Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-03 / 1. szám
i elől, hogy épen mivel a mai idő eseményei elanynyira fölismerhetővé teszik mindenki előtt, hogy az osztrák-magyar monarchia két állama mindegyikének érdekében van a jó egyetértés , fog egy vagy más alakban oly megoldás találtatni, mely megfelel hazánk jogainak és érdekeinek anélkül, hogy legalább hosszabb időre elidegenítné egymástól a monarchia két állama népeinek érzelmeit.“ (Tartós élénk tetszés.) Ezután a képviselőház elnökét Ghyczy Kálmánt keresték föl, s őt is üdvözölték. Ghyczynél később a független szabadelvű párt küldöttsége is megjelent, s ennek nevében Földváry Mihály mondott üdvözlő szavakat, mire Ghyczy válaszolván, meggyőződését fejezte ki, hogy a birodalom két része közt fenforgó nehéz kérdések (melyek a független szabadelvű pártot külön párttá szakították) közmegelégedésre és Magyarország érdekei megóvásával intéztetnek el. Ghyczynél a ház jegyzői kara szintén tisztelgett. Végül a szabadelvű pár saját elnökét, Gorovét is üdvözölte. Bánó József képviselőházi alelnök üdvözlő beszédében kifejezést adott az aggodalmaknak: mit hoz az újév, lesz-e békénk, vagy háborúba sodortatunk? Meghozza-e az év a várt remények teljesülését ? Gorove válaszában arra emlékeztetett, hogy a nemzet, valahányszor baj közelgett feléje mindig kész volt a legnagyobb áldozatokra. S e tapasztalásokból merít ő a jövőre bátoríttást, kitartást és reméli, hogy meg fog óvni bennünket a magyarok istene a veszedelemtől. A KELETI ÜGYEK. Oroszország újabb két havi határidőt kapott, hogy elkészülhessen a háborúra. A konferenczia decz. 28-án tartott második ülése meghosszabbította a fegyverszünetet márczius első napjáig. Ott vagyunk tehát, ahol Törökország volt, mikor a czár lvádiai ultimátumára félévi fegyverszünetet iz áldott. De gazdagabbak vagyunk azzal a tapasztalással, hogy az óriás orosz birodalom korántsem olyan óriás erejű, mint mesélni szokták, s mikor annyira jutott, hogy kardot kellett volna rántania, akkor vette észre, hogy a saját lábán sem áll biztosan. A fegyverszünet természetesen Törökország, Szerbia és Montenegró közt köttetett, de van jelentősége Oroszországra nézve szintén, azon kívül is, hogy hadi készülődéseit rakonczátlan kardcsörtetésnek tüntette föl, mert ha a fegyverszünetet ő akarná megzavarni, aki tanú gyanánt szerepelt az újabb egyesség létesítésénél a konferenczián, előbb számot kell vetnie azzal az erkölcsi előnynyel, melyet e tette által egész világ előtt Törökországnak szerezne. A fegyverszünet hírével a békeáramlatok rohamos folyása is megérkezett, mint a tavaszi széllel a hóolvadás. Hanem a béke hívei iránt Tamás mindenki, s ha csakugyan csöndesen bontogatják szét a keleti kérdés csomóját , azért nem a konferenczia tapintatos kezeit kell dicsérnünk, hanem az óriás Oroszország agyaglábait, mely oly törékenynek mutatkozott a határozó lépés megtételére, amilyennek ellenségei sem hitték. Belső viszontagságok, forradalomra hajló elemek, társadalmi kinövések, demoralizáczió mindenütt: a katonaságnál, a hivatalokban, a szomorú közgazdasági viszonyok és pénztelenség; járványos betegségek a táborban, mind egyszerre köszöntötték és csúfolták ki a zászlót, melyet Oroszország oly fennen ragadt föl, mint a minden szlávok szabadságának szent zászlóját. De a diplomáczia mégis adott két hónapot Oroszországnak. Addig rendezheti dolgait csöndesen, ha tudja. És ha rendbehozza, akkor aztán ide konferenczia, oda konferenczia, végre is háborúnál leszünk. Addig azonban természetesen ismét a diplomáczia működik, mely másfél év óta nem tudott jutni semmire. Salisbury marquis decz. 25-én hosszabb kihallgatáson volt a szultánnál, s közölte az előleges konferenczia megállapodásait. A szultán nem adott határozott választ arra, hanem azt felelte az angol meghatalmazottnak, hogy mint alkotmányos uralkodó, a közlöiteket előbb minisztereivel tudatja, s azokkal együtt határozza el a további teendőket. A Salisbury kihallgatásával és a konferenczia előleges megállapodásával kapcsolatos sok mindenféle hírt bajos volna fölsorolni. Ha mindent összefoglalunk azokból, két ellentétes csapat hírünk van. Az egyik azt látszik mondani, hogy a diplomácia bizonyos gondolkozási időt enged a portának, mielőtt a helyzetnek megfelelő magatartást foglalnának el az egyes államok, és Törökország elszigeteltségét hivatalosan is konstatálnák. A másikból pedig azt lehet sejteni, hogy a hatalmak hajlandók engedményeket tenni a portának, ha az előleges megállapodásokat elvben elfogadja. Az okkupáczió sok szint játszó ügye ez idő szerint nem mutat Bulgária megszállásából semmit, hanem a reformokra felügyelő ellenőrző bizottságot vetette föl. Hir szerint Törökországnak félévi határidőt tűznek ki, hogy azalatt léptesse életbe a reformokat. (A fegyverszünet meghoszszabbításának okait) egytől egyig minden hír Oroszország teljes készületlenségének és hihetetlen satnyaságának tulajdonítja. Ignatieff, mint jelentik, előbb vonakodott beleegyezni a konferenczia többi tagjai által elhatározott fegyverszünetbe, de kormányának határozott utasítására utóbb hozzácsatlakozott. Az orosz kormány ugyanis időközben értesítést kapott a déli hadsereg szomorú állapotáról, s jónak látta a látszólagos nyugalom meghoszszabbítását. Meg is sokalták már a téli időnek védtelenül kitett hadsereg baját, s azon intézkedést tettek, hogy két hadtest Bessarábiában marad, a többi pedig téli szállásra megy a skerzoni kerületbe. A fegyverszünet meghosszabbításáról a szerb és török parancsnokok értesítettek, és Risztics kijelentette Karzoff orosz konzulnak, hogy Szerbiának sürgősen végleges békére van szük-sége; akcióhoz csak azon esetben csatlakozhatnék Szerbia, ha Oroszország elegendő segélyt nyújtana. Ámde a pétervári és moszkvai szláv bizottságok újévtől kezdve nem segélyezik többé az orosz önkényteseket, s a hazatérő oroszok is csak jan. 1 -jéig kaptak útiköltséget. # A krakói ,,Czas“ egy pétervári levele után közöljük a következőt: Nikolaj nagyherczeg és Nepokojsiczkij tábornok jelentést tettek a czárnak a hadiszertárak szomorú állapotáról s a déli hadsereg siralmas hangulatáról; a déli hadsereg e jelentés szerint mindössze 120 ezer rendes katonából áll s ezek is hiányt szenvednek élelmiszerekben és municzióban is. Nepokojsiczkij leköszönéssel fenyegetőzött azon esetre, ha a háborút megszenik. Ő is, a nagyherczeg is kijelentették, hogy inkább készek közkatonák gyanánt szolgálni, hogysem ilyen sereget vezényeljenek. Az orosz Lengyelországban már elrendelve volt ujonczozás félbeszakittatott. (A konferenczia előleges tárgyalásairól.) A sokáig vajúdott előleges tanácskozásokról most tudunk meg több részletet, melyek a decz. 23-kán megnyitott konferenczia alappontozatait képezik. Az előértekezletre egybegyűlt meghatalmazottak két külön bizottságra oszoltak. Az egyik bizottság, melynek tagjai voltak Corti, Calice, Elliot, Werther és Bourgoing, Bosznia ügyeit tárgyalta; a másik, melybe Salisbury, Zichy, Ignatieff és Chaudordy jutottak, Bulgáriával foglalkozott. Ignatieff az orosz javaslatokat a porta ellen intézett heves vádbeszéddel indokolta, föltétlenül szükségesnek nyilvánító a mohamedánok lefegyverezését, ami csak idegen hadsereg által lehetséges; Európa beavatkozása tehát elkerülhetetlen. Fölolvasta továbbá Milán fejedelem levelét, melyben elsoroltatnak a Szerbia által hozott áldozatok, s Ignatieff közbenjárása kéretik, hogy a konferencziában Szerbia küldöttje is részt vehessen. Ezután megállapíttattak Montenegró határai, Dobrosticától Zubcsi felé és Konicától Komenicig. A kikötő iránt Salisbury indítványára azt határozták, hogy a porta szüntesse meg a skutari-i sziget erődöket, s a Bojánát nyilvánítsa semleges kereskedelmi útnak. Bulgáriát illetőleg azt határozták, hogy osztassék föl két tartományra, a keleti, főleg mohamedánoktól lakott tartománynak Tirnova legyen a fővárosa, a nyugatinak, melyben a bolgár lakosság a túlnyomó, terjesztessenek ki határai egészen Salonikiig s Sofia legyen fővárosa. Ez új szervezés biztosítása végett Anglia és Francziaország 6000 főnyi belga sereg kiküldetését javasolták. Ignatieff csak 2000 főnyi megszálló hadat indítványozott, s végre 3000-ben állapodtak meg. A terv szerint ezeknek Ausztria-Magyarország és Románia szabad átutazást biztosít, Anglia pedig a költségek fedezésére 40,000 font sterlinget ad. Az okkupácziót egyébiránt elkeresztelik ,,exekuczió“-nak s akkép ajánlják szervezni, hogy az okkupáló hadakkal az európai ellenőrző bizottság rendelkezik, mely a mohamedánok lefegyverzését csak fokonként fogja keresztül vinni. Az előértekezlet ötödik és hatodik üléseiben Ignatieff már bemutatta az új tartományok, valamint a megnagyobbított Montenegró térképét. Kimondatott, hogy Montenegró ezentúl se legyen hűbéri viszonyban a portával. A törökországi keresztény miliczia évenként csak rövid ideig lesz fegyver alatt, tisztjei törökök. A 3000 főnyi belga csapat csendőrség nevet viseljen, s később török szolgálatba léphessen, hogy a csendőrség további kiképzését biztosítsa. A nagyhatalmak egy millió franknyi előleget biztosítanak e csendőrségnek, a tartomány jövedelmeinek terhére. (A fegyverszünet és a konferenczia második ülése.) A decz. 28-án tartott konferencziáról írják Konstantinápolyból : Négy óra hosszat tartó ülésben a konferenczia elhatározta a fegyverszünetnek két hónapra, márczius 1-jéig való meghoszszabbítását. A törökök előterjesztették megjegyzéseiket a konferenczia több javaslataira, különösen a garanczia - kérdésre vonatkozólag. A meghatalmazottak, főleg Chaudardy Francziaország megbízottja a fölvetett kérdéseket beszélték meg. Remélik, hogy a munkálatok gyorsan fognak haladni, az aggodalmak jelentékenyen csillapultak s a békés megoldás remélhető. A Bécsbe érkezett konstantinápolyi hírekből a következőket érdemes megemlíteni. A fegyverszünet a Mihad pasa és Ignatieff tanok között történt megegyezés alapján hosszabbíttatott meg. A porta elvileg elismerte, hogy külföldiekből álló ellenőrző bizottság alkottassák, melynek alája legyen rendelve egy belföldiekből álló végrehajtó csapat. Ignatieff ezzel megelégedett. Az orosz diplomáczia visszavonulása teljes. (A konferenczia és a béke hírei.) A konferenczia decz. 29-kén ismét ülést tartott, s 30-án is folytatta a tanácskozásokat, s a reménységekkel biztató híreknek újra bőviben vagyunk, noha Törökország válasza még ismeretlen az előleges megállapodásokra nézve. Említik egyszersmind, hogy a konferenczia bevégezte után Ignatieff elhagyja Konstantinápolyt, s más követ megy helyébe. A decz. 30-ai ülésről jelentik: Csak némi véleménycsere történt, miután a törökök a várt ellenindítványokat nem nyújtották át. Chauderdy megjegyzi, hogy a konferenczia javaslatai gyakorlatiak, s nem állnak ellenmondásban Törökország épségével vagy önkormányzatával. Ignatieff erre azt felelte, hogy Oroszország minden engedményt megtett, hogy egyetértés legyen elérhető, s hogy a törököknek érdekében fekszik a hatalmak javaslatait elfogadni. Miután Salisbury csaknem ünnepélyes módon helyeselte Chaudordy és Ignatieff szavait, Zichy és Corti grófok csatlakoztak azokhoz, hogy a hatalmak egyetértéséről tanúskodjanak. A konferenczia POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, 1. SZÁM, 1877. XXIII. ÉVFOLYAM.