Politikai Ujdonságok, 1876 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1876-10-25 / 43. szám

Előfizetési fölhivás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1876. október—deczemberi folyamára. Azon­­. előfizetőinket, kiknek előfizetése szeptember hó végével lejárt, fölkérjük, hogy mielőbb szíveskedjenek megújítani megrendeléseiket, nehogy a negyedév körül az előfizetések összetorlódása vagy elkésése miatt késede­lem álljon be a lapok küldésében. Előfizetési feltételek: Postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Negyedévre (október—deczember)...........................3 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Negyedévre (október—deczember)..........................2 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Negyedévre (október—deczember) . . . . 1 frt 60 kr. JPF** Az előfizetések legczélszerűbben postautalvány által eszközölhetők. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó­hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. a.) Heti szemle. Az európai béke haldoklási küzdelme már azon pontra ért, hogy a pillanatnyi enyhülés vagy roszabbul lét hajszálkülönbségeit csak a legközelebb álló udvari orvosok vehetik észre. Az előtermek cselédsége csak a ki­s bejárók arczáról következtet, a környékbeli népség pedig várja a lélekharang megkondu­­lását, a gyászlobogó kitűzését. Annyit suttog már mindenki, hogy az orvosok lemondtak, de nem föltétlen határo­zottsággal, mert hozzá­teszik még, hogy — az isten kegyelme határtalan, és elvégre még a fölgyógyulás sem épen teljes lehetetlen. Igen, a béke még nem lehetetlen, de a háború, az valószínű, ez volt a hét végén a jelszó. Csak a végleges elhatározás, a­mi ezúttal szokatlanul hosszúra húzódik, oly­annyira, hogy a béke lehetőségének jóformán csakis ez egyetlen parányi jele maradt még fönn a teljes elsötétedésben. Mert már szinte nehéz elképzelni, mire való a szerfölött hosszú készülődés, fenye­getőzés, ha az akarat megvan a cselekvésre? A tél is beköszön, ha ugyan igaz, hogy az északi kolosszus ezen előnyre számít a forróbb égalji borotvált fejű ellenséggel szem­ben. Ha ma megüzeni a harczot, mire döntő ütközetre kerül a dolog, épen benne lehetnek a deczemberben. Vannak ugyan a­kik állítják, hogy a téli időszak egyátalán nem lehet kedvező még az égetett szesztivó orosz seregre nézve sem. De ez tán mégis tévedés, mert a dán és a 48-ei magyar hadjárat példája mutatja, hogy euró­pai — északibb — hadak a legkeményebb téli hónapokban is képesek hadműveletekre, míg Ázsia forró égövi mohamedánjait az idő­járás zordonsága csakugyan kemény próbára tehetné. A hosszas húzódozásnak tehát most már vége szakadhat, s lehet, hogy annak nem is volt egyéb oka, mint az a körülmény, hogy az illető ellenfelek seregeinek roppant területi távolságról kell összeszedkelőzniök, amellett hogy az illető birodalmak vasutakkal sin­csenek úgy behálózva, mint ama középeurópai országok, melyek a legnagyobb háborúknak oly gyors — vihar­szerű — lejátszásához szoktattak bennünket. A legutóbb lefolyt hét alatt azonban olyatén mozgadozás volt észlelhető az euró­pai hangverseny szinterén, mintha az elő­adásnak csakugyan rögtön kellene kezdődnie. Oroszország oly hangot hallatott Kon­stantinápolyban, mely igen hasonlít az oly elbizakodott veszekedőéhöz, ki a­helyett, hogy illő módon kihívná ellenfelét, előbb azon a legmegalázóbb sérelmet követi el, nyilván azon szándékkal, hogy a kibékítés teljes lehetlenné váljék. Ha az a szövegezés való és hű, melyen az orosz megbízott tudatta a portával a fegy­verszünetre vonatkozó válaszát, akkor való­ban lehetlen a portáról a türelemnek oly mérvét föltételezni, hogy a sérelmet a hadsze­­nettel azonosnak ne tekintse. Valami igen drasztikus, s csak legfeszte­lenebb férfi körökben elbeszélhető adoma kering az öreg Vilmos császárnak Ш. Napó­leon császárt illető egy igazi német gorom­baságáról, melynek színhelye az emsi fürdő s másik játszó személye Benedetti volt, és a­melynek következtében a franczia-porosz háború egyszerre azon pillanatban elkerül­­hetlen bizonyossággá vált. Ez a gorombaság ugyan drasztikus, pórias, de végre magán­természetű és távolról sem annyira sértő magukra az illető nemzetekre, mint a fen­­nebb említett kijelentés, melyben Oroszor­szág mérhetlen gőgje és megvetése hivatalos alakban nyilatkozik és pedig nem csupán Törökország, de egész Európa irányában. A báránytürelmű porta csak jámbor óhajtás alázatos alakjában kifejezett ab­beli föltételére, hogy az orosz kormány aka­dályozná meg az orosz önkénytesek (rendes katonák!) Szerbiába özönlését, Nek­dorf úr azt feleli a portának, hogy ez oly infinan­­czia, melyet egy európai hatalom­nak sincs joga Oroszországhoz intézni, annál kevésbbé Törökországnak, mely a Bulgáriában elkövetett kegyetlensé­gek után elvesztette jogát arra nézve, hogy az európai konc­ertben szót emelhessen. Ehhez képest Mencsikoff papucsa és há­lóköntöse szalóni öltözéknek és kedélyes luxnak tűnik föl. De az Európára vonatkozó passus merészsége már az esztelenségbe csap át, és e miatt alapos kételyt támaszt az egész szövegezésnek hitelessége iránt. Mert annyira talán még­sem ment meg a dolog, hogy Oroszország egymaga egész Európának akarna hadat üzenni. Igaz, hogy földrészünk magatartása szinte megérdemli e kihívó sérel­met, kivált ha úgy veszszük a dolgot, hogy Németország, mint Oroszország határozott szövetségese, barátja, ki vele tart e kérdés­ben, nem veheti magára a fennebbi kitételt. Mert Németország azon egyetlen nagyhata­lom jelenleg, mely nem félelemből látszik csatlakozni Oroszországhoz. A többinek é­r­­d­e­k­e már minden kétséget kizárólag a til­takozást követeli, az ellenséges föllépést, még Francziaországé is, mert neki minden oly koaliczió indikált, melyben Németország­gal állhatna szemben, — de mindegyik csak a köpönyeg alatt szoritgatja ökleit és hátra vonul meghunyászkodottan, midőn az orosz elkiáltja magát barbár nyerseségével: hát­rább az agarakkal! Az oroszból csak ki-kitör a vadság bősz dölyfe, melyet egyes embernél parasztgőg­nek szokás nevezni. 1849-ben, a forradal­makkal szemben, Miklós már maga fenyegette meg a forrongó Európa népeit, midőn a leti­port magyarságra tett lábával, oda mondá kevélyen: tudjátok meg népek, hogy isten van velünk. Most meg a hatalomtalan hatal­maknak kiáltja oda, hogy nincs jogok őt Európa békéjének nemzetközi jogainak zava­rában gátolni, azaz, hogy csak ez iránt hozzá szót is intézni! Valószínűleg e kitétel hivatalos c­áfolata, vagy szelídítő módositása nem fog elma­radni, de ha az mégis el lett mondva, ez oly erkölcsi fricska, melyet a dementirozás flas­­troma nem tesz megnemtörténtté, s a szem­ Budapest, október 25-én 1876. 43-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXII. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bernben : Haasm­etriu és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22.

Next