Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-14 / 2. szám
ШШ вШШ 'Krima* A megyék kikerekítése. A minisztérium az ország közigazgatási újjáalakítását czélzó törvényjavaslatai közül legelőször is a törvényhatóságok területi szabályozására vonatkozó javaslatot terjesztette elő. Sok érv hozható föl az eljárás ezen sorrendje mellett. A központi igazgatást csakugyan bajos gyökeres változtatásoknak alávetni mindaddig, míg a közigazgatás alsóbb szerves közegeinek, a törvényhatóságoknak területi fölosztása véglegesen megállapítva nincs. Már maga az a körülmény, hogy a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870-ki XLII. törvényczikk azon intencziója, hogy a törvényhatóságok maguk viseljék közigazgatási költségeiket, gyakorlatilag kivihetetlennek mutatkozik mindaddig, mig a törvényhatóságokat területi tekintetben uj beosztás alá nem veszik. A mostani nagy egyenlőtlenség következtében a tervezett megyei adó olyannyira eltérő lenne a különböző megyékben, hogy a szegényebb területek lakóira nézve elviselhetetlenné válnék. A mostani felosztás szerint például a megyei költségekből minden egyenes adóforintra Bács megyében 512 kr., Pozsonymegyében 63/4 kr. esik, ellenben a szegényebb Árvában és Turóczban 27 kr., Zarándban 303/4 kr., Aranyosszékben 345/9 kr. esik. Ha tehát a mostani fölosztás megmaradna Aranyosszékben több mint hatszor akkora törvényhatósági adót kellene kivetni, mint Pozsonymegyében. Teljes egyenlőség ugyan semmiféle új beosztás által sem érhető el, de nem is ez a czél, hanem bizonyos méltányos arányosság ; ezt pedig el lehet érni czélszerűbb beosztás által. E pénzügyi okon kívül az új beosztásnak még más, tisztán közigazgatási s magasabb politikai okai is vannak. Sőt ez utóbbiak nézetünk szerint még fontosabbak annál, amely a megyei adó egyenlőtlenségében fekszik. Mert hisz ami a tervezett megyei adót illeti, erre nézve azt is lehetne mondani, hogy ám maradjon az eddigi állapot, fizesse a központi állampénztár a megyék költségeit úgy, mint eddig, s így aztán a terhek aránytalanságát teljesen megszünteti az országos pénzügyek közössége. De a közigazgatási bajokon már nem ily könnyű segíteni. Ezekre nem lehet józanul azt mondani, hogy ám maradjon hát a régi állapot. Jó és egyúttal nem túlságos drága közigazgatás életszükség az országra nézve. De hogyan legyen jó a közigazgatás a mostani fölosztás mellett? Nemcsak azért nem lehet jó, mert némely nagy terjedelmű, szétszórtan fekvő megyét már területi alakzatánál fogva lehetetlen jól igazgatni. Ez is egyik oka a hiányos közigazgatásnak, az igaz. De még nagyobb baj az, hogy az országnak a különböző kormányzati ágakhoz képest jelenleg tízféle területi fölosztása létezik. Jól rendezett államban a közigazgatás egyes ágai egymást kölcsönösen támogatják s ezáltal jobb is, olcsóbb is lesz a kormányzás. Nálunk már ama tíz különféle fölosztás miatt sem lehetséges az államgépezet kerekeinek egymásba kapása s öszhangzó működése. A kormányzati ágak nemhogy nem támogatják, hanem sokszor még zavarják egymást. Innét van aztán avégtelen irkafirka s a közönség boszantó és időrabló küldözgetése Pontiustól Pilátushoz. Hogy e bajon segíteni lehessen: ez a megyék egy új beosztásának fő és legfontosabb czélja. Megfelel-e a kormány által tervezett új beosztás a fentebb kifejtett czéloknak? S amennyiben megfelel, nem sért-e másfelől oly fontos nemzeti, közművelődési és közgazdasági érdekeket, melyek legalább is oly figyelmet is igényelhetnek, mint a megyei adó egyenlősítése s a közigazgatás egyszerűsítése? Ezek azon kérdések, melyek a törvényjavaslat megbírálásánál zsinórmértékül szolgálhatnak. A kormány, törvényjavaslata kidolgozásánál, először is abban hibázott, hogy főkiindulási pontul a megyei adó egyenlősítését vette, pedig ez végre is másodrendű, mert nem életkérdés az országra nézve. Azt, hogy szükséges volna a mostani tízfelé fölosztás zűrzavara helyébe egy öszhangzatos, minden részeiben észszerű rendszert léptetni életbe, a kormányjavaslat készítője belátta, de e feladat megoldását még csak meg sem kísérlette. A javaslat készítője t. i. a belügyminisztérium személyzetéhez tartozván, a járásbíróságok és törvényszékek, a pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok, a katonai adminisztráczió stb. mostani területi szervezetét még csak meg sem érintette. Pedig épen az volna a fő czél, hogy a különféle kormányzati ágak közt a helyes öszhang helyreállíttassék. Nem elég a papíron kiczirkalmozni az új vármegyéket, a közigazgatás többi ágaival pedig mit sem törődni, hanem egyszerre kell megalkotni az egész uj szervezetet. Persze ehhez egy kis alkotó tehetség, egy kis teremtő erő kivántatnék; olyasvalami t. i., mint amit b. Sennyey „magasabb közigazgatási politikának“ nevezett. E tényezőkkel, úgy látszik, a törvényjavaslat készítője nem igen bőven rendelkezik. Megjegyzi ugyan indokolásában, hogy a pénzügyminiszter úgy nyilatkozott volna, hogy az új beosztás életbeléptetése után 3 pénzügyigazgatóságot s 17 adóhivatalt lehetne megszüntetni; az igazságügyminiszter pedig úgy vélekedik, hogy a járásbíróságokat 16-tal kell szaporítani, ellenben a törvényszékeket 105-ről 58-ra lehetne leszállítani. De e futólagos megjegyzések semmi bepillantást nem engednek a kormány ez irányú tervezetébe. Jobb lett volna egyúttal a többi közigazgatási ágakra javaslatokat is előterjeszteni. Ami végre a magasabb politikai, közgazdasági érdekek kíméletét illeti, e pontban úgy veszszük észre, hogy a javaslat készítőjének nem volt világos fölfogása azokról a czélokról, melyeket szeme előtt tartania kellett volna. Oly országokban, hol az állameszme még meg nem szilárdult annyira, hogy minden külön irányú törekvést magába olvasztania sikerült volna, — pedig ilyen ország hazánk — minden nagyobb mérvű politikai reformnak azon nagy czél felé kell törekedni, hogy a centrifugai elemek hatása minél nagyobb ellensúlyt nyerjen a centripetal államtényezők szilárdításában. E tényezők hatását természetesen nem lehet kiszámítani száraz statisztikai tabellák segítségével, sem megmérni czirkalommal. Ide már magasabb politikai belátás, államférfi- előrelátás kívántatik. Egyébiránt bátran elmondhatjuk, hogy még akkor is, ha az új fölosztás czélja kizárólagosan a gépies nivellírozás lett volna, aligha volna kielégítő az elért eredmény. Eddig törvényhatóságaink 3 és 2000 mfldó 23 és 775 ezer népesség közt váltakoztak. A javaslat szerint a legkisebb törvényhatóság 550 mérföldet tenne, a legnagyobb 191 mildet tenne; népességre nézve lenne a legkisebbnek 161,000, a legnagyobbnak 423,000 lakosa. Hol itt az egyenlőség, vagy csak az arányosság is? Már ha egyszer annyira megbontjuk az eddigi rendet, kár lenne jobban meg nem közelíteni az egyenlőséget Hogy az eddigi 153 törvényhatóság helyett a tervezet szerint csak 76 lesz, ezt mélta Budapest, január 14-én 1874. 2-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 8 ft. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajezár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajezár. Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22 és Klausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10.