről Maj­­láth György szólt, kiemelve, hogy ő fölsége mily ellentétes küzdelmek közt lépett a trónra, mígnem ő fölsége elhatározásának sikerült helyreállítani a szellemi békét s megszilárdítani a fejedelem és ország közti bizalmat. Erre ő felsége válasza következő : „Üdvözletüket újabb kedves bizonyítékául tekintem azon hű ragaszkodásnak, melyet az országos főrendek részéről minden alkalommal tapasztaltam. Fogadják érte meleg köszönetemet. Megnyugvásomra szolgál, hogy a főrendi ház, mint a törvényhozás egyik jogosult tényezője, a kor igényeinek megfelelőleg gyakorolja hivatását. A törvényes alapon — erőnk túlbecsülése nélkül előre haladni, — fölismerni az idő és a helyzet sürgős követelményeit, — s egész erélylyel látni a sokoldalú teendők üdvös megoldásához — ez most elutasíthatóan közös feladatunk. Meg vagyok győződve, hogy önök hűségesen fognak támogatni ebbeli törekvésemben, — s biztosítom önöket változatlan vonzalmamról.“ — A képviselőház küldöttsége jött ezután, melynek elnöke Bittó István így szólt: „Fölséges császár és apostoli király! Legke­gyelmesebb urunk! Néhány nap múlva huszonöt éve lesz, hogy fölséged ősei trónjára lépve, az uralkodás nehéz gondjait ifjú vállaira vette. Vál­ságosak voltak az akkori viszonyok és viszontag­ságteljes az idő, mely azokra következett; de felséged népei boldogítására irányzott ernyedetlen törekvése fölismerte az eseményekben rejlő tanul­ságot és azon bölcs fejedelmi elhatározása, mely­­nélfogva visszaállítván hazánkban az alkotmányt, hasonló alkotmányos szabadság áldásaiban része­­síté többi országait is, szilárd alapra fektette a monarchia jövőjét, népei szivét pedig az öröklő hála érzelmei által még szorosabban fűzte felsé­gedhez. Midőn tehát most fölséged huszonötévi uralkodásának évfordulóját átalános örömünneppé készül fölavatni a monarchia népeinek hálája és kegyelete, a magyar országgyűlés képviselőháza is örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy hódoló tisztelettel nyilvánítsa fölséged előtt őszinte sze­­rencsekívánatait és azon hő óhaját, hogy fölsége­­det, koronás királyunkat, tántoríthatlan hűségünk és ragaszkodásunk tárgyát, fölséges családjával együtt hazánk javára számos éven át tartsa meg trónján az isteni gondviselés.“ Ő fölsége válasza a képviselőknek így hangzott: „Örömmel fogadom az országos képviselők üdvkivonatát s­ köszönetet mondok szíves megem­lékezésükért. Életem legkedvesebb föladata volt mindig: boldogítani hű népeimet, biztosítani szel­lemi és anyagi fejlődésüket. Ez leend ezentúl is legfőbb törekvésem, s hűséges ragaszkodásuk reményle nem engedi, hogy az ország képviselői hazafias készséggel fogják támogatni atyai szán­dékomat. Ez év folytán súlyos csapások érték az országot, sok szép reményünk meghiúsult, — de azért nincs okunk a csüggedésre, — lankadnunk nem szabad. Bízom a nemzet életerejében. És ha államférfim bölcseség és tiszta honszeretet közre­működve egyesülnek a baj orvoslására, ha a haza érdeke lesz egyedüli jelszavunk s ez irányozza cselekvésünket, a közjólétnek pillanatilag szüne­­­­telő fejlődése, komoly és kitartó munka által ismét örvendetes lendületet nyerenk. Tudassák uraim küldőikkel szívélyes üdvözletemet.“ (A képviselők fogadtatásakor ő felsége töb­beket megszólított, és a baloldal egyik vezértag­jához, Simonyi Lajos báróhoz többi közt így szólt: „Jól esett tapasztalnom, hogy a személyem iránti tiszteletben nincs pártkülönbség “ ). Simo­nyi erre így felelt: „Fölséged tiszteletében mind­nyájan egyek vagyunk.“) — A horvát országgyűlés küldöttsége nevé­ben Mazuranics bán szólván, erre a király igy válaszolt: „Örömmel fogadom a horvát országgyűlés hódolatát s megelégedésemre szolgál ez alkalom­mal szívélyes köszönetemet kifejezni a hű ragasz­kodás bizonyítékaiért, melyeket az országgyűlés nekem a revideált kiegyezési törvény elfogadásá­val adott. Legfőbb óhajom, hogy a Magyarország és Horvát-Szlavon királyság közt századok óta fönnálló köteléket testvéri egyetértés által örök időkre megszilárdítva lássam, hogy minden erejü­ket az ország üdvének szenteljék, annak fejlődését megalapítsák s polgártársainak a mérsékelt hala­dás áldásait biztosítsák. Adják át küldőiknek különös kegyelmem biztosítását.“ — A püspöki kar és főpapok küldöttsége részéről Haynald Lajos kalocsai érsek szólt. Ő felsége válasza: „Uralkodói gondjaim között önök mindenkor hű támaszaim valának, s a vallási érzület buzgó ápolása által lelkiismeretesen teljesiték magasztos hivatásukat. Tették ezt különös megelégedésemre a közelebb dühöngött járvány alatt, mélyen érez­vén, hogy nehéz időkben csak a vallás és az isten­­beni bizalom óvhat meg a csüggedéstől. Támo­gassanak ezentúl is hasonló hűséggel, kérjék a mindenhatót, hogy őrizze és áldja meg a hazát, áldja meg uralkodásomat, s engedjen örvendhet­nem népeim zavartalan boldogságának!“ — A görög kel. egyház küldöttségének adott válasz: „Köszönettel fogadom szerencsekivánataikat, s hódolatuk nyilvánítását királyi kegyelmemmel viszonzom. Igyekezzenek önök a gondjaikra bizott nép körében a vallási érzületet és ennek kifolyá­saként a testvéri egyetértést megszilárdítani, hogy az ország külön ajkú lakosai csak r ' szeretetében versenyezzenek. Ezt v&yWTrötna'if,'r‘ ajkú híveimtől, ezt tekintendem ragaszkodásuk legkedvesebb bizonyítékául.“ — A helvét hitv. egyház küldöttségének b. Vay Miklós tolmácsolt üdvözletére a királyi válasz ez volt: „Uralkodásom huszonötödik évfordulóján a szeretet és bizalom annyi jelenségével találkozom, hogy azt örömünnepnek méltán nevezhetem. Köszönöm uraim, hogy önök is hű ragaszkodá­sukkal gazdagíták e nap emlékeit. Vallásuk tel­jes szabadságát a törvény biztosítja, egyházi és tanulmányi ügyeik üdvös fejlődéséről pedig egyet­értő közreműködésük kezeskedik. Remélem, hogy ez minden irányban, különösen a népoktatás terén, dúsan fog gyümölcsözni, és hogy önök híveim boldogítására szentelt törekvéseimet hasonló egyetértéssel fogják támogatni.“ — Az ág. hitv. egyház küldöttségének b. Prónay Gábor által tolmácsolt üdvözletére a király válasza: „Örömmel fogadom üdvözletüket, s királyi kegyelmem biztosításával viszonzom. Legyenek önök meggyőződve, hogy érdekeik ápolása figyel­mem kiváló tárgyát képezi, s hogy megelége­déssel kisérendem ügyeik remélhető üdvös fejlő­dését.“ — A legfőbb bíróságok nevében Majláth György országbiró szólván, a király válaszolta: „Magyar Kúriám és a fővárosi birói kar hódolatát fogadom. Az alkotás és a gyökeres reform égető szüksége a törvénykezés terén talán legélénkebben nyilvánul. Rendszeres kódexek hiányában csak a bíró bölcsessége pótolhatja a törvény hézagait, é­s helyes alkalmazás a hiá­nyos szabványt is üdvössé teheti, míg ellenben a legjobb törvény hatálytalan marad, ha tévesen kezeltetik. Meg vagyok győződve, miszerint ma­gyar Kúriám e részben irányadólag működik, s ezentúl is hazafias buzgalommal őrködni fog a fölött, hogy rendszeres törvénykönyvek alkotásáig is, az ország hitele, a személy- és vagyon­bizton­­ság csorbát ne szenvedjenek.“ — A törvényhatóságok küldöttsége neve- 582

Next