Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-05-28 / 22. szám

Heti szemle Képviselőházunk — végre valahára, vajha ne későn — belátva, hogy maholnap nagyon elmarad még az általa lenézett czisz­­lajthán szomszédtól is, most már, úgy tetszik mintha gyorsabban akarna dolgozni. De hát a slendriánságból származó ínségnek körül­belül ugyan­az a következése van a politi­kában, a­mi a magán­ember gyakorlati életében. Akarna ez már takarékos lenni, de minduntalan azt látja, hogy nem lehet, mert régi adósságai, régi bűneinek követ­kezményei lehetlenné teszik, hogy valamit félre tegyen. Mint az útféli vándor drótos szeretne szakadatlanul, gyorsan dolgozni, de untalan megakasztja őt buzgó sietségében az a keserves körülmény, hogy minden perczben más-más helyen érez bizonyos iz­gató viszketegséget, melyet múlhatlanul meg kell vakarni. Így a mi régi, százados rozsdában szenvedő államháztartásunknak is annyi az apró-cseprő, de mégis ingerlő, boszantó, és rögtöni segélyre szoruló baja, hogy képviselőházunk a nagyobb ügyek elin­tézését untalan félbe hagyni kénytelen holmi apró, de botrányosságuknál fogva mégis je­lentős, nyugtalanító esetek miatt, melyek csak onnan származnak, hogy sokáig köny­­nyen hagytuk államgazdaságunkat, s nem jártunk el oly szigorú elvek szerint mint ezután és már ma is eljárni óhajtunk. Íme a képviselőház egy rövid havi együttlét alatt több nagy fontosságú s rész­leteiben terjedelmes ügyeket, minek egye­bek közt a 74-es évi költségvetés, a földadó­kataszter stb. — óhajtana letárgyalni, de egy-egy interpelláczió, valami kis rendet­lenség, — a­mit hajdan szokás volt elsi­mítani, — untalan közbejön és elvesz a háztól egy vagy néha több napot. A mi képviselő­házunk bármely üléséről sohasem tudhatja még legavatottabb tagja sem, hogy milyen lesz annak lefolyása, legyen bár a napirend a legkevesb zajt ígérőleg megállapitva.Olyan ez, mint az oly földövi égalj, mely alatt a vihar csaknem mindennapos. Egy-egy fő­ispánnak, mint nemrég a zarándiénak, 48-ki múltja fölött óra hosszant tartó s oly mérges vita kerekedik, miszerint már-már attól tart az ember, hogy nem fejlődik-e ki oly jelenet, mely miatt talán még az ülést is be kellene zárni. Szerencsére azonban már ko­molynak látszik azon eltökélés, miszerint régi számos betegségek legjobb orvosszere lévén midenekelőtt a nyugalom, a ház min­den áron kerülni óhajtja a zajos jeleneteket és mérsékli magát, a mennyire lehet. De az időpazarlást mindenkor még sem képes ki­kerülni, mert vannak esetek, melyekben a hallgatás több kárt tenne, mint a­mennyi talán a képviselőház drága idejének fogyasz­tásából származik. Ilyen volt egyebek közt azon eset is, melynek tárgya egy az igazságü­gyérségben elkövetett sajnos tévedés volt. Az államtit­kár, Csemeghy, elnézés­ből kiadott egy 9 ezer frankról szóló váltót a vádlott félnek, mely váltó már törvényesen lefoglalva volt, mint ilyent tehát kiadni nem lett volna szabad, annál kevésbbé, mivel ezen foglalás az igaz­­ságü­gyérségnél a maga módja szerint be­jelentve és a foglalás a váltóra vezetve volt, úgy­hogy az illető államtitkárnak e körülményről tudomása lehetett volna, sőt kellett volna tudomásának lennie. De azért még­sem az elnézésben van a hiba. Ez meg­­eshetik a legrendezettebb hivatalban is. Ez esetben jellemző és komolyan súlyosbító körülmény az, miszerint e hiba évekkel ez­­előtt jön elkövetve, még az előbbi igazság­ügyéi alatt, de ki arról semmit sem tudott, sőt a jelen igazságügyét is csak nemrég, vagyis akkor tudta meg, midőn a kárvallott fél ügyvéde folyamodott egyenest hozzá or­voslásért. De még ekkor sem lett az orvo­solva, hanem a képviselőház elé kellett an­nak kerülnie, s ott oly vitát keltenie, mely­nek első napi menete olyan volt, hogy egy kissé ingatni kezdé már magának az igaz­ságügyérnek miniszteri karszékét is. Mert hát közvéleményünk, és ezt igen örvendetes jelnek tartjuk,­­ kezd már igen érzékeny lenni a mi igazságszolgálta­tásunk slendriánságai iránt, és képviselő­­házunknak még jobboldala is fölháboro­dott azon válaszon, melyet igazságügyérünk az interpellác­ióra adott, és a­­­mely azt mu­tatta, hogy az ügyér úr nem eléggé szigo­rúan fogja föl a dolgot, olyanformát állít­ván, hogy oly magas állású tisztviselő ellen, mint az államtitkár, nem lehet­ fegyelmi vizsgálatot indítani. Igaz, és elég szomorú, hogy e részben még szintén nincs kellő törvényes intézményünk, mely a tisztviselők és kormány felelősségre vonását szabá­lyozza. De az kétségtelen, hogy ennek hiányában is, a kormány , illetőleg az ügyét vagy az államtitkár kívánatos szigorúbb fölfogása folytán érhetett volna az ügy azonnal a hiba elkövetése után oly orvos­lást, minőt a képviselőházi mozgalom után nyert. A képviselőház ugyanis nem tért napirendre az interpelláczió után, sőt azt ötödnapra tárgyalásra tű­zte ki, mialatt az­tán az államtitkár jónak látta az okozott kárt kiegyenlíteni, a­mit kár volt mindjárt a tévedés megtörténte s illetőleg annak fölismerése után meg nem tenni. Mert már most jogos azon vád, hogy nem lehet az oly igazságügyérség kezelését kifogástala­nul szabatosnak nevezni, a­hol ilyen hiba nem hogy megtörténhetik, mert hiszen az előfordulhat mindenütt — hibázni emberi dolog, — hanem a­hol az ilyen tévedésről éveken át nincs tudomása az ügyérnek, és az esetnek a képviselőház elé kell kerülnie, hogy a baj orvoslást nyerjen. Az ellenzék az eset tárgyalását, s az ügyiratoknak a ház elé terjesztését kivánta. Azonban, hogy e keserű pohár elmúlt, arra leginkább hatott azon sajnos esetleg, miszerint Deák Ferencz mély részvétet keltő gyöngélkedő állapotban volt kénytelen szót emelni az ügyér mellett, s a ház elég gyöngéd volt elejteni a kérdést, nehogy a betegeskedő hazafit, kinek szava alig volt hallható, további vitára kényszerítse. Egyéb­iránt a vitának, mely csaknem egy hétig foglalkoztata a politikai köröket, úgy is meglesz azon erkölcsi haszna, miszerint ezen­­túl az illetők óvatosabban és lelkiismerete­sebb aggodalommal fognak eljárni hasonló esetekben, mert föltehető, sőt óhajtandó is, hogy egy újabb hasonló esetben a ház kér­­lelhetlenebbü­l járjon el, mint ezúttal, hogy vége szakadjon egyszer azon véleménynek, mely igazságügyünk iránt itt benn és kívül a hazán uralkodik. Külföldi hírek közt a Francziaországból érkezők a legérdekesebbek. Minden jel arra mutat, hogy ott a dolgok most is hamarabb érnek, mint másutt, hol az emberek ereiben lassúbb vér foly. Átalános volt eddig a föl­tevés, miszerint a pártok várni fognak a döntő harcz vívásával addig, míg a hadi kárpótlás kifizetve lesz és a poroszok kivo­nulnak Francziaország területéről. De a koczka hamarabb eldőlt, mert a kérdés, mely határozott Thiers állása s atalán a köztársaság sorsa fölött, már most föl volt téve, ama törvényjavaslatban, melyet a kor- I Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. SV'* Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft — Félévre 2 ft. 50 kr. QIP Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdíj, külön minden igtatás után 30 krajczár.

Next