Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-16 / 37. szám

426 dolog. Az uralkodóra nézve viszont szinte nyomasztó lehetett azon tudat, hogy a nem­zeti pártok izgatása nem csupán a köznép egy részét terelte oly térre, melyen a kor­mány és a dynasztia elleni opposícziót már alig-alig lehetett egymástól megkülönböz­tetni, hanem még a birodalom ősrégi arisz­­tokrácziájának tekintélyes részét is a mo­gorva passivitás terére sodorta. A fejedelmi út s az ennek alkalmával bőven osztott kegynyilatkozatok egyik főczélja bizonyára az volt: megszilárditani a cseh nép dynasz­­tikus érzelmeit s egyúttal kezet nyújtani a duzzogó arisztokrácziának. Nemsokára el fog dőlni, mennyiben éret­tek el ez irányban gyakorlati eredmények. Mi azt hiszszük, hogy a prágai út eredmény­telen nem maradand, de egyúttal meg va­gyunk győződve arról, hogy a csehországi főurak netaláni közeledésének ára, vagy ha úgy tetszik, jutalma nem a cseh nemzeti aspirácziók kiel­égítése, hanem egy bizonyos határig konzervatív fordulat leend. Sem a dualismus, sem az osztrák alkot­mány nem lesz tárgya újabb hatalmi tények­nek, önkényes oktrojálásoknak s közjogi kísérleteknek, de igenis valószínű, hogy a dualizmus és az alkotmány alapján s ennek keretén belül az eddig döntő befolyásokat mások fogják fölváltani. A liberális irányt tekintve már rég beállott nem ugyan a for­dulat, de igenis a megállapodás. A korona elment azon határig, melyen túl menni nem szándékozik. Ezt olvashatni ki a Schwar­zenberg bíbornoknak adott fejedelmi válasz­ból is. Ez volt értelme azon föltűnő jelen­ségnek is, hogy a tavaszszal a magyar kor­mány kabinetkérdést volt kénytelen csinálni a polgári házasság behozatalának elhalasz­tásából. A korona nem szándékozik egyelőre tovább menni a liberális rendszer terén, ellenkezőleg, úgy látszik, nagyobb mérték­ben fogja hangsúlyozni jogait s befolyását, mint az utóbbi időkben történt, a nélkül azonban, hogy akár nálunk az 1867. XII. tczikk megalkotta közjogi alap, akár az osz­trák deczemberi alkotmány fenyegetve volna. Az­ osztrák Auersperg-minisztérium megbukhatik, a­nélkül, hogy a cseh funda­mentális czikkek ismét napirendre kerülné­nek, valamint Magyarországban történhetik kabinetváltozás s beállhat bizonyos konzer­vatív fordulat, a­nélkül, hogy ez által akár a közjogi alap, akár a felelős miniszteri intézmény kérdésessé válnék. Az uralkodó Prágában, Ö felsége e hó­n­ikát Prágában töltötte. Hosszú ideje már annak, hogy az uralkodó nem jelent meg a cseh fővárosban, s és azért a látogatáshoz sok vérmes reményt kötöttek a cseh politikusok. Ő­felsége a Brandeisban folyó gyakorlatokra utaztában pihent meg Prágában, s a város fölhasználta ez alkalmat, hogy az uralkodót a legnagyobb ünnepélyességekkel fogadja. A csehek, mint Ausztria legújabb tör­ténetéből ismeretes, heves ellenzéket képez­nek az osztrák alkotmány ellen és saját közjogukra hivatkoznak, melynek érvényt kívánnak szerezni. A Hohenwarth-féle kor­mány alatt a cseh országgyűléshez intézett egyik királyi leirat oly hangon érinté a cse­hek kívánságát, mely akkor nagy reménye­ket gerjesztett, de az osztrák alkotmányhű párt föllépése még csírájában elnyomta a reményeket. Volt tehát bizonyos demons­­tráczió amaz ünnepi zajban, mely e hó­d­ ikének estéjétől még egy nap hangzott a Moldva partjain. És a látogatásban azon utazás egy másik párját vélték fölismerhetni sokan, melyet ő felsége a 60-as évek elején történt nevezetes események után tett Buda­pestre, megtekinteni az országos gazdasági egyesület kiállítását. E látogatás Magyar­­országra nézve az 1867-iki kiegyezést jelen­tette. Lesz-e ily jelentősége Csehországra nézve? azt a prágai látogatás nem tüntette ki, mert ő felsége egyik üdvözlő küldött­ségnek adott válaszában sem érintette a politikát, sőt el sem fogadta azon felirato­kat, melyek a cseh közjogot emlegették. Mindazáltal a cseh lapok azt hiszik, hogy e látogatásnak van politikai jelentősége Csehország jövőjére nézve, s ezt abból is magyarázzák, mert sem Andrássy (kit a cse­hek ellenségül tekintenek), se Auersperg miniszterelnök (ki a Hohenwarth-kormány bukásával vette át a kormányzatot) nem követte a királyt Prágába. Ép­p sok mindenféle reménykedés teszi nevezetessé az uralkodó prágai látogatását, melyről a következő bővebb részleteket je­gyezzük föl: E hó 7-én hajnali 2 órakor indult el a király Bécsből, s a­mint a cseh határon, Forbes faluhoz ért, már diadalív alatt robogott el a tíz vagyon­­ból álló udvari vonat. Az első ünnepélyes fogad­tatás a budweisi indóháznál volt, hol Weber csehországi helytartó, Klaudy prágai polgármes­ter és Jizsip püspök is vártak ő felségére. Bud­­weis és Pilsen közt minden állomás ünnepi szint öltött magára, s az épületekről lobogók lengtek alá. Mindenütt nagy néptömegek vonultak ki a király üdvözlésére, s minden állomásnál lelke­sülten várták ő felsége megérkeztét. A vonal mentén fekvő helységek s templomok tornyain zászlók lobogtak, maguk a helységek gazdagon diszitve voltak. Az állomásokon, hol a vonat megállt, a hatóságok, testületek, stb. mind meg­jelentek, s a polgármesterek üdvözletére ő fölsége meleg szavakban válaszolt. Oly állomásoknál, hol a vonat nem állt meg, ő fölsége a kocsi abla­kánál állva fogadá a lelkesült üdvözléseket, mialatt a vonat lassan tovavonult. A pilseni indóháznál óriás obeliszk volt föl­állítva kőszénből, s 1400 bányász állt a vasút két oldalán. Az indóháznál a veterán katonák, min­denféle egyletek vártak. A polgármester és pap­ság üdvözlő beszéde semmi politikai c­élzást nem tartalmazott. Az idő déli 12 óra körül volt, s ő felsége reggelizett, egyszersmind a híres pilseni sört is megkóstolta, melyet ezüst pohárban nyújtottak neki a régibb polgári sörgyár pinczéjéből. A pilseni állomáson túl mindenütt díszes képek vonták magukra ő felsége fi­gyelmét. Alle­góriás képek, sajátságos csoportozatok, a tanuló­ifjúság által vagy munkások közreműködésével előállítva. Egy helyen térdelő pórcsalád üdvözli a királyt, majd díszes pórlakadalmi menet vonult tova a vonat mentén, a nászkocsiból üdvözölvén a királyt. Sokszor furcsa jelenetek fordultak elő, miután a pórbandériumok lovai többnyire meg­szaladtak a vonat előrobogása alkalmával. Hor­­zovitzban a hesseni választó­fejedelem üdvözlé a királyt. A fejedelmi tisztségek, a bányásztestüle­­tek az indóháznál voltak fölállítva. Horzovitz és számos falu előtt díszes diadalkapuk pompáztak. Zolitz mellett is a vasúti munkások nagy diadal­kaput állítottak föl; a munkások szerszámai diszi­­ték az egyes oszlopokat. Most az a vidék következett, mely nem­régi­ben igen sokat szenvedett az árvíz által. Beraun­­ban meg is tekinté a király a pusztulás még mindig megindító romjait. Fényképeket is adtak át az uralkodónak, melyek az árvíz után ké­szültek. A prágai üdvözlések már a főváros előtti állomásnál Smichovban megkezdődtek. Különféle egyletek, bányászok, a kerületi képviselet tagjai, az ide nyíló vasutak igazgatóságai, törvényszéki testületek, stb. üdvözölték a fejedelmet. Weber helytartó mutatta be a küldöttségeket. Számos cseh főur is jelen volt. Ő felsége többeket meg­szólított.* Ezalatt Prága utczáin hullámzott a nép. A Ferencz-József-vasút felé vezető utczákra töre­kedett jutni mindenki. A házak föl voltak lobo­gózva s virágfüzérekkel ékítve. Sok helyen diadalívek emelkedtek. Katonai zenekarok indul­tak az indóházhoz, melynek várótermiben ott lehetett látni a cseh ellenzék vezérférfiai kö­zül Pálaczkyt, Riegert és Braunert. Fél öt órakor 101 mozsárlövés jelzi, hogy ő felsége a smichovi pá­lya­udvarba érkezett, félórával utóbb az udvari vonat, mely két mozdony és 10 vaggonból állott, a pályaudvarba robogott. Ő felsége, kit viharos hoch és slava, s a zenekar néphymn­en fogadott, a kocsi lépcsőjén állott és mindenfelé nyájasan köszöntött. Midőn a kocsit elhagyta, Hules polgár­­mester a következő cseh beszéddel fogadta: „Prága, Csehország fővárosa összes lakossága nevében üdvözlöm felségedet. Örömmel látjuk legkegyebb császárunk, királyunk és urunkat, ki iránt mindig teljes odaadással viseltetünk. Fo­gadja felséged szives köszönetünket azon nagy megtiszteltetésért, melylyel Prága lakosságát szerencséltetni kegyeskedett.“ A polgármester most német nyelven hozzátette: „Isten áldja meg felségedet !“ Az uralkodó cseh nyelven így válaszolt: „Köszönöm polgármester úr szivélyes üdvözletét. Honatyai gondoskodásom mindig élénk figyelem­mel fordul Prága tartományi fővárosom felé és ezért örvendek, hogy egy ideig lakói közepette fogok időzhetni.“ Majd németül így folytató: Fogadják kedves polgármester úr és a képviselet többi tagjai császári kegyelmem biztosítását.“ Zellhamer alpolgármesterhez fordulva így szólt: „örvendek, hogy ismét önöknél vagyok Prá­gában.“ Ő felsége ezután a díszszázad felé ment, majd a pavillonban várakozó udvari méltóságoknak köszönt. Ő felségével egyidejűleg megérkeztek Lajos Viktor fhy és Koller báró hadügyminiszter. Most a bevonulás következett, mely valóban fejedelmi volt, s minden oldalról zajos üdvözlé­sek fogadták a királyt. A kereskedelmi kamara elnöke ő felségét útközben üdvözölte. A serfőzők diadalkapuja előtt Klenka beszédet tartott, azután csapra ütött egy a diadalkapu részét képező hordót, megtöltött egy poharat jégbe hűtött prágai sörrel s oda nyujtá ő fölségének. Az uralkodó Prága jólétére ülite ki azt, mire szűnni nem akaró örömrivalgás tört ki. A császári pohár ezután körben járt a lelkes tömeg közt, mely ő felségét éltette mindaddig, a­mig a hordó kiürült. Ő fölsége 3/4 6 óra körül a királyi várba érke­zett, hol Schiwarzenberg bibornok s a leitmeritzi püspök vezetése alatt az összes papság, a nemes­ség, a hatóságok és Auersperg Károly herczeg vezetése alatt az országos bizottság fogadta ő föl­ségét. A király először a bibornokot üdvözölte, azután Auersperg herczegnek kezet nyújtott s vele hosszabb ideig beszélgetett. Miután ő felsége még az összes jelenlevőket üdvözölte, visszavonult lakosztályába. Az udvari ebédben a katonai, polgári és egy­házi méltóságok vettek részt. Ebéd után a király többekkel váltott szót. Politikai ügy egy szóval sem érintetett, daczára annak, hogy a király min­den feudalistával beszélgetett. Legtöbb ideig Hules polgármesterrel társalgott s beszélgetésük tárgyát a prágai város viszonyok képezek. A cseh színházban csak fél 9 óra felé érkezett a király. Az előkelőség s a feudális nemesség csaknem tel­jes számmal jelent meg az előadásra. A feudálisok többnyire titkos tanácsosi vagy kamarási egyen­ruhákban jelentek meg. Az alkotmányhű nemes­ség is szépen volt képviselve. Rieger és Palacky földszinti páholyban ültek. A király egész kísére­tével jelent meg páholyában ; végig nézte az első s második fölvonást, s aztán lelkes ,,slava“-kiál­­tások közt elhagyta a színházat. 10­12 órakor a király a kivilágított városon sétakocsizást tett. Az ezernyi néptömeg a legna­gyobb lelkesedéssel fogadta mindenütt a királyt. A kocsi előtt s mellette két oldalról a széhek vonultak, nemzeti szinű lámpákkal. A házakon különféle jelmondatok és feliratok voltak kivilá­gítva. Különösen festői képet nyújtott a magas Hradzsinról kiemelkedő várlak. E hó 8-án reggel ő felsége misét hallgatott a székesegyházban, hg. Schwarzenberg bíbornok végezvén az isteni tiszteletet. Ennek végeztével a különféle küldöttségek tisztelgése és feliratok átnyújtása következett, ami déli 12 óráig tartott, mikor a király nyilvános audioncziát adott. Az üdvözlő küldöttségek közt első volt a papság, melyet Schwarzenberg bibornok vezetett, s ő mondta a beszédet is, melyre ő felsége vála­szolt. Körülbelül e két nyilatkozat keltett legtöbb figyelmet, egyházi ügyekről szólván. Alább közöl­jük. Majd a nemesség tisztelgett, de itt semmi POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, XX. ÉVFOLYAM,­­ 37. SZÁM.

Next