Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-14 / 15. szám

Előfizetési fölh­ívás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK­ra. Azon­­ előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius hó végével lejár, fölkérjük, hogy mielőbb szíveskedjenek meg­újítani megrendeléseiket, nehogy negyedév körül az elő­fizetések összetorlódása vagy elkésése miatt késedelem álljon be a lapok küldésében. Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Negyedévre...............................................................................3 ft. Félévre ................................................................................6 . Csupán a Vasárnapi Újság: Negyedévre.............................................................................2 ft. Félévre...................................................................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok: Negyedévre............................................ 1 ft. 50 kr. Félévre............................................. . ..3» — » pr- Az előfizetések legczélszerűbben postautalvány által eszközölhetők. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó­hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.) Heti szemle. Nem a felhők nagysága, hanem azok alakja és színe után jósolja a hajósok gya­korlott szeme a vihart. A tapasztalatlan uta­sok olykor csodálkozva szemlélik a matrózok hideg nyugalmát, a legfeketébb felhők köze­ledtekor, míg máskor baljós borzadálylyal veszik észre, mint sápad azok arcza, midő­n a látkör bizonyos pontjára mered szemük, melyen ők semmi különös ijesztőt nem látnak. A politikai látkörön is merülnek föl oly­kor messze czikázó, fenyegető villámok, hallatszanak rémes morgások, dörgedelmek, mint például ő szentsége a római szent atya átok-villámai és encyklika-dörgedelmei. De már ez utóbbiaktól épen senki sem fél, min­denki tudván, hogy azoknak, legalább a földön, aligha lesznek gyakorlatilag súlyos­ következményei, s illetőleg tudjuk, hogy azok még mostanság nem jelentenek közeli és bizonyos európai háborút. Ellenben ezelőtt jó másfél évtizeddel új­évkor, a francziák császára csak sajnálkozá­sát fejezte ki egész simán az osztrák követ­nek a viszony roszabbodása fölött, s még az­nap ki kelle adni Bécsben a hadsereg vezér­leteknek a parancsot, hogy nyakra főre készül­jenek a háborúra. No de... bocsánat a kissé hosszú beve­zetésért, mely tán komolyabb következtést is sejtet, mint a melyet belőle kivonni aka­runk. A tünet, mely az európai ég alján föl­merült, már annyiban sem bir az épen fenebb említettnek veszélyességével, a­meny­nyiben az még e pillanatban nem fenyeget heveny (acut) bajjal, mint amaz ismeretes új­évi köszöntés. Csak annyi az egész, hogy az összes európai sajtó gonosz természetűnek ismerte föl azt, mely ugyan el is aludhatik egyelőre, de fönn is maradhat és elfajulhat oly idült bajjá, mely aztán csak életveszélyes műtéttel orvosolható. Egyelőre nem is annyira maga a tünet, mint maga a hely, illetőleg annak pontj­a az, mely azt fölöttébb gyanússá teszi. A legutóbbi porosz-franczia háború óta Belgium ígérkezik Európának olyanforma kelevényévé válni, mint egykor a lombard­­velenczei várnégyszög volt, midőn teljesen alapos volt a sejtelem, hogy e körül előbb­­utóbb nagy harcznak kell kifejlődnie. E semleges kis ország helyzetét ugyanis azon körülmény teszi veszélyessé, hogy egy közelebbi franczia-német háború kapuj­ául vagy hídjául kínálkozik. Alakulhatnak oly szövetségek, melyek között Belgium sem­legességének megtörése kisebb politikai ne­hézségnek tűnhetik föl, mint a metz-strass­­burgi elreteszelt h­adút erőszakolásának hadá­szati nehézsége. Kétségkívül e szempont az, melynélfogva Bismarck legújabb jegyzéke a brüsszeli kül­ügyi hivatalhoz olyan baljós jelenségnek mutatkozik az európai közvélemény szemé­ben. Annál inkább, mert a kifogás, melyet Bismarck farkas a belga bárány vályúja előtt emel, egészen az ürügykeresés színeit viseli magán. Azt mondja, hogy a belga igazságszol­gáltatás és törvények nem nyújtanak ele­gendő biztosítékot a szomszédállamoknak az azok békéje ellen intézett nyilatkozatok vagy szándéklatok meggátlására. A példák, melyekre a német kanczellár hivatkozik, kü­lönösen a Duchesne esete, még merészebb színben tüntetik föl a követelést. Bűnös me­rényletek szándékainak meggátlása, mint Kullmann ténye bizonyítja, magának Bis­marck kormányának sem sikerül saját biro­dalmában, tehát oly ügy­eletet követel maga iránt idegen államtól, melyet ő maga sem képes eszközölni saját biztonságára saját országában. Kívánsága körülbelül annyi, mintha ő akarna büntető- és sajtótörvénye­ket diktálni egész Európában mindazon hatalmaknak, melyek nálánál gyöngébbek. A szegény kis Belgium külügyi hivatalának felelete valóban olyképen hangzik is, mint a mesebeli bárány válasza a farkasnak: gyön­­geségére hivatkozik s azt kérdi, vájjon a gyönge államok törvényei kevésbbé tiszte­­lendők, mint az erősekéi ? A kérdés ugyan kétségkívül kissé naiv, mert fájdalom, a földi világrend e kérdésre aligha adhat neki megnyugtató választ. Hi­vatkozik szabadságára, alkotmányára, melyet a belga kormánynak meg kellene változtatni, föl kellene forgatni, a­mi nem is áll hatalmá­ban, ha Bismarck kívánságának meg akarna felelni. E fölfogásból kiindulva, Francziaország Angliának, Spanyolország Francziaország­­nak, maga Németország Olaszországnak, Oroszország pedig körülbelül egész Európá­nak hadat üzenhetne, mert hiszen ezek bár­melyikében sokkal egyenesebben és erőtel­jesebben folynak az ellenséges üzelmek a szomszédok ellen, mint a­mily mérvben ezt a kis Belgium cselekedni engedi, illetőleg mint a­mennyiről ő nem tehet, ha akarna is. A föllépés tehát nem csupán azon hadá­szati pontnál fogva, melyen az történt, de a követelés erőszakoltságánál fogva is föltűnő, ésannyira, hogy első pillanatra épen ez igen is világos szembeszökőségénél fogva látsz­hatnék nem komoly, hanem inkább csak csel­vágásnak, melylyel talán az illető viador meg akarja téveszteni a világot azon irányt ille­tőleg, hová valósággal vágni szándéka. A boldogult II. Napóleon-féle politikusok leg­alább így jártak el és így szokták fölfogni a hasonló lépéseket. Mint az egykori osztrák tábornokok, mindig azt tartották fődolognak, hogy „reges­edit“ h­arczoljanak, s ha meg­verettek valami naturalista génjétől, azzal vigasztalták magukat, hogy az ellenfél nem szabályszerű­leg verte meg őket. De először is Bismarck nem ezen iskola tanítványa, s másodszor úgy látszik, oly erős­nek tartja magát, hogy nem tarja szükséges­nek a cselvágásokat, hanem oda vág egyszerre, mint oly vívó, ki gyönge ellenfelének védé­sén is keresztül vág. Egyébiránt oly hatalom, mely tudja, hogy tőle azonnal megijednek, észszerüleg föl akarja használni ezen előnyét is, épen úgy­ ­— Budapest, április 14-én 1875. 15-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXI. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Mosee R., Seilersstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22.

Next