Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-23 / 21. szám

21-d­ik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csapán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csapán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIII. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeriigtatásnál 15 krajczár, többszöriigtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 srajczár. Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Baasenstein és Vogler .Wallfischgas­e Nr. 10, Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzaile Nr. 22. A „Háború-krónika“ 4-ik számát a „Politikai Újdonságok“ mai szá­mával küldjük szét azon t. előfizetők részére, kik ez új képes heti közlönyt megrendelték. A „Háború-krónika“ — mint fölhívásunkban már említettük — hetenként egyszer fog meg­jelenni, s e vállalat czélja: a most kitört keleti háború alkalmából a Franklin-társulat hetilap­jainak előfizető közönsége részére tájékoztató közlönyül, s egyúttal kiegészítőjéül szolgálni a hírlapok elszórva megjelent közleményeinek. A „Háború-krónika“ közleményeit részint a keletet személyes tapasztalásból jól ismerő írók, részint Törökországban és Romániában lakó eredeti levelezők, részint végre a „Vasár­napi Újság“, a „Politikai Újdonságok“ és a „Képes Néplap“ rendes munkatársai fogják írni. A „Háború-króniká“-t csupán a „Vasárnapi Újság“, „Politikai Újdonságok“, vagy a „Képes Néplap“ előfizetői rendelhetik meg, a következő külön előfizetési árak mellett: a­kiknek előfizetése az emlí­tett lapoknál június végével lejár, tehát két hónapra (május—június)-------40 kr., a­kiknek előfizetése szeptem­berben jár le, tehát öt hóra (má­jus—szeptember).....................................90 kr., a­kiknek előfizetése deczem­­ber végével jár le, tehát nyolcz hónapra (május—deczember) . . 1 ft. 40 kr. Minthogy az előfizetés csak a nevezett lapok előfizetőitől fogadtatik el, ennek igazolá­sául, a­kik a „Háboru-króniká“-t megrendelik, fölkéretnek, szíveskedjenek a czímszalagból, mely alatt lapjaikat kapják, egyet a megren­delő postautalvány szélére ragasztva kiadó­­hivatalunkhoz beküldeni. A megrendelések az illető lap („ Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“,—vagy „Ké­pes Néplap“) kiadó-hivatalához Budapest, egye­­tem-utcza 4. sz. intézendők. Uj előfizetés május elsejétől. A „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonsá­gok“ két hóra (május—junius) 2 frt, — a „Há­ború­ krónikáival együtt 2 frt 40 kr. A „Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok“ öt hóra (május—szeptember) 5 frt, — „Háború­­krónikáival együtt 5 frt 90 kr. Csupán a „Politikai Újdonságok“ két hóra (május—junius) 1 frt, — a „Háboru-króniká“­­val együtt 1 frt 40 kr. Csupán a „Politikai Újdonságok“ öt hóra (május—szeptember) 2 frt 50 kr. — a „Háború­­krónikáival együtt 3 frt 40 kr. A „Képes Néplap és Politikai Híradó“ nyolcz hóra (máj.—deczember) 1 frt 40 kr., — a „Há­ború­ krónikáival együtt 2 frt 80 kr. JUSTisf* A „Vasárnapi Ujság“-ból január else­jétől kezdve teljes számú példányok még foly­vást kaphatók, évnegyedenként 2 írtjával, egyes havi füzetek 70 krjával. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-h­ivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.) Heti szemle. Ha a szomszéd háza ég, már akkor unta­­lan csak saját házunk tetején függ szemünk, s legfölebb egy futó pillantást vetünk az át­elleni vagy ház mögötti épületekre, de csak addig, míg megítéltük, vájjon kell-e onnan veszélytől tartanunk ? Mert hát nem mindig a szomszédból csap át a tűz, megeshetik, hogy az a ház leég, mert alacsonyabb, vagy mert a szél felőlünk fuj rá, a­nélkül, hogy a veszedelmet hozzánk ültette volna át, míg azonban a csavargó szél egy varga­betűt csinál a tűzből, s az utóbb az ellenkező oldalról csap át hozzánk. No már a­mi a jelen politikai helyzetet illeti, itt csakugyan az a különös eset forog fönn, hogy mi a szomszéd házának lobogó lángjától nem tartunk — illetőleg mi, a sze­gény bennlakók, irtóztató halálfélelem kín­jait álljuk ki ugyan, de épen azért, mert a ház — vagy mondjuk: kaszárnya (így kü­lönben is találóbb a hasonlat), tehát a kaszár­nya parancsnokai megfoghatlan vagy inkább a legrémü­letes, sejtelmeket ébresztő nyuga­lommal ülnek az erkélyen és szemlélik a lángnyelvét már tetőnkre öltögető tüzet... Kiabálunk, kérünk, rimánkodunk alázatosan, majd fenyegetőzünk kétségbeesetten, de fáj­dalom, egyátalán nem nyomatékosan, nem tiszteletparancsolólag, mert, isten tudja mért, egyszerre minden tekintélyünket, befolyá­sunkat elvesztettük, hogy az illető parancs­nok urak még csak észrevenni sem akarják szörnyen tragikomikus vagy talán (és vaj­ha!) csak komikus obégatásainkat —­elannyira, hogy már azt hiszszük, talán csak azért nem mosolyognak magunk viselete fölött, mivel a nagyszerű türelem drámájának fen­séges látványa sokkal inkább elfoglalja figyel­müket, semhogy a mi oktalan vagy késő és tehetetlen ijedelmünk arczsintorain nevetni kedvük lehetne. .. Bizony, bizony, eszünkbe jut az adoma,­­van rá időnk!) az egykori nagy királyunk három lustájáról szóló adoma, és szinte iri­gyeljük annak a harmadiknak a nagyszerűbe átvágó boldog flegmáját, hogy ne mondjuk,­­ lustaságát, a­ki azzal vete véget társai sö­rényen félénk tanakodásának, hogy — mit fárasztják elméjüket? — ha költünk a király­nak, majd kivitet bennünket... Mert bizony már épen azon a ponton vagyunk, hogy nincs egyéb hátra, mint meg­adni magunkat sorsunknak és vagy a hagyo­mányos keleti lustaság eme fölmagasztosuló fokát kívánjuk meg, hogy segítsen elviselni, a­minek lőni kell, vagy az oroszlán ama szintén „sublimis“ lemondását, mely, midőn a verembe esve, látja, hogy menekülésre nincs kilátás, mozdulatlan, hangtalan mél­tósággal fogadja a verem széléről testébe sütögetett gyilkos golyókat. Hiszen már ama közlöny is, mely nálunk Bismarck nyelvén gyakorolja magát a „nyu­galom méltóságában“, és a­melynek bizalma a kaszárnya parancsnokainak bölcsességében mindig legnagyobb volt eddig nálunk, már ez is, jelen helyzetünket oly­annyira egyezőleg fogja föl velünk, miszerint a pillanat jellem­zésére ő is jelentőségben teljesen hasonló példát, illetőleg képletet állít föl, csupán azon különbséggel, hogy tűz helyett, — tempera­mentumához illőbben — vizet, tengeri vihart lát tombolni maga körül, és bevallja, hogy csodálja ugyan külügyeink vezetőjének min­den földi erkölcs fölé magasló nyugalmát, de ő maga nem képes abban osztakozni... Pedig még ebben, tudniillik az általa alkalmazott kép eshetőségei közt, mégis csak könnyebb volna a nyugalom erőtetése, mint az általunk fönebb ecsetelt vész mozamában. Mert bármennyire nem adhat föltétlen biz­tosítékot és teljes megnyugvást a tenger­vihar közepette a szaktudomány, de mégis nagyobb tere van ott az egybevetésnek, és több valószínűséggel lehet számítni mene­külésre, ha rendben van minden, mint például a tűzvész esetében , midőn csak a szélnek egy pillanatnyi fordulatától függ — a­mi pedig nem áll hatalmunkban — hogy egy­szerre Üstökünkbe kapjon a láng. És kérdés, vájjon a jelen háborúra nem ez utóbbi hasonlat a találóbb? Mert vájjon biztosak lehetünk-e azirán­t hogy az nem ölt nagyobb mérvet, ne vesz azzal ellenkező irányt, mint a m maga a czár és főügyére Glovcsakoff akar, ha ugyan akar is komolyan és őszintén ? Még az esetben is, ha a czár megígérte, ha tán szent becsület szavával,­­esküjével biztosította, hogy m­eddig és nem tovább, ezt és nem mást, ennyit és nem többet akar elérni: olyan mindenható földi isten­ e ő, hogy ural­­kodhatik egy milliónyi haderejének, a száz milliónyi szláv népség elemi erőszakkal ki­törő szenvedélyei, indulatai fölött? Valóban különös, megmagyarázhatlan jelenség. És a­mi még inkább megzavar minden egybevetést, az, hogy a kormány, már

Next