Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-07 / 1. szám
4 fogadtatás véget ért és a küldöttség mélyen meghatva eltávozott. — Ghyczy Kálmánnál párthívei és barátai közül többen jelentek meg üdvözlő szavakkal, de testületi tisztelgés nem volt. — A baloldal újév napján szintén tisztelkedett most már egyedüli vezérénél Tisza Kálmánnál. D. e. 10 órakor a fővárosban levő balközépi képviselők, Várady Gábor a balközépi kör elnökének vezetése mellett jelentek meg Tisza Kálmánnál. Várady Gábor ez alkalommal beszédet intézett Tiszához, melyből kiemeljük a következőket: „Pártunkat bal- és jobboldali irányban veszteség érte a közelebb lefolyt év végső részében. Erről nem lehet meg nem emlékeznünk e napon, mint napján a visszapillantásnak, napján a veszteséget és nyereséget mutató mérleg megszemlélésének. Úgy van, nem szabad eltitkolnunk e napon, hogy veszteséget szenvedtünk, amely bennünket főleg azért érint érzékenyebben, mert nélkülöznünk kell pártunkban mélyen tisztelt vezértársadat, akit mi annyi éven át és örömmel láttunk veled karöltve küzdeni soraink élén, s akire nézve azon nem indokolatlan reményünk volt, hogy velünk együtt, pártunk kebelében fogja élvezni a biztos révpartra jutás gyönyörét, a kivívott diadal dicsőségét. De a mi mérlegünk nyereséget is mutat, mert nem lehet nyereségnek nem tekintenünk a pártunk kebelében föltűnően nyilvánuló tömörülést, mint a különböző áramlatok részére szükségesekké vált medrek megnyílásának természetszerű következményét. E tömörülés jelentékenyen növeli pártunk erkölcsi erejét. És midőn e tömörülés, e konsolidáczió nyújtotta nyereségről teszünk előtted a jelen ünnepélyes alkalommal tanúbizonyságot, azt hiszem, nem lehet aggodalmunk az iránt, hogy talán kicsinyleni fogod a neked hozott ezen újévi ajándékot. De nemcsak ennyi az, amit mi neked hozunk. Hozzuk a kijelentést, hogy irántad való bizalmunknak régóta erős alapon nyugvó oszlopát nemcsak soha, egy pillanatig sem ingatták meg a kishitűek által válságosaknak hitt forgószelek. Hozzuk azon ünnepélyes ígéretet, hogy mi kép tettük ezt a múltban, a jövőben is kitartással, összetartással fogunk téged követni utadon, amely nem más, nem lehet más, mint amely összhangzó meggyőződésünk szerint a haza anyagi idő szellemi jólétéhez, elhaladásához, fölvirágozásához vezet.“ (Zajos éljenzés.) Várady Gábor üdvözletére Tisza Kálmán, körülbelől a következőket mondotta: Mint máskor, ép úgy most sem talál kellő szavakat köszönetének kifejezésére. Amit Várady a pártban előállott szakadásról s különösen a volt vezérük elvesztése folytán érzett fájdalomról mondott, azt mélyen érzi ő is, de vigasztalja az, hogy érzi azt is, miszerint mind ő, mind átalában a párt tagjai megtettek mindent, mit lehetett arra, hogy ez be ne következzék. A jelen helyzetet egyébiránt a hazára és épen ezért a pártra nézve is nehéznek, válságosnak tartja. A szomorú állapot, amelybe hazánkat a kizárólagos jobboldali uralom juttatta, azon kettős feladatot állítja elébünk, hogy hívek maradjunk elveinkhez, és mégis anélkül, hogy többséget képeznénk, tegyünk meg minden lehetőt arra, hogy hazánkat bajaiból kimenthessük. Nehéz e feladat, mert a jobboldal hirdeti ugyan a bajt s emlegeti, hogy mindenkinek kötelessége annak elhárítására közreműködni, de ahelyett, hogy a hazánkat fenyegető veszélyek elhárítására az égetővé vált kérdések megoldására akarna egy közös téren egyesülni, az mondja még arra is, hogy itt van a baj, elhárítása végett szükség van reátok is, de én nem mozdulok, hanem nektek el kell vetni elveiteket, belém kell olvadnotok. . . Azonban — folytatá Tisza — bármily nagyok legyenek is ezen nehézségek, reményű, hogy meg fog felelhetni a párt föladatának, ha meglesz azon bizalom és tömörség a pártban, amelyre Várady hivatkozik, s ha a párt nem hagyva magát zavartatni Sem az által, mit ideiglenesen talán főn, sem az által, mit talán ideiglenesen fenn mondanak, nyugodt erélylyel fog haladni azon az úton, amelyet, mint helyest maga elé tűzött. Ami őt illeti, nem tudja, elég szerencsés lesz-e a párt bizalmát megtartani küzdelmek közepette, de nyilvánítja, hogy ez az, amire, mint legnagyobb jutalomra vágyik, nyilvánítja, hogy míg ezen állhat, mint alapon, kötelességének is meri küzdeni utolsó lehelletéig; ha ellenben ezt elvesztené, akkor be fogna következni azon pillanat, amelyben el kellene a politikai láthatárról tűnnie. Végül megköszönve és viszonozva ismét a jó kivánatokat, azon forró óhajtással zárja szavait, hogy adja isten, hogy ha egy év múlva ismét összejöhetünk, a fölötti örömünknek adhassunk kifejezést, hogy hazánk jelen részhelyzetéből kimenekült. Lelkes éljenzés hangzott föl, s e szavak után a jelen volt képviselők baráti kézszorítások közt váltak el. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. XX. ÉVFOLYAM. 11. SZÁM. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése decz. 31-én. Perczel Béla elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. Szlávy József miniszterelnök és pénzügyminiszter : Ő felsége legkegyelmesebben szentesíteni méltóztatott a következő törvényczikkeket. A honvédzászlóaljak szaporításáról, a magyar korona országaira eső hadjutaléknak a határőrvidék hátralevő részének, jelesen az I., II., III., IV., VII., VIII., IX., X és XI. számú határőrségi ezredek területének polgárosítása folytán való megállapításáról, illetőleg az 1872. 35. törvényczikk módosításáról; továbbá a magyar sorhadi csapatokhoz és hadi tengerészethez az 1874. évben kiállítandó ujoncz és póttartalék- italék megajánlásáról ; a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben hagyásáról ; végre a gömöri iparvasutak költségtöbbletének födözéséről. Beöthy Algernon és Szeniczey Ödön jegyzők fölváltva olvassák a szentesített törvényczikkeket. Ezzel az ülés fél 1 órakor eloszlott. A főrendiház ülése decz. 31-én, Majláth György elnök déli 12 órakor nyitja meg az ülést. Beöthy Algernon a képviselőház jegyzője áthozza a képviselőházban kihirdetett szentesített törvényczikkeket, melyek itt is kihirdettettek. Elnök az újév alkalmából üdvözli a főrendeket, s egyúttal szíves hajlamaikba ajánlja magát. Haynald Lajos, kalocsai érsek: A minap e házban nehéz panaszok emeltettek az adóhátralékosok ellen; méltán megrovattak azok, kik hazafias kötelességüket mulasztván s adótartozásukat kellő időben le nem fizetvén, azt egy évről a másikra átviszik. Mi ezen adóhátralékosok közé tartozni nem akarunk; nem akarunk ott, hol hazafi kötelességünk, de szivünk ösztöne is int annak lerovására. Különösen nem elnökünk átellenében, ki iránt, mint e fényes testület feje és dísze iránt, annyira lekötelezve érezzük magunkat. Engedje meg tehát, hogy az évnek végével lerójjuk adóját azon tiszteletünknek, melylyel nemes jelleme iránt; azon hódolatunknak, melylyel uralkodó szelleme iránt; azon hálának, melylyel elnöki fáradozásaiért tartozunk, úgy, mint ki bölcs, tapintatos és elnéző vezetésével tanácskozásainkat mindenkor czélhoz juttatja. Legyen tehát exczellencziád adó-exekutor, hajtsa be a maga személye iránti adónkat és tapasztalni fogja, hogy ennél egy adót sem fizetünk szívesebben, és hogy örömest hozzá csatoljuk azon őszinte újévi kivánatainkat, hogy excellencziád a jövő és számos más években isten minden áldásával boldogítva, hazánk fölvirágzásával, főúri családjának teljes boldogságával, minden nemes vállalatai és szándékai tökéletes sikerével megörvendeztetve soká boldogul éljen! (Éljenzés.) Ezzel az ülés véget ért. Hazai közügyek és események. — A keleti vasút kérdése, irja a ,,Ref.“, nagyban foglalkoztatja a kormányt. A kormány új előterjesztést készít ez ügyben, amely január havában a képviselőházban tárgyalás alá kerül. Ezen előterjesztés sem foglal magában mást, mint új fölhatalmazást, melyre nézve a kormány reméli, hogy szerencsésebb lesz, mint a decemberi előterjesztéssel. A kormány szándéka az, hogy a képviselőház január hóban nyílt ülésben egyebet ne tárgyaljon, csak ezen előterjesztést. Az osztályok és a 21-es bizottság fognak e hóban csak ülésezni. Jauár végére várható továbbá a kormány előterjesztése a győr-sopron-ebenfurti kamatbiztosítás nélkül épülő Erlanger-féle vasút ügyében is. (A vasúti társulatok most, hogy az állam a kölcsön által pénzhez jutott, egymás után érvényesítik követeléseiket.) Bécsben a legközelebbi napokban folytatni fogják az értekezéseket, melyeknek czélja a keleti vasút másodprioritásainak a Rothschild konsortium által való átvétele. A magyar kormány elvállalta annak kieszközlését, hogy e kötvények a bécsi tőzsdén jegyeztessenek. A magyar kormánynak az a szándéka, hogy az országgyűléssel elismertesse e kötvények jogérvényességét és azáltal, hogy Rothschildék zálogba veszik azokat, időt nyerni arra, hogy a magyar parlament a szerencsétlen részvényesek számára kárpótlásról gondoskodjék. Ezen kárpótlás abban fogna állni, hogy a keleti vasútbizottság vizsgálatának befejezése után, az állam tulajdonába venné a keleti pályát, minden terheivel együtt s a 30 millió részvényekért, melyek most 5°/0 garantiaösszegre vannak fektetve, adna 30 millió 3%-os, a vasútra betáblázott államkötvényt. A miniszterelnök és közlekedési miniszter vasárnap ismét Bécsbe utaztak a keleti vasutat illető üzlet tárgyában. A Budapesten tartott nagy miniszteri értekezletről egy bécsi lap, a „Deutsche Zeitung“ figyelemreméltó értesítést kapott, mely szerint állítólag az 1867-iki kiegyezés módosításáról (már ami annak pénzügyi oldalát illeti) is lappang valami a hamu alatt. A nevezett lapnak ezeket írják Budapestről: Bizonyára önöknél is gyanút ébreszthettek azon, minden látszólagos indok nélkül világgá bocsátott, hivatalos cáfolatok, melyek az itt egybegyűlt miniszterek tanácskozásaira vonatkoztak, s könnyen jön az ember azon hiedelemre, hogy tulajdonképen mégis más forgott szóban, mint amit előzetesen hihetett a közvélemény. E miniszteri értekezleteken mindenekelőtt közigazgatási ügyek, s különösen a katonabeszállásolás és nyugdíjazás kérdése jöttek szőnyegre, de főtárgyát a tanácskozásnak, legalább az itteni kormánypárt körében elterjedt hírek folytán, a közös hadügyi budget képezte, és e tekintetben a többi tárgyakra nézve jelzett teljes egyetértés a miniszterek között épen nem volt teljesnek nevezhető. A magyar miniszterek épen nem voltak megelégedve a Kuhn báró által kilátásba helyezett 4 milliónyi megtakarítással és ezt nem is igen titkolták, sőt egy lépéssel még tovább mentek s már azon időpontra nézve is tettek tájékozó észrevételeket, melyben a közös költségek tekintetében a monarchia két fele között új megállapodás fog történni. Természetes, hogy egyelőre a dolog csak ennyiben maradt, az osztrák miniszterek óvatosan kerülték ezen ügy érdemleges szóbahozatalát. Mindemellett, ha a jelek nem csalnak, e törekvés legközelebb egy más téren fog látható alakot ölteni, s ne csodálkozzunk a fölött, hogy itt nemsokára agitáczió indul meg, melynek czélja a 65-ös bizottság által 1867-ben megállapított hozzájárulási arány tárgyalás alá vételében áll. A szerződés megnyitása mindenesetre nagy nehézségekkel lesz összekötve, s a parliamentáris erőket a monarchia mindkét felében hosszú időre derekasan igénybe fogja venni. Ugyanez értekezletekről a „Bohemia“ félhivatalos bécsi levelezője azt jelenti, hogy azok eredményét a két kormány teljes megegyezése képezi a katonaelszállotás kérdése fölött, melynek megoldását rég sürgette a közös hadügyminiszter. A katonai nyugdíjak ügyében elfogadtatott a közös hadügyminisztérium által készített nyugdíjszabályzat, amely azon elvre van alapítva, hogy a nyugdíj egy-egy befejezett szolgálati év után számíttatik és harmincöt évi szolgálat után teljes