Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-07 / 1. szám

4 fogadtatás véget ért és a küldöttség mélyen meg­hatva eltávozott. — Ghyczy Kálmánnál párthívei és barátai közül többen jelentek meg üdvözlő szavakkal, de testületi tisztelgés nem volt. — A baloldal újév napján szintén tisztelkedett most már egyedüli vezérénél Tisza Kálmánnál. D. e. 10 órakor a fővárosban levő balközépi kép­viselők, Várady Gábor a balközépi kör elnökének vezetése mellett jelentek meg Tisza Kálmánnál. Várady Gábor ez alkalommal beszédet intézett Tiszához, melyből kiemeljük a következőket: „Pártunkat bal- és jobboldali irányban vesz­teség érte a közelebb lefolyt év végső részében. Erről nem lehet meg nem emlékeznünk e napon, mint napján a visszapillantásnak, napján a vesz­teséget és nyereséget mutató mérleg megszemlé­lésének. Úgy van, nem szabad eltitkolnunk e napon, hogy veszteséget szenvedtünk, a­mely bennünket főleg azért érint érzékenyebben, mert nélkülöz­nünk kell pártunkban mélyen tisztelt vezértársa­dat, a­kit mi annyi éven át és örömmel láttunk veled karöltve küzdeni soraink élén, s a­kire nézve azon nem indokolatlan reményünk volt, hogy velünk együtt, pártunk kebelében fogja élvezni a biztos révpartra jutás gyönyörét, a kiví­vott diadal dicsőségét. De a mi mérlegünk nyereséget is mutat, mert nem lehet nyereségnek nem tekintenünk a pártunk kebelében föltűnően nyilvánuló tömörülést, mint a különböző áramlatok részére szükségesekké vált medrek megnyílásának természetszerű követ­kezményét. E tömörülés jelentékenyen növeli pártunk erkölcsi erejét. És midőn e tömörülés, e konsoli­­dáczió nyújtotta nyereségről teszünk előtted a jelen ünnepélyes alkalommal tanúbizonyságot, azt hiszem, nem lehet aggodalmunk az iránt, hogy talán kicsinyleni fogod a neked hozott ezen újévi ajándékot. De nemcsak ennyi az, a­mit mi neked hozunk. Hozzuk a kijelentést, hogy irántad való bizal­munknak régóta erős alapon nyugvó oszlopát nemcsak soha, egy pillanatig sem ingatták meg a kishitűek által válságosaknak hitt forgószelek. Hozzuk azon ünnepélyes ígéretet, hogy mi kép tettük ezt a múltban, a jövőben is kitartással, összetartással fogunk téged követni utadon, a­mely nem más, nem lehet más, mint a­mely össz­hangzó meggyőződésünk szerint a haza anyagi idő szellemi jólétéhez, elhaladásához, fölvirágo­­zásához vezet.“ (Zajos éljenzés.) Várady Gábor üdvözletére Tisza Kálmán, körülbelől a következőket mondotta: Mint máskor, ép úgy most sem talál kellő szavakat köszönetének kifejezésére. A­mit Várady a pártban előállott szakadás­ról s különösen a volt vezérük elvesztése foly­tán érzett fájdalomról mondott, azt mélyen érzi ő is, de vigasztalja az, hogy érzi azt is, miszerint mind ő, mind átalában a párt tagjai megtettek mindent, mit lehetett arra, hogy ez be ne követ­kezzék. A jelen helyzetet egyébiránt a hazára és épen ezért a pártra nézve is nehéznek, válságos­nak tartja. A szomorú állapot, a­melybe hazánkat a kizárólagos jobboldali uralom juttatta, azon kettős feladatot állítja elébünk, hogy hívek maradjunk elveinkhez, és mégis a­nélkül, hogy többséget képeznénk, tegyünk meg minden lehetőt arra, hogy hazánkat bajaiból kimenthessük. Nehéz e feladat, mert a jobboldal hirdeti ugyan a bajt s emlegeti, hogy mindenkinek köte­lessége annak elhárítására közreműködni, de a­helyett, hogy a hazánkat fenyegető veszélyek elhárítására az égetővé vált kérdések megoldá­sára akarna egy közös téren egyesülni, az mondja még arra is, hogy itt van a baj, elhárítása végett szükség van reátok is, de én nem mozdulok, hanem nektek el kell vetni elveiteket, belém kell olvadnotok. . . Azonban — folytatá Tisza — bármily nagyok legyenek is ezen nehézségek, reményű, hogy meg fog felelhetni a párt föladatának, ha meglesz azon bizalom és tömörség a pártban, a­melyre Várady hivatkozik, s ha a párt nem hagyva magát zavar­tatni Sem az által, mit ideiglenesen talán főn, sem az által, mit talán ideiglenesen fenn mondanak, nyugodt erélylyel fog haladni azon az úton, a­melyet, mint helyest maga elé tűzött. A­mi őt illeti, nem tudja, elég szerencsés lesz-e a párt bizalmát megtartani küzdelmek közepette, de nyilvánítja, hogy ez az, a­mire, mint legnagyobb jutalomra vágyik, nyilvánítja, hogy míg ezen állhat, mint alapon, kötelességének is meri küzdeni utolsó lehelletéig; ha ellenben ezt elvesztené, akkor be fogna következni azon pillanat, a­melyben el kellene a politikai látha­tárról tűnnie. Végül megköszönve és viszonozva ismét a jó kivánatokat, azon forró óhajtással zárja szavait, hogy adja isten, hogy ha egy év múlva ismét össze­jöhetünk, a fölötti örömünknek adhassunk kifeje­zést, hogy hazánk jelen rész­helyzetéből kime­nekült. Lelkes éljenzés hangzott föl, s e szavak után a jelen volt kép­viselők baráti kézszorítások közt váltak el. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. XX. ÉVFOLYAM. 1­1. SZÁM. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése decz. 31-én. Perczel Béla elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. Szlávy József miniszterelnök és pénzügymi­niszter : Ő felsége legkegyelmesebben szentesí­teni méltóztatott a következő törvényczikkeket. A honvédzászlóaljak szaporításáról, a magyar korona országaira eső hadjutaléknak a határőrvi­dék hátralevő részének, jelesen az I., II., III., IV., VII., VIII., IX., X és XI. számú határőrségi ezredek területének polgárosítása folytán való megállapításáról, illetőleg az 1872. 35. törvény­­czikk módosításáról; továbbá a magyar sorhadi csapatokhoz és hadi tengerészethez az 1874. évben kiállítandó ujoncz és póttartalék-­ italék meg­ajánlásáról ; a pénzügyekre vonatkozó jogi sza­bályok érvényben hagyásáról ; végre a gömöri ipar­vasutak költségtöbbletének födözéséről. Beöthy Algernon és Szeniczey Ödön jegyzők fölváltva olvassák a szentesített törvényczikke­ket. Ezzel az ülés fél 1 órakor eloszlott. A főrendiház ülése decz. 31-én, Majláth György elnök déli 12 órakor nyitja meg az ülést. Beöthy Algernon a képviselőház jegyzője át­hozza a képviselőházban kihirdetett szentesített törvényczikkeket, melyek itt is kihirdettettek. Elnök az újév alkalmából üdvözli a főrende­ket, s egyúttal szíves hajlamaikba ajánlja magát. Haynald Lajos, kalocsai érsek: A minap e házban nehéz panaszok emeltettek az adóhátralé­kosok ellen; méltán megrovattak azok, kik haza­fias kötelességüket mulasztván s adótartozásukat kellő időben le nem fizetvén, azt egy évről a má­sikra átviszik. Mi ezen adóhátralékosok közé tar­tozni nem akarunk; nem akarunk ott, hol hazafi kötelességünk, de szivünk ösztöne is int annak lerovására. Különösen nem elnökünk átellenében, ki iránt, mint e fényes testület feje és dísze iránt, annyira lekötelezve érezzük magunkat. Engedje meg tehát, hogy az évnek végével lerójjuk adóját azon tiszteletünknek, melylyel nemes jelleme iránt; azon hódolatunknak, melylyel uralkodó szelleme iránt; azon hálának, melylyel elnöki fáradozásaiért tartozunk, úgy­, mint ki bölcs, tapintatos és elnéző vezetésével tanácskozásainkat mindenkor czélhoz juttatja. Legyen tehát exczel­­lenc­ziád adó-exekutor, hajtsa be a maga személye iránti adónkat és tapasztalni fogja, hogy ennél egy adót sem fizetünk szívesebben, és hogy örö­mest hozzá csatoljuk azon őszinte újévi kivá­­natainkat, hogy excellencziád a jövő és számos más években isten minden áldásával boldogítva, hazánk fölvirágzásával, főúri családjának teljes boldogságával, minden nemes vállalatai és szán­dékai tökéletes sikerével megörvendeztetve soká boldogul éljen! (Éljenzés.) Ezzel az ülés véget ért. Hazai közügyek és események. — A keleti vasút kérdése, irja a ,,Ref.“, nagy­ban foglalkoztatja a kormányt. A kormány új előterjesztést készít ez ügyben, a­mely január havában a képviselőházban tárgyalás alá kerül. Ezen előterjesztés sem foglal magában mást, mint új fölhatalmazást, melyre nézve a kormány reméli, hogy szerencsésebb lesz, mint a dec­em­­beri előterjesztéssel. A kormány szándéka az, hogy a képviselőház január hóban nyílt ülésben egyebet ne tárgyaljon, csak ezen előterjesztést. Az osztályok és a 21-es bizottság fognak e hóban csak ülésezni. J­auár végére várható továbbá a kormány előterjesztése a győr-sopron-ebenfurti kamatbiztosítás nélkül épülő Erlanger-féle vasút ügyében is. (A vasúti társulatok most, hogy az állam a kölcsön által pénzhez jutott, egymás után érvényesítik követeléseiket.) Bécsben a legközelebbi napokban folytatni fogják az értekezéseket, melyeknek czélja a keleti vasút másodprioritásainak a Rothschild konsor­­tium által való átvétele. A magyar kormány elvál­lalta annak kieszközlését, hogy e kötvények a bécsi tőzsdén jegyeztessenek. A magyar kormány­nak az a szándéka, hogy az országgyűléssel elis­mertesse e kötvények jogérvényességét és azáltal, hogy Rothschildék zálogba veszik azokat, időt nyerni arra, hogy a magyar parlament a szeren­csétlen részvényesek számára kárpótlásról gondos­kodjék. Ezen kárpótlás abban fogna állni, hogy a keleti vasút­bizottság vizsgálatának befejezése után, az állam tulajdonába venné a keleti pályát, minden terheivel együtt s a 30 millió részvénye­kért, melyek most 5°/0 garantiaösszegre vannak fektetve, adna 30 millió 3%-os, a vasútra betáb­lázott államkötvényt. A miniszterelnök és közlekedési miniszter vasárnap ismét Bécsbe utaztak a keleti vasutat illető üzlet tárgyában.­­ A Budapesten tartott nagy miniszteri értekez­letről egy bécsi lap, a „Deutsche Zeitung“ figye­lemreméltó értesítést kapott, mely szerint állítólag az 1867-iki kiegyezés módosításáról (már a­mi annak pénzügyi oldalát illeti) is lappang valami a hamu alatt. A nevezett lapnak ezeket írják Budapestről: Bizonyára önöknél is gyanút ébreszthettek azon, minden látszólagos indok nélkül világgá bocsátott, hivatalos c­áfolatok, melyek az itt egy­­begyűlt miniszterek tanácskozásaira vonatkoztak, s könnyen jön az ember azon hiedelemre, hogy tulajdonképen mégis más forgott szóban, mint a­mit előzetesen hihetett a közvélemény. E minisz­teri értekezleteken mindenekelőtt közigazgatási ügyek, s különösen a katonabeszállásolás és nyug­díjazás kérdése jöttek szőnyegre, de főtárgyát a tanácskozásnak, legalább az itteni kormánypárt körében elterjedt hírek folytán, a közös hadügyi budget képezte, és e tekintetben a többi tárgyakra nézve jelzett teljes egyetértés a miniszterek között épen nem volt teljesnek nevezhető. A magyar miniszterek épen nem voltak megelégedve a Kuhn báró által kilátásba helyezett 4 milliónyi megta­karítással és ezt nem is igen titkolták, sőt egy lépéssel még tovább mentek s már azon időpontra nézve is tettek tájékozó észrevételeket, melyben a közös költségek tekintetében a monarchia két fele között új megállapodás fog történni. Természetes, hogy egyelőre a dolog csak ennyiben maradt, az osztrák miniszterek óvatosan kerülték ezen ügy érdemleges szóbahozatalát. Mindemellett, ha a jelek nem csalnak, e törekvés legközelebb egy más téren fog látható alakot ölteni, s ne csodál­kozzunk a fölött, hogy itt nemsokára agitáczió indul meg, melynek czélja a 65-ös bizottság által 1867-ben megállapított hozzájárulási arány tár­gyalás alá vételében áll. A szerződés megnyitása mindenesetre nagy nehézségekkel lesz összekötve, s a parliamentáris erőket a monarchia mindkét felében hosszú időre derekasan igénybe fogja venni. Ugyanez értekezletekről a „Bohemia“ fél­­hivatalos bécsi levelezője azt jelenti, hogy azok eredményét a két kormány teljes megegyezése képezi a katonaelszállotás kérdése fölött, melynek megoldását rég sürgette a közös hadügyminiszter. A katonai nyugdíjak ügyében elfogadtatott a közös hadügyminisztérium által készített nyugdíj­­szabályzat, a­mely azon elvre van alapítva, hogy a nyugdíj egy-egy befejezett szolgálati év után számíttatik és harminc­öt évi szolgálat után teljes

Next