Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-05-28 / 22. szám
Heti szemle Képviselőházunk — végre valahára, vajha ne későn — belátva, hogy maholnap nagyon elmarad még az általa lenézett cziszlajthán szomszédtól is, most már, úgy tetszik mintha gyorsabban akarna dolgozni. De hát a slendriánságból származó ínségnek körülbelül ugyanaz a következése van a politikában, ami a magánember gyakorlati életében. Akarna ez már takarékos lenni, de minduntalan azt látja, hogy nem lehet, mert régi adósságai, régi bűneinek következményei lehetlenné teszik, hogy valamit félre tegyen. Mint az útféli vándor drótos szeretne szakadatlanul, gyorsan dolgozni, de untalan megakasztja őt buzgó sietségében az a keserves körülmény, hogy minden perczben más-más helyen érez bizonyos izgató viszketegséget, melyet múlhatlanul meg kell vakarni. Így a mi régi, százados rozsdában szenvedő államháztartásunknak is annyi az apró-cseprő, de mégis ingerlő, boszantó, és rögtöni segélyre szoruló baja, hogy képviselőházunk a nagyobb ügyek elintézését untalan félbe hagyni kénytelen holmi apró, de botrányosságuknál fogva mégis jelentős, nyugtalanító esetek miatt, melyek csak onnan származnak, hogy sokáig könynyen hagytuk államgazdaságunkat, s nem jártunk el oly szigorú elvek szerint mint ezután és már ma is eljárni óhajtunk. Íme a képviselőház egy rövid havi együttlét alatt több nagy fontosságú s részleteiben terjedelmes ügyeket, minek egyebek közt a 74-es évi költségvetés, a földadókataszter stb. — óhajtana letárgyalni, de egy-egy interpelláczió, valami kis rendetlenség, — amit hajdan szokás volt elsimítani, — untalan közbejön és elvesz a háztól egy vagy néha több napot. A mi képviselőházunk bármely üléséről sohasem tudhatja még legavatottabb tagja sem, hogy milyen lesz annak lefolyása, legyen bár a napirend a legkevesb zajt ígérőleg megállapitva.Olyan ez, mint az oly földövi égalj, mely alatt a vihar csaknem mindennapos. Egy-egy főispánnak, mint nemrég a zarándiénak, 48-ki múltja fölött óra hosszant tartó s oly mérges vita kerekedik, miszerint már-már attól tart az ember, hogy nem fejlődik-e ki oly jelenet, mely miatt talán még az ülést is be kellene zárni. Szerencsére azonban már komolynak látszik azon eltökélés, miszerint régi számos betegségek legjobb orvosszere lévén midenekelőtt a nyugalom, a ház minden áron kerülni óhajtja a zajos jeleneteket és mérsékli magát, a mennyire lehet. De az időpazarlást mindenkor még sem képes kikerülni, mert vannak esetek, melyekben a hallgatás több kárt tenne, mint amennyi talán a képviselőház drága idejének fogyasztásából származik. Ilyen volt egyebek közt azon eset is, melynek tárgya egy az igazságügyérségben elkövetett sajnos tévedés volt. Az államtitkár, Csemeghy, elnézésből kiadott egy 9 ezer frankról szóló váltót a vádlott félnek, mely váltó már törvényesen lefoglalva volt, mint ilyent tehát kiadni nem lett volna szabad, annál kevésbbé, mivel ezen foglalás az igazságügyérségnél a maga módja szerint bejelentve és a foglalás a váltóra vezetve volt, úgyhogy az illető államtitkárnak e körülményről tudomása lehetett volna, sőt kellett volna tudomásának lennie. De azért mégsem az elnézésben van a hiba. Ez megeshetik a legrendezettebb hivatalban is. Ez esetben jellemző és komolyan súlyosbító körülmény az, miszerint e hiba évekkel ezelőtt jön elkövetve, még az előbbi igazságügyéi alatt, de ki arról semmit sem tudott, sőt a jelen igazságügyét is csak nemrég, vagyis akkor tudta meg, midőn a kárvallott fél ügyvéde folyamodott egyenest hozzá orvoslásért. De még ekkor sem lett az orvosolva, hanem a képviselőház elé kellett annak kerülnie, s ott oly vitát keltenie, melynek első napi menete olyan volt, hogy egy kissé ingatni kezdé már magának az igazságügyérnek miniszteri karszékét is. Mert hát közvéleményünk, és ezt igen örvendetes jelnek tartjuk, kezd már igen érzékeny lenni a mi igazságszolgáltatásunk slendriánságai iránt, és képviselőházunknak még jobboldala is fölháborodott azon válaszon, melyet igazságügyérünk az interpellációra adott, és amely azt mutatta, hogy az ügyér úr nem eléggé szigorúan fogja föl a dolgot, olyanformát állítván, hogy oly magas állású tisztviselő ellen, mint az államtitkár, nem lehet fegyelmi vizsgálatot indítani. Igaz, és elég szomorú, hogy e részben még szintén nincs kellő törvényes intézményünk, mely a tisztviselők és kormány felelősségre vonását szabályozza. De az kétségtelen, hogy ennek hiányában is, a kormány , illetőleg az ügyét vagy az államtitkár kívánatos szigorúbb fölfogása folytán érhetett volna az ügy azonnal a hiba elkövetése után oly orvoslást, minőt a képviselőházi mozgalom után nyert. A képviselőház ugyanis nem tért napirendre az interpelláczió után, sőt azt ötödnapra tárgyalásra tűzte ki, mialatt aztán az államtitkár jónak látta az okozott kárt kiegyenlíteni, amit kár volt mindjárt a tévedés megtörténte s illetőleg annak fölismerése után meg nem tenni. Mert már most jogos azon vád, hogy nem lehet az oly igazságügyérség kezelését kifogástalanul szabatosnak nevezni, ahol ilyen hiba nem hogy megtörténhetik, mert hiszen az előfordulhat mindenütt — hibázni emberi dolog, — hanem ahol az ilyen tévedésről éveken át nincs tudomása az ügyérnek, és az esetnek a képviselőház elé kell kerülnie, hogy a baj orvoslást nyerjen. Az ellenzék az eset tárgyalását, s az ügyiratoknak a ház elé terjesztését kivánta. Azonban, hogy e keserű pohár elmúlt, arra leginkább hatott azon sajnos esetleg, miszerint Deák Ferencz mély részvétet keltő gyöngélkedő állapotban volt kénytelen szót emelni az ügyér mellett, s a ház elég gyöngéd volt elejteni a kérdést, nehogy a betegeskedő hazafit, kinek szava alig volt hallható, további vitára kényszerítse. Egyébiránt a vitának, mely csaknem egy hétig foglalkoztata a politikai köröket, úgy is meglesz azon erkölcsi haszna, miszerint ezentúl az illetők óvatosabban és lelkiismeretesebb aggodalommal fognak eljárni hasonló esetekben, mert föltehető, sőt óhajtandó is, hogy egy újabb hasonló esetben a ház kérlelhetlenebbül járjon el, mint ezúttal, hogy vége szakadjon egyszer azon véleménynek, mely igazságügyünk iránt itt benn és kívül a hazán uralkodik. Külföldi hírek közt a Francziaországból érkezők a legérdekesebbek. Minden jel arra mutat, hogy ott a dolgok most is hamarabb érnek, mint másutt, hol az emberek ereiben lassúbb vér foly. Átalános volt eddig a föltevés, miszerint a pártok várni fognak a döntő harcz vívásával addig, míg a hadi kárpótlás kifizetve lesz és a poroszok kivonulnak Francziaország területéről. De a koczka hamarabb eldőlt, mert a kérdés, mely határozott Thiers állása s atalán a köztársaság sorsa fölött, már most föl volt téve, ama törvényjavaslatban, melyet a kor- I Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. SV'* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft — Félévre 2 ft. 50 kr. QIP Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdíj, külön minden igtatás után 30 krajczár.