Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-23 / 21. szám
21-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csapán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csapán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIII. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA : Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeriigtatásnál 15 krajczár, többszöriigtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 srajczár. Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Baasenstein és Vogler .Wallfischgase Nr. 10, Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzaile Nr. 22. A „Háború-krónika“ 4-ik számát a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldjük szét azon t. előfizetők részére, kik ez új képes heti közlönyt megrendelték. A „Háború-krónika“ — mint fölhívásunkban már említettük — hetenként egyszer fog megjelenni, s e vállalat czélja: a most kitört keleti háború alkalmából a Franklin-társulat hetilapjainak előfizető közönsége részére tájékoztató közlönyül, s egyúttal kiegészítőjéül szolgálni a hírlapok elszórva megjelent közleményeinek. A „Háború-krónika“ közleményeit részint a keletet személyes tapasztalásból jól ismerő írók, részint Törökországban és Romániában lakó eredeti levelezők, részint végre a „Vasárnapi Újság“, a „Politikai Újdonságok“ és a „Képes Néplap“ rendes munkatársai fogják írni. A „Háború-króniká“-t csupán a „Vasárnapi Újság“, „Politikai Újdonságok“, vagy a „Képes Néplap“ előfizetői rendelhetik meg, a következő külön előfizetési árak mellett: akiknek előfizetése az említett lapoknál június végével lejár, tehát két hónapra (május—június)-------40 kr., akiknek előfizetése szeptemberben jár le, tehát öt hóra (május—szeptember).....................................90 kr., akiknek előfizetése deczember végével jár le, tehát nyolcz hónapra (május—deczember) . . 1 ft. 40 kr. Minthogy az előfizetés csak a nevezett lapok előfizetőitől fogadtatik el, ennek igazolásául, akik a „Háboru-króniká“-t megrendelik, fölkéretnek, szíveskedjenek a czímszalagból, mely alatt lapjaikat kapják, egyet a megrendelő postautalvány szélére ragasztva kiadóhivatalunkhoz beküldeni. A megrendelések az illető lap („ Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“,—vagy „Képes Néplap“) kiadó-hivatalához Budapest, egyetem-utcza 4. sz. intézendők. Uj előfizetés május elsejétől. A „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ két hóra (május—junius) 2 frt, — a „Háború krónikáival együtt 2 frt 40 kr. A „Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok“ öt hóra (május—szeptember) 5 frt, — „Háborúkrónikáival együtt 5 frt 90 kr. Csupán a „Politikai Újdonságok“ két hóra (május—junius) 1 frt, — a „Háboru-króniká“val együtt 1 frt 40 kr. Csupán a „Politikai Újdonságok“ öt hóra (május—szeptember) 2 frt 50 kr. — a „Háborúkrónikáival együtt 3 frt 40 kr. A „Képes Néplap és Politikai Híradó“ nyolcz hóra (máj.—deczember) 1 frt 40 kr., — a „Háború krónikáival együtt 2 frt 80 kr. JUSTisf* A „Vasárnapi Ujság“-ból január elsejétől kezdve teljes számú példányok még folyvást kaphatók, évnegyedenként 2 írtjával, egyes havi füzetek 70 krjával. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.) Heti szemle. Ha a szomszéd háza ég, már akkor untalan csak saját házunk tetején függ szemünk, s legfölebb egy futó pillantást vetünk az átelleni vagy ház mögötti épületekre, de csak addig, míg megítéltük, vájjon kell-e onnan veszélytől tartanunk ? Mert hát nem mindig a szomszédból csap át a tűz, megeshetik, hogy az a ház leég, mert alacsonyabb, vagy mert a szél felőlünk fuj rá, anélkül, hogy a veszedelmet hozzánk ültette volna át, míg azonban a csavargó szél egy vargabetűt csinál a tűzből, s az utóbb az ellenkező oldalról csap át hozzánk. No már ami a jelen politikai helyzetet illeti, itt csakugyan az a különös eset forog fönn, hogy mi a szomszéd házának lobogó lángjától nem tartunk — illetőleg mi, a szegény bennlakók, irtóztató halálfélelem kínjait álljuk ki ugyan, de épen azért, mert a ház — vagy mondjuk: kaszárnya (így különben is találóbb a hasonlat), tehát a kaszárnya parancsnokai megfoghatlan vagy inkább a legrémületes, sejtelmeket ébresztő nyugalommal ülnek az erkélyen és szemlélik a lángnyelvét már tetőnkre öltögető tüzet... Kiabálunk, kérünk, rimánkodunk alázatosan, majd fenyegetőzünk kétségbeesetten, de fájdalom, egyátalán nem nyomatékosan, nem tiszteletparancsolólag, mert, isten tudja mért, egyszerre minden tekintélyünket, befolyásunkat elvesztettük, hogy az illető parancsnok urak még csak észrevenni sem akarják szörnyen tragikomikus vagy talán (és vajha!) csak komikus obégatásainkat —elannyira, hogy már azt hiszszük, talán csak azért nem mosolyognak magunk viselete fölött, mivel a nagyszerű türelem drámájának fenséges látványa sokkal inkább elfoglalja figyelmüket, semhogy a mi oktalan vagy késő és tehetetlen ijedelmünk arczsintorain nevetni kedvük lehetne. .. Bizony, bizony, eszünkbe jut az adoma,van rá időnk!) az egykori nagy királyunk három lustájáról szóló adoma, és szinte irigyeljük annak a harmadiknak a nagyszerűbe átvágó boldog flegmáját, hogy ne mondjuk, lustaságát, aki azzal vete véget társai sörényen félénk tanakodásának, hogy — mit fárasztják elméjüket? — ha költünk a királynak, majd kivitet bennünket... Mert bizony már épen azon a ponton vagyunk, hogy nincs egyéb hátra, mint megadni magunkat sorsunknak és vagy a hagyományos keleti lustaság eme fölmagasztosuló fokát kívánjuk meg, hogy segítsen elviselni, aminek lőni kell, vagy az oroszlán ama szintén „sublimis“ lemondását, mely, midőn a verembe esve, látja, hogy menekülésre nincs kilátás, mozdulatlan, hangtalan méltósággal fogadja a verem széléről testébe sütögetett gyilkos golyókat. Hiszen már ama közlöny is, mely nálunk Bismarck nyelvén gyakorolja magát a „nyugalom méltóságában“, és amelynek bizalma a kaszárnya parancsnokainak bölcsességében mindig legnagyobb volt eddig nálunk, már ez is, jelen helyzetünket olyannyira egyezőleg fogja föl velünk, miszerint a pillanat jellemzésére ő is jelentőségben teljesen hasonló példát, illetőleg képletet állít föl, csupán azon különbséggel, hogy tűz helyett, — temperamentumához illőbben — vizet, tengeri vihart lát tombolni maga körül, és bevallja, hogy csodálja ugyan külügyeink vezetőjének minden földi erkölcs fölé magasló nyugalmát, de ő maga nem képes abban osztakozni... Pedig még ebben, tudniillik az általa alkalmazott kép eshetőségei közt, mégis csak könnyebb volna a nyugalom erőtetése, mint az általunk fönebb ecsetelt vész mozamában. Mert bármennyire nem adhat föltétlen biztosítékot és teljes megnyugvást a tengervihar közepette a szaktudomány, de mégis nagyobb tere van ott az egybevetésnek, és több valószínűséggel lehet számítni menekülésre, ha rendben van minden, mint például a tűzvész esetében , midőn csak a szélnek egy pillanatnyi fordulatától függ — ami pedig nem áll hatalmunkban — hogy egyszerre Üstökünkbe kapjon a láng. És kérdés, vájjon a jelen háborúra nem ez utóbbi hasonlat a találóbb? Mert vájjon biztosak lehetünk-e aziránt hogy az nem ölt nagyobb mérvet, ne vesz azzal ellenkező irányt, mint a m maga a czár és főügyére Glovcsakoff akar, ha ugyan akar is komolyan és őszintén ? Még az esetben is, ha a czár megígérte, ha tán szent becsület szavával,esküjével biztosította, hogy meddig és nem tovább, ezt és nem mást, ennyit és nem többet akar elérni: olyan mindenható földi isten e ő, hogy uralkodhatik egy milliónyi haderejének, a száz milliónyi szláv népség elemi erőszakkal kitörő szenvedélyei, indulatai fölött? Valóban különös, megmagyarázhatlan jelenség. És ami még inkább megzavar minden egybevetést, az, hogy a kormány, már