Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-02 / 1. szám

4­ tani időjárás mellett ez teljes lehetetlenség. Az osztrák sereg végleges mozgósítását az okkupáczió nem teendi szükségessé. Ausztria déli határtarto­mányaiban van elég nagy sereg, hogy békelábon 30—40,000 embert juttathasson Boszniának. Ko­moly küzdelmekre úgy sincs kilátás e tartomány­ban, melynek orthodox lakossága számra nézve csak kevéssel több mint a mohamedánok és katholikusok együtt véve.“­­ (Monarchiánk válasza a por­tának.) Angol lapok szerint Ausztria- Magyarország külügyi politikájában az utóbbi napokban fordulat jeleit lehet észrevenni, s az angol és bécsi kabinet közt sűrű érintke­zések vannak. Némely angol lap egész biz­tosan mondja, hogy monarchiánk szakit a régi hagyományokkal, s hozzájárul teljes ere­jével a háború megszakításához s kész Angliát támogatni a béke érdekében. Ausztria - Ma­gyarország a porta azon jegyzékére, melyben a hatalmakat békés közbenjárásra hívta föl —mondja a „Daily Telegraph“ — azt az elha­tározást fejezi ki, hogy Oroszországnak csak a párisi békeszerződés alapján engedtessék meg a béke megkötése. Ausztria-Magyaror­­szág nem fogja szentesíteni Törökország földarabolását, sem azt, hogy a Fekete-tenger orosz legyen, vagy hogy Szerbia Boszniát és Herczegovinát elfoglalja. Figyelemreméltó Klapka tábornok azon távirata, melyet decz. 29-én küldött Kon­stantinápolyból a „Pesti Napló“-nak s mely monarchiánk válaszaiból ezeket tudatja: „A török körjegyzékre az osztrák-magyar külügyi hivatal által adott válasz igen barátságos és jóakaró hangon van írva, s itt a legjobb benyo­mást keltette. Andrássy gr. kijelenti ugyan, hogy a magas porta körjegyzőké nem foglal magában kellő alapot az azonnali közvetítésre, de hozzáteszi egyszersmind, hogy az osztrák-magyar monarchia, a­mint ezen alap meglesz, mint határos és garan­­tírozó hatalom egész befolyását érvényesíteni fogja a tárgyalásoknál. Itt ezen nyilatkozatból nagy elégtétellel azt következtetik, hogy az osztrák­magyar kormány a párisi szerződés álláspontjából kiindulva, befolyását nem a porta biztosított jogai és érdekei ellen, hanem azok mellett fogja latba vetni és Angliával egyetértőleg Oroszország túl­­messze menő követeléseivel szemben erélyesen fel fog lépni.“­­ (A törökországi hangulat.) A ,,Times“ a következő konstantinápolyi levelet közli decz. 24-ről: A helyzet igen válságos. A porta semmi diplo­­mácziai vagy politikai lépést nem tett a hatalmak­hoz legutóbbi jegyzéke óta, bár a katonai mozgal­mak erélyesen folynak. A hadipárt nagyon meg­erősödött Szulejmán pasa megérkeztével, ki, mint némelyek hiszik, katonai diktatúrára törek­­­szik. Szulejmán a legvégsőig való ellenállást ajánlja, s a nagyvezér támogatja ebben. Az oroszok ke­gyetlenkedéseiről szóló jelentések a legvégső ellen­állásra tüzelik a mohamedánokat. A­mi a harczi pártot főleg erősíti, az a hit, hogy ha Törökország vonakodik az oroszszal békét kötni, Anglia végre is segélyére fog sietni. E hitet az angol parlamentnek a hadi költség meg­szavazása végetti egybehivásáról s hadiszerek megrendeléséről szóló táviratok csak erősítik. Beszélik továbbá, hogy az angol nagykövet bizton várja, hogy Anglia segíteni fog Törökországon, s e várakozását épen nem titkolja el, s ezzel a törö­köknek a legerősebb indokot szolgáltatja a háború folytatására. A harczi párt kiválólag az alkotmányra kí­vánja alapítani álláspontját s minden további engedményt megtagad.­­ (Egy orosz tábornok a ka­tonai és politikai helyzetről.) A „Vossische Ztg.“ Totleben tábornok nyi­latkozatait jegyzi föl; e szerint Totleben még Plevna eleste után is attól tart, hogy Török­ország erejét megint kevésre becsülik. Az orosz követelések, Bolgárország teljes önkor­mányzata, Örményország egy részének áten­gedése sokkal súlyosabb feltételek, hogysem azokat a Törökország már most elfogad­hatná. Ha Szulejmán hadserege s a szófiai csapatok visszavonulnak, csak D­r­i­n­á­p­o­l­y előtt lesz lehetséges a végeldöntés. Ez a hely azonban szilárdul meg van erősítve, és a tél már megkezdődött. Totleben továbbá azt mondá: Mindkét fél kívánja a békét, csak­hogy nagyon különböző feltételek mellett. A dunai várak tervszerű ostromlására leg­alább 2 hónap kell; a Drinápoly elleni nyo­mulás azonban csak ez erődök elfoglalása után lesz lehetséges. Az oláhokat sem hagyta szó nélkül. Az oláhok, — mondá óvatosan és sokat je­lentően, — csak nemrég képeztek államot, s nem lehet tőlük várni, hogy a szó szoros ér­telmében tökéletes katonáik legyenek. Tiszteik buzgón végzik a szolgálatot s katonáik az erőditési munkálatoknál, az árkok és sánczok ásásánál fáradhatatlanul dolgoztak. A bolgár csatatér. A csikorgó fagy és nagy havazások da­czára is folytatják az oroszok az uj elhe­lyezkedést, s az orosz fővezénylet arra számít, hogy legfeljebb január közepéig ott lesznek a haderők a Balkánnál, melynek egy pár szorosa is kezekben van, nevezetesen a Sipka, Hain-Boghaz és az orkhaniai szorulat torko­latai. Ezekhez az utóbbi napokban utakat építettek. A plevnai hadsereg következőleg oszta­tott szét: a IV. és IX. hadtest Tirnova felé nyomul, a gránátos hadosztályok az arkha­niai uton vannak s Gurko tábornokhoz fog­nak csatlakozni. A czarevics hadserege csak figyelő osztályokat hagy a közép Jantránál s Tirnova és Elena felé nyomul. A román sereg két részre osztatott. Két hadosztály Yiddin ellen megy s a Kalafatban levő 5 tar­­talékhadosztálylyal fogja a várat ostromolni. Egy hadosztály a török foglyokat őrizi s Oltenicza és Kalafat közt foglal állást. Egy hadosztály Bulgáriában marad. Zimmermann tábornok megszaporitott dobrudzsai serege Szilisztria ellen nyomu­­land, s érintkezésbe lép a Ruscsukot ostromló s a Kalarasban levő seregekkel. A ruscsuki ostromló sereg főparancsno­kává Totleben tábornok neveztetett ki. Harczok az utóbbi napokban nem voltak. Az oroszok hadállásai. Az év utolsó napjain az orosz hadcsapatok elhelyezése követ­kező volt: Tirnovától Elenáig — a Hainkiej, Hain- Boghaz és Trevna szorosokkal szemben a czare­vics hadserege ; Gabrovától Trojánon át Teteve­­nig — a Sipka, Troján és Rozalita szorosok előtt Miklós nagyherczeg központi hadserege; Teteventől Arabkonakig Gurko tábornok serege, mely lényegesen megszaporodva legközelebb meg­kezdi a Slaticza, Kalofer, Karlovo és Sipka hely­ségekben levő törökök elleni támadást, hogy ekkor a központ és keleti sereg előnyomulását megköny­­nyítse. Ez az új orosz haditerv. A­mint látszik, az orosz sereg zöme nem Sófián, hanem a Sipka s a szomszédos szorosokon át akar Ruméliába hatolni. Az orosz erősbítések egyre vonulnak a harc­­­térre. Újabban ismét három hadosztály érkezett Moldvába. Az orosz haderők száma Plevna kapitu­­lácziója napján (decz. 10 én) hozzávetőleges szá­mítás szerint a következő volt: Gurko hadserege 40,000 ember, a plevnai hadsereg 120,000 ember, a trónörökösé 80,000, a déli hadsereg 130,000, a dobrudjai 40,000, összesen 310,000 ember.­­ Az újonnan jött erődítésekkel a haderő tehet most 330 ezer embert. E haderő közül most 80,000 ember a várnégyszög ellen fordul, a dobrudzsai és a czáre­­vics-féle hadsereggel együtt. Gurko a plevnai ha­dakból 60,000 ember segélyt kap. A Ruméliába szánt déli hadsereg a plevnai hadakból 60,000 em­berrel erősíttetik, eddigi létszáma 30,000 ember volt (Radetzky), a ruscsuki hadseregből 50,000 ember és 10,000 főnyi új erősítés járulván hozzá, a déli hadserg 150,000 főnyi lesz. Az oláhokkal és Plevnából. Az augsburgi lap érdekes leveleket közöl Plevnából, melyek élénk képét nyújtják az időjárás borzalmainak, az orosz katonák hangulatának, az orosz és románok közti egyenetlenségnek, s a készülődéseknek. Decz. 17-ikérő­l Írja a levelező : Végre határo­zottan megállapították a török hadifoglyok számát, mely körülbelül 30.000 emberre rúg. És ezzel a kis sereggel a hős Ozmán pasa öt hónapig állott ellent 160.000 orosz katonának s 600 ágyú romboló erejének; nemcsak ellenállott, hanem erődöket is bevett s többször hatalmas csa­pásokat mért az ostromlók fejére. A magasabb orosz katonai körök idegen elemei ma, miután Plevna védműveit közelebbi szemle alá vehették, leplezetlenül bevallják csodálkozásukat s nem igen hiszik, hogy az oroszok egykönnyen bevehessék Szilisztriát, Ruscsukot és Sumlát, mert ezek valódi várak, Plevnához nem is hasonlítható erődök. — Ozmán pasauj­abb ovatiók tárgya volt, mikor innen elment. Az összes lakosság kiállott az útra s dörgő » hurrah «-t kiáltott a távozó hős után. Egy szakasz testőr-kozák lovagolt elül,egy szakasz hátul. Az őrök mindenütt tisztelegtek. Vad, hideg szél üvölt a halmokon. A Balkán alatt ötmagasságra nő a hó és a csapatokat mégis arra küldik, bár a Balkánt járó legöregebb fuvaro­sok is aggódva és kétkedve rázzák fejüket, mintha nem értenék, hogy a fegyelem semmibe sem veszi az emberek életét. A Balkán-átmenetet erőszakolni fogják, bár nem lehet titok előttük, hogy az elemekkel har­­czolni mit jelent. De a szegény buta orosz közka­tonának azt mondják, hogy a hegyen túl paradi­csomot talál s illatos virágot és édes gyümölcsöt kap jutalmul. És a buta közkatona meg sem örül a pompás déli vidéknek. Megemlékszik arra az ígéretre, hogy Plevna bevétele után visszamehet hazájába, és várja e pillanatot, és nem törődik Rumélia édes gyümölcseivel. — A sistova-tirno­­vói vasútvonal megkezdett építkezéseit abbahagy­ták. Ebből békére következtetnek ama másik véle­ménynyel szemben, hogy a mediáczió csak Driná­poly bevétele után válhatik lehetségessé. Decz. 19-ikéről iszonyú hózivatarok felől ir a levelező. Ez megakaszt minden hadi műveletet. A testőr ezredek nem akarnak engedel­meskedni Gurkó tábornoknak és császári herczeget kérnek vezetőül. Valószínűleg a trónörökös áll élükre, noha a nagyherczeg haza készül, s a Jantra­­sereg vezetője Totleben lesz. A Nikol­áj nagyherczeg és Károly fejedelem közti viszály mind nyilváno­sabb lesz. A fejedelem hazamegy Bukarestbe. Az ő névleges fővezérsége alatt elfoglalt Plevna orosz tábornokot kapott parancsnokul. Ruscsuk ostroma iránt Totleben aggo­dalmakat táplál, s oda nyilatkozik, hogy Ruscsu­kot nyugati oldaláról nem is lehet czernirozni, csak Oltenicza felől gondolható czélravezető táma­dás. Ennek meg az a nehézsége, hogy az Olteni­­czával szemben fekvő Turtukaj erősen el van sán­­czolva. Ruscsuk ostromával egyidejűleg Szilisztria is ostromoltatni fog s erre elegendőnek tartják Zimmermann tábornok hadtestét. Decz. 21. Az utakat annyira belepte a hó, hogy a közlekedés lehetetlen. Ily erős havazás évtizedek óta nem történt. A fehér lepel mindennek békés szint ad s a kedélyek izgalmát lehűti. Az elriadt lakosok egyenként visszatérnek s az idegen láto­gatók csoportosan kezdenek jelentkezni (különösen angol nők), hogy a hires csatatért szemügyre ve­gyék s élelmes kozákoktól jó pénzen fegyvereket vásároljanak. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. SZÁM, 1878. XXIV. ÉVFOLYAM. ráczokkal mintegy 10,000 főnyi hadsereg fog mű­ködni. Viddin ostromára erősen készülnek a szerbek és oláhok, kik e tájon már nem messze állanak egymástól és állítólag összesen 42.000 emberrel fogják Viddin ostromát megkezdeni. Az oláh csapatok vezére Lekka ezredes lesz, kinek eddigi legvitézebb hőstette az volt, hogy annak idején nagy részt vett a Kuza fejedelem elleni ösz­­szeesküvésben. Viddinrel magáról nagyon ellent­­mondólag jelentik, hogy tekintélyes őrsége van s ellátva kellőkép élelemmel. A Duna-jégzajlás mindjárt kezdetben elvitte a hidat Galacznál. A nikápolyi hidat is szétszedte pár nap múlva. A szisztovai híd még ellenáll.

Next