Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-16 / 37. szám
426 dolog. Az uralkodóra nézve viszont szinte nyomasztó lehetett azon tudat, hogy a nemzeti pártok izgatása nem csupán a köznép egy részét terelte oly térre, melyen a kormány és a dynasztia elleni opposícziót már alig-alig lehetett egymástól megkülönböztetni, hanem még a birodalom ősrégi arisztokrácziájának tekintélyes részét is a mogorva passivitás terére sodorta. A fejedelmi út s az ennek alkalmával bőven osztott kegynyilatkozatok egyik főczélja bizonyára az volt: megszilárditani a cseh nép dynasztikus érzelmeit s egyúttal kezet nyújtani a duzzogó arisztokrácziának. Nemsokára el fog dőlni, mennyiben érettek el ez irányban gyakorlati eredmények. Mi azt hiszszük, hogy a prágai út eredménytelen nem maradand, de egyúttal meg vagyunk győződve arról, hogy a csehországi főurak netaláni közeledésének ára, vagy ha úgy tetszik, jutalma nem a cseh nemzeti aspirácziók kielégítése, hanem egy bizonyos határig konzervatív fordulat leend. Sem a dualismus, sem az osztrák alkotmány nem lesz tárgya újabb hatalmi tényeknek, önkényes oktrojálásoknak s közjogi kísérleteknek, de igenis valószínű, hogy a dualizmus és az alkotmány alapján s ennek keretén belül az eddig döntő befolyásokat mások fogják fölváltani. A liberális irányt tekintve már rég beállott nem ugyan a fordulat, de igenis a megállapodás. A korona elment azon határig, melyen túl menni nem szándékozik. Ezt olvashatni ki a Schwarzenberg bíbornoknak adott fejedelmi válaszból is. Ez volt értelme azon föltűnő jelenségnek is, hogy a tavaszszal a magyar kormány kabinetkérdést volt kénytelen csinálni a polgári házasság behozatalának elhalasztásából. A korona nem szándékozik egyelőre tovább menni a liberális rendszer terén, ellenkezőleg, úgy látszik, nagyobb mértékben fogja hangsúlyozni jogait s befolyását, mint az utóbbi időkben történt, a nélkül azonban, hogy akár nálunk az 1867. XII. tczikk megalkotta közjogi alap, akár az osztrák deczemberi alkotmány fenyegetve volna. Az osztrák Auersperg-minisztérium megbukhatik, anélkül, hogy a cseh fundamentális czikkek ismét napirendre kerülnének, valamint Magyarországban történhetik kabinetváltozás s beállhat bizonyos konzervatív fordulat, anélkül, hogy ez által akár a közjogi alap, akár a felelős miniszteri intézmény kérdésessé válnék. Az uralkodó Prágában, Ö felsége e hónikát Prágában töltötte. Hosszú ideje már annak, hogy az uralkodó nem jelent meg a cseh fővárosban, s és azért a látogatáshoz sok vérmes reményt kötöttek a cseh politikusok. Őfelsége a Brandeisban folyó gyakorlatokra utaztában pihent meg Prágában, s a város fölhasználta ez alkalmat, hogy az uralkodót a legnagyobb ünnepélyességekkel fogadja. A csehek, mint Ausztria legújabb történetéből ismeretes, heves ellenzéket képeznek az osztrák alkotmány ellen és saját közjogukra hivatkoznak, melynek érvényt kívánnak szerezni. A Hohenwarth-féle kormány alatt a cseh országgyűléshez intézett egyik királyi leirat oly hangon érinté a csehek kívánságát, mely akkor nagy reményeket gerjesztett, de az osztrák alkotmányhű párt föllépése még csírájában elnyomta a reményeket. Volt tehát bizonyos demonstráczió amaz ünnepi zajban, mely e hód ikének estéjétől még egy nap hangzott a Moldva partjain. És a látogatásban azon utazás egy másik párját vélték fölismerhetni sokan, melyet ő felsége a 60-as évek elején történt nevezetes események után tett Budapestre, megtekinteni az országos gazdasági egyesület kiállítását. E látogatás Magyarországra nézve az 1867-iki kiegyezést jelentette. Lesz-e ily jelentősége Csehországra nézve? azt a prágai látogatás nem tüntette ki, mert ő felsége egyik üdvözlő küldöttségnek adott válaszában sem érintette a politikát, sőt el sem fogadta azon feliratokat, melyek a cseh közjogot emlegették. Mindazáltal a cseh lapok azt hiszik, hogy e látogatásnak van politikai jelentősége Csehország jövőjére nézve, s ezt abból is magyarázzák, mert sem Andrássy (kit a csehek ellenségül tekintenek), se Auersperg miniszterelnök (ki a Hohenwarth-kormány bukásával vette át a kormányzatot) nem követte a királyt Prágába. Épp sok mindenféle reménykedés teszi nevezetessé az uralkodó prágai látogatását, melyről a következő bővebb részleteket jegyezzük föl: E hó 7-én hajnali 2 órakor indult el a király Bécsből, s amint a cseh határon, Forbes faluhoz ért, már diadalív alatt robogott el a tíz vagyonból álló udvari vonat. Az első ünnepélyes fogadtatás a budweisi indóháznál volt, hol Weber csehországi helytartó, Klaudy prágai polgármester és Jizsip püspök is vártak ő felségére. Budweis és Pilsen közt minden állomás ünnepi szint öltött magára, s az épületekről lobogók lengtek alá. Mindenütt nagy néptömegek vonultak ki a király üdvözlésére, s minden állomásnál lelkesülten várták ő felsége megérkeztét. A vonal mentén fekvő helységek s templomok tornyain zászlók lobogtak, maguk a helységek gazdagon diszitve voltak. Az állomásokon, hol a vonat megállt, a hatóságok, testületek, stb. mind megjelentek, s a polgármesterek üdvözletére ő fölsége meleg szavakban válaszolt. Oly állomásoknál, hol a vonat nem állt meg, ő fölsége a kocsi ablakánál állva fogadá a lelkesült üdvözléseket, mialatt a vonat lassan tovavonult. A pilseni indóháznál óriás obeliszk volt fölállítva kőszénből, s 1400 bányász állt a vasút két oldalán. Az indóháznál a veterán katonák, mindenféle egyletek vártak. A polgármester és papság üdvözlő beszéde semmi politikai célzást nem tartalmazott. Az idő déli 12 óra körül volt, s ő felsége reggelizett, egyszersmind a híres pilseni sört is megkóstolta, melyet ezüst pohárban nyújtottak neki a régibb polgári sörgyár pinczéjéből. A pilseni állomáson túl mindenütt díszes képek vonták magukra ő felsége figyelmét. Allegóriás képek, sajátságos csoportozatok, a tanulóifjúság által vagy munkások közreműködésével előállítva. Egy helyen térdelő pórcsalád üdvözli a királyt, majd díszes pórlakadalmi menet vonult tova a vonat mentén, a nászkocsiból üdvözölvén a királyt. Sokszor furcsa jelenetek fordultak elő, miután a pórbandériumok lovai többnyire megszaladtak a vonat előrobogása alkalmával. Horzovitzban a hesseni választófejedelem üdvözlé a királyt. A fejedelmi tisztségek, a bányásztestületek az indóháznál voltak fölállítva. Horzovitz és számos falu előtt díszes diadalkapuk pompáztak. Zolitz mellett is a vasúti munkások nagy diadalkaput állítottak föl; a munkások szerszámai disziték az egyes oszlopokat. Most az a vidék következett, mely nemrégiben igen sokat szenvedett az árvíz által. Beraunban meg is tekinté a király a pusztulás még mindig megindító romjait. Fényképeket is adtak át az uralkodónak, melyek az árvíz után készültek. A prágai üdvözlések már a főváros előtti állomásnál Smichovban megkezdődtek. Különféle egyletek, bányászok, a kerületi képviselet tagjai, az ide nyíló vasutak igazgatóságai, törvényszéki testületek, stb. üdvözölték a fejedelmet. Weber helytartó mutatta be a küldöttségeket. Számos cseh főur is jelen volt. Ő felsége többeket megszólított.* Ezalatt Prága utczáin hullámzott a nép. A Ferencz-József-vasút felé vezető utczákra törekedett jutni mindenki. A házak föl voltak lobogózva s virágfüzérekkel ékítve. Sok helyen diadalívek emelkedtek. Katonai zenekarok indultak az indóházhoz, melynek várótermiben ott lehetett látni a cseh ellenzék vezérférfiai közül Pálaczkyt, Riegert és Braunert. Fél öt órakor 101 mozsárlövés jelzi, hogy ő felsége a smichovi pályaudvarba érkezett, félórával utóbb az udvari vonat, mely két mozdony és 10 vaggonból állott, a pályaudvarba robogott. Ő felsége, kit viharos hoch és slava, s a zenekar néphymnen fogadott, a kocsi lépcsőjén állott és mindenfelé nyájasan köszöntött. Midőn a kocsit elhagyta, Hules polgármester a következő cseh beszéddel fogadta: „Prága, Csehország fővárosa összes lakossága nevében üdvözlöm felségedet. Örömmel látjuk legkegyebb császárunk, királyunk és urunkat, ki iránt mindig teljes odaadással viseltetünk. Fogadja felséged szives köszönetünket azon nagy megtiszteltetésért, melylyel Prága lakosságát szerencséltetni kegyeskedett.“ A polgármester most német nyelven hozzátette: „Isten áldja meg felségedet !“ Az uralkodó cseh nyelven így válaszolt: „Köszönöm polgármester úr szivélyes üdvözletét. Honatyai gondoskodásom mindig élénk figyelemmel fordul Prága tartományi fővárosom felé és ezért örvendek, hogy egy ideig lakói közepette fogok időzhetni.“ Majd németül így folytató: Fogadják kedves polgármester úr és a képviselet többi tagjai császári kegyelmem biztosítását.“ Zellhamer alpolgármesterhez fordulva így szólt: „örvendek, hogy ismét önöknél vagyok Prágában.“ Ő felsége ezután a díszszázad felé ment, majd a pavillonban várakozó udvari méltóságoknak köszönt. Ő felségével egyidejűleg megérkeztek Lajos Viktor fhy és Koller báró hadügyminiszter. Most a bevonulás következett, mely valóban fejedelmi volt, s minden oldalról zajos üdvözlések fogadták a királyt. A kereskedelmi kamara elnöke ő felségét útközben üdvözölte. A serfőzők diadalkapuja előtt Klenka beszédet tartott, azután csapra ütött egy a diadalkapu részét képező hordót, megtöltött egy poharat jégbe hűtött prágai sörrel s oda nyujtá ő fölségének. Az uralkodó Prága jólétére ülite ki azt, mire szűnni nem akaró örömrivalgás tört ki. A császári pohár ezután körben járt a lelkes tömeg közt, mely ő felségét éltette mindaddig, amig a hordó kiürült. Ő fölsége 3/4 6 óra körül a királyi várba érkezett, hol Schiwarzenberg bibornok s a leitmeritzi püspök vezetése alatt az összes papság, a nemesség, a hatóságok és Auersperg Károly herczeg vezetése alatt az országos bizottság fogadta ő fölségét. A király először a bibornokot üdvözölte, azután Auersperg herczegnek kezet nyújtott s vele hosszabb ideig beszélgetett. Miután ő felsége még az összes jelenlevőket üdvözölte, visszavonult lakosztályába. Az udvari ebédben a katonai, polgári és egyházi méltóságok vettek részt. Ebéd után a király többekkel váltott szót. Politikai ügy egy szóval sem érintetett, daczára annak, hogy a király minden feudalistával beszélgetett. Legtöbb ideig Hules polgármesterrel társalgott s beszélgetésük tárgyát a prágai város viszonyok képezek. A cseh színházban csak fél 9 óra felé érkezett a király. Az előkelőség s a feudális nemesség csaknem teljes számmal jelent meg az előadásra. A feudálisok többnyire titkos tanácsosi vagy kamarási egyenruhákban jelentek meg. Az alkotmányhű nemesség is szépen volt képviselve. Rieger és Palacky földszinti páholyban ültek. A király egész kíséretével jelent meg páholyában ; végig nézte az első s második fölvonást, s aztán lelkes ,,slava“-kiáltások közt elhagyta a színházat. 1012 órakor a király a kivilágított városon sétakocsizást tett. Az ezernyi néptömeg a legnagyobb lelkesedéssel fogadta mindenütt a királyt. A kocsi előtt s mellette két oldalról a széhek vonultak, nemzeti szinű lámpákkal. A házakon különféle jelmondatok és feliratok voltak kivilágítva. Különösen festői képet nyújtott a magas Hradzsinról kiemelkedő várlak. E hó 8-án reggel ő felsége misét hallgatott a székesegyházban, hg. Schwarzenberg bíbornok végezvén az isteni tiszteletet. Ennek végeztével a különféle küldöttségek tisztelgése és feliratok átnyújtása következett, ami déli 12 óráig tartott, mikor a király nyilvános audioncziát adott. Az üdvözlő küldöttségek közt első volt a papság, melyet Schwarzenberg bibornok vezetett, s ő mondta a beszédet is, melyre ő felsége válaszolt. Körülbelül e két nyilatkozat keltett legtöbb figyelmet, egyházi ügyekről szólván. Alább közöljük. Majd a nemesség tisztelgett, de itt semmi POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, XX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM.